Heidl György blogja

Nox et tenebrae – Éjszaka és sötétség

Aurelius Prudentius Clemens (sz. 348 – megh. 405 után) hajnali himnusza a Cathemerinon – „Himnuszok imaórákra és ünnepnapokra” – ciklusból. Az eredeti munkából ügyes kéz válogatta ki, és illesztette újból össze az egyes szakaszokat, és ebben a formában lett közkedvelt a zsolozsma reggeli himnuszaként. Az itt közölt fordítás most készült, zenei feldolgozása a Sator zenekar következő albumán jelenik meg.

Ahogyan a világ megalkotásakor Isten kimondja az igét: „Legyen világosság”, és a gomolygó káosz rendezetté válik, úgy az emberiség újjáalkotásakor is kimondja Igéjét, elküldi Fiát, aki fényt hoz a bűnök sötétségébe. A hajnali fény éjszaka fölötti győzelme egyszerre emlékeztet a világ megalkotására, újjáteremtésére, a keresztségben a vétkek sötétségéből megszabaduló, megtisztult ember újjászületésére, és Krisztus második eljövetelének ragyogására az idők végén. Azonban a jelen világban élve a keresztségben megvilágosodott ember is naponta elbukik, ezért minden hajnalban imádságos énekben kéri Krisztus óvó és megtisztító kegyelmét.

Gomolygó felhők, éjsötét,
világ örvénylő káosza!
A fény belép, dereng az ég,
Eljön Krisztus – távozzatok!
 
A köd a földön felszakad,
a nap dárdája átdöfi,
már újra színes a világ,
mert ráragyog az égi tűz.
 
Éppígy mibennünk éjhomályt
a bűnbánó szív rejtekén
felhőt elűzve fénybe von
uralkodója, Istenünk.
 
Krisztus, csak téged ismerünk,
megtisztult szívvel, egyszerűn,
térdelve, sírva zengve dalt
tanuljuk miként kérleljünk.
 
Figyeld meg gondolataink,
Nézd végig egész életünk:
Sok ott a szenny, sok ott a sár,
mi tisztító fényedre vár.
 
Krisztus, kegyes király, neked
s Atyádnak dicsőség legyen,
s a Léleknek, ki Vigaszunk,
most és örök időkön át.
Ámen.
NOX et tenebrae et nubila,
confusa mundi et turbida,
lux intrat, albescit polus:
Christus venit; discedite.
 
Caligo terrae scinditur
percussa solis spiculo,
rebusque iam color redit
vultu nitentis sideris.
 
Sic nostra mox obscuritas
fraudisque pectus conscium,
ruptis retectum nubibus,
regnante pallescet Deo.
 
Te, Christe, solum novimus,
te mente pura et simplici
rogare curvato genu
flend(o)et canendo discimus.
 
Intende nostris sensibus
vitamque totam dispice:
sunt multa fucis illita
quae luce purgentur tua.
 
Sit, Christe, rex piissime,
tibi Patrique gloria
cum Spiritu Paraclito,
in sempiterna saecula.
Amen.
 

"Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak."

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Alapinformációk

This entry was posted on szeptember 19, 2021 by in Egyházatyák, Művészet, Teológia, Zene.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 347 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt szereti: