Virrasztás

“Virrasszunk, kedveseim, mert eddig az éjszakáig tartott Krisztus temetése, hogy ezen az éjszakán föltámadjon a test, amelyet a kereszten kigúnyoltak, s amelyet most az égben és a földön tisztelet övez. Úgy tekintjük ezt az éjszakát, mint ami a következő naphoz, az Úr napjához tartozik. Úgy illett, hogy éjszaka támadjon fel, mivel feltámadásával a mi sötétségünket is megvilágította, hiszen nem véletlenül énekelték neki egykoron: „Te adsz világosságot lámpámnak, Uram, Istenem, megvilágítod majd sötétségemet!” (Zsolt 17,29) Ezért ajánlja a mi istentiszteletünk azt a nagyszerű misztériumot, hogy amint feltámadása által megerősített hitünk már virraszt, úgy virrasztásunk beragyogja ezt az éjt, s ily módon az egész földkerekségen elterjedt egyházzal együtt összegyűlhessünk, nehogy sötétségben maradjunk. Oly sok nép számára, akik e jeles ünnepen Krisztus nevében mindenfelé összesereglettek, a Nap lenyugodott ugyan, a nappal mégsem távozott el, mert az ég fényességét a föld fényessége váltotta fel.”

(Részlet Szent Ágostonnak Húsvét vigíliáján elmondott egyik beszédéből)