„Tegnap örök Királyunk időbeni születését ünnepeltük, ma a győztes katona szenvedését ünnepeljük. Tegnap ugyanis Királyunk felöltötte a hústest ünneplőruháját, s a szűzi méh csarnokából kilépve látogatásával megtisztelte a világot; ma a katona elhagyta a test sátorát, s diadalt aratva elköltözött az égbe. Az egyik az örök Istenség fenségét megőrizve magára vette a test szolgai derékkötőjét, és küzdelemre készen belépett e világ csataterére; a másik a test romlandó ruháit letéve fölment az égi palotába, hogy örökkön uralkodjék. Amaz hústestbe öltözve alászállt, emez vérrel koszorúzva fölment.”

Így kezdődik Ruspei Fulgentiusnak Szent István protomártírról (első vértanúról) mondott beszéde. Az Apostolok cselekedeteinek tanúsága szerint (Csel 6,8-8,3) Istvánt, a Názáreti Jézus követőjét halálra ítélték és megkövezték, miközben a kivégzők ruháira egy Saul nevű ifjú vigyázott. Saul, a későbbi Pál apostol, helyeselte a gyilkosságot. Ezért sóhajt fel Ruspei Fulgentius (5-6. század fordulója) a szentek életéről beszélve: „Mily valódi élet az, testvéreim, ahol Pál nem István…