Vízpumpa

Folyton gyöngyszemekre bukkanok Ágoston beszédeiben. Az 56. beszéd egyik részében például elmondja, hogy a keresztség minden bűntől megtisztít, de az lehetetlen hogy e világban élve ne gyűjtsünk be maguknak kisebb-nagyobb vétkeket. Ezt persze gyakorta kifejti, azt is hozzátéve, hogy a kisebb botlásokra az imádság és az irgalmas cselekedet a gyógyír. A gondolatot megvilágító, zseniális metaforát azonban még sehol nem olvastam.

Kép: Mikko Lagerstedt http://mikkolagerstedt.deviantart.com/art/Shipwreck-369184821

„Akik megkeresztelkednek, és tovább élik ezt az életet, törékenyek és halandók maradnak, úgyhogy elkövetnek egyet s mást, és ezért, még ha nem szenvednek is hajótörést, meregetniük kell a vizet a hajófenékből. Ha nem mernék ki onnan, apránként elérné azt a mértéket, amitől az egész hajó elmerül. Az imádság ez a kimeregetés. De nemcsak az imádságban, hanem az irgalmas cselekedetekben is ki kell tűnnünk, hiszen, amikor kimeregetjük a vizet, hogy ne süllyedjen el a hajó, szóval és kézzel is dolgozunk. Szóval, amikor elmondjuk: Engedd el adósságainkat, miképpen mi is elengedjük adósainknak! A kezünk pedig akkor jár, amikor eleget teszünk ennek: Törd meg kenyered az éhezőnek, a hajléktalant vidd otthonodba (Iz 58,7). Zárd alamizsnád a szegény szívébe, és imádkozni fog érted az Úrhoz (Sir 29,15).”