Dániel az oroszlánveremben

Dániel az oroszlánveremben  – Pécs / Sopianae ókeresztény mauzóleum, 4. sz. második fele. Fotó: Kovács Endre

Az Istenéhez hűséges, ártatlanul oroszlánverembe vetett, és onnan sértetlenül megszabaduló Dánielről a róla elnevezett prófétai könyv 6. és 14. fejezetében olvashatunk. Az utóbbi fejezet szerint – amelynek kanonikus tekintélyét sokan megkérdőjelezték – Isten angyalának parancsára Habakuk ételt vitt a prófétának, aki már hatodik napja volt étlen-szomjan az oroszlánveremben.

Az ókeresztény szerzők szívesen hivatkoztak a történetre, amikor az imádság és a böjt erejéről, az eucharisztia mennyei táplálékáról, a gonosz erejének megtöréséről beszéltek. Dánielt Jézus Krisztus előképének is tekintették: imádságra széttárt karjai a megfeszített Krisztusra utalnak, a verem az Alvilágra, ahova Krisztus alászállt, az oroszlánok a gonosz hatalmakra, akiknek erejét megtörte, megszabadulása pedig Krisztus feltámadását jelképezi. A történet egyben előre jelzi a végidőt, amikor a világ helyreállíttatik, és a paradicsomi boldogságban ember és állat békében él együtt.

Az ábrázolástípus nagyon gyakran megjelenik a katakombák festményein, szarkofágokon, és jól ismert a pécsi ókeresztény mauzóleum északi falának jelenete is.

Isten, ember, állat: fölötted az Isten, alattad az állat. Ismerd el azt, aki fölötted van, hogy elismerjenek, akik alattad vannak. Mivel Dániel elismerte önmaga fölött Istent, elismerték őt önmaguk fölöttinek az oroszlánok. Ha pedig nem ismered el, azt, aki fölötted van, ha megveted a fensőbbet, az alsóbbnak leszel alávetve. (Szent Ágoston In. Ep. Ioh. 8.7)