“Tükör által”
Most tükör által, rejtvényben látunk, akkor pedig színről színre – írja Szent Pál a korintusiaknak. Szent Ambrus (megh. 397) püspök és egyháztanító – akinek emléknapját ma ünnepli a katolikus egyház – hozzáteszi, hogy ilyen tükör lehet az elmélkedés, az olvasás és a kutatás is.
Szent Ambrus legkorábbi ismert portréja. Milánó, Szent Ambrus bazilika, 5. sz.
„Mivel tehát az igazak azt kapják fizetségül, hogy látják Isten arcát és a világosságot, amely minden embert megvilágosít (Jn 1,9), igyekvésünknek mostantól az legyen a célja, hogy közelítsen a lelkünk Istenhez, közelítsen az imádság, kapcsolódjék Őhozzá a vágyunk, ne különüljünk el tőle! S ha ez megtörtént, elmélkedéssel, olvasással, kereséssel kapcsolódjunk Istenhez, ismerjük meg Őt, amennyire képesek vagyunk! Itt ugyanis csak rész szerint ismerünk, mivel itt tökéletlen, ott tökéletes minden, itt a kicsinyek vannak, ott az erősek. Most tükör által, rejtvényben látunk, akkor pedig színről színre (1Kor 13,12). Akkor fedetlen arccal szemlélhetjük majd Isten dicsőségét (vö. 2Kor 3,18), amelyet most a jelen test természetes zsigereibe burkolt és a hús-vér test szennyével és mocskával beárnyékolt lelkek nem képesek tisztán látni. Azt kérdezi ugyanis: Ki látta arcomat, és él? (Kiv 33,20) – és helyesen. Hiszen ha szemünk nem képes elviselni a Nap sugarait, s ha valaki sokáig nézi a napkorongot, mint mondják, általában megvakul: ha egyik teremtmény nem képes ártalom és károsodás nélkül szemlélni egy másik teremtményt, hogyan tudná a test burkába takarva veszélytelenül szemlélni az örök Teremtő szikrázó arcát? Ki igazul meg Isten tekintete előtt, amikor még az egynapos csecsemő sem lehet tiszta a bűntől (Jób 14,5), és senki sem dicsekedhet szívének sértetlensége és tisztaság miatt (Péld 20,9)?” (De bono mortis 11,49)
Heidl György blogja 
Kedves H.Gy.!
Nemár, eddig olyan jókat írt, most megint “jön” azzal a Pállal aki inkább elterel Jézus felől, mint rá irányítaná a megtört emberek cselekvő hitét.
Jn 1,9 -ra Pál szavai csak süketelések. Jn 17,3 megmondja hogy Jézus szerint mi az örök élet, amelyben nincs semmi sejtetés, semmi tükörről, semmi “türkről” nincs szó. “Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” Még jó hogy a kánon része a többi nem páli levél (katolikus (egyetemes) levelek) így Jakab levél helyreteszi a dolgokat az evangéliumi Jézus személyes követésére hívva minket.
Szeretettel:
tarzicius
Kedves Tarzicius! Köszönöm! Én nem látok különbséget Pál igehirdetésének Krisztusa és az evangéliumok Krisztusa között. H.Gy.
Kedves H.Gy.!
Az baj.
Szeretettel:
tarzicius
Kedves Tarzicius!
Nem értem, mi a probléma. A „most tükör által, rejtvényben látunk” mondat nem az örök életről szól, hanem a földi életünkről. Az örök életről Pál is azt mondja, hogy „akkor majd színről színre látunk”, tehát nincs ellentmondás Pál szavai és János szavai (az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust) között.
Kedves Sallai Gábor!
Nézetem szerint János szerinti evangélium azt állítja, hogy nincs tükör. Azaz igen-igen, nem-nem (Mt 5,37 és Jak 5,12 értelmében). A filozófiai ismeretelmélet is ezt támasztja alá,azaz van “a van”[, és annak hiánya emberi észjárás szerint { “És látta Isten, hogy (minden teremtménye) jó” – akklamáció }]. A páli statikus teológia viszont dualizmust visz bele, itt így, ott majd úgy. Jelen földi életünkben és földi halálunk után is egyféle képen ismerjük meg Istent, és ezt fogalmi kifejezéssel, meghatározással nem lehet tökéletesem megadni, csak a Jn 17,3 szerint. A páli “igehely” pedig trükközést sejtet. A tökéletességnek nincsen teológiai értelemben fokozása, a szent, az szent és nincs szentebb. Filozófiai értelemben az igazságnak vannak belátási szintjei, de ez nem azt jelenti amit Pál sejtet, hanem azt hogy a megismerés útján az igazság ismerete adott pillanatban tökéletes, de a dinamikájában tovább lendül. (Kicsit elkalandozva: így a “nyugodjon békében” teológiai és hit értelemében is teljesen mellélövés) A páli statika megragadást sejtet és ezzel elvéti a “célt”, a jánosi dinamika az adott pillanati statikus megértést dinamizálja, generálja Istenbe levésbe, Háromságos közösségbe levésbe. Ez az ismeret mindig tökéletes, Isten adott feltárulkozása szerint.
Tehát nézetem szerint: a “tükörben” látás is tökéletes ebben a létmódunk, hiszen erre vagyunk “csak” most képesek, létmódunk és hitünk erőssége szerinti teljességet adja-kapjuk Önmagát/Öt.
Szeretettel:
tarzicius