Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Sursum corda!

800px-Comunione_degli_apostoli,_cella_35Sursum corda!Emeljük föl szívünket! A szentmise prefációjának bevezetésében a pap – a hivatalos magyar fordítás szerint –  ezt mondja a híveknek, amire ők azt válaszolják: Habemus ad Dominum – Fölemeltük az Úrhoz.

Liturgikus szövegekben, különösen az eucharisztia liturgiájában nem egyszerűen zavaróak a fordítási pontatlanságok, hanem kifejezetten károsak. Gyerekkoromban sokat hallottam a hívek áldozását megelőzően ezt a képtelenséget: „Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az isteni bárány.” Az „agnus Dei” mint „Isteni bárány”? Fel nem foghattam, mit jelent.  Hm, isteni ez a bárány! A birtokos szerkezet fordítható jelzős szerkezetként (genitivus qualitatis) – na de nem minden esetben! Egy ilyen félrefordítás teológiai szempontból is képtelenség. Valakinek feltűnhetett, mert megváltoztatták: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten báránya”.

Nem változott viszont, és makacsul tartja magát a prefáció előtti párbeszéd hibás magyar fordítása. A szép és kifejező, nagyon tömör latin mondatokat nem könnyű visszaadni: Sursum corda! Habemus ad Dominum. A felszólítás akár fordítható így is: „Magasba a szíveket!” vagy „Fölfelé a szíveket!” A válasz azonban nehezebb. Szó szerint nem fordíthatom: „Az Úrnál bírjuk őket”, ha viszont azt mondom: „Az Úrnál vannak!” nem érzékeltetem a többes szám első személyt. Persze lehetne így is: „A miénk az Úrnál van!” Lehet, hogy nem a legtökéletesebb, viszont elkerüli azt a teológiai félreértést, amit a jelenleg használatos fordítás tükröz. Az ugyanis egyértelműen azt a látszatot kelti, mintha a pap felszólítaná a híveket, hogy emeljék fel a szívüket, akik ezt erre megteszik, majd bejelentik, hogy fölemelték az Úrhoz. Ez így nagyon furcsa. Sőt, nem csak furcsa, de ellentétes az eucharisztikus liturgia üzenetével és a katolikus kegyelemtannal. Miért mondja ezután a pap: „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek,” a nép pedig: „Méltó és igazságos”, ha mi emeltük fel a szívünket a pap felszólítására, nem az Úr, az Isten?

Amíg nem győz meg egy hozzáértő teológus az ellenkezőjéről, addig azt tartom, hogy ez a berögzült fordítás teljességgel félrevezető, mert olyan teológiai üzenetet hordoz, amely nincs jelen az ősi liturgikus szövegben, sőt, idegen attól. A szívünk ugyanis nem azért van az Úrnál, mert mi fölemeltük oda, hanem azért, mert Ő fölemelte önmagához, ő ugyanis előbb szeretett minket, mint mi őt.

Nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Igencsak felkészült és tekintélyes teológust tudhatok magam mellett. Szent Ágostont, aki az egyik Húsvét vasárnapon a nagy eucharisztikus imádság előtt az előző éjszaka megkeresztelt neofitáknak röviden elmagyarázza a misekánon egyes részeit, amelyeket egyébként sacramentum-oknak, szent titkoknak nevez. Ilyen szent titkot rejt a pap és a hívek párbeszéde is. Íme:

„Szép sorban kapjátok a szent titkokat. Először, az imádság után, figyelmeztetést kaptok, hogy „Magasba a szívet!”. Ez illik Krisztus tagjaihoz. Hiszen ha Krisztus tagjaivá lettetek, hol is a ti fejetek? A testrészeknek van fejük. Ha nem jár elől a fej, nem követik a tagok. Hová ment a mi fejünk? Mi az, amit felmondtatok a Hitvallásban? „Harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, az Atya jobbján ül.” A mi fejünk tehát az égben van. Ezért, amikor azt halljátok: „Magasba a szívet!”, ti azt válaszoljátok: „Az Úrnál van”. S hogy azt ne gondoljátok, a ti erőfeszítéseitek, érdemeitek, fáradozásaitok eredményeképpen van szívetek az Úrnál, hiszen Isten ajándéka az, ha a szívünk a magasban van: miután elhangzik a nép válasza: „az Úrnál van” a magasban, a püspök vagy a fölajánlást végző pap így folytatja: „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek”, mert a magasban van a szívünk. „Adjunk hálát”, mivel ha ő nem adná meg, a mi szívünk a földön lenne. Ti is tanúságot tesztek emellett, mondván: „Méltó és igazságos”, hogy hálát adjunk annak, aki végbevitte, hogy szívünk a Fejünknél legyen, a magasban.” (Ágoston 227. beszéd, részlet)

Reklámok

6 comments on “Sursum corda!

  1. Füzér Katalin
    március 6, 2015

    fölemelte az Úr!

    • H.Gy.
      március 6, 2015

      Köszönöm, ez a lényeg, csak ez már nagyon értelmező megoldás.

  2. Békési-Marton Csaba
    március 11, 2015

    Hát, inkább értelmező legyen, mint téves, gondolom, egyetértesz. Engem is zavar(t) mindig. És mit szólsz az “értetek és sokakért”-hoz? Vagy két éve változtatták meg, ha jól emlékszem.

    • H.Gy.
      március 12, 2015

      Ez visszatérés a kulcsfontosságú evangéliumi vershez, peri pollón, pro multis. Örülök annak, hogy helyreállt a rend. Persze a mindenki jobban hangzik, de mit tegyünk, ha nem peri pantón van a görögben és pro omnibus a latinban. Pedig lehetett volna. Szerintem a liturgiát, az imádságok szövegét el kell magyarázni, ha nem értjük, nem megváltoztatni azzal a szándékkal, hogy jobban értsük, mert annak soha nem lesz vége.

      • Békési-Marton Csaba
        március 12, 2015

        Igen, én is így gondolom. Egy elég érdekes hely ezzel kapcsolatban:

        http://www.usccb.org/prayer-and-worship/the-mass/roman-missal/six-questions-on-the-translation-of-pro-multis.cfm
        (Gyuri, hogy tudnám linkelni?)

        Most már csak az elmagyarázásnak kellene megtalálni a helyes módját (illetve módos [=illő] helyét). Kezdve a hittankönyveken és az egész ifjúsági hitoktatáson… de ez, mint minden efféle, messzire vezet.

        • Békési-Marton Csaba
          március 12, 2015

          Aha, látom, automatikusan linknek illesztette be. Kösz, wordpress.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on március 5, 2015 by in Egyházatyák, Teológia.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 240 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: