Euhodus és Metilia

Az Euhodus-szarkofág. Vatikán, Chiaramonti Museum.

Ez az 1826-ban, Ostiában megtalált szarkofág sok mindent elárul egy csaknem tizenkilenc évszázaddal ezelőtt élt házaspárról. A férj, Euhodus, Alkésztisz mitológiai történetét vésette felesége, Metilia síremlékére. A mítosz szerint Admétosz helyett egyedül felesége, Alkésztisz vállalta a halált, akit azután Héraklész visszaszerzett Thanatosztól. A történetet, amely gyakran megjelent házaspárok síremlékein, feldolgozta Euripidész is, az ostiai házaspár az ő drámájára utaló jeleneteket rendelt, ámde eltérő üzenettel.

A tabula felirata (a rövidítéseket feloldva) a következő:

D(is) M(anibus)  C. IUNIUS PAL(atina tribu) EUHODUS MAGISTER Q(uin)Q(uennalis) COLLEGI FABR(um) TIGN(ariorum) OSTI(en)S(ium) LUSTRI XXI FECIT SIBI ET METILIAE ACTE SACERDOTI M(agnae) D(eorum) M(atris) COLON(iae) OST(iensis) CO(n)IUG(i) SANCTISSIM(e vagy ae).

Euhodus-Admétosz

A Manesnak. A Palatina törzsből való C. Junius Euhodus, aki az ostiai ácscéh 21 lusztrumából 5 évig magisztrátus, készíttette önmagának és feleségének, Metilia Actenak, az istenek Nagy Anyja papnőjének az Ostiai kolóniában a legnagyobb szentséggel (vagy a legszentebb asszonynak).

Mivel az ostiai ácsok első lustruma (ötéves időszak) Nero alatt volt, 60 körül, a 21. lustrum 165-re esik. Ez lehet kezdő vagy záró időpont is, azaz a szarkofágot vagy 160-165 között, vagy 165-170 között, Marcus Aurelius uralkodásának időszakában készítették. A stílusjegyek is ezt támasztják alá.

A nevük alapján görög származású házastársak a Magna Mater (Kübelé) kultusz követői voltak, amely túlvilági, boldog életet ígért a beavatottaknak. E kultusz egyes kellékei, a cintányérok, dobok, fuvolák láthatók a fedélen, az enyhén lefelé álló – ily módon a halált jelző – fáklyák alatt, a szárnyas Victoriák lábánál. Talán Attist jelenítik meg a sarkokon a fríg sapkás ifjak.

Metilia-Alkésztisz

Euhodus és Metilia remélték, hogy haláluk után újból együtt lesznek. Ezt fejezi ki a jobboldali jelenet: Héraklész házassági szertartásban adja vissza a lefátyolozott, megfiatalodott Alkésztiszt Admétosznak. Feltűnő, hogy Alkésztisz, aki a mítosz szerint fiatal volt, itt egy idős nő vonásait viseli, ahogyan Admétosz esetében is egy fiatal, erős testhez idősebb férfi fejet illesztettek. Minden bizonnyal Metilia és Euhodus portréit látjuk.

A szarkofág az egyik legkorábbi példája annak, hogy egy házaspár mitológiai történet szereplőiként ábrázolja önmagát, s így fejezi ki azt a meggyőződését, hogy a szerelmeseket még a halál sem választhatja el egymástól.

(fotók: H. Gy.)