Halott Krisztus – Ismeretlen festő, 17. sz. Forrás: Pannonhalmi Főapátság gyűjteménye
http://collections.osb.hu/cgi-bin/targy?targy=9&kep=dscn7940
“Kevés lett volna nekünk Urunknak a születésben megnyilvánuló alázatossága, ha ezen fölül nem vállalta volna értünk, halandókért még a halált is. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, éspedig a halálig a keresztfán (Fil 2,8), nehogy valamelyikünk, bár nem tart a haláltól, elborzadjon a leggyalázatosabbnak vélt halálnemtől. Hiszünk tehát abban, akit Poncius Pilátus alatt keresztre feszítettek és eltemettek. A bíró nevét csupán az időpont ismerete végett kellett hozzátenni. Midőn eltemetésében hiszünk, fölidézzük a sírboltot, amely új volt, hogy ily módon is tanúskodjék feltámadásáról az élet megújítására, miként a szűzi méh tanúskodik születéséről. Mert ahogy abba a sírboltba sem előtte, sem utána nem temettek más halottat (vö. Jn 19,41), úgy azon anyaméhben sem előtte, sem utána nem fogant halandó.” (Szent Ágoston, A hitről és a Hitvallásról 5.11)
Legutóbbi hozzászólások