A jó pásztor?
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi azért jövünk össze, általában azért emelünk szobrot, hogy válaszokat keressünk az olyan kérdésekre, hogy kik is vagyunk mi, magyarok, mi közünk van egymáshoz, mi az, amit ma külön-külön, és mi az, amit ma együtt meg kell tennünk. Ismerjük a jó pásztor példázatát. A jó pásztorét, aki nem üldögélhet nyugodtan a tűz mellett, amíg nem adott számot a rábízottakról, akinek, ha száz juha van, és elveszít közülük egyet, ott kell hagynia a kilencvenkilencet a pusztában, és addig kell mennie az elveszett után, amíg meg nem találja. És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Elszámolni jöttem ma Önökhöz, és elszámolni jöttünk össze mindannyian. Elszámolni a ránkbízottakkal. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, ma nyugodtan vethetünk számot magunkkal, s mondhatjuk egymásnak: örüljetek, mert megtaláltuk elveszett juhainkat.”
A beszédben két példázat csúszik egybe. Az egyik János evangéliumának 10. fejezetében olvasható a jó pásztorról, Krisztusról, aki életét adja juhaiért. A másik Lukács evangéliuma 15. fejezetének példázata az elveszett bárányról. A pásztor minden egyes bárányért felelős, ha egy is elveszik, utánamegy, vállára veszi, hazaviszi, összehívja barátait, szomszédait, és azt mondja: “Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.”
A jó pásztor Jézus Krisztus, aki életét adta juhaiért. Ő az, aki emberré lett, mindannyiunkért személyesen eljött, mert elvesztünk. A kereszttel együtt minket is a vállára vett, hogy visszavigyen “a mennybe, ahol nagyobb az öröm egy megtérő bűnös, mint kilencvenkilenc igaz miatt.” (Lk 15,7)
A miniszterelnök beszédírója nem csupán a jó ízlés határát lépte át, hanem a jó erkölcs és a keresztény teológia és írásmagyarázat kereteit is szétfeszítette, mert erős párhuzamot sugall Orbán Viktor politikusi tettei és Jézus Krisztus megváltó műve között. Orbán Viktornak, a Kereszténydemokrata Internacionálé újból megválasztott alelnökének, a lehető legélesebben tiltakoznia kellene minden ilyesfajta sugalmazás ellen.
Most már megismertük a forradalmi retorikát, megismertük a háborús retorikát, megismertük a Tenkes kapitánya-féle kuruc-labanc retorikát. Szombaton új fejezet kezdődött: a biblikus-megváltói retorika. Egyikre sincsen szükség.
Heidl György blogja 
Miután a miniszterelnök úr kevéssel előtte turulszobrot avatott, valamivel egyensúlyozni kellett. Mindkét rendezvény pontosan beleillett abba, az immár három (igen, három) éve tartó folyamatba, melynek során a jobboldal centrumától mindinkább eltávolodva, egyre határozottabban a szélsőjobboldal felé küld üzeneteket. A miniszterelnök helyesen érzékeli ugyanis, hogy politikai hatalmára komoly veszélyt (nem bukást, hanem komoly veszélyt) a szélsőjobboldal lassú, de biztos erősödése jelenti.
Mi, a szerző és remek blogjának olvasói, mindannyian végigtanultuk a magyar történelmet. Pontosan tudjuk, hogy miután Bethlen István miniszterelnök 1931-ben lemondott, Horthy Miklós kormányzónak – a folyamatos kormányzói jogkiterjesztési törekvéséken túl – alig volt más belpolitikai célkitűzése, mint a bethleni konszolidáció éveit visszahozni, megismételni. A szuverén miniszterelnököket végül Sztójay Döme oktrojált miniszterelnök követte.
Orbán Viktor miniszterelnök zárszava az említett beszédből:
“Azt kívánom minden magyarnak, legyen füle a hallásra, és olvasson a jelekből!”
Vajon olvassa-e a miniszterelnök úr Szentírás vasárnapján a napi evangéliumot:
“De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák.”
És ha megy már a vízen járás is? 🙂
Mindez nem volna olyan tragikus, ha nem lenne egyre több elveszett juh, a megtalált helyett…
Visszajelzés: Az elveszett juhok « Katolikus szemmel
Mint gyakorló keresztény, évtizedek óta szentírásolvasó, a világot a katolikus szó és fogalom igazi jelentésének megfelelően szemlélni kívánó emberként azt gondolom, hogy HGY megkímélhette volna magát meg bennünket is ettől a blogtól. Ugyanis ez nem más, mint szándékos fundamentalista kötözködés, akadékoskodás. Nem más, mint a Szentírás szavainak kiforgatása, szembeállítása valamivel, amihez ennek semmi köze. Mindent a maga helyén kellene kezelni: egy szónoki beszéd sok utalást és sok áthallást enged meg, általában nem teológiai szempontok szokták vezérelni. Ebben a beszédben meg különösen semmi bántó vagy sértő mondat nem hangzott el. Naponta tiltakozhatnánk a templomainkban elhangzó prédikációk kioktató, sértő, teológiailag helytelen mondatai miatt, pedig azokat felszentelt papok mondják. Ha már a Katolikus szemmel cmszó alá írunk érdemes volna katolikus, azaz egyetemes szemmel tekinteni a világra.
Én is így gondolom. Minden mondatával egyetértek.
Tisztelt Hozzászólók! A következőkben csak akkor fognak megjelenni a fenti két véleményhez hasonló kommentjeik, ha már egy egészen kicsike törekvést látok arra, hogy állításaikat, véleményüket – legyen az rám nézve kedvező vagy kedvezőtlen – igazolják. Máskülönben teljesen fölösleges időt pazarolniuk erre a honlapra, amelynek az a célja, hogy fóruma legyen az értelmes vitáknak, beszélgetéseknek. Üdvözlettel: Heidl György
Névtelen,
nem gondolja, hogy a Jézust megkísértő sátán és a gyermekgyilkosságot(abortuszt) jóváhagyók, elnézők szájából nagyon rosszul hangzanak a szentírási idézetek? Én minden tisztán ítélni tudó emberrel együtt úgy gondolom, hogy ez szemforgató, álszent tett.
Ön nincs tisztában a fundamentalista kötözködés, akadékoskodás, a Szentírás szavainak kiforgatása fogalmával és helyénvaló alkalmazásával.
Ha ennek a blognak az irányultsága nem tetszik Önnek, javaslom ne időzzön es ne bosszankodjon itt tovább, hanem nyisson egyet saját magának.
Úgy is, mint névtelen: ha a honlap címe kicsit szerényebben, mondjuk: “egy katolikus szemével” lenne, nem is pazarolnám kevéske időmet. De hát a “katolikus szemmel” olyan tág horizont, amelyben én is benne vagyok, volnék, s az én katolicizmusom más és mást sugall, hát ezért. Az élet túl rövid ahhoz, hogy fölösleges dolgokkal tömjük tele, így köszönöm a jótanácsot, nem fogom látogatni ezt a honlapot. Egyrészt valóban nem tetszik az irányultsága, kedves Trienti. Meg aztán H.GY. bejegyzése a számomra arról beszél, hogy igazából nem kíváncsi más véleményre, csak amely egyezik az övével. Pax vobiscum.
Sajnálom, aurea aetas, hogy már megy is, azért köszönöm, hogy legalább benézett! Heidl György
(A javaslat: “egy katolikus szemével” ugyanazt jelenti, mint a “katolikus szemmel”, csak rosszul hangzik. Ha azt mondjuk “sportoló szemmel”, “matematikus szemmel”, “zenész füllel” stb. akkor sem minden sportoló, minden matematikus, minden zenész, stb. nevében beszélünk, hanem önmagunkat az említett csoportba sorolva nyilatkozunk.
Gondolom aurea aetas nem panaszkodik naponta például a Magyar Nemzet vagy a Népszava c. napilapnál, hogy ő is tagja a magyar nemzetnek és a népnek, ezért az ő nevében ne beszéljenek.)
Szeretnék egyszer egy valamire használható meghatározást kapni a “fundamentalisa” jelző jelntéséről. Számomra értelmezhetetlen, egyszerű szitokszónak tűnik a racionalitás hatókörén kívül, amelyeket más nyelvi szinten egyéb vele alliteráló szavakkal szoktak helyettesíteni.
Sertések és gyöngyök – nekem ez jutott eszembe a beszéd kapcsán.
A Szentírás közkincs, bárki kölcsönözhet belőle. Mégis jó lenne, ha a jelenlegi kormánypárt – és személyesen Orbán- nem járatna le bizonyos dolgokat.
De kik a sertések, és kik/mik a gyöngyök
Én nem nagyon tudom másként érteni, mint úgy, hogy a bibliai idézetek gyöngyök, és a hallgatóság tagjai sertések. Remélem, ezt OV nem, csak DV gondolja így.
Vicceket és hasonlatokat ne magyarázzunk. De ha már kell: a gyöngyök a kincseink, hitünk igazságai, a sertések meg azok, akik örömmel veszik, ha a kereszténységet lejáratják.
Tisztelt szerző, Igencsak megbecsülendő munkája és nagyon szépen köszönöm. A szavakat, idézeteket, gondolatokat NEM szabad összecsúsztatni, mert sajnos könnyen gyúanyag lehet belőlük. Erre még politikusként rá is játszani: igen nagy felelőtlenség.
Tisztlettel: fap
Eleve egy pogány jelképpel – turul szoborral – a háta mögött, az éppen azt avató szónok szereptévesztésbe kerül, ha a keresztényi Szentírás sorait citálja… csak Káosz és Katyvasz lesz belőle… – ráadásul önmagát, mint a “jelekből értőt” és a “jó pásztort” felmagasztosító politikusnak állítja be… Szent Mihály arkangyal – és történetének iderángatása további zavart okoz… – ráadásul a népét KETTÉ-osztó igyekezetét támasztja alá vele – polgárháborús uszításként értelmezhetően!…
Ez a beszéd úgy SZÖRNYŰ, ahogy van… – mintha Szálasi Ferenc nemzetvezető reinkarnációját hallhattuk volna…
Kedves aurea aetas!
Teljesen érthetetlen volt számomra félháborodása H.Gy. tisztán látó, érvekkel alátámasztott bejegyzése miatt. Megjegyzem, még mindig nem válaszolt kérdésemre:
Nem gondolja, hogy a Jézust megkísértő sátán és a gyermekgyilkosságot(abortuszt) jóváhagyók, elnézők szájából nagyon rosszul -és képmutatóan- hangzanak a szentírási idézetek?
Nem vagyok katolikus, nem vagyok hívő, bár evangélikusnak kereszteltek. A Bibliát sem olvasom évtizedek óta, mint a fenti hozzászóló. Sőt, egyáltalán nem olvasom, csak az általános műveltség keretei között mondhatom, hogy valamennyire ismerem. Ezért sem tűnt fel a két evangéliumbéli idézet keveredése, örülök, hogy itt erről is olvashattam.
Ennek ellenére a beszéd valahogy zsigerből rettenetesen taszító volt, az áthallások simán átjöttek. Meglehet hát, hogy ez nem vallás kérdése, hanem valami másé (nem, nem fóbia, hogy elébe menjek).
Intelligensebbek, a szavakkal jobban bánók talán megtalálják a jelenségre a pontos címkét.
Ettől persze nekünk nem lesz jobb.
Legyünk annyiban pontosak, hogy Orbán Viktor az inkriminált szakaszban nem használ következetesen egyes számot, hanem az idézet említése után már többes számot használ, azaz a közösség tagjait egyenként avatja jó pásztorrá. Így némiképp mást jelent az egész, meglehet, ettől még megmarad benne valami rossz felhang.
Ez igaz. Éppen ezért többször is elolvastam, mielőtt írtam róla. Nem tudok, mást mondani: velejéig (új)pogány szöveg.
Igazad van: a “jó pásztorság” a beszédben nem imperatívus, illetve nem célként lesz megfogalmazva. (Pl.: “Legyünk mindannyian olyanok, mint a jó pásztor!”)
Magam is – rossz szó – szerencsétlennek tartottam a beszédet.
Nem szeretném eltúlozni, de fordulópontnak tartom ezt a beszédet. Ha kell, feláldozzák a kereszténységet az újpogányság oltárán.
A politika konyhájában gyakran csak ízesítő adalék – vagy ami rosszabb: ételszínezék – a kereszténység, nem pedig igazi, tápértéket biztosító alapanyag.
A beszéd kritikán aluli. A turulba mindenki beleszületik? Én a kereszténységbe születtem bele, Semmi közöm a turulhoz, mint olyanhoz. Templomba jártunk és nem fehér lovat áldozni. A pogány szimbólumokat nem szerencsés a keresztény szimbólumokkal keverni, ráadásul, – bár a beszéd írójának csak ködös fogalmai vannak a keresztény szimbólumokról-, megpróbálja azokat politikai célra felhasználni.
Nem kellene ekkora jelentőséget tulajdonítani ennek a beszédnek, a többi sem sokkal jobb. A miniszterelnök környezetében sok alkalmatlan, tehetségtelen és műveletlen “munkatárs” van. Néha úgy tűnik, mintha a kormányfő saját ellenségeivel venné körül magát.
Lassan ideje lenne egy beszédnek ‘Orbán, az elveszett pásztor’ címmel
A baj az névtelen, hogy mások tulajdonítanak nagy jelentőséget ennek a beszédnek.
Azért kellett rámutatni arra a kiáltó ellentétre, ami O.V. és szavai között van.
“Néha úgy tűnik, mintha a kormányfő saját ellenségeivel venné körül magát.”
Szerinted ki az áldozat?
Sajnos, az áldozatok mi vagyunk, ez eléggé nyilvánvaló. A politikai elit szépen kiegyezett egymással, és hogy mit ért a kormányfő a ránkbízottakkal való elszámoláson, azt csak a Jóisten tudja. Hallott valaki arról, hogy bárkit felelősségre vontak azért, ami a forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulóján történt? Az ünneplő tömeg éppen O.V.-t hallgatta, miközben szinte háborús események közé keveredett… Az én bizalmam itt ért véget. Ellentétek pedig nem csak O.V. és szavai között vannak, a tettekkel is baj van, sehogyan sem akarnak megfelelni a szépen kigondolt elveknek.
‘Néha úgy tűnik, mintha a kormányfő saját ellenségeivel venné körül magát.’
Nem. Szervilis alakokkal veszi körül magát, akiktől nem vár önálló gondolatokat. Nem is kap, csak a vezér szavait visszhangozzák.
Az egész az iskolapéldája annak, hogy szakad el valaki a valóságtól kellő alázat hiányában.
Az a baj, hogy a legjelentéktelenebb pártok vezetői is szervilis alakokkal veszik körül magukat, nem tűrik meg a kritikát és azonnal ellehetetlenítik azt, aki elvi alapokon, a közjó érdekeit szem előtt tartva akar a politikai térben tevékenykedni. A valóságtól elszakadás az egész politikai elitre jellemző, nem kell ezért csupán O. V.-t hibáztatni. A sokat idézett mondattal arra céloztam, hogy túl sok, más politikai platformon lévő ember került /vagy maradt/ fontos pozícióba.
Tisztelt Gondolkodó!
Nekem a Tenkes kapitányára való hivatkozása tetszik a leginkább!
….egy régi barátja.