Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Erényes-e az, ami haszontalan?

Hermann HesseJosef Knecht, a kasztáliai üveggyöngyjáték magisztere a Nevelési Hatóságnak írt levelében történetfilozófiai gondolatmenettel indokolja lemondását a játékmesteri tisztségről. Arra hivatkozik, hogy küszöbön áll egy újabb háborús korszak, amikor a szellem embereinek haszontalan tevékenységét sem a jámbor nép nem tűri, sem a hatalom nem támogatja. Voltak már az emberi történelemben hasonlóan erőszakos idők, amelyeknek sok tudós áldozatul esett. „Akadtak vértanúk, a tudósok s a hívők közt egyaránt, s vértanúságuk és példájuk még abban a borzalmakhoz szokott korban sem maradt hatástalan. Mindazonáltal – a szellem legtöbb képviselője nem bírta elviselni annak az erőszakkorszaknak a nyomását. Egyesek megadták magukat, s a hatalmon lévők rendelkezésére bocsátották képességeiket, ismereteiket és módszereiket; ismeretes egy akkori főiskolai professzor kijelentése a Masszagéta Köztársaságban: „Hogy mi a kétszer kettő, azt nem a fakultásnak kell eldöntenie, hanem a mi Tábornok urunk dönti el. Knecht tehát közeledni látja a vészterhes időket, amikor „a fegyverkezés lesz a legfölsőbb parancs, a Parlamentben megint a tábornokok uralkodnak majd, s ha a népet válaszút elé állítják, hogy feláldozza-e Kasztáliát, vagy a háború és pusztulás veszélyének tegye ki magát – tudjuk, mire fog szavazni. Akkor kétségtelenül tüstént lendületet kap a háborús ideológia, és főleg az ifjúságot ragadja magával – a jelszó-világnézet, amely szerint tudós tudományosság, latin és matematika, művelődés és szellem ápolása csupán annyiban létjogosult, amennyiben háborús célok szolgálatára képes.

Egy ilyen korban a szellem embereinek üveggyöngyjátéka – „ez a legdrágább és leghaszontalanabb, a legkedveltebb s egyben legtörékenyebb ékszer” – megszűnik. „Ha arról lesz szó, hogy az országnak minden nélkülözhető kiadást megtakarítsunk, akkor majd korlátozzák az elit-iskolák számát, csökkentik és végül eltörlik a könyvtárak és közgyűjtemények fenntartására szánt alapítványokat, megszorítják élelmezésünket, nem látnak el többé ruházattal, de meghagyják az Universitas Litterarum összes fő tantárgyát, csupán az üveggyöngyjátékot nem. A háborús korszakokban aligha találunk fölöslegesebb dolgot az üveggyöngyjáték mesterének tisztségénél. Knecht tehát lemond.

A játék valóban haszontalan dolog. Haszontalan, mert öncélú. A játék nem irányul önmagán kívül másra. Ezértarisztotelesz a teleologikus gondolkodás ludimagisztere, Arisztotelész föl is tette a kérdést, hogy vajon erényes-e egyáltalán a játszadozás. Hiszen az ember legfőbb célja a boldogság elnyerése, minden tevékenységnek, minden erénynek erre a célra kell irányulnia. „A boldogság tehát nem a játszadozásban rejlik. Furcsa is volna, ha a végcél a játszadozás volna, s ha az ember egész életén át a játszadozásért vállalná a munkát és a szenvedést. Hiszen úgyszólván mindent más egyébért választunk, csak éppen a boldogságot nem: ez a végcél.” Ezután pedig a nagy játékmester megengedően azt válaszolja a fölvetett kérdésre, hogy a játszadozás pihenés, és „mivel az ember nem képes egyfolytában dolgozni, pihenésre van szüksége.” Ilyen értelemben tehát a játszadozás, bár öncélú, haszontalan dolog, mégis hasznot húzunk belőle, mert segít kitartani az erénynek megfelelő tevékenységben, amely a boldogság feltétele. Azt az embert, aki képes erre a komoly játékosságra, Arisztotelész eutrapelosznak nevezi egy olyan szóval, amelyet mi csak körülírni tudunk: szellemes, fordulatos, találékony, leleményes a beszédben és cselekvésben. Az ilyen ember erénye az eutrapelia: egyfajta fordulatos szellemesség, elmésség, játékosság, humor, amely a társas érintkezés sajátos közegében valósul meg, és középütt helyezkedik el az alpári bohóckodás és a rideg sótlanság között.

Hugo Rahner 1900-1968Az eutrapelia erényének legkiválóbb szakértője, Hugo Rahner írja, hogy amikor Aquinói Szent Tamás a Nikomakhoszi etika vonatkozó szakaszait kommentálja, „Arisztotelész ősi tanítása teljes szélességében beáramlik egy keresztény könyvbe. A játék és humor elnyeri helyét az etikában, a keresztény erkölcsben. Az eutrapelia mint a középút erénye belép az erkölcsteológia és az aszkézis világába. … A keresztény ember is játszhat, vagyis erény a mosoly és a nevetés is. Feltárulnak a középkori teológia kapui a derűs keresztények számára, akik érzik a teremtett dolgok korlátoltságát és elégtelenségét, s éppen ezért mindenen képesek mosolyogni, mert tudnak Isten boldog komolyságáról. Aki ezt nem érti, azok közé tartozik, akikről Szent Tamás a következő nagyszerű megjegyzést tette: non molliuntur delectatione ludi, azaz „nem lágyítja meg őket a játék öröme”.

***

[Hermann Hesse, Az üveggyöngyjáték c. regényét Szabó Ede fordításában idéztem. Arisztotelész Nikomakhoszi etika c. munkáját Szabó Miklós fordításában, terminológiai pontosítással. Hugo Rahner tanulmányát (Eutrapelie, eine vergessene Tugend.”) Frész Timóteus OFM fordítása alapján. H. Rahner A játékos ember című könyve a Kairosz Kiadó gondozásában hamarosan megjelenik.]

Folytatás itt!

 

Advertisements

One comment on “Erényes-e az, ami haszontalan?

  1. Visszajelzés: Aquinói Szent Tamás a játékról – Summa Theologiae 2, II, qu. 168, a. 2. | Heidl György blogja

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on március 18, 2013 by in Filozófia, Közélet, Teológia.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 231 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: