Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Woelki érsek a célkeresztben I.

A nemzetközi katolikus hetilap, a The Tablet félreérthető rövidhírt tett közzé július 5-én ‘Rethink line on divorce and gays’ címmel. A tudósítás szerint Rainer Maria Woelki bíboros, Berlin érseke, kiállt az újraházasodottakkal és azonos neműekkel kapcsolatos katolikus tanítás újragondolása mellett. A The Tablet szerint a Die Zeit vele készített riportjában a bíboros „azt mondta, hogy amíg az orthodox egyház csupán az első házasságot tekinti szentségileg érvényesnek, tolerálja a válást és a második házasságot. Arra a kérdésre, hogy ez minta lehet-e a Katolikus Egyház számára, azt felelte, hogy az Egyháznak beszélnie kell róla.” A melegek kapcsolatát kommentálva úgy fogalmazott, hogy megpróbál nem pusztán úgy tekinteni rájuk, mint akik megsértik a természeti törvényt, hanem mint olyan emberekre, akik igyekeznek tartós kapcsolatban felelősséget viselni egymás iránt. „Meg kell találnunk annak a módját, hogy hagyjuk élni az embereket, anélkül, hogy szembemennénk az egyházi tanítással” (“We must find a way of allowing people to live without going against church teaching”), mondta a bíboros a The Tablet tudósítása szerint. Már most megjegyzem, hogy ez utóbbi “idézet” valójában nem a homoszexuálisokra, hanem az újraházasodottakra vonatkozó bíborosi válaszból kiragadott egyik mondat pontatlan angol fordítása.

Úgy látszik, Rainer Maria Woelkinek, a katolikus egyház jelenleg legfiatalabb (55 éves) bíborosának hozzá kell szoknia ahhoz, hogy saját mondatait szövegösszefüggésükből kiemelve, pontatlan fordításban lássa viszont. Mert nem csupán  a Die Zeit riportját rosszul szemléző The Tablet torzít, hanem már a Die Zeit riportere is egy félremagyarázott nyilatkozatra kérdezett rá.  Májusban, a nagyszabású mannheimi katolikus találkozón (Katholikentag) egy beszélgetés során a jezsuita Klaus Mertes meglehetősen provokatív kérdésére válaszolta azt Woelki bíboros, hogy lehetségesnek tartja: az egyház hosszabb távon enyhíti szigorú álláspontját a melegekkel és leszbikusokkal kapcsolatban. A tudósítás szerint elképzelhetőnek tartotta, hogy „ahol emberek felelősséget viselnek egymás iránt, ahol tartós homoszexuális kapcsolatban élnek, ott ezt a heteroszexuális kapcsolathoz hasonlónak tekintsük” („dort, wo Menschen Verantwortung füreinander übernehmen, wo sie in einer dauerhaften homosexuellen Beziehung leben und umgehen, dass das in ähnlicher Weise zu einer heterosexuellen Beziehung anzusehen ist”). A Katholikentagról szóló német nyelvű tudósítás összefüggéséből kiragadva, torzítva közölte a bíboros fent idézett szavait, az ezt átvevő, és a hírt így az egész világon terítő angol nyelvű híradások pedig – élen az angol nyelvű, német kiadású The Local-lal – tovább rontottak a helyzeten. Homoszexuális aktivisták például elégedetten fogadták a püspök nyilatkozatát, mert szerintük kiállt a homoszexuális és heteroszexuális kapcsolatok egyenlősége mellett. (A sajtó természetét is megvilágító, torzító folyamatról lásd Daniel Silliman írását!)

Szeretném megnyugtatni a magyar katolikus olvasókat: a konzervatívnak mondott Woelki bíboros, berlini érsek valójában nem távolodott el a katolikus egyház tanításától. Csupán annyi történt, hogy miután egy beszélgetés során világossá tette, hogy szentségi házasság csakis heteroszexuális kapcsolatban lehetséges, mindössze azt kívánta hangsúlyozni, hogy a tartós homoszexuális kapcsolatokban is létezhetnek olyan erények, mint a hűség, kölcsönös gondoskodás, amelyek egyébiránt a házasság javai. Nyilatkozatai, amelyekben óva int attól, hogy szexuális hajlamok alapján bárkiről ítélet mondjunk, vagy hátrányosan megkülönböztessük embertársainkat, összhangban vannak az egyházi tanítással a hajlamok és a tettek közötti lényeges különbségről. A Katolikus egyház katekizmusában ezt olvassuk: „Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.” (KEK 2358).

A bíborost egyébként éppen hagyományos szexuáletikai felfogása miatt támadták korábban civil és politikai szervezetek. Úgy vélem, majd 400 ezer hívőért felelős érsekként nagyon is érthető a Woelki megnyilatkozásaiban érzékelhető óvatosság, amely azonban most már éppen a pontatlan sajtóhírekből tájékozódó konzervatívok haragját váltja ki. A legutóbbi felmérések szerint ugyanis Berlin eséllyel pályázhat a legateistább német város címre. A multikulturalizmusára, nyitottságára és talán még vallástalanságára is büszke város, amelynek élén a homoszexualitását nyíltan vállaló Klaus Wowereit szociáldemokrata politikus áll, akár tetszik, akár nem, Európa talán legfontosabb kulturális és politikai központja, igen jelentős események színhelye. A fiatal, frissen kinevezett berlini érsek nyilatkozatait és ténykedését sokan azért figyelik árgus szemekkel, hogy minél előbb rásüthessék a homofóbia bélyegét, és a médiumok által felhangosított és eltorzított, parttalan ideológiai vitákat gerjeszthessenek. Az efféle háborúskodás aligha lehet célja egy felelős egyházi vezetőnek.

Lássuk azonban az újraházasodottakkal kapcsolatos rövid nyilatkozatot is! Mint tudjuk, az elvált újraházasodottak a katolikus egyház tanítása szerint házasságtörést követnek el, ezért nem járulhatnak az eukharisztiához. Az orthodox egyház ebben a tekintetben látszólag kevésbé szigorú, jóllehet evangéliumi alapon ugyanúgy felbonthatatlannak tartja a keresztények házasságát, mint a római egyház. Woelki püspök utal arra, hogy egyrészt a kérdés az orthodox egyház számára sem könnyű, másrészt a római katolikus egyházban is létezik a házasság érvénytelenítésének gyakorlata, amely megadja az újrakezdés lehetőségét. Pasztorális szempontból jelentős lehet ennek a kánonjogi eljárásnak a megértése és megvilágítása. Mint fogalmaz: „A tanítás lerombolása nélkül meg kell találnunk annak a módját, hogy az emberek élhessenek.” („Allerdings macht es sich auch die orthodoxe Kirche in dieser Frage keineswegs leicht. In der römisch-katholischen Kirche gibt es die Möglichkeit der Annullierung der Ehe, für viele Menschen ist das schon jetzt eine Möglichkeit für einen Neuanfang. Ich würde mir wünschen, die pastoralen Chancen, die in diesem kirchenrechtlichen Verfahren stecken, deutlicher zu machen. Wir müssen einen Weg finden – ohne der Lehre Abbruch zu tun –, der Menschen leben lässt.”)

Úgy vélem, a bíboros egyfelől arra utal, hogy a római egyházban éppen úgy gyakorlat az engedékenység, mint az orthodox egyházban. Ez azt jelenti, hogy nem csorbítva az evangéliumi parancsok szigorát és pontosságát (akribeia), indokolt esetben, körültekintően eljárva lehet engedményt (oikonomia) tenni. Az engedményből azonban soha nem lesz általános érvényű törvény. Ezt az elvet alkalmazza a római egyház az egyes házasságok érvénytelenítése során, megadva a lehetőséget az érintetteknek arra, hogy az eukharisztikus közösség teljes jogú tagjaiként új életet kezdjenek. Másfelől, az orthodox egyház ugyan sok tekintetben példamutató lehet a római katolikusok számára, a válás és újraházasodás kérdésében azonban igencsak óvatosnak kell lenni. Az orthodoxia gyakorlatát ugyanis erősen meghatározza az a 10. század elején végbement folyamat, amelynek során az egyház politikai és társadalmi szerepe jelentősen megnőtt, miközben a házasságot kénytelen volt pasztorációs gyakorlatában szekularizálni (ld. erről J. Meyendorff, A házasság misztériuma, Kairosz Kiadó, Bp. 2009, 31-35. o.). VI. Leó császár ugyanis törvénybe iktatta, hogy egyházi áldás nélkül nincsen házasság, csupán törvénytelen ágyasság (89. novella). Ha tehát az egyház nem hagyta jóvá a házasságot, akkor az törvénytelennek minősült. A novella tehát látszólag kedvez az egyháznak, de valójában súlyosan árt a házasság szentségének. A törvénytelen ágyasságban élő polgárok ugyanis elveszítették polgárjogaikat, így például az újraházasodott özvegyek is jogfosztottá váltak. Az egyház kénytelen volt kompromisszumokat kötni, és a súlyos tragédiák, egzisztenciális kiszolgáltatottság elkerülése érdekében hozzájárult az elváltak újbóli házasodásához is. Ezzel összefüggésben tehát egy, az eukharisztikus liturgiától elkülönített szertartás során megáldotta a második és a harmadik házasságot is (sőt VI. Leó császár negyedik házasságát is). E meglehetősen dicstelen jogi, politikai eseménysornak tehát egyik következménye a túlzott engedmény a válások és újraházasodások esetében, egy másik pedig a házasságkötés szertartásának elkülönülése az eukharisztikus liturgiától, ami elhalványította a szoros kapcsolatot a házasság és az eukharisztia misztériumai között.

Folytatása itt olvasható!

Advertisements

13 comments on “Woelki érsek a célkeresztben I.

  1. Mikrobi
    július 9, 2012

    Köszönöm a postot, amiben megvédted Woelki érseket! Azonban a házasságok érvénytelenítéséről pontatlanul fogalmaztál. Nincs arról szó, hogy egy érvényesen megkötött házasságot az Egyház felbontana! A bírósági eljárás azt mondja ki, hogy a házasság *eleve létre sem jött*. Óriási különbség! Nyilván nem szándékosan, de te is elkövetted a szövegösszefüggéséből kiragadott mondat tovább gondolását. Az újrakezdés csak azokra az emberekre vonatkozhat, akiknek nincs házas kapcsolatuk, mert vagy sosem házasodtak (még ha ők akkoriban úgy is hitték), vagy mert a házastársuk meghalt.

  2. H.Gy.
    július 9, 2012

    Köszönöm a pontosítást, elfogadom! Mint az idézetből látható, az “Annulierung der Ehe” kifejezést fordítottam a ‘házasság érvénytelenítésé’-nek. Valóban helyesebb ‘a házasság semmisnek nyilvánítása’-nak fordítani. Azt kerülném, hogy ‘a házasság eleve létre sem jövetele.’

    • Mikrobi
      július 10, 2012

      Pedig ez így van. Magam ugyan nem vagyok egyházjogász, de felhívtam egy szentszéki bírót, aki határozottan megerősítette, amit írtam. Egy érvényesen megkötött, elhált házasságot senki emberfia nem tud felbontani, még akkor sem, ha érvénytelenítésnek, semmisnek nyilvánításnak nevezik. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy amikor kimondták egy házasság semmisségét, akkor azt mondták ki, hogy eleve létre sem jött.

      • H.Gy.
        július 10, 2012

        Értem, nem is vitattam. Azt mondja ki az egyházi bíróság, hogy a házasság ezért meg ezért eleve nem volt érvényes egyházilag. Világos. Ezért ebben az összefüggésben die Annulierung = “érvénytelennek nyilvánítás”, “semmisnek nyilvánítás”, noha köznapi használatban “érvénytelenítés”, elfogadtam. Csupán azt jeleztem, hogy nyelvi megoldásként nem jó az “eleve létre sem jövetel”, noha tartalmilag helyes.

  3. Csigi P.
    július 9, 2012

    Elnézést, csak a pontosság kedvéért: augusztus 27-én lesz egy éve, hogy Woelkit Berlin érsekének iktatták be.

    • H.Gy.
      július 9, 2012

      Köszönöm, már javítottam is. Találtam egy rosszul belinkelt hivatkozást is, azt is javítottam. Úgy látszik, negyven fokban nehezebben megy a munka.

  4. trienti
    július 9, 2012

    Tisztelt H.Gy.!

    Nem sikerult megnyugtatnia engem es ki tudja meg hany katolikus olvasot, ugyanis
    a konzervatívnak mondott Woelki bíboros, berlini érsek valójában nagyon eltávolodott a katolikus egyház tanításától!

    “(W.) … egy beszélgetés során világossá tette, hogy szentségi házasság csakis heteroszexuális kapcsolatban lehetséges, azt kívánta (mindössze) hangsúlyozni, hogy a tartós homoszexuális kapcsolatokban is létezhetnek olyan erények, mint a hűség, kölcsönös gondoskodás, amelyek egyébiránt a házasság javai.”

    Eszenel van a biboros, vagy a satan fustolojevel buzgolkodik az oltar korul?
    Kerdesem: hogyan lehet erenyek gyakorlasarol beszelni ” tartós homoszexuális kapcsolatok” eseteben, ami az egyik Egbekialto bun?
    Ez az ereny fogalmanak kiforgatasa, meggyalazasa, kifigurazasa, nevetsegesse tetele.

    Szodoma es Gomora lakoinal sem lehetett kizart a “házasság javai”-nak (hűség, kölcsönös gondoskodás) gyakorlasa, megsem szolgalt ez szamukra mentsegul!
    A legszornyubb buntetessel lettek eltorolve a fold szinerol, -“erényeikkel” egyutt.

    • Mikrobi
      július 10, 2012

      Ha egy rablóbanda összetart, a zsákmányon igazságosan megosztoznak, védik egymást, az is olyan erény, amit el kell ismerni. A szövetség a bűnre irányul, mégis vannak benne pozitív elemek. Más kérdés, hogy szerény ismereteim szerint roppant ritka a tartós és hűséges homoszexuális kapcsolat, amivel a gay pride-okon dicsekedni szoktak, sőt, épp a nagyfokú promiszkuitás jellemzi ezeket a kapcsolatokat. Az AIDS és más nemi betegségek pont ezért veszélyeztetik annyira ezt a szubkultúrát, nem azért, mert azonos neműek élnek nemi életet.
      Azzal viszont óvatosan bánnék, hogy “a homoszexualitás égbe kiáltó bűn”. Egyrészt az erkölcstan nem ismeri ezt a kifejezést, ez a Szentírás kifejezése, hogy nyomatékosítsa néhány bűn súlyosságát. Egy bűn akkor súlyos, ha a lélek halálát (kárhozat) okozhatja és akkor bocsánatos, ha feloldozás (esetleg tökéletes bánat) nélkül is üdvözülhet vele az ember. Ezeken kívül más erkölcsi kategória nincs. Azt pedig, hogy egy bűn halálos, vagy bocsánatos, nemcsak a bűn önmagában való súlyossága határozza meg, hanem a körülmények is. Már a tudatosság vagy szándékosság kisfokú csökkenése is menti annyira a bűnöst, hogy bocsánatosnak kelljen minősítenünk a bűnt. Ezzel nem a homoszexuális aktus objektív bűnösségét kívánom relativizálni, hanem a bűnöst menteni és Önt az ítélkezésben visszafogni.

      • trienti
        július 10, 2012

        ” Ha egy rablóbanda összetart, a zsákmányon igazságosan megosztoznak,…erény, amit el kell ismerni.”
        A rablott holmi igazságos elosztasa ereny lenne? Mikrobi, ezt komolyan gondolja? Vagy rettento vicces kedveben van? Az elobbi nagyobb aggodalomra ad okot, mint az utobbi.

        On nem tud egy alapveto igazsagot! Azt, hogy cselekedeteink erkolcsileg vagy jok vagy rosszak!

        “… szerény ismereteim szerint roppant ritka a tartós és hűséges homoszexuális kapcsolat, amivel a gay pride-okon dicsekedni szoktak,…”

        Mikrobi, nem “tartós és hűséges homoszexuális kapcsolatra” van szuksege a nemileg eltevelyedetteknek, hanem gyogyulasra vagy/es bunbanatra es valoban erenyes eletre.

        Megnyugtatathatom Ont, hogy az erkölcstanok a Szentiras alapjan allva hasznaljak az “égbe kiáltó bűn” kifejezést.

        “Égbe kiáltó bűnök (peccata in coelum clamantia): az embertárs
        legalapvetôbb jogainak súlyos megsértése. A Szentírás négy bűnrôl
        állítja, hogy súlyosságuk az ,,égbe kiált”.
        a) Ilyen a káini bűn (1 Móz 4,10): a szándékos gyilkosság.
        b) Ilyen volt a szodomaiak bűne (1 Móz 18,20) — ma ilyennek kell
        tartanunk a nemi erôszakot.
        c) Ilyennek veszi a Szentírás az özvegyek, árvák sanyargatását (2
        Móz 22,22-24) — ma ilyennek kell tartanunk a különlegesen
        kiszolgáltatottak helyzetével való visszaélést.
        d) A munkások bérének visszatartása (Jak 5,4) ,,égbe kiáltó
        jellegét” illetôen hasonlít az elôzôhöz. (Az erkolcsteologia alapfogalmai – A bun fajai.)

        Azt sem art tudnia, mielott teljesen megnyugtatna a halalos bunben levoket buneik felol, hogy ” ,,Egyes bűnök belsô természetüknél fogva súlyosak és halálosak,
        azaz vannak olyan cselekedetek, amelyek önmagukban, a körülményektôl
        függetlenül mindig súlyosak, megengedhetetlenek objektív tárgyuk miatt.
        Ha ilyet követünk el tudva és akarva, ezek mindig súlyosak” ( A bűn fajai.
        Az erkölcsteológia alapfogalmai.)

        Valaminek vagy valakinek meg- es elitelese, mindenkinek joga, sot adott esetben kotelessege is. Ezt ketsegtelenul On is gyakorolja.
        Az erkolcsi jo es a rossz ismereteben tesszuk ezt helyesen.

  5. Visszajelzés: Woelki érsek a célkeresztben II. « Katolikus szemmel

  6. David Vincent
    július 13, 2012

    Kedves H.Gy.!

    Szerintem sokakat érdekelne a házasság érvénytelenítésének jelenlegi gyakorlata. Sokan vannak, akik érettebb fejjel, esetleg megtérés után próbálnak új életet kezdeni, aztán esetleg szembesülnek azzal, hogy kölyökként (és nemkatolikusként) kötött polgári házasságukat az egyház érvényesnek tekinti. Úgy hallottam, hogy bizonyos esetekben ilyenkor is ki lehet mondani a házasság érvénytelenségét, de a dolog messze nem egyértelmű.

    Ha valakinek mázlija volt, és a nagyi megkereszteltette őt 3 hetes korában, akkor neki nincs hasonló gondja.

    Érdekes lenne olvasni ezzel kapcsolatban egy a mai magyar gyakorlatot jól ismerő egyházjogász véleményét.

    • H.Gy.
      július 25, 2012

      Megpróbálok felkérni valakit, hogy írjon erről egy rövid összefoglalást. Talán az olvasók között van ilyen, szívesen vennénk!

  7. Visszajelzés: Melegházasság az ókorban? | Heidl György blogja

Hozzászólások letiltva.

Information

This entry was posted on július 9, 2012 by in Közélet, Szentségi házasság.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: