Halálos bűn-e a homoszexualitás?
Az egyik hírcsatorna beszámolt arról, hogy egy 4. osztályosoknak szánt hittankönyv szerint: „A homoszexuális cselekedet azonos nemű személyek közötti szexuális kapcsolatot jelent. Ezek súlyos, halálos bűnök.”
Nem ismerem a kérdéses hittankönyvet, igyekeztem utánanézni, de csak az itt is idézett két mondatot sikerült megtalálnom az interneten. E két mondat váltott ki óriási visszhangot, e két mondat ellen gyűlnek az aláírások, mert ez az a két mondat, amelyből állítólag kiderül, hogy a katolikus egyház már korán homofóbbá akarja nevelni a gyerekeket.
Először szeretném leszögezni, hogy a két mondat ebben a formában nyelvileg helytelen, mert nincsen egyeztetve a többes számú “ezek” mutató névmás az egyes számú “cselekedet” és a “szexuális kapcsolat” kifejezésekkel. Tankönyvben az efféle hiba, ha nem is halálos, de nehezen megbocsátható bűn.
Amíg a magyar katolikus egyház hivatalos, érdemi válasza várat magára, röviden összefoglalom az egyház vonatkozó tanítását.
A katolikus egyház egyrészt megkülönbözteti egymástól a bűn és a bűntény fogalmát, mert amíg az elsőt erkölcsteológiai fogalomként használja, addig az utóbbi büntetőjogi kategória. Másrészt, a halálos bűn egyáltalán nem azt jelenti, hogy olyan bűn, amely halálbüntetést érdemel. Az egyház ugyanis ősidőktől fogva megkülönbözteti a bocsánatos és halálos bűnöket. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: “A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától azzal, hogy valami kisebb jót helyez Isten elé. A bocsánatos bűn, bár sérti és sebzi a szeretetet, nem oltja ki.”
A halálos bűn azt jelenti, hogy valaki tudatosan, beleegyezéssel követ el olyan cselekedetet, amellyel ténylegesen, közvetlenül áthágja az isteni parancsolatokat. A Katekizmus ezt így fogalmazza meg: “Ahhoz, hogy egy bűn halálos legyen három dolog együttes megléte szükséges: halálos mindaz a bűn, “melynek tárgya súlyos anyag, és teljes tudatossággal és megfontolt beleegyezéssel követik el. A súlyos anyagot Isten parancsolatai határozzák meg Jézus válasza szerint, amit a gazdag ifjúnak adott: “Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne szólj hamis tanúságot! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” (Mk 10,19)”
A Katekizmus egyéb megkülönböztetéseket is tesz, aki a részletekre kíváncsi, kattintson ide!
Most lássuk, mi a helyzet a homoszexualitással! A felháborodást kiváltó mondatok szerint nem a homoszexuális hajlam, hanem a homoszexuális cselekedet halálos bűn. A hajlam és a cselekedet megkülönböztetése ugyanis az egyház tanításának lényegi eleme (a témához e blogon lásd pl. ezt, ezt, ezt).
“Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.”
A homoszexuális aktussal kapcsolatban a hivatalos katolikus tanítás röviden a következő: “a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”
A Katekizmus tehát az állítja, hogy a homoszexuális hajlam, noha rendetlen, nem bűn, viszont a homoszexuális cselekedetre vonatkozó megjegyzésekből az következik, hogy az bizony halálos bűn – a halálos bűn fogalmának fenti értelmében. Ugyanakkor ez a “halálos bűn fogalom”, láthatjuk, nem parttalan. Azt jelenti, hogy ha egy magát katolikusnak valló keresztény, aki ismeri az egyház biblikus alapú tanítását a homoszexuális aktussal kapcsolatban, és ennek ellenére ilyen cselekedetet követ el, akkor tudatosan szembefordul az élet elvével, és így elszakad Isten szeretetétől. Ezért mindaddig nem részesülhet az egyház szentségeiben, amíg megfelelő módon meg nem valósul a kiengesztelődés. A bűnbánat és a kiengesztelődés szentsége a gyónás.
A hittankönyvből idézett két mondat tehát ebben a formában az egyház tanításának egy valóban félreérthető, ámde lényegében hűséges összefoglalása. Az más kérdés, hogy szerencsés-e ilyen rövidre zártan megfogalmazni 4. osztályos gyermekeknek a homoszexuális aktussal kapcsolatos katolikus tanítást. A könyv keltette felháborodás azonban erősen eltúlzott. Engem leginkább az egyházi válasz késlekedése és a sebtében kiadott nyilatkozat felszínessége zavar, ami tovább erősíti bennem azt a meggyőződést, hogy a magyar katolikus egyház hivatalos és félhivatalos fórumai még mindig nem tanulták meg, miként nyilatkozzanak meg egy szekularizált, az egyházzal szemben sokszor barátságtalan környezetben.
Heidl György blogja 
Visszajelzés: különvélemény | vészbejárat – vészbook a nehéz napokra
Nem szerencsés 4. osztályosokat ilyen témákkal megzavarni.
Jó lenne látni azt a levelet, amit a hírcsatorna említ, amelyben a katolikus egyház arra hivatkozik, hogy több éve íródott a tankönyv, és a problémás mondatokat kijavítják. De hogyan?
A Rózsa is miket képes nyilatkozni: “… az egyház és az állam szétválasztatott Magyarországon.”
A blogíróval egyetértek, de én továbbra is azt mondom: lehet itt látványosan kapálózni, de elment már a hajó.
A 4. osztályosokat szerintem jobban megzavarja a média szennycsatornáin és a városi közterületeken szinte bármikor, korhatár nélkül megtapasztalható “megélt homoszexualitás”, az egymással csókolózó, egymást tapogató férfiak és az ugyanígy viselkedő nők látványa.
Egyébként – ha katolikus a hittankönyv – szerintem valóban kissé pontatlan a megfogalmazása. A homoszexualitás ui. egyszerűen a Szentírás és az egész Szent Hagyomány alapján nem lehet áldott családi együttlét (amely ugyebár “szent”), tehát – nevezzük nevén – természetellenes paráznaság*, ami viszont egyenesen égbe kiáltó bűn. Olyan, mint a szándékos gyilkosság, az özvegyek és árvák sanyargatása, és igen, a munkások bérének igazságtalan visszatartása.
Ez utóbbi világítja meg talán leginkább, hogy az inter- és multináci tőkések, “a világ urai” miért forrnak mindenfelé szerves antikrisztiánus egységbe a melegfronti aktivisták oly nagy médiahatalmú “mainstream” hordáival. Ezért nem lehet ma úgymond politikailag korrekt a katolikus és az ortodox keresztény egyházak tanítása és gyakorlata. (Az ún. protestáns felekezetek közül sajnos többen (szerintem simónia-gyanús módon) beálltak a világ mai trendjébe.) Olyan ember, aki evangéliumi módon támogatja a rászorulókat és teljesen kifizeti dolgozóit, beszállítóit, az csak elvétve gazdagodhat meg.
Fontos lenne viszont azt tudatosítani, hogy a “megélt homoszexualitás” ugyan valóban nemcsak halálos, de égbekiáltó bűn is, de ha nem párosul a Szentlélek elleni bűnnel (pl. a bűnben való megátalkodottsággal), akkor igenis van rá bűnbocsánat.
___________________________________________
* Tudom, hogy a polkorrekt megfogalmazás ezt tiltja, és – hiába gyógyítható – még a betegség megnevezés is ma már szigorú tabu, mert állításuk (és valóban, a kutatások, megfigyelések) szerint a főemlősökre is nagy számban jellemző. Csakhogy ezen a logika szerint pl. a szándékos gyilkosság, a kannibalizmus és még pl. a TBC is természetes és egészséges “jelenségek” lennének…
Egyébként vannak más égbekiáltó bűnök is, amelyek megérnének egy hasonló posztot: népelnyomás-népbutítás, (nemzet) napszámos(a) bérének visszatartása, megtagadása.
Eleve nem értem, hogy miért kell 9-10 éves gyerekekkel a halálos bűn – bocsánatos bűn fogalmak tisztázásában(?) elmerülni. Halványan emlékszem, anno nekünk is tömték a fejünket egy csomó olyan dologgal, amit esélyünk se volt megérteni, így aztán el is felejtettük. És ez már a szüleim és nagyszüleim korában is így volt. Voltaképpen a hitoktatás csődje… (Kérdezzünk meg 100 tetszőlegesen kiválasztott gyakorló katolikust, hogy mi az a halálos, ill. bocsánatos bűn – nem merem megtippelni a helyes választ adók számát.) Ha a gyerek 4.-ben kellő mélységben megérti azt, hogy mi a bűn, az már szuper. Arról nem is beszélve, hogy a bocsánatos bűn kifejezés teljesen elhibázott: azt sugallja, hogy a halálos bűnre nincs bocsánat, mert az nem bocsánatos, ugye… (Gyerekek oktatásában efféle fogalmakhoz ragaszkodni talán több, mint öngól.)
S amíg a gyerek/kamasz nincs tisztában az Egyház teremtéssel, férfinak és nőnek teremtettséggel, házassággal kapcsolatos tanításával, addig hogy várjuk el tőle, hogy megértse, mi a baja az Egyháznak a homoszexuális cselekedettel? A melegszervezetek üzenetei pl sokkal egyszerűbbek, tetszetősebbek, s így nyilván hamarabb célba találnak náluk.
Konkrét tapasztalatom, hogy 17-18 éves végzős diákoknak egy nyolcosztályos, katolikus gimnáziumban gőzük nincs a fent említett férfi-nő-házasság-szexualitás témakörben az egyházi tanításról – kötelező, órarendi hittanórák dacára. Hurrá. És akkor elindulhat a biosztanár Ádámtól-Évától, hogy megértesse, miért is van ilyen “fura, maradi” tanítása az egyháznak pl a fogamzásgátló módszerekről. Viszont ekkor már kb késő…..ekkorra már célba találtak az egyszerűbb üzenetek. És a dolgozatokban hihetetlen dolgokat látok ahelyett, amit tanítottam nekik. Bevallom ijesztő volt. Ijesztő, hogy ha valamit elodázunk, akkor már túl késő lesz, később már behozhatatlan. (Szinte.)
Azonban ez az egész szekuláris, posztkommunista oktatás csődje, nem az örök Egyházé. A kommunizmus előtti rendszerben egy hittanos gyerek többet tudott az Egyház tanításáról, mint akár ma egy plébános (csak tessék megnézni az Igazság és Élet nevű, kamaszoknak írt apologetikus hittankönyvet, vagy akár az akkori gyereknek íródott katekizmust a maiakkal!). És ez még az Egyháznak csak a természetes tanítása! Mégis minek rugdossuk el a templomba a bérmálandó gyerekeket, ha mind sok papnak, mind a gyereknek halvány fogalma sincsen a miséről, de még az alaptanításokról sem? Miért nem veszi észre a klérus, hogy sokan csak megjátsszák ezt, és mihelyt megkenték a krizmával, csak jobban rombolja az Egyházat, mint azok, akik nem voltak a tagjai!? Egy üveg bor/pénz miért írja felül az igazságot?
Rengeteg olyan kérdés van a vallás terén, amelyeket már az Egyház rég megválaszolt (egy régi hittankönyv teljesen ez alapján épül fel), míg egy mai hittankönyv annyira polkorrektnek akar tűnni, hogy egyenes válaszokat nem is tud kapnia. És azt nem a szélsőséges hamisságoknál teszi ezt a közönyösséget, hanem pont ott, ahol egyenesen ki kéne állnia, hiába tűnik szélsőségesnek a szekuláristól!
Kicsit feleslegesen/igazságtalanul szentimentálisra sikerült a válaszom, így utólag elolvasva. Lényeg: félek attól, hogy ebből botrány lesz, és sajnos előttem lebegnek a következmények, ha ezt a média felkarolja.
Kiskamaszoknak már valószínűleg lehet beszélni azokról a kérdésekről, amelyekben az Egyház a legtöbbször ütközik a világgal (szexualitás, fogamzásgátlás, eutanázia), korábban viszont nem biztos, hogy jó dolog.
Világos, jól megírt könyvekkel rengeteg félreértésnek elejét lehetne venni. Sokszor tapasztaltam már, hogy a kedélyek lecsillapíthatók már azzal is, ha világosan kifejtjük, hogy az Egyház milyen értelemben használ bizonyos kifejezéseket.
Egy jó hittankönyvnek alkalmazkodnia kell az életkor és a kor sajátosságaihoz, és egészségesen provokatív válaszokat kell adnia a ma felmerülő kérdésekre.
Érdekes, hogy a média a legutóbb kiadott, “bioetikai” kérdéseket felvető nagyszerű Családlexikon című könyvvel nem foglalkozott.
Az viszont , hogy Lexikon címmel és “formában” (nagy, díszes, vaskos) árulják, pedig sokkal inkább tanulmánygyűjtemény, mint hagyományos lexikon épp úgy szomorú, mint az hogy a fülszövege (itt.: http://www.libri.hu/konyv/csaladlexikon.html) mennyire bulvárosan fogalmaz.
Engem is becsapott, épp csak “véletlenül” olvastam bele a minap, és el is csodálkoztam, milyen alapos és okos munka.
Kis késéssel ugyan, de megérkezett a “frappáns” válasz:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/makusz-kozlemenye-homofob-hittankonyvvel-kapcsolatban
Mintha a MAKÚSZ nem figyelne a Szentatya üzeneteire vagy nem értené azokat.
Köszönöm! Ez a közlemény, a stílusa, a hangneme, a tartalma szépen mutatja, hogy mi a baj nálunk a katolikus újságírással.
A konfliktus adott: mi itt vagyunk, a világ meg a szakadék túloldalán. Nehéz ezt úgy eladni, hogy a világ ne találjon benne kivetnivalót.
Visszajelzés: Nyílt levél a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnökéhez | Heidl György blogja
jó bejegyzés, tetszik!
Köszönöm!