Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Mágusok I.

A vatikáni csillagászok hagyományosan a jezsuita rend tagjai közül kerülnek ki. Jó néhány éve Castel Gandolfóban megkérdeztem az ottani obszervatóriumot bemutató csillagászt, miként vélekedik kollégája és rendtársa, Teres Ágoston (Gustav Teres) „The Bible and Astronomy: The Magi and the Star in the Gospel” c. művéről. Nagyon visszafogottan csak annyit mondott: „Gustav a magánvéleményét írta le, nem egy hivatalos álláspontot. A könyv nem kapta meg a „nihil obstat”-ot, és nem a jezsuita rend kiadásában jelent meg.”

A mágusok hódolata - ókeresztény szarkofág, részlet. 4. sz. első fele

Mágusok hódolata – ókeresztény szarkofág részlete, 4. század első fele, Arles

Ezzel nem lettem okosabb, hiszen a magyar fordításban is napvilágot látott könyvből mindez már kiderült számomra. Szerzője világossá teszi, hogy csillagászat- és tudománytörténeti, valamint biblikus kutatásai alapján fogalmaz meg hipotéziseket a napkeleti bölcsek látogatásáról etlehemben, amelyről Máté evangéliuma beszél. Inkább arra lettem volna kíváncsi, mi az egyik jezsuita csillagász véleménye a másik jezsuita csillagász véleményéről. Azt azonban nem árulta el.

 

Pedig Teres Ágoston igazán fontos feltevésekkel állt elő. Rámutatott, hogy a Máté evangéliumában megőrzött, mesésnek tűnő elbeszélés a mágusok Jézus előtti hódolatáról egyáltalán nem a romantikus mesemondás szándékával került az evangéliumba. Történeti, sőt tudománytörténeti alapja lehet. Egyrészt a görög „magoi apo anatolón szófordulat nem keletről jött mágusokat, varázslókat jelent, különösen nem három királyt – a számukról nincs is szó az evangéliumban –, hanem olyan „napkeleti bölcseket”, mint amilyeneknek a mezopotámiai asztronómusokat, Marduk papjait tekintették. Másrészt nem véletlen, hogy a szöveg, rövidsége ellenére is, csillagászati szakkifejezést ad a mágusok szájába: „Hol van, aki született, a zsidók királya? Láttuk csillagát en té anatolé, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” A görög „en té anatolé” kifejezést általában úgy fordítják: láttuk „csillagát napkeleten”, de a kor asztronómiai szaknyelvében nem égtájat, földrajzi irányt jelez, hanem egy égitest sötétedés utáni megjelenését, láthatóvá válását az égbolton. Az evangélium valószínűleg egy sajátos, a keleti csillagászok által előre jelzett és várt konstellációról beszél, amelyhez a zsidók királyának megszületését kapcsolja az asztronómiát az asztrológiával elegyítő ókori tudományos gondolkozás. A zsidó messiás-király megszületését egy korai, a Számok könyvébe bekerült történet szerint is csillag feltűnése jelzi. A nem zsidó, ezért a pogányságot jelképező próféta, Bálám jövendölése szerint: „Csillag tűnik fel Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből” (Szám 24,17). Máté egyértelműen e jövendölés beteljesedését látja a mágusok által megfigyelt csillag megjelenésében.

Teres Ágoston és tőle függetlenül, vele egy időben, egy másik magyar csillagász és tudománytörténész, Ponori Thewrewk Aurél ezt a ritka, de természetes csillagászati együttállást Kr. e. 7-re datálta. Az utóbbi szerző egyik tanulmányát idézem:

„A Jupiter kereken 12, a Szaturnusz pedig csaknem 30 év alatt kerüli meg a Napot. A keringési időkből következik, hogy e két bolygó kb. 19,8 évenként közel látszik egymáshoz az égen. Ezek a találkozások mindig más és más állatövi csillagképekben látszanak, de az ún. legnagyobb konjunkciójuk, amikor egy év alatt többször is egymás közelébe kerülnek, csak 860 évenként ismétlődik ugyanabban a csillagképben, például a Halakban. Minthogy a Halak a mezopotámiai, tehát a babiloni vagy szippari csillagász-papok számára fontos csillagkép volt (Marduk főistennek és bolygójának, a Jupiternek állatövi csillagzata, ún. „háza”), ezért már évtizedek, sőt évszázadok óta várták a legnagyobb együttállását a szintén isteni tiszteletben részesített Szaturnusszal. Különös szerencsénkre több olyan mezopotámiai ékiratos csillagászati tábla maradt ránk, amely foglalkozik az i. e. 7- ben bekövetkezett nagy Jupiter-Szaturnusz, sőt e bolygókhoz pár hónap után csatlakozó Mars együttállásával.”

A mágusok hódolata a pécsi székesegyház, déli altemplomi lejárójában.

Mágusok hódolata – Pécsi székesegyház déli altemplomi lejáró

A fenti hipotézis szerint tehát Marduk papjai különösen főistenük bolygójának, a Jupiternek az égi pályáját figyelték, és várták a kiszámított együttállást a Szaturnusszal, amely az asztrológia szerint a zsidók csillaga. A legnagyobb konjunkció három bolygó rendkívül közeli és ezért feltűnően fényes együttállása volt a Halak csillagképben, és amikor ez időszámításunk előtt 7-ben (vagy 6-ban) bekövetkezett, a mezopotámiai tudósok elindultak, hogy ellenőrizzék számításaik pontosságát és várakozásaik helyességét. Tudakozódtak Jeruzsálemben, hogy valóban megszületett-e zsidók királya. A zsidó írástudók elmagyarázták nekik a prófétai jövendöléseket, amelyek szerint a júdeai Betlehemben születik meg a fejedelem, a nép pásztora (Mt 2,6, vö. Mik 5,1-3, 2Sám 5,2), ezért Betlehembe mentek, ahol rátaláltak Jézusra.

Noha az elbeszélést, mint látjuk, botorság lenne puszta mítosznak tekinteni, természetesen tele van jelképekkel, amelyek nem csupán a korai keresztény irodalmi szövegekben, hanem a legkorábbi képi ábrázolásokon is megjelennek. A Jézusnak hódoló bölcsek a megtért pogányokat jelképezik, mert Jézus önmagában kibékítette és egyesítette a zsidókat és pogányokat, „és a köztük lévő válaszfalat ledöntötte” (Ef 2,14). Az ajándékok jelképes értelmezését is megtaláljuk a szentírás-magyarázatokban: az arany Jézus királyságát, a tömjén az istenségét, a mirha pedig halandó emberi természetét jelképezi. A bölcsek vándorlása az egyház földi vándorlása a mennyei Jeruzsálem felé, hiszen a jelen életben minden egyes ember hitben vándorol, az Úrtól távol, a színről-színre látás felé (2Kor 5,6-8). Ezért példamutatóak a napkeleti bölcsek: ők a természeti jelenségek megfigyelése által, a természetes észhasználat segítségével felismerték a világ rendezettségét és e rend forrását, a Teremtőt, de a zsidók szent könyveihez, és a próféták írásaihoz kell fordulniuk tanácsért, hogy felismerjék és tiszteljék Jézusban a messiást, Isten megtestesült Fiát.

Folytatjuk!

Reklámok

4 comments on “Mágusok I.

  1. Békési-Marton Csaba
    január 8, 2016

    Kedves Gyuri! Én olvastam az idézett könyvet, és szintén megfontolásra érdemesnek tartom, amit a bolygóegyüttállásról, mint a bölcsek által megfigyelt “csillagzat”-ról állít. Sőt, az utóbbi 20-25 évben bizonyos kultúrtörténeti kérdéseket feszegető körökben (nem tudom finomabban körülírni a magyarságkutatók egy elszánt rétegét) ez már közhelyszámba megy.

    Ugyanakkor a kölni dómban őrizni vélik a három király (név szerint Christus mansionem benedicat illetve dehogy, Caspar, Melchior & Balthasar) ereklyéit, azaz csontjait. Ezt mire véljük. Akkor.

    • H.Gy.
      január 8, 2016

      Annyi és annyiféle ereklyét őriznek itt-ott ….

  2. Békési-Marton Csaba
    február 5, 2016

    Látom, nem nagyon érdekel senkit a királyok témája… én azért hozzáteszem még egy régi kedvencemet Buxtehudétől, s mellé a korál szövegének wiki-oldalát, hátha más is továbbgondolja.

    https://de.wikipedia.org/wiki/Wie_sch%C3%B6n_leuchtet_der_Morgenstern

    • H.Gy.
      február 9, 2016

      Köszönöm, szép! Kicsit most leült a blog, beindult a félév, és sok egyéb feladat is elvon tőle. Azért nem adom fel!

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on január 8, 2016 by in Ünnepek, Filozófia, Teológia.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 249 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: