Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

A test uralása

Quijote atya azon tűnődik Graham Greene regényében, hogy “Szent Ágoston legalább tapasztalatból és nem elméletből írt a szexualitásról: bűnös volt és szent; nem  volt az erkölcstan professzora, inkább poéta, sőt humorista. Diákokként mennyit nevettek az Isten városá-nak egyik passzusán: Vannak emberek, akik oly művészien tudnak szellenteni, hogy az ember azt dalnak vélné.”

Augustinus a kép forrása: http://www.uni-tuebingen.de/augustinus-zentrum/Mitarbeiter.htmSzent Ágoston valóban ír erről. Az említett mű 14. könyvében hosszasan fejtegeti, hogy ha az első emberpár nem lett volna engedetlen, ha megmarad eredeti tisztaságában, akkor akaratukkal tökéletesen uralták volna testüket. Kéjvágy nélkül egyesülve, nemi szerveik működését teljesen uralmuk alatt tartva nemzettek volna utódokat. Most, a bűneset utáni állapotban egyes testrészeinket akaratunk irányítja, másokat nem, ami azonban nem jelenti azt, hogy az ember ne bírhatná engedelmességre valamennyi testrészét. Ennek igazolására Hippo püspöke különös példákat hoz fel.

“Néhány embernek olyan képességéről is tudunk, amely által másoktól nagyon különböznek, és ritkaságuk következtében meglehetősen csodálatosak. Testükkel olyasmit cselekszenek, amelyre mások teljesen képtelenek, és akik csak hallanak róla, el sem hiszik. Ugyanis vannak, akik vagy az egyik, vagy egyszerre mind a két fülüket mozgatják. Vannak, akik egész hajukat a haj által fedett fejrész mozgatása nélkül a homlokukra tolják és visszahúzzák, amikor akarják. Vannak, akik gyomruk egy kis megnyomása által, mint valami zsákból, teljesen épen adnak vissza nagyon sok, különböző lenyelt ételt. Vannak, akik a madarak és állatok, s bármelyik ember hangját úgy utánozzák és formálják meg, hogy ha nem látnánk, meg sem tudnánk különböztetni az eredetitől. Némelyek végbelükből minden bűz nélkül akaratuk szerint olyan sokféle hangot adnak, hogy úgy tűnik, mintha e részük által énekelnének. Tanúja voltam annak, hogy egy ember akkor izzadt, amikor akart. Köztudomású dolog, hogy némelyek akkor sírnak, amikor akarnak, és bőségesen hullajtják könnyeiket.

Már az sokkal hihetetlenebb, amit nagyon sok testvér a közelmúltban tapasztalt. Calama nevű egyház lelkészi lakásában élt egy Restitutus nevű pap. Ez, amikor akarta, bármely síró hangot utánzó ember szavára annyira érzéketlenné vált és halott módjára feküdt, hogy nemcsak a csipkedést és a szurkálást nem érezte, hanem amikor tűzzel megérintve megégették, azt sem érezte. Csak akkor érezte, amikor már a sebe fájt. (Ennek bemutatására felkérték azok is, akik e csodálatos dologról személyesen meg akartak győződni.) Hogy pedig nem megmerevítés, hanem érzéketlenné válás következtében nem mozdult el a teste, ez abból is kitűnik, hogy miként a halottnál, úgy ennél sem lehetett lélegzést tapasztalni. Azonban vallomása szerint azoknak az embereknek a szavát, akik hangosabban beszéltek, mintegy nagy messzeségből hallotta. Ha pedig a test némelyeknek, noha romlandó testben élik le nyomorúságos életüket, többféle mozdulatot és érzést illetően olyan csodálatosan engedelmeskedik, akkor miért nem hisszük, hogy az engedetlenség vétke és a romlottság megbüntetése előtt a gyermeknemzésnél az ember testrészei minden kéjvágytól mentesen engedelmeskedtek az akaratnak? Az ember átadatott önmagának, mivel önteltségében elhagyta Istent, s mivel nem engedelmeskedett Istennek, ezért nem tudott önmagának sem engedelmeskedni.”

(Isten városáról 14. könyv 24. fejezet)

Advertisements

3 comments on “A test uralása

  1. vica57
    október 12, 2013

    Nagyon érdekes, köszi 🙂 Fogalmam nem volt, hogy ilyen dolgokról írtak valamikor az egyházi emberek (Greene könyvét olvastam, a Monsignor Quijote, ugye? Majd elolvasom újra, mert már régen volt).

    Vajon mit szólt volna Szent Ágoston, ha a hindu fakírokra vonatkozóan is vannak ismeretei? Gondolom, ugyanezt, csak még jobban alátámasztották volna a véleményét.

    Az érdekelne, hogy vajon az “ember” definíciójába csak a férfiakat értette-e beletartozónak?
    Egyrészt mert a katolikus egyház időnként a nőkre mint a Sátán teremtményeire gondolt, bűnzsákokra úgyszólván, másrészt meg egy nő kéjvágytól mentesen is részesülhet gyermekek nemzésében…

    (leszögezném: sosem akarok bántó lenni, de előfordulhat, hogy mégis az egy-egy kérdésem, hozzászólásom, ezért elnézést kérek, viszont minden kérdésem őszinte kíváncsiságból ered)

  2. H.Gy.
    október 12, 2013

    Az ókori görögök és a keresztény egyházatyák is tudtak és írtak az indiai fakírokról, gümnosophistáknak hívták őket, mert olyan bölcsek, akik nem hordanak ruhát (gümnosz-mezítelen, szophosz – bölcs).
    Ágoston szerint a férfi és a nő is Isten képmására alkotott ember. Ugyanezt tanítja minden egyházatya és ez a katolikus egyház szilárd hagyománya. Ezzel a lehető legmagasabbra helyezi a nőket, ilyen értelemben teljes az emancipáció – szemben pl. a görög filozófusok nézeteivel, akik igencsak leértékelték a női nemet. Lehet egy-két elszomorító szöveget találni nőkről keresztény szerzőknél is, de ez kivételes, és mindig érdemes a kontextusban – általában aszketikus buzdítás – értelmezni őket. Erről korábban itt volt szó: https://heidlgyorgy.wordpress.com/2013/01/27/demonizalt-boldogsagigeny-vagy-demonizalt-keresztenyseg/
    https://heidlgyorgy.wordpress.com/2013/02/07/hazassag-es-aszkezis/

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on október 12, 2013 by in Művészet, Teológia.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 231 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: