Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Woelki érsek a célkeresztben II.

Legutóbb Rainer Maria Woelki érseknek a házassággal és válással kapcsolatos, a hazai katolikus sajtó figyelmét elkerülő, a világegyházban azonban jelentős visszhangot kiváltott nyilatkozatait idéztem. Láthattuk, miként lett a médiamunkások és bloggerek serénykedésének köszönhetően néhány óvatos megnyilatkozásból, riporteri kérdésre adott válaszból a házasság szentségét relativizáló érseki kiállás a homoszexuális kapcsolatok mellett. Igyekeztem rámutatni, hogy Woelki érsek eredeti szavai nem jelentettek eltávolodást a katolikus egyház hagyományos tanításától, sem a házasság szentségét, sem az elvált újraházasodottak egyházjogi helyzetét illetően. Miután a rárakódott médiasalaktól már felismerhetetlenné vált a püspök nyilatkozatainak eredeti jelentése, megpróbáltam a lehetséges legnagyobb jóindulattal értelmezni az alábbi kijelentését: “dort, wo Menschen Verantwortung füreinander übernehmen, wo sie in einer dauerhaften homosexuellen Beziehung leben und umgehen, dass das in ähnlicher Weise zu einer heterosexuellen Beziehung anzusehen ist,” valamint ennek magyarázatát a Die Zeit-nak adott interjúban: “Ich versuche auch wahrzunehmen, dass da Menschen dauerhaft füreinander Verantwortung übernehmen, sich Treue versprochen haben und füreinander sorgen wollen, auch wenn ich einen solchen Lebensentwurf nicht teilen kann. Der Lebensentwurf, für den wir als katholische Kirche einstehen, ist die sakramentale Ehe zwischen einem Mann und einer Frau, die offen ist für die Weitergabe des Lebens. Dies habe ich so auch auf dem Katholikentag in Mannheim unmittelbar vor der von Ihnen zitierten Aussage gesagt.

Most, hogy már tudjuk, valójában mit mondott a berlini érsek, szükségesnek tartok néhány kritikus megjegyzést fűzni a fenti nyilatkozatokhoz. Érthető a vallástalan, multikulturális metropolisz katolikus püspökének óvatos nyitottsága a párbeszédre. Méltányolható a törekvése arra, hogy a homoszexuális kapcsolatokban élőket elsősorban ne úgy tekintse, mint akik az erkölcsi törvény megrontói, hanem mint akik még az egyház által határozottan elítélt életállapotukban is alapvető emberi értékeket igyekeznek megvalósítani. Kérdéses azonban, hogy érdemes-e elindulni, illetve meddig lehet elmenni a Woelki érsek által választott úton.

Úgy látom, két okból is kifogásolható az, ahogyan az érsek a tartós homoszexuális kapcsolatban élők egymás iránti felelősségét párhuzamba állíthatónak tartja a tartós heteroszexuális kapcsolatban élők egymás iránti felelősségével. Egyrészt túlságosan általános, amit mond, másrészt nem teszi világossá, hogy a házasságról való beszéd hagyományos kifejezéseit, sőt a katolikus házasságteológia néhány fontos fogalmát alkalmazza egy olyan kapcsolatra, ami az egyház tanítása szerint lényegileg ellentétes a házassággal.

1. A homoszexuális kapcsolatokról beszélve valójában azt az általános erkölcsi tételt fogalmazza meg, hogy minden ember természettől fogva felelősséget visel embertársáért, elsősorban azokért, akikkel közvetlen kapcsolatban áll, akikkel szorosabb közösséget alkot. Az “egymás iránti felelősség”, a “hűség”, a “másikról való gondoskodás” ugyanis számos, különféle természetű emberi kapcsolatban létezik: munkahely, iskola, futballcsapat, szomszédság, Cosa Nostra, stb. Amikor ilyen tartós közösségekről beszélünk, nem tekinthetünk el sajátosságaiktól, attól, ami lényegileg megkülönbözteti őket egyéb tartós emberi kapcsolatrendszerektől.

 2. Az “egymás iránti felelősség”, “hűség”, “gondoskodás” a házasság hagyományos filozófiai és jogi értelmezésének, valamint a katolikus házasságteológia szókincsének kulcsfontosságú kifejezései, amelyekhez azonban további – egymást értelmező és kiegészítő, és ezért elhagyhatatlan – fogalmak is társulnak, hogy a segítségükkel leírhassuk a házastársi szerelem és a házasság sajátos természetét (nem beszélve most a házasság szentségi karakteréről). A katolikus házasságfelfogás szerint a házastársi szerelemnek négy sajátos jegye van: emberi (humanus), teljes (plenus), hűséges és kizárólagos (fidelis et exclusorius), és termékeny (fecundus) (Humanae Vitae 7-9, vö. Gaudium et Spes 48-51., KEK 1611, 1643-1647). A házastársak felelősek egymásért és utódaikért, egymásról és utódaikról gondoskodnak (Gaudium et Spes 50, Humanae Vitae 10.).

Woelki érsek fent idézett nyilatkozatai véleményem szerint könnyen keltik azt a látszatot, hogy a házasság sajátos javai a homoszexuális kapcsolatokban is megvannak. Az érsek nem házasságról, hanem kapcsolatról beszél, de valójában a házasság és a házasságteológia szókincséből merít anélkül, hogy ezt világossá tenné. Ezért talán nem fölösleges felidézni a Humanae Vitae enciklika záró buzdítását a püspökökhöz:

 “Most pedig, befejezvén az enciklikát, tisztelettel és szeretettel hozzátok fordulunk, szeretett és tiszteletreméltó Püspök testvéreink, akikkel osztozunk Isten népének lelki gondozásában. Mindannyiatokat sürgetve arra kérünk, hogy papjaitokkal, munkatársaitokkal és híveitekkel együtt fáradságot nem kímélve és halasztást nem tűrve küzdjetek a házasság szent voltának megmentéséért, hogy a házas élet minél inkább elnyerje emberi és keresztény tökéletességét. E feladatot a jelen pillanatban a legfontosabbnak tartsátok. Mint tudjátok, ez gazdasági, kulturális és szociális területre koncentrált lelkipásztori szolgálatot hoz magával, melyek ha együtt járnak, akkor a családon belül nemcsak tűrhető, hanem egyre könnyebb, s egyre örömtelibb lesz a szülők és a gyermekek élete, s a testvéri szeretettel és igaz békével biztosabb lesz az együttélés az emberi társadalomban, mert megtartják azt a tervet, amelyet Isten alkotott a világról.”

Reklámok

8 comments on “Woelki érsek a célkeresztben II.

  1. Visszajelzés: Woelki érsek a célkeresztben I. « Katolikus szemmel

  2. Max Birca
    július 10, 2012

    Bár nem vagyok katolikus, úgy látom, hogy a helyes megoldás a homokosokat nem üldözni, de nem is elfogadni. A helyes hozzáállás: szeretettel kezelni őket, mint beteg embereket. A beteg szeretete pedig nem jelenti a betegsége szeretetét is.

    • Mikrobi
      július 10, 2012

      A probléma az, hogy ők nem fogadják el, hogy ez egy betegség és ezt mi sem tudjuk bizonyítani. A vita arról folyik, hogy természetes sajátosság, mint a hajszín, vagy természetellenes, ami ellen küzdeni kell. Az Egyháznak egyébként nem is feladata erről külön beszélni, csak ahhoz az ősi tanításhoz kell ragaszkodni, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatában lehetséges, a szexuális élet meg ezen kívül paráznaság. Akár ellenkező, akár azonos nemű partnerrel, akár állattal, akár egyedül. És akkor a melegek se mondhatják azt, hogy őket csak a szexuális irányultságuk miatt szidjuk.

      • trienti
        július 10, 2012

        “Az Egyháznak egyébként nem is feladata erről külön beszélni,..”
        Ezt ki hatarozhatja meg? Az Egyhaz jogosan beszel errol kulon is.

        ” A hagyomány a Szentírásra támaszkodva –mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket [103] — mindig vallotta, hogy “a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. [104] Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.” (KEK)

        VI. Pál: A Hittani Kongregáció “Persona humana” nyilatkozata a szexuáletika néhány kérdéséről (Kr. u. 1975) (DH 4583)

        II. János Pál: A Hittani Kongregáció Megfontolásai az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről (Kr.u. 2003)

        Az eltevelyedettek nem melegek, hanem homoszexuálisok.

        Mi nem szidjuk oket szexuális irányultságuk miatt, hanem eliteljuk tetteiket es egyben probaljuk oket visszavezetni a helyes utra.

  3. David Vincent
    július 10, 2012

    ‘Méltányolható a törekvése arra, hogy a homoszexuális kapcsolatokban élőket elsősorban ne úgy tekintse, mint akik az erkölcsi törvény megrontói, hanem mint akik még az egyház által határozottan elítélt életállapotukban is alapvető emberi értékeket igyekeznek megvalósítani. ‘

    A dolog természetéből következik, hogy nincs esély megegyezésre. Az egyháznak az a küldetése, hogy tisztelettel, de kompromisszumok nélkül mutassa be az eszményeit. Erre azoknak is szükségük van, akik az eszményektől eltávolodva élnek.

  4. trienti
    július 10, 2012

    “Woelki érsek fent idézett nyilatkozatai véleményem szerint könnyen keltik azt a látszatot, hogy a házasság sajátos javai a homoszexuális kapcsolatokban is megvannak. Az érsek nem házasságról, hanem kapcsolatról beszél,…”

    Legyunk egyenesek! Woelki ersek hazabeszel. Sajnos nem latszat az, amit felhaborodva neki tulajdonitanak, hanem tragikus valosag. Egy egbe kialtoan bunos kapcsolatot szepitget, menteget es egy normalis hazassag tulajdonsagaival hasonlitja ossze. Ez nem mas, mint az Ur szolojenek belulrol valo rombolasa.

    Nekunk kedves kotelessegunk ramutatni a megtevesztesre, legyen az akarmilyen arnyalt es akarkitol jovo.

  5. David Vincent
    július 31, 2012

    Elnézést, hogy megint ‘rendelést’ adok le, de októberben lesz 1700 éve Milvius-hídi csatának. Zavaros kor, tele érdekes párhuzamokkal. Esetleg megérne ez is egy (több) bejegyzést.

  6. Visszajelzés: Melegházasság az ókorban? | Heidl György blogja

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on július 10, 2012 by in Ecclesia semper reformanda, Közélet, Szentségi házasság.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 249 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: