Január kalendas 8-án született a mi Urunk, Jézus Krisztus

Jézus születésének napját Nyugaton a 4. század közepétől kezdték december 25-én ünnepelni. A legkorábbi forrásunk e dátummal kapcsolatban egy rövid feljegyzés, amelyet Victorinusnak Poetovio (ma Ptuj, Szlovénia) püspökének tulajdonítanak, aki a 3. század második felében élt. Íme:

„Alexandernek, Jeruzsálem püspökének pergamenjei között felfedeztük, hogy az apostolok könyveiből saját kezűleg kimásolta a következőket: „Január kalendas 8-án (december 25) született a mi Urunk, Jézus Krisztus, Sulpicius és Camerinus konzulsága idején, és január idusának 8. napján (január 6) alámerítkezett Valerianus és Asiaticus konzulátusa alatt. Április kalendas 10-én (március 23) szenvedett, amikor Nero harmadszor volt konzul, társa pedig Valerius Messala volt. Április kalendas 8-án (március 25) feltámadt, az említett konzulok alatt. [Negyven nappal később, az említett konzulok alatt, május nonas 5. napján (május 3) fölment az egekbe. Keresztelő János július kalendas 8-án született (június 24) és július kalendisén (július 1) körülmetélték. Máriához viszont április kalendas 8-án (március 25) szólt az angyal, mondván, hogy Erzsébet már a hatodik hónapban van.][1] Ebből következik, hogy Urunk azon a napon fogant, amely napon feltámadott. Ámen.”

Victorinus anyanyelve feltehetőleg görög volt, de a Szentírást magyarázó munkáit latinul írta, így valójában őt tekinthetjük az első latin exegétának. E kronológiai töredék mellett fennmaradt egy részlet a Teremtés könyvéhez írt kommentárjából, valamint egy hosszabb szakasz a Jelenések-kommentárból. Minden fennmaradt munkája magyarul is olvasható a bakonybéli bencésekkel együtt kiadott kötetünkben.

[1] A []-ben közölt rész későbbi betoldás