Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Angyalokkal táncoló

A hagyomány megőrizte Gergelynek, Konstantinápoly püspökének 380. december 25-én elmondott ünnepi beszédét. A szentbeszéd felér egy teológiai kompendiummal, hiszen szó van benne Isten természetéről, a Szentháromságról, az angyalok és az érzékelhető világ megteremtéséről, az ember megalkotásáról. Gergely beszél a bűnről, és arról, miként vezette vissza önmagához Isten a megtestesülés által a tőle eltávolodott embert.

Mystic_Nativity,_Sandro_Botticelli

Botticelli, Misztikus születés, (1500 körül)

Bár elvontnak tűnő teológiai kérdésekkel is foglalkozik, beszéde csöppet sem unalmas. Cizellált retorikai mestermű, amelyet azonban teljesen átitat az öröm és az ujjongás hangja. A szónok célja a hallgatóság érzelmi és értelmi „felrázása”, felébresztése egy mély álomból. Szeretné, ha ki-ki önmagára vonatkoztatná mindazt, ami a Szentírás elbeszélése szerint Isten megjelenésekor történt. Nem elégszik meg azzal, hogy felrázza hallgatóságát, hogy örömre hangolja a jelenlévőket, hanem egyenesen azt szeretné, hogy hallgatói ujjongva táncra perdüljenek. Hiszen ha eljött hozzánk az Ige, ha velünk lakozik Isten, akkor túláradt az öröm. Akkor velünk is az történik, ami Jánossal, aki Erzsébet és Mária találkozásakor megérezte Jézus jelenlétét, és „rúgkapálni kezdett anyja méhében” (Lk 1,41).

A fordítók ódzkodnak az itt szereplő igét szó szerint fordítani, és egyszerűen „ujjongani”-t mondanak, holott mind az eredeti görög, mind a neki megfelelő latin ige a testben is kifejeződő ujjongást, a felugrást, ugrándozást jelenti. Ha pedig erre az örömteli „rúgkapálásra” még nem vagyunk képesek, akkor, mint Gergely tanácsolja, járjuk el Dávid táncát, aki a Frigyláda hordozásakor „teljes erejével táncolt az Úr előtt” (2Sám 6,14). Így örvendjünk Mária előtt, aki misztikus értelemben Frigyláda. És amikor a pásztorokkal dicsérjük a megtestesült Urat, és az angyalokkal zengünk neki himnuszt, egyszersmind bekapcsolódunk a főangyalok körtáncába. Karácsonykor az egész teremtés dalolva és táncolva ünnepli a teremtménnyé lett Teremtőt.

Hányféle ünnepe van Krisztus minden egyes misztériumának! Ámde valamennyinek ugyanaz a célja: az én tökéletesítésem és újjáteremtésem, visszatérésem az első Ádámhoz. Most már azonban fogadd születését, és ujjongva ugrándozz! Ha nem is úgy, ahogyan János már anyja méhében, de legalább, mint Dávid a frigyszekrény átvitelénél. És tiszteld az összeírást, amely által feliratkozol a mennybe, és tiszteld a születést, amely által feloldozódsz a születés bilincseitől, tiszteld a kicsit Betlehemben, aki a Paradicsomot hozta el neked, és hódolj a jászol előtt, amelyből az Értelem táplál téged, az értelem híján valót. Mint az ökör, ismerd meg Gazdádat, szólít fel Izajás, és mint a szamár Urának jászolát, légy azok közül való, akik megtisztultak, vagy akiket visszavezetett az Ige törvénye azok közé, akik alaposan megemésztik törvényét, és alkalmasak az áldozatbemutatásra. Vagy talán még tisztátalan vagy, és a táplálékra, az áldozatra alkalmatlan, s a pogányok közé tartozol. Fuss a csillag után, hozz ajándékot a mágusokkal, aranyat, tömjént, mirhát, mint királynak és Istennek, és annak, aki meghal érted! Dicsőítsd a pásztorokkal, zengj neki himnuszt az angyalokkal, táncold körbe a főangyalokkal együtt! Legyen ez a mennyei és földi hatalmasságok közös ünnepe!

(Nazianzoszi Szent Gergely 38. beszéd, részlet. Vanyó László fordítása változtatásokkal)

 

Advertisements

Information

This entry was posted on december 25, 2015 by in Ünnepek, Egyházatyák.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: