A napszakokhoz tartozó ókeresztény himnuszok esetében az imádkozó ember mindenekelőtt tudatosítja magában, hogy a természeti folyamatok részese. Életének keretét alapvetően meghatározza a nappalok-éjszakák váltakozása, a hónapok, évszakok, évek körforgása, a keletkezés és az elmúlás szigorú törvénye. Az ember a természet részeként fordul a természet urához, a világ alkotójához és törvényadójához. Az ambrusi mintát követő, és a Deus Creator omnium kezdetű himnusz gondolatiságát folytató, Nagy Szent Gergelynek tulajdonított himnuszsorozatban a mindenség alkotója a fény, az ég, a föld, a víz, az élőlények, az ember teremtője, ahogyan a Teremtés könyvének első fejezete leírja. A fény megalkotása a teremtés első napja. Amint a fenyegető éjszakai sötétség közeledik, az imádkozó-éneklő ember arra kéri a fény alkotóját, hogy segítsen a bűn sötétségéből eljutni a menny világosságába. A Lucis creator optime kezdetű himnusz az évközi vasárnapok esti himnusza az imaórák liturgiájában. A mai napon is.
Te fény-Teremtő, Jóságos, a nappal fényét meghozó, az új fény, amint felvirrad, világ jön létre általad; estével reggelt egybefonsz, s a „nap” nevet adod neki: alaktalan sötét jön el, hallgasd meg könnyező imánk: ne húzza lelkünk mélybe bűn, hogy elveszítse életét, mert az örökre nem ügyel, s a bűn bilincse megköti; zörgesse mennyek kapuját, legyen jutalma élete, kerüljük mindazt, ami árt, minden gonosztól mentesen! Ó, add meg ezt kegyes Atya, s Atyjával egyenlő Fiú, s te Szentlélek, Vigasztalónk, együtt örök uralkodó! | Lucis creator optime, Lucem dierum proferens, Primordiis lucis novae Mundi parans originem, Qui mane iunctum vesperi Diem vocari praecipis, Taetrum chaos illabitur, Audi preces cum fletibus, Ne mens gravata crimine Vitae sit exsul munere, Dum nil perenne cogitat Seseque culpis illigat; Caelorum pulset intimum, Vitale tollat praemium, Vitemus omne noxium, Purgemus omne pessimum. Praesta, Pater piissime, Patrique compar Unice, Cum Spiritu Paraclito Regnans per omne saeculum. |
Legutóbbi hozzászólások