Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Márta és Mária

Shizuteru Ueda azon kevés zen-buddhista filozófus egyike, aki mélyrehatóan ismeri a skolasztikus teológiát, és nem csupán Aquinói Szent Tamás latin nyelvű munkáit képes eredetiben, értő módon olvasni, hanem a 14. századi nyugati misztika nagymesterének, Eckhartnak középfelnémet nyelven elmondott beszédeit is. Az idén 87 éves filozófus egykor Marburgban doktorált Eckhartról írt dolgozatával, majd visszatérve Japánba, évtizedekig a Kyotói Egyetemen tanított vallástudományt. Disszertációjában, amely magyar nyelven is megjelent, kitűnően rendszerezi Eckhart rendszertelen gondolatait, és érzékeny elemzéssel bemutatja, miként feszíti szét a dominikánus szerzetes a hagyományos keresztény dogmatika: a szentháromságtan és a krisztológia kategóriáit, amikor Istennek a lélekben való megszületését és a lélek Istenhez való áttörésének gondolatát állítja igehirdetése középpontjába. A könyv zárásaként összehasonlítja, de nem mossa össze a zen és Eckhart tanításait, ami különösen figyelemre méltó intellektuális tisztesség tanúsítványa egy olyan korban, amikor tömegek hitetik el magukkal, hogy innen-onnan összeszedegetett nézeteik sajátos elegye méltó a filozófia elnevezésre.

Shizuteru Ueda

Shizuteru Ueda

Ueda először 1965-ben megjelent könyvében azonban van egy fura tévedés, amit most azért hozok szóba, mert jelentős a hatása és makacsul tartja magát. Egyetemi tanulmányi versenymunkában éppúgy találkoztam már vele, mint Ueda filozófiáját bemutató szaktanulmányban.

Eckhart talán leghíresebb, 86. beszédében sajátos módon átértelmezi Lukács evangéliumának elbeszélését Jézusnak Mária és Márta betániai otthonában tett látogatásáról. A hagyománnyal – és, tegyük hozzá, a Szentírás szövegével – gyökeresen szakítva a sürgő-forgó Mártát tökéletesebbnek, az istenismeretben előrehaladottabbnak tartja húgánál, Máriánál, aki Jézus lábainál ülve átadta magát a tanulás és szemlélődés élvezetének. Eckhart szerint Mária megállt az istenismeretben, mert úgy hiszi, eljutott valahova, Isten jelenlétében van, pedig Isten túl van minden érzésen, élményen, minden állításon, minden elgondolhatón, stb. Jézus és Márta beszélgetése ezért a túlhaladás, az istenséghez való áttörés szükségességére hívja fel a figyelmet. Márta megtette ezt, az ő akarata és Isten akarata eggyé vált, bármit cselekedhet: főzhet, moshat, takaríthat, hiszen eljutott az istenség legmélyebb ismeretére, amely nem puszta szemlélődés, nem puszta cselekvés, hanem a kettő tökéletes egysége.

E különleges magyarázat Eckhart mester szándékával ellentétben szerintem némi vigaszt nyújthat a napjaik nagy részét pelenkák, edények, ebédmaradékok és porcicák között töltő keresztény anyák és háziasszonyok sokaságának. Mégsem ezért idézem, és Ueda sem ezért hivatkozik rá. Ő úgy véli, egy holland festő olajfestményén éppen az eckharti értelmezés vizuális megjelenítését láthatjuk. Ezért Pieter Aertsen képét összehasonlította a zen festészet egyik 13. századi alkotásával, hogy a segítségükkel bemutassa, miben hasonlít, és miben tér el Eckhart misztikája a zen-buddhizmus filozófiájától.

Ueda – és a nyomában sokan – így látják Aertsen képét:

Eckhart értelmezésével teljesen egyező módon Márta, aki az étkezés előkészítésével foglalatoskodik, nagy, központi szereplőként foglal helyet a kép előterében, míg Jézus mint `Isten´, és Mária, aki Jézust hallgatva az `Istennel´való együttlétben oldódik fel, Márta mögött állnak egy sarokban és nagyon kis méretben vannak megfestve. (A festő Pieter Aertsen, a kép Roterdamban, Boymans Múzeumban látható, keletkezésének dámuta 1553). Az a tény, hogy Jézus alakja egy Márta mögötti sarokban igen kis méretben van ábrázolva, arra utal, hogy itt `Isten elhagyásáról´ van szó. `Állj fel az Istennel való egyesülésből és távozz Istentől.´Márta elhagyta Istent és visszatért a világ valóságába. Jézus egészen parányivá vált mögötte. Márta a konyhában dolgozik. Ez a fő dolog, ezt ábrázolja a kép nagy méretben. A világ valóságába való visszatérés azonban Márta számára egyszersmind az áttörés valós beteljesülése Istenen át az alapba.

Nem idézem tovább Uedát, mert Eckhart sajátos metaforáinak és fogalmainak ismerete nélkül érthetetlen lenne az egyébként nagyon is érhető szöveg. Csupán egyvalami nem világos. Miért ezt látta Ueda az alábbi képen?

Pieter Aertsen (1508-1575), Krisztus Márta és Mária házában. 1553, Forrás: Museum Boijmans Van Beuningen collection online

Pieter Aertsen (1508-1575), Krisztus Márta és Mária házában. 1553, Forrás: Museum Boijmans Van Beuningen collection online

  1. Jézus alakja nem egy Márta mögötti sarokban van ábrázolva, kis méretben, hanem középen, de a nézőtől távol, ezért a rövidülés miatt kisebbnek látszik.
  2. Márta nem az előtérben látható, hanem a távolban, Jézus balján, aki figyelmeztetve megérinti őt, miközben Márta a Jézus lábánál ülő, imádkozó hölgyek egyikére tekint, jobb kezével őrá mutat, baljával pedig a konyhai sürgölődésre. Az egyik – talán a nézőhöz közelebbi – ülő alak tehát Mária.
  3. Az előtérben a konyhát látjuk, nyolc alakkal, de egyikük sem azonosítható biztonsággal sem Máriával, sem Mártával, sem Jézussal.
  4. Ez a kép Pieter Aertsen azon sorozatának egyik darabja, amely arról nevezetes, hogy a művész mintegy kísérletezve, zsánerképek hátterébe bibliai jeleneteket festett meg. Tehát nem egyedi ábrázolása egy bibliai jelenet egyedi, eckharti értelmezésének. Sokkal inkább a történet hagyományos értelmezése: a Jézus lábánál ülő, imádkozó emberek a legjobb részt választották.
Advertisements

17 comments on “Márta és Mária

  1. Gedainé Kölnei Lívia
    november 12, 2013

    Ueda félreértelmezi a képet, aminek az lehet a magyarázata, hogy a 16. századi németalföldi művészetben már nem volt ideje elmélyedni, csak örült, hogy talál egy Márta-Mária ábrázolást. Egészen másról szól ennek a korszaknak a festészete, amelyben gyakran előfordul, hogy a zsánerelemek mögött mintegy “mellékesen” jelennek meg bibliai szereplők, jelenetek. A kép tehát rossz példa, ennek ellenére megtiszteltetés, hogy Ueda ennyi időt és tudást szentelt az életéből a kereszténységnek.

    • H.Gy.
      november 12, 2013

      Ernst Benz, evangélikus teológus, patrisztikával és középkori misztikával foglalkozó elismert történész hívta fel Ueda figyelmét erre a képre, mint ami szerinte az ekcharti értelmezés vizualizációja. Tévedett. Szerette Eckhartot és belelátott valamit ebbe az ártatlan festménybe.Tapasztalataim szerint a képek gyakran áldozatul esnek ilyesminek.

  2. varbor
    november 12, 2013

    Meglátásom szerint az is gyönyörű ezen a képen, hogy a vita contemplativa és a vita activa “átjárják” egymást, ezért, ahogy az a cikkben is szerepel, nem lehet egyértelműen állítani, hogy a szemlélődő élet elhagyásáról lenne szó. Számomra is úgy tűnik, hogy a Jézussal folytatott bensőséges kapcsolat áll minden tevékenység mélyén, amelyhez mindenkor vissza kell és lehet térni. Ezt alátámaszthatja esetleg az, ahogy a néző előtt megnyílik a kép belső tere, amelynek mélyén az evangéliumi történet bontakozik ki.

  3. BA
    november 12, 2013

    Lehet, hogy Ueda a kép előterében, jobb oldalon sürgölődő molettebb hölgyet gondolja Mártának. Mária pedig hátul, az udvaron hallgatja – igaz állva – Jézust. Közben a testvérére, a konyhában sürgő-forgó Mártára mutat.

    A festmény előterének közege, a sötét és zsúfolt, fülledt levegőjű konyha kontrasztban áll az udvar tiszta, fényes terével. Az előbbinek Márta a központi alakja, az udvarnak Jézus és Mária, akit Jézus megérint. Márta a konyha forgatagában tevékenykedik, mi nézők is itt helyezkedünk el, míg Jézus és Mária tere tisztább, nyugodtabb, de távolabb is van tőlünk.

    (Az előtérben látható férfialak, aki Mártától a boros kupájának utántöltését kéri, Jézus ellenpontjaként jelenik meg: őt is rajongva figyeli a lábainál elhelyezkedő hölgy.)

    Az evangéliumi történet szerepi megcserélődnek a képen. Itt Mária mutat rá a szorgoskodó Mártára “bemártva” őt Jézusnál, hogy miért nem hallgatja inkább az Úr szavait. Jézus pedig – Ueda ismertetett értelmezésének megfelelően – Máriát rója meg és Mártának tulajdonítja a “jobb rész” választását.

    Eckhart mester szövegét sajnos nem ismerem. A történet hagyományos értelmezése nekem Ueda olvasatánál helytállóbbnak tűnik. A festménnyel kapcsolatban azonban Ueda interpretációja sem tűnik erőltetettnek.

    • H.Gy.
      november 13, 2013

      Majdnem egyetértek. Egy hozzáértő kolléganőmmel beszélgetve arra jutottunk ma, hogy a kép három rétege, három elkülönülő tér. Az első a csendélet, emberek nélkül – nyilván tele jelképekkel – , amelyet az asztal választ el a másodiktól. A második a benépesített konyha a nyolc alakkal. A harmadik a külső, fényes hely, ahol a bibliai jelenet játszódik. A kép középpontjában az ülő Mária alakja látható a harmadik térben. Ő Jézust hallgatja, miközben Márta panaszkodik, de Jézus csitítja. Márta eközben rámutat a középső térben látható, Jézus ellenpontjaként ábrázolt hármas csoportra. Ez a férfi már-már ittas, a Mártának megfelelő nővel évődik, miközben a lábánál Mária szekuláris ellentéte kissé csodálkozva néz föl rá egy kásaszerű ételes tálat tartva a kezében. Ez az aktív élet rossz példája – ide lehet eljutni, ha nem figyelünk Jézusra úgy, mint Mária teszi. Ueda értelmezése, úgy tűnik, sehogyan nem stimmel.

  4. T.A.
    november 12, 2013

    Érdekes, hogy Avilai Szent Terézia „A belső várkastély” utolsó fejezetében, amely a hetedik lakásról (a szellemi házasságról, a lelki élet csúcsáról) szól, ugyancsak Mária és Márta példáját hozza fel. Ugyanerre jut, mint Eckhart mester, hogy az imádságból, Istennel megélt szeretetkapcsolatból „művek” kell, hogy szülessenek.

    Ezt írja:

    „Erre való az imádság leányaim; erre való a szellemi házasság, hogy belőle mindig művek és művek szülessenek. Ez az igazi bizonyítéka annak, hogy a dolog és a kegyelem Istentől való”… „Újra mondom, hogy ehhez nem elég csak az imádságból és a szemlélődésből alapot rakni. Mert ha nem törekszetek az erényekre, és nem gyakoroljátok magatokat bennük, mindig törpék maradtok.”… „Ezt akarom, nővéreim, hogy elérni igyekezzünk, kívánjuk és kérjük az imádságban, mégpedig nem az örömökért, hanem hogy meglegyen ez az erőnk a szolgálatra.”… „Higgyétek el, hogy Máriának és Mártának együtt kell lenniük, hogy vendégül lássák az Urat, és mindig Vele legyenek és ne legyenek rossz vendéglátók, akik nem adnak neki enni. Hogyan adna neki Mária, aki mindig az Ő lábánál ül, ha nővére nem segítene neki? Az Ő étele pedig az, hogy minden módon, ahogyan csak tudjuk, elérjük a lelkeket, hogy megmeneküljenek, és mindig dicsérjék Őt.”

    • H.Gy.
      november 13, 2013

      Nagyon köszönöm! Ez a szilárd értelmezési hagyomány egy szép példája. Eckhart, azt hiszem, végső soron ide, vagyis a teória és praxis szintéziséhez jut el magyarázatában, csak közben vészesen eltávolodik a Szentírás szövegétől, amely egyértelműen azt állítja, hogy Mária választotta a legjobb részt, amit nem vesznek el tőle.

  5. K.A.
    november 13, 2013

    A bejegyzéshez kapcsolódó érdekes tanulmány:

    http://www.bujiferenc.hu/download/tanulmanyok/tanulmanyok_08.pdf

    • H.Gy.
      november 14, 2013

      Köszönöm!

  6. HedvigT
    november 14, 2013

    Olyan, mintha például erről a képről beszélne: http://www.wga.hu/frames-e.html?/html/c/campi/vincenzo/marymart.html

    • H.Gy.
      november 14, 2013

      Hú, ez izgalmas! Hedvig ismét sokat segített, ahogyan Simone Weil kapcsán is tette: https://heidlgyorgy.wordpress.com/2012/11/02/vagyakozni-arra-ami-a-mienk-egy-kozhely-szinevaltozasa/#comments
      Érthető lenne ez a kavarodás, ha feltennénk, hogy Ueda más képet nézett, mint amit végül a könyvében hivatkozott és közölt.Talán éppen Campi képe vagy egy hasonló festmény lehetett az, amit eredetileg eckhartiánusnak gondolt? Mindenesetre kétszer elmondja, hogy “Jézus egy sarokban Márta mögött áll”, itt viszont egyértelműen ül, ahogy Mária is.
      De jó lenne, ha valaki találna egy olyan képet, ami meggyőző módon az eckharti magyarázat vizuális megfelelője!

      • HedvigT
        november 14, 2013

        Aertsen festményén is ül Jézus és Mária, akkor vegyük fel 5. pontnak, vagy az 1. kiegészítésének 🙂 De tényleg jó lenne egy meggyőzőbb képet találni (esetleg még azt is, ami miatt elnézhette, pl. ugyanabban a múzeumban van, vagy egy albumban Aertsen képe mellett, stb…).

        • HedvigT
          november 15, 2013

          Esetleg Aertsen egy másik képével keverte volna össze? (És ezen legalább Krisztus áll :))
          Ennek az a címe, hogy Márta vacsorát készít Krisztusnak, dátumot és kiállítási helyet nem találtam (a honlapjuk szerint nem a Boijmans-ban van). Érdekes a címe, vajon később adták-e neki (hogy számtalan konyhanő-képe közül megkülönböztessék valahogyan) vagy maga a festő azonosította-e az előtérben álló nőt Mártával, annak ellenére, hogy a háttérben is felfedezhetjük az egyik álló alakban. (Bár szerintem a későbbi címadás is elgondolkodtató.)

          Elég sok “ekhartiánus magyarázatnak” is akár megfelelő képet találtam ebből a korszakból, de hogy Ekchardt mesternek direkten mennyi köze lenne hozzájuk? Nem hiszem, hogy sok, talán inkább korabeli protestáns kegyesség inspirálta őket, amely a mindennapi tevékenységekben (ami bizony egy jó polgárasszony életében a konyhát jelentette) próbálta felfedezni Krisztust. (Persze emlékszem valami olyasmire, hogy Lutherre mennyire hatott a Rajna-menti misztika, de már nem emlékszem, hol olvastam erről, és ott is csak tényként volt megemlítve és nem hoztak fel konkrét példákat).
          Mindegyik kép a konyhában tevékenykedő Mártát ábrázolja a középpontban Krisztus helyett, az evangéliumi jelenet a háttérben van (Mártával vagy Márta nélkül, ez nem számít: a konyhában tevékenykedő nőnek “másik, új Mártának” kell lennie, akit bár Krisztus megfedett, de nem utasította vissza szolgálatát.)

          Joachim Beuckelaer, ő Aertsen unaköccse volt, nagybátyja műhelyében tanult festeni*:
          Ez “Jézus Mária és Márta házában” témájú képein is meglátszik:

          http://idlespeculations-terryprest.blogspot.hu/2009/06/kitchen-scene.html

          (Egy “hagyományos” tehát Mária van az előtérben ábrázolás, rendhagyó előtérrel: http://www.museum-digital.de/owl/singleimage.php?imagenr=1320&inwi=1&w=1280&h=666
          Ennek “párja” Aersten Hiúságról festett csendélete: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Pieter_Aertsen_009.jpg)

          (*Hogy teljes legyen a kör: Beuckelaer festészete különösen nagy hatással volt az első hozzászólásomban belinkelt kép alkotójára Vincenzo Campira. De Campi továbbgondolta a kompozíciót nála már a háttérben már csak Mária és Krisztus található és a három apostollal(???))

          Még egy kortárs holland Márta-Mária kép:

          Joos Goeimere (Courtrai 1574-Amsterdam 1611): Krisztus Mártánál és Márinál, Musée de la gourmandise, Hermalle-sous-Huy: http://www.zum.de/Faecher/G/BW/Landeskunde/bayern/geschichte/wittelsbacher/ernst_luettich/goeimere.jpg

          Végigtekintve ezeket e képeket, szeretném felhívni a figyelmet a három apostolra (???), így kérdőjellel írom, mert nem tudom kicsodák, (legfeljebb a fiatalt tudom Jánosnak tippelni, vagy a “három életkor lenne???), de ikonográfiájuk stabil: vörös köpenyes, sárga ruhás, egyikőjük fiatal, a többiek öregek és szakállasok, stb…
          Hiába nézem a Szentírást, nem találom szövegszerű nyomát, hogy pont ezt a három embert miért kell megjeleníteni, de úgy látszik, hogy Aersten festő-iskolájában hozzátartoznak ehhez az evangéliumi jelenethez (mint ahogy az is, hogy Jézust nem csak Mária, de többen is hallgatják, akár ülve akár állva).
          Megjelenhetnek Krisztus mögött, az asztal mögött ülve, Mögötte beszélgetve, VAGY megjelenthetnek félig kilépve az “evangéliumi háttérből”. Az “aktív élet rossz példájának tartott csoport” valójában összekötő kapocs az evangéliumi jelenet és a mindennapok között. Ruhájuk is jól jelzi, hogy nem tartoznak az újkori holland polgári világhoz. A három alak sokkal egyértelműbben látja el ugyanezt a funkciót Beuchkelaer először belinkelt képén is (amely az aersteni kép kompozicionális újragondolása): a mai Mártához vezetnek minket az evangélium távoli világából. (Lehet, hogy a két evangélista, aki beszél Mártáról: János és Lukács, valamint Pál apostol, aki olyanokat ír, hogy “aki nem dolgozik, ne is egyék”, és hogy mindenki tisztesen végezze a munkáját?— vagy egy valószínűbb elképzelés: a farizeusok, törvénytudók, akikkel az úton vitázik Jézus, esetleg szimbolikus alakok, mint Részegség, Mértéktelenség,stb….??? ) Márta pedig minden esetben a holland polgárasszony (elmaradhatatlan cselédjével – már gondolom, azoknál, akik ilyen minőségi festményeket tudtak rendelni maguknak, elmaradhatatlan volt).

        • H.Gy.
          november 15, 2013

          Nagyon köszönöm a képeket és a kommentárt! Érdemes blogbejegyzéseket írni.

          A három apostol talán Péter, Jakab és János, akik Krisztus színeváltozásának a szemtanúi voltak. Ők hagyományosan az istenismeret csúcsára eljutott embert jelképezik, ld. pl. Órigenész homíliájában: “Ha pedig az Apostolokhoz hasonlóan soha egy tapodtat sem mozdulunk mellőle, hanem mindenkor, minden veszedelmében vele maradunk, akkor titkon kifejti és feloldja mindazt, amit a tömegnek mondott, és sokkal ragyogóbban világosít meg minket. Sőt, ha olyanná lesz valaki, hogy képes még a hegyre is felhágni vele, mint Péter, Jakab és János, azt nem csupán Krisztus világossága, hanem Atyjának hangja is megvilágosítja.”

  7. BA
    november 14, 2013

    Számomra Barron atyának ez a homíliája újabb rétegekkel gazdagította a történet értelmezését:

    http://wordonfire.org/WOF-Radio/Sermons/Sermon-Archive-for-2013/Sermon-654-Martha-Mary-and-the-Attitude.aspx

    • H.Gy.
      november 14, 2013

      Köszönjük!

  8. Anna Medve
    november 14, 2013

    Mária és Márta szembeállítását félreértelmezettnek tartottam mindig is, Avilai Teréz nyomán is, a zent jobban megismerve pedig ez tovább erősödött bennem. Bizonyára mindenki ismeri azt a koant, amely amely kb.úgy szól, hogy amíg fiatal voltam, a fák fák voltak, a hegyek hegyek és a folyók folyók. Aztán elkezdtem tanulmányozni a Tant, és a fák többé nem voltak fák, a hegyek nem voltak hegyek és a folyók nem voltak folyók. Most, hogy megértettem a Tant, a fák ismét fák, a hegyek ismét hegyek és a folyók ismét folyók. A gyakorlati életben való tevékenykedés gyökeresen más, ha előtte meghallgattam Krisztus tanítását.Maga Krisztus nem valószínű, hogy közönséget kívánt szervezni magának és az sem, lebecsülte a gyakorlatias tevékenységeket (segített halat fogni), de fontosnak tarthatta, hogy az egy magasabb szinten történjen, egy olyan kontextusban, amely követi a “Tan” tanulmányozását. Krisztus, aki ismerte a két nőt, tudta, hogy Márta számára “még” hegyek a hegyek, és Mária számára is azok lesznek ismét, de a vele való szeretet-kapcsolat által átitatva.

Hozzászólások letiltva.

Information

This entry was posted on november 12, 2013 by in Filozófia, Művészet.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: