A Galaktikus Birodalom és a házasság fogalma
Bár korántsem ígérkezett akkora élménynek, mint például Sting berlini koncertje, annyian írtak és beszéltek róla, hogy megnéztem az EP vitát a Tavares-jelentésről. A túlélésben segítségemre volt a lejátszó időcsúszkája.
A vita a Csillagok háborújának egyik emlékezetes jelenetét idézte, amikor az énnemtudom melyik részben Yoda mester a Galaktikus Szenátusban megküzd az egyre rondább Palpatine kancellárral, akiről időközben kiderült, hogy ő Darth Sidious, a leggonoszabb gonosz az erő sötét oldalán. A “mi” Yodánk persze nem ugrált széksorokról széksorokra, az “ő” Palpatine-jük pedig nem vagdosta hozzá módszeresen az üléseket, mint itt 04:30-tól:
Két okból hozom szóba ezt a vitát. Az egyik éppenséggel a Star Wars szellemiség, amely áthatja a politikát, és amely Miniszterelnök úr EP-ben elmondott első, szabadságharcos beszédét is meghatározta. A másik ok viszont az, hogy Orbán Viktor második, záróbeszéde sok szempontból méltó az elismerésre.
A permanens háború, amely a 2010-es fülkeforradalommal kezdődött, és amelynek jedi lovagjai a kozmikus erő kétharmadát, a világos oldalt tudják maguk mögött, a politikai manicheizmus terméke. A manicheusok értelmezésében a Jó és a Rossz két örök őselv, az ő küzdelmük zajlik a létezés minden szintjén. A mitikus elbeszélésben a Rossz seregeivel megtámadta a Jót, hogy abból részeket szakítson ki magának. Ez sikerült is. Az isteni részek összekeveredtek a gonosszal, és így létrejött a kozmosz. Az anyag fogságába esett részecskék az összes galaxis minden pontján megtalálhatók. A Nap, a Hold, a csillagok éppúgy anyagi istenek, mint mi, emberek, hiszen lelkünk azonos a Jó Isten lényegével, csak most testbe vagyunk zárva, fogva tart minket a sötét erő.
A manicheusok állandóan harcolnak. Az igazi kiválasztott még egy körtét sem képes megenni anélkül, hogy azt ne a kozmikus háború ütközetének tekintené. És ez nem vicc! Ahogyan az sem vicces, hogy mi, magyarok, a világosság népeként állandóan sötét erőktől rettegünk, akik alig várják, hogy rabszíjra fűzzenek bennünket.
“Mi nem akarunk olyan Európát”, mondta a kormányfő, “ahol a sikeres országokat büntetik ahelyett, hogy elismernék. Nem akarunk olyan Európát, ahol a kétharmados többségben kifejeződő egységet elítélik, ahelyett, hogy tisztelnék. Nem akarunk olyan Európát, ahol gyámság alá helyeznek, a szabadságot korlátozzák, és nem kiteljesítik. Nem akarunk olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél erejével, ahol kettős mércét használnak, és ahol csak a kisebbnek kell tisztelnie a nagyobbat. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért mi küzdeni fogunk mindenkivel, aki kettős mércét alkalmaz, aki visszaél a hatalmával, és aki másodrendű polgárokként akar bánni velünk. Mi küzdeni fogunk azok ellen, akik egy Birodalmat akarnak csinálni a mi Uniónkból. Mi azok közé tartozunk, akik nem az alávetettség Európáját, hanem a szabad nemzetek Európáját akarják. Éljen a szabad nemzetek Európája”
A Csillagok háborújából tudjuk, hogy a Galaktikus Köztársaság saját bürokráciájának és ármányos cselszövéseknek áldozatul esve Galaktikus Birodalommá alakul. Azt hiszem, Miniszterelnök úr beszéde hasonló veszélyre hívta fel a figyelmet az Európai Parlamentben.
Csakugyan ez volna a helyzet? A Birodalommá alakuló EU igyekszik leigázni a szép és gyönyörű Magyarországot, a Naboot? Ki-ki döntse el legjobb belátása szerint.
Kétségtelen, hogy a manicheus szellemiségű politika honi változata szerint ma ez történik. Mivel a meggyőződés alapja mitikus-vallási természetű, nem lehet vitatkozni vele.
Ezzel szemben azonban lehetséges, sőt örvendetes volna egy olyan politikai szemlélet meggyökeresedése, amely nem osztja fel a világot két látható, egymásnak feszülő ellenséges hadseregre, s különösen nem Magyarország barátaira és ellenségeire, ahogyan Miniszterelnök úr tette. Gandhi például nem ilyen felfogást képviselt, ahogyan a kereszténydemokrácia sem ilyesfajta politikai elmélet.
És most jöjjön a minden iróniától mentes elismerés, amellyel talán éppúgy nem vívom ki “az erő sötét oldalán” lévő barátaim tetszését, amint “az erő világos oldalán” álló barátaim sem szívlelhetik a fentebbihez hasonló bírálataimat! A második, szabadon elmondott, rögtönzött Orbán-beszéd színvonala messze felülmúlta a papírról felolvasott szövegét. Miniszterelnök úr, tudjuk, vérbeli debattőr. Amikor nem azon a sajátos, jól ismert fejhangon olvassa fel éppen aktuális mondandóját a népnek, amely engem az alsóörsi móló körül keringő sirályokra emlékeztet, akkor még mindig megcsillannak kivételes politikusi és retorikai adottságai.
A felvetésekre, bírálatokra adott válaszai nyilván nem győznek meg mindenkit. Nem feladatom sem pro, sem kontra elemezni az érveit. Egyet azonban kiemelnék.
Az LMBT csoportok jogait számon kérő bírálatok végső soron az Alaptörvény házasság-definícióját támadják. Eszerint “Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.” Sokan, nagyon hangosan és indulatosan szokták kifogásolni a K cikk ezen passzusát. A személyiségi jogok csorbításának, az egyéni szabadság korlátozásának, kirekesztésnek, stb. mondják.
Amint Orbán Viktor válaszában leszögezte (a felvételen 2:07-től), ez a passzus valami mellett foglal állást, és nem valami vagy valakik ellen. Ő négyezer éves tradícióra hivatkozott a monogám férfi-nő házasság definíció mellett, amit történetileg lehetne árnyalni, de most nem ez a fontos. A lényeg az, hogy nagyon okosan, nem a Bibliára, nem a keresztény egyházaknak és felekezeteknek a kérdésben egyáltalán nem egybecsengő tanításaira, de még csak nem is a természetjogra hivatkozva érvelt. Mindössze azt állította, hogy ez egy olyan tradíció, amit az alkotmányozók szeretnének fenntartani, és nem kívánják megváltoztatni. Lehet vitatkozni arról, hogy jó-e, de az Európai Parlament nem korlátozhatja azt a jogot, hogy Magyarországon fenntartsuk ezt a hagyományt. Ez valódi és korszerű érv. Ha az EU elismeri egyes tagállamok jogát ahhoz, hogy jogi eszközökkel megváltoztassák a házasság hagyományos meghatározását, akkor el kell ismernie más tagállamok jogát ahhoz, hogy ne változtassák meg, vagy adott esetben törvénybe iktassák a hagyományos házasságfogalmat. Ha nem így jár el, valóban kettős mércét alkalmaz. Mert ha a házasság fogalma pusztán konszenzus kérdése, akkor más-más közösségek eltérő konszenzusra juthatnak.
Heidl György blogja 
Ugye Augustinus is elég tartós és és meggondolt manicheus volt? De “kinőtte “, gondolom, éppen azért, mert tudatos volt manicheizmusa, azaz kontroll alatt tartotta. Itt most erről szó sincs.
9 évig volt manicheus. Vannak, akik szerint nem nőtte ki soha, és ez határozta meg pl. a kegyelemtanát. Szerintem ez nem így van. A De civitate Dei politikai teológiája viszont biztosan nem manicheus, a két város, a jó és a rossz itt keveredik, és nem a mi dolgunk szétválasztani egymástól. Csak önmagunkban.
Talán félreértem, de ez azt jelentené, hogy a politikában az erkölcs már nem annyira fontos, csak a magánéletben?
Ebben a kérdésben arisztoteliánus vagyok. A politika az etika alá tartozik. Ja, most látom, hogy ez a civ. dei-re vonatkozó kérdés. A szétválasztás a civitas dei és civitas diaboli-ra vonatkozik. Ez az utolsó ítéletkor valósul meg. Nem jelenti az etika kiküszöbölését, de jelenti az elitizmus, üdvbizonyosság, elítélés – nem megítélés – elvetését.
Igen. Így tehát előfordulhat, hogy az EU bizonyos kérdésekben etikailag nem elfogadható álláspontot képvisel. Olyan jogok megvalósítását követelheti, amelyek a bűnhöz való jogot jelentik. Szerintem az erkölcsös politikának ezzel szemben ellenállást kell tanusítania. Tudom, hogy ez nehéz kérdés. Lassanként az európai jobboldal is “elvérzik” emiatt. Sok német keresztény kérdezi, hogy ma mit is jelent a “C” a CDU nevében.
Különböző típusú érvek vannak. Aki valamiért nem fogékony etikai, természetjogi, biblikus érvekre, azt más jellegű érveléssel lehet megszólítani. Alapvetően kétféle érvelés lehetséges: természet (füszisz), nomosz (szokás). Szerintem O. V. ebben most jó volt.
A gondolatmenet egy részével könnyű egyetérteni, a gnoszticizmus mint vád már lassan egy évszázada jelen van a kortárs politikai vitákban. Érdemes lenne azonban kitérni arra a gnoszticizmusra is, amely a baloldali sémákat áthatja, sőt azokat hatja át igazán a kezdetektől fogva, vagyis Marxot is megelőző kezdettel, és a mai EP-i vitákban groteszk jelenvalóságában megmutatkozva (fekete-fehér, tényleg). A magyar politikára alkalmazva a sémát az a veszély fenyeget, hogy eltekintünk a tárgyias részletektől és azt a benyomást keltjük, hogy bármiről lenne is szó, az mind megoldható a séma alkalmazásával. Ez a fejtegetés Gerébi kolléga egyébként meglehetősen és talán megváltoztathatatlanul felszínes megközelítéseit idézi, amely megközelítés egyébként a reménytelenül tehetségtelen személyek szomorú sajátossága. Ezen túlmenően a séma alkalmazása intellektuális felelőtlenség. A felelősség kb. ott kezdődik, ahol a miniszterelnök hozzászólásának tényszerű és elvi összefüggéseit vizsgálja a szerző — végre tárgyilagosan. A gnoszticizmusra való hivatkozós könnyű menedék azoknak, akik elkerülni akarják a tárgyszerű elemzést. Ezért alkalmazása általában ellenjavallt, mivel elsősorban eszmetörténeti szinten van jelentősége.
A javasolt kitérő egy másik poszt témája lehetne, itt most erre nem volt szükség. A kormányzó magyar jobboldali erők forradalmi, szabadságharcos retorikája tény, azt hiszem, ezt nehéz lenne tagadni. E retorika mögött egy olyan mentalitást látok és tapasztalok személyes ismerőseim körében is, amelyet a gnosztikus dualizmussal tartok eszmetörténetileg rokonnak. Geréby Györgyöt reménytelenül tehetségtelen személyek közé sorolni, enyhén szólva is igazságtalanság. Úgy tűnik, a nekünk nem tetsző nézetek képviselőinek személyes megbélyegzése nálunk a barát-ellenség alapú – gnosztikus – politikai viták bosszantó hozadéka. Nemrég egy rövid FB vitában a kleriko-fasisztának tilulált Molnár Tamás és Mezei Balázs mellett kellett hasonló okból kiállnom.
Én másképp látom. Nem szabadságharcos retorikát hallok, hanem egy politikai közösség kétségbeesett védekezését. Meghallgattam azt a vitát, egy részét. Göncz Kinga az egyik fővezére, a LIBE alelnöke (!!!) — az a GK, aki 2006 őszén a GyF-kormány minisztere volt. (ismét három felkiáltójel…) Sapienti sat — de még a bolondnak is. A megközelítés egészét intellektuálisan tévesnek tartom. Ugyanis a fekete-fehér bosszú-retorika már 1998-ban elindult Orbánnal szemben (az egyik legnézettebb tv-műsorban az orosz bűnözőtől megkérdezték, mennyiért ölné is meg OV-t…), és 2010 után őt minősítették vezető nyugati zsurnálok Hitler- vagy Putyin-rokonnak vagy mindkettőnek egyszerre (sajátosan). Ugye ez nem manicheizmus? Kérem, az objektivitás a mai világban oly mértékben sérült, hogy még az olyan művelt és jóindulatú személyek, mint e blog szerzője is alig képesek a sematizmus mögé látni, és azt hiszik — ezt egyébként véleményem szerint tévesen –, hogy a gnoszticizmus mint politikatörténeti jelenség valóban találóan írhatja le azt, ami a mai Magyarországon történik. Ha objektív leírást akarunk adni, akkor a baloldali ideológiák és ezek mai következményei akár az EU-ban, akár odahaza, akár másutt sokkal pregnánsabban esnek a gnoszticizmus lehetséges körébe, mint az, ami otthon manapság történik. Jobboldali ideológia jellemzően egyáltalán nem kerülhet ebbe a körbe, ugyanis a nemzetiszocializmus nem jobb-, hanem szocialista ideológia, kiegészülve a pángermán nacionalizmussal, ahogyan az orosz kommunizmus alapját is az orosz nacionalizmus adta. Otthon manapság egy párját ritkító, de nem páratlan politikai machináció tanúi vagyunk, nagyjából a 2006-os őszi brutalitás diplomáciai folytatását látjuk, nos az ezzel szemben való fellépést ekképpen minősíteni és azt a manicheizmussal leírhatónak tartani — ezt nevezném intellektuális felelőtlenségnek. Gerébi kollégát egyszer hallottam erről, a másik két személyt viszont NEM ismerem. Üdv. FnM
Molnár Tamás éppen e témához (ti. modern politikai ideológiák és világnézetek eszmetörténeti háttere) kapcsolódóan írt egy sor könyvet, érdemes utánanézni, én például elolvastam őket. Azt hiszem, Önnek tetszenének. Kiindulópont pl: http://en.wikipedia.org/wiki/Thomas_Molnar
Kiváló elemzést ad Molnárról Mezei Balázs a Modern Age legújabb számában.(Summer 2013, 37-48.)
Végezetül csak annyit, hogy nekem az otthon itthon, közelről érint e szabadságharc minden mozzanata, ezért talán másként ítélem meg a helyzetet. Kétségtelenül méltányolom az Orbán-kormányban, hogy elődjével szemben nem löveti ki az emberek szemét gumilövedékkel.
Végül János 8. fejezet. A “gnoszticizmus/manicheizmus” locus classicus-a.
A gnosztikusok/manicheusok hiábavalóan hivatkoznak Szent János apostol 8. fejezetére tévtanuk igazolása érdekében. A kifejezések megegyezése kevés. Ami fontos, a szövegösszefüggés figyelembe vétele és a kijelentő szándékának megfelelő értelmezés. A kérdéses rész (Ján. 8. 12) helyes értelme: “A sötétség jelenti a bűnös világot, ebben Jézus a világosság, azaz a kegyelem, a megváltás, a teljes igazság.”
Szerintem ma nincsenek a kifejezések szoros értelmében gnosztikusok vagy manicheusok. Vagy legfeljebb csak úgy, ahogyan ősgermánok meg ősírek (meg akár ősmagyarok) vannak (klubokban stb.). A szövegkritikai kérdés ezzel szemben úgy merül fel, hogy mi a kapcsolat János 8 és egyéb evangéliumi helyek kifejezéskészlete és egyes, dokumentáltan létezett gnosztikus körök írásainak kifejezésrendszere között. Így nézve azt kell mondanunk, hogy a kapcsolat nyilvánvaló: János 8 szerzője ismerte, használta a ma is ismert gnosztikus irodalom valamely változatát, elképzeléseit, felfogásait. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy a János 8 szerzője vagy egy későbbi redaktor abban az értelmezési keretben alkalmazta e kifejezéseket stb., amit ma egyértelműen kereszténynek nevezhetünk (szemben a gnosztikusok sokféle felfogásaival). Ezért úgy lehetne itt pontosan fogalmazni, hogy a gnoszticizmusban is meglévő elemek, pl. a fény és a sötét ellentéte, a gonosztól való leszármazás és az istentől való leszármazás különbsége, s az ebben adódó végső dualizmus a János 8 szerzőjénél megjelenik és egy, a kereszténységgel integrált jelentést kap. De mindenképp megjelenik, ez nem kétséges. — Egyébként nem tudtam elég világosan megfogalmazni, de én a “gnoszticizmus” “manicheizmus” stb. alkalmazását azoktól történetileg igen távol eső jelenségekre nagyon leegyszerűsítőnek tartom, kicsit olyannak, mint a politikai megbélyegzés kifejezéseit (“te antiszemita vagy, te kommunista vagy stb.) Mert nem kérdés, hogy a a gnoszticizmus, a millenarizmus, majd a jakobinizmus, marxizmus stb. között van egy kimutatható történeti kapcsolat, de mindezt egyenként, tárgyszerűen a maga kontextusában kell értelmeznünk, különben felszínes sematizálást kapunk. Ezért gyenge dolog OV-t manicheizmussal “vádolni”, már csak azért is, amit korábban mondtam, ti. a baloldali eszmevilág mutat itt tárgyilagosan feltárható, de semmiképp sem leegyszerűsíthető összefüggést.
Köszönöm. Én nem olvasok magyar irodalmat néhány éve, de ezt meg fogom nézni. Élek egy ideje egy amerikai plébánian…. És elnézést az érdes fogalmazásért, nehezen megy nekem ez a posztolás.
Köszönöm! Molnár Tamás a legtöbb könyvét angolul írta, néhányat franciául. Magyarul csak rövidebb cikkeket. Ő egyébként a modern baloldali eszmék ókori gyökerét a materialisztikus és panetisztikus filozófiákkal hozza kapcsolatba, nem a gnózissal. A liberalizmust a pelagianizmussal kapcsolja össze, nem a gnózissal. Ezzel szemben a gnózis ténylegesen és közvetlenül jelen volt és jelen van a szélsőjobbos eszmékben. A náci fajelmélet is gnosztikus gyökerű, nagyon hasonló ugyanis ahhoz, ahogyan Markión a zsidók Istenét a rossz demiurgosznak tartotta. A Badinyi-féle gnózis (Jézus mint pártus királyfi, a manicheizmus a magyarok ősi vallása), Papp Gábor gnosztikus szentkorona-teóriája, Makovecz Imre steineriánus gnoszticizmusa, és a legkülönfélébb zagyvaságok a magyarságról mint ősi, vízözön előtti választott népről a mai magyar jobboldal szellemi életének részét képezik. Magasan képzett barátaim dőlnek be ilyesmiknek.
A Fidesz emblematikus alakja által főszerkesztett Demokrata c. folyóirat az újpogányság és a Guénon-Evola féle tradicionalizmus fő fóruma. Utóbbiak megsértődnének, ha gnosztikusnak nevezném őket, holott igen szoros kapcsolat van a két irányzat között. Üdvözlettel: Heidl György
Kedves Fluctuat non mergitur!
A teremtetlen és a teremtett világosság a sötétség ellentéteként a Szentírás első lapjain nyilvánul ki számunkra. Ezeket a kifejezéseket nem a gnosztikusok találták ki és használták elsőként. Hol voltak ők még akkor? Szent János evangélistának nem volt szüksége az ő fogalomkészletükre. Isten kinyilatkoztatására, a Szentlélek indítására és megvilágosítására annál inkább.
Ki gondolta volna, húsz éve, hogy 2013-ban merész dolog lesz Brüsszelben azt mondani, hogy a házasság egy férfi és egy nő köteléke? És ki gondolta volna, hogy ezt pont Orbán Viktor fogja megtenni? És végül: ki gondolta volna, hogy ezzel együtt sem lesz hiteles Orbán politikája?
Ennél több csavart George Lucas sem tudott volna a történetbe vinni.
Különben minden együttérzésem a színészeké, akiknek meg kellett küzdeni ezzel a stupid történettel. A Csillagok Háborúja nem más mint a Szomszédok hollywoodi adaptációja.
🙂
Valóban ki gondolta volna…
Egy hete sem volt Szent László király ünnepe… Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy visszatekintve mennyire egyértelműnek és természetesnek gondoljuk azt, hogy a Magyar Királyság keresztény maradt Géza és Szent István után (több pogánylázadás és az állandó keleti pogány szomszédság ellenére). Ebből a természetességből fakadóan (is) a középkori magyar szentek körül általános közöny tapasztalható (rosszabb esetben történelmi tényeket mellőző romantikus rajongás).
Az Unionak még 50 évig sem sikerült megtartania eredendő nagyon erős keresztény irányultságát, hiába volt az egyik fő kezdeményezője a boldoggá avatásra váró Robert Schuman.
(Vagyis az európai közösségnek, elődjeinek, stb… maga az EU nem is létezik 50 éve :))
Pontosítok! “A házasság: egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, mely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul.” Ez nem lehet vitatéma!
“Ha az EU elismeri egyes tagállamok jogát ahhoz, hogy jogi eszközökkel megváltoztassák a házasság hagyományos meghatározását, akkor el kell ismernie más tagállamok jogát ahhoz, hogy ne változtassák meg, vagy adott esetben törvénybe iktassák a hagyományos házasságfogalmat. Ha nem így jár el, valóban kettős mércét alkalmaz. Mert ha a házasság fogalma pusztán konszenzus kérdése, akkor más-más közösségek eltérő konszenzusra juthatnak.”
Azt hiszem, a probléma az, hogy a kérdés sem a közbeszéd főáramában, sem a politikai-jogi diskurzusban nem így merül fel. Sajnos a vita nem a házasság fogalmáról vagy meghatározásáról szól, hiszen az ilyen “közösségi intézményekkel” kapcsolatban sokkal kevésbé érzékenyek a jogvédők vagy a (“jogvédő”) közvélemény. Helyette kizárólag alapjogi, egyenlőségi problémaként fogják fel az LMBT emberek és a házassággal viszonyát. Ebben az individualista alapjogi szemléletű beszédben összehasonlíthatatlanul fontosabbnak tűnik fel az egyén bármely alapvető (vagy kevésbé alapvető) joga, mint akármelyik társadalmi, közösségi jellegű intézmény. Önmagában lehet a házasság (vagy éppen a család) egy értékes és védendő “társadalmi intézmény”, de alapvető emberi jogai nem lehetnek. Ezért a házasság meghatározásának, védelmének szempontjai eltörpülnek a emberi jogok és az egyenlőség érvényesítéséhez képest. Ha pedig egy olyan “tradicionális társadalmi intézményről” van szó, mint a házasság, az csak valószínűbbé teszi, hogy az egyéni jogegyenlőség szempontja sérül.
Nem tudom, hogy a jogvédő, egalitárius szemléletet mögött meghúzódó politikai filozófia vagy jogelmélet vállalná-e ezeket az állításokat, nekem azonban úgy tűnik, egy ilyen, inkább érzelmi beállítódás, mintsem értelmi reflexió áll a szokványos egyenlőségi érvelés hátterében.
Ez az egyenlősítő szemlélet nem engedi, hogy más aspektusok (pl. a közösség joga a házasság fogalmának definiálására) komolyan felmerüljön. Természetjogi vagy, horribile dictu, metafizikai érvelésnek itt helye sem lehet. Attól tartok, a valódi problémának a politikai-jogi diskurzusban való artikulálásától is fényévekre vagyunk.
Barron atya szórakoztatóan és pontosan beszél erről a témáról:
http://wordonfire.org/WOF-TV/Commentaries-New/Gay-Marriage-and-the-Breakdown-of-Moral-Argument–.aspx
Valóban nem így merül fel a közbeszédben, ezért örültem, hogy most viszont megjelent. Úgy látom, az azonos neműek házasságának témája az az új bálvány, amelynek papjai arra akarják rákényszeríteni az embert, hogy vagy mutassa be neki a szükséges áldozatot, vagy ha nem hajlandó ezt megtenni, mert sem racionális belátása, sem hitbéli meggyőződése nem engedi, hogy megtegye, akkor megbélyegzik mint kirekesztőt, homofóbot, akármit. Én még mindig bízom az érzelemmentes, elfogulatlan vitában, az észérvek erejében.
Gahndi: “When I despair, I remember that all through history the way of truth and love have always won. There have been tyrants and murderers, and for a time, they can seem invincible, but in the end, they always fall. Think of it–always.”
Hogy ő ne ismerte volna a jó és a rossz ellentétét? Van olyan gondolkodó ember, aki ne tudna példát a szervezett emberi aljasságra? Van olyan, aki ne tudná, hogy a gonosz olykor világbíró erővé változik, amivel szemben az egyetlen lehetőség a jó melletti kitartás?
S ha már, akkor kicsit utána is néztem:
” BRITISH RULE–AN EVIL
The Interpreter is however more to the point in asking, “Does Mr. Gandhi hold without hesitation or reserve that British rule in India is altogether an evil and that the people of India are to be taught so to regard it? He must hold it to be so evil that the wrongs it does outweigh the benefit it confers, for only so is non-co-operation to be justified at the bar of conscience or of Christ.” My answer is emphatically in the affirmative. So long as I believed that the sum total of the energy of the British Empire was good, I clung to it despite what I used to regard as temporary aberrations. I am not sorry for having done so. But having my eyes opened, it would be sin for me to associate myself with the Empire unless it purges itself of its evil character. I write this with sorrow and I should be pleased if I discovered that I was in error and that my present attitude was a reaction. The continuous financial drain, the emasculation of the Punjab and the betrayal of the Muslim sentiment constitute, in my humble opinion, a threefold robbery of India. ‘The blessings of pax Britanica’ I reckon, therefore, to be a curse. We would have at least remained like the other nations brave men and women, instead of feeling as we do so utterly helpless, if we had no British Rule imposing on us an armed peace. ‘The blessing’ of roads and railways is a return no self-respecting nation would accept for its degradation. ‘The blessing’ of education is proving one of the greatest obstacles in our progress towards freedom.”
Sapienti sat.
Mivel eleve számítottam arra az ellenvetésre, hogy a világtörténelemben zajló folyamatok mögött végső soron a keresztény felfogás szerint is jó és rossz küzdelme zajlik, így fogalmaztam: “Ezzel szemben azonban lehetséges, sőt örvendetes volna egy olyan politikai szemlélet meggyökeresedése, amely nem osztja fel a világot két látható, egymásnak feszülő ellenséges hadseregre, s különösen nem Magyarország barátaira és ellenségeire, ahogyan Miniszterelnök úr tette. Gandhi például nem ilyen felfogást képviselt, ahogyan a kereszténydemokrácia sem ilyesfajta politikai elmélet.” Tehát nem állítottam, hogy Gandhi ne ismerte volna a jó és rossz ellentétét. Ön itt olyan botorságot tulajdonít nekem, amit azután könnyen cáfolhat. Hol van az az intellektuális tisztesség, amelyre korábban volt szíves felhívni a figyelmem?
Tehát, továbbra is állítom:
1. Gandhi nem osztotta fel a világot két LÁTHATÓ, egymásnak feszülő ellenséges hadseregre.
2. Gandhi az indiai Brit kormányzást tartotta rossznak, nem Nagy Britanniát.
3. Gandhi példamutató politikus, aki kortársai, barátai és ellenségei jelentős részével szemben hinduként nem tekintette gonosznak a muzulmánokat. Ezért az életével fizetett. 20 éves koromban olvastam először az Önéletrajzát, életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt. Örülök, hogy ismét kitűnő olvasmányokra hívhattam fel a figyelmét.
Végezetül, engedje meg, hogy utaljak arra az igen jelentős különbségre, amely az EU és az ahhoz önként csatlakozó Magyarország, valamint az Indiát gyarmatosító Nagy Britannia között fennáll! Mondhatjuk, hogy nem leszünk EU gyarmat, hiszen ez jól hangzik, de az árnyaltabb megközelítésben segít például ez: http://fn.hir24.hu/gazdasag/2013/07/05/ennyit-kapott-minden-magyar-az-eu-tol/~~fokusz
Szegény, szegény manicheus-gnosztikus Gahndi!
Köszönöm Gahndi említését. Kicsit olvasgattam, s el vagyok képedve: Mostantól fogva szeretném ot minden ponton idézni, ahol csak lehet, amikor Orban “szabadságharcos retorikáját” lesajnálják.
Gahndi nagyon erős szavakat használ: “átok”. OV soha ilyet nem mondott. Idézzünk, kérem, ha szabad.
Ad 1: OV mikor osztotta fel a világot két látható, egymásnak feszülő ellenségre? Hol? Idézetet kérünk. Egyébként inkább Churchill tette ezt. Meg már: a War on terror sokkal inkább kivívhatná a manicheus vádat, az axis of evilrol nem is beszélve.
Ad 2: Kérném alaposan olvasgatni Gahndit. Az Átok nagyon erős kifejezés! A Brit Kormányzat a Brit Birodalom jelenléte, de egyebeket is mond Gahndi más beszédeiben. Hozzáférthetők.
Ad 3: “Önként” csatlakoztunk egy olyan EU-hoz, amely akkoriban nem igen mondta, hogy saját alapszerződését kívánja úgy felülírni, ahogyan ehhez nincs joga. Ez az EU-ironti elfogultság, annak nem látása, hogy mi folyik ott, azzal gyógyítható, ha a brit kritikákat olvassuk. Az ő szemükben az EU a korrupcio, a hazugság, a félrevezetés, a csalás szinonimája!
Fárasztó, hogy folyton a saját szavaimat kell megóvni a szándékos félreértésektől, és hogy a polarizált közéletben az “aki nincs velünk, az ellenünk van” szemlélet dívik, elvitatva az árnyalt közelítések lehetőségét.
1. Orbán Viktor a beszédét azzal kezdte, hogy nincsenek illúziói, tudja a szavazás végkimenetelét, a szocialista, liberális és zöld képviselők Magyarország ellen fognak szavazni, és Magyarország barátai majd kiállnak Mo. mellett. Ezt itt szó szerint idéztem, kb. 17 perctől megnézheti a belinkelt videón.
Az EU-ban vannak tehát Magyarországnak barátai és ellenségei. Az egész vitát ebben a kontextusban próbálta elhelyezni, holott a Tavares-jelentés nem Magyarországról, hanem a jelenlegi magyar kormány egyes intézkedéseiről fogalmazott meg – jogos vagy jogtalan, most mindegy – bírálatokat. Hát nem két látható, egymásnak feszülő ellenségről van itt szó Magyarországhoz való viszonyuk alapján? Egyébként ez a vitában meg is mutatkozott. Az egész vita fő szólama belpolitikai kérdés lett, elég csak Bokros és Göncz képviselő úr és hölgy szánalmas megnyilvánulásait hallgatni.
Megnyugtatom, szerintem a Bush-féle “gonosz tengelye” rétorika is manicheista. Ezért fogalmaztam így: “a manicheus szellemiségű politika honi változata”.
2. Majd alaposan olvasgatom Gandhit.
3. A csatlakoztatásban az összes parlamenti párt élen járt. Orbánék is! Pontosan emlékszem, hogy egyedül Simicskó István szavazott nemmel, ami miatt aztán magyarázkodnia kellett, és azt mondta, hogy azokat is képviselnie kell valakinek, akik szkeptikusak. Nagyon rokonszenves tett volt a részéről.
Szerénységem nem tiltja, hogy idézzem a Heti Válasz III. évf. 7. sz. (2003. január 21) 36-37.oldalán olvasható írásomat: “Somody Imre annak az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványnak az elnökhelyettese, amely szervezet 2,2 milliárd forint közpénzt fordíthat az EU-népszavazás előkészítésére. A riporter fölteszi a kérdést: „Mennyire hívják fel a figyelmet a gondokra? Svédországban például a csatlakozás előtt az EU ellen érvelők ugyanannyi támogatást kaptak propagandára a kormányzattól, mint azok, akik mellette szólnak.” Válasz: „Azok az országok, ahol így történt a pénzek elosztása, a világ legfejlettebb államai közé tartoznak. Svédországban ki lehetett mutatni: nem feltétlenül előnyös az ország gazdaságának a csatlakozás. Magyarország azonban más helyzetben van. Az EU nélkül sokkal lassabban tudna felemelkedni.” Értjük. Még fel sem teszik nekünk a kérdést, már válaszolnak helyettünk. Miért? Mert ha Magyarország nem tartozik a legfejlettebb országok közé, akkor itt nem kell felelősen gyakorolni az alapvető demokratikus jogokat. Tiszta sor. Ha a magyar állampolgárok véleményét kérdezik egy nemzedékek életét és sorsát mélyen meghatározó kérdésről, akkor, mivel mi nem tartozunk a legfejlettebb országok közé, nem szükséges minden lehetséges módon elősegíteni a megalapozott döntést. De talán Somody úr nem is gazdasági fejlettségre gondol, hanem a demokrácia működésének fejlettségi szintjére. Ebben az esetben tökéletesen igaza van. Hiszen ahol megtörténhet az, hogy a pénzünkből elkerítenek egy jelentős összeget azért, hogy felhasználásával egyoldalú propagandát folytassanak, ott a demokrácia fejletlen. Ahol megtörténhet az, hogy az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány a címemre a saját pénzemből kérdőívet postáz, felajánlva azt a lehetőséget, hogy tíz témakörből jelöljek meg hármat, de csakis hármat, amelyekről majd részletesebb, ámde deklaráltan egyoldalú tájékoztatást kapok, nos, ott a demokrácia nemhogy fejletlen, de talán nem is létezik.”
Akkor is így gondoltam, most is így gondolom. Ez a kampányra vonatkozott. Az EU csatlakozásnak azonban vannak komoly előnyei, amiket úgy élvezünk, hogy közben mára kormányzati szinten meghonosodott az EU-ellenes retorika. Ez éppen olyan hamis, mint Medgyessyék kampánytechnikája volt.
Vegyük már észre, hogy a magyar belpolitika manicheista értelmezési kerete ez a “jó, nemzeti kormány a gonosz, internacionalista, nemzetellenes ellenzékkel szemben” képzet. De ha Ön ragaszkodik hozzá, legyen! Ezzel a magam részéről itt már nem kívánok foglalkozni. Egy amerikai plébánián nyilván több idő jut ilyesmire, mint a magyar rögvalóságban.
” Mert ha a házasság fogalma pusztán konszenzus kérdése, akkor más-más közösségek eltérő konszenzusra juthatnak.” Kicsit keserű mosollyal nyugtáztam ezt az utolsó mondatot. A házasságkötések száma hazánkban….. és a válásoké….
Úgy tudom, ma minden második megkötött házasság felbomlik. Ez nem jó. Ugyanakkor nincs szoros összefüggés a két dolog között, mert az előbbi a jogalkotásra vonatkozik, az utóbbi pedig a gyakorlati megvalósulásra.