Az Ige testté, az Egyház Krisztus tagjává lett
A korai keresztény szerzők szerint Ádám prófétai erőt is kapott teremtésekor, Isten ereje és lehelete által mondott próféciákat feleségéről, akit az élők anyjának nevezett (vö. Ter 3,20). Megjövendölte, hogy „a férfi elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz” (Ter 2,24). Ádám próféciái egyrészt beteljesültek Krisztusban és az egyházban, másrészt nap mint nap beteljesednek az egyes házasságokban.
Az egyházatyák szerint azonban nem csupán az profetikus, amit Ádám a feleségéről mondott, hanem az is, ahogyan a Teremtés könyvének elbeszélése szerint Éva, az „élők anyja”, Ádámból létrejött. A prófétai szavakat és előképi tetteket szorosan összekapcsolják, magyarázataik alapja és kiindulópontja pedig minden esetben Pál apostol Ádám és Krisztus között vont párhuzama (1Kor 15,45-48; Róm 5,14) és az Efezusi levél megjegyzése a Ter 2,24 vers kapcsán: „Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,32).
Ha Ádám Krisztus előképe (Róm 5,14), akkor Ádám elalvása Krisztus szenvedésének, illetve halálának, Éva létrejötte pedig az Egyház születésének előképe. Ahogyan Éva az alvó Ádám oldalából lett, úgy az Egyház a halott Jézus dárdával megsebzett oldalából kiömlő vízből és vérből született. A víz a keresztség vize, a vér pedig a vértanúk vére vagy az eucharisztia, hiszen a keresztség vizéből és a vértanúk véréből megszületik, az eucharisztia által pedig élővé lesz az egyház. Az egyház a szentségekre „épül fel”, ahogyan az asszony is „felépült” – és nem egyszerűen „megformáltatott”, ahogyan a legtöbb fordítás hozza (vö. Ter 2,22) – Ádám oldalbordájából. Egyháza, azaz felesége kedvéért Krisztus, a megtestesült Ige, elhagyta az Atyát és azt az állapotát, amikor még Isten alakjában volt (Fil 2,6), de elhagyta anyját is, a mennyei Jeruzsálemet, ahonnan az Ige alászállt.
Páratlan tömörséggel foglalja össze ezeket a gondolatokat Szent Hilarius: „Az Ige hústestté lett (Jn 1,14), az Egyház pedig Krisztus tagjává, mert oldalából megszületett a víz által és élővé lett a vér által. Azért tehát, hogy a szentség révén megmaradjon közöttünk a hústest, amelyben a minden időt megelőzően fennálló Ige, vagyis Isten Fia megszületett, teljes bizonyossággal megtanította, hogy Ádám és Éva az ő és az egyház előképe, és azt jelzi, hogy halála, azaz elalvása után hústestének közössége révén az egyházat megszentelte.”
Ókeresztény szarkofág, AD 325-350 között, Vatikán, Museo Pio Cristiano
Az ókeresztény vizuális művészet is használ szimbólumokat, de alapvetően tipologikus jellegű: ugyanazt az előkép-beteljesülés gondolatot fogalmazza meg, mint az ókeresztény exegézis. Ezt látjuk például azokon a szarkofágokon, amelyeken az első emberpár megalkotása alá szinte szimmetrikus elrendezésben a napkeleti bölcsek hódolata kerül. A felső fríz jelenetén az Úr megalkotja Ádámot és Évát, akik eltávolodnak Istentől és a teremtésben kapott helyüktől, az alsó frízen azonban látjuk, miként hívja vissza magához Isten a bukott embert azáltal, hogy Máriától, az új Évától megszületik Krisztus, az új Ádám.
Heidl György blogja 
Először is, szeretnék jó egészséget kívánni a blog gazdájának, és köszönöm az újabb bejegyzést.
Egy kérdésem van az írással kapcsolatban:
A katolikus fordítások Ter2,23-at idézőjelbe teszik, a 24. verset viszont már nem. A protestáns magyar fordításokból hiányzik az idézőjel.
Mi a különbség oka? Miért tekinthetjük mégis Ádám próféciájának 2Ter,24-et is?
Köszönöm a jó kívánságokat és figyelmet! A Ter 2,23 ún. egyenes v. direkt beszéd, egyértelműen idézet, mert bevezeti a szöveg ezzel: az ember ekkor azt mondta: … A Ter 2,24 idézethez tartozása már exegetikai kérdés. Az egyházatyák még az idézethez kapcsolják Pál nyomán, aki ezt mint egyfajta Krisztusra és az Egyházra vonatkozó próféciát idézi az Ef-ben. Gondolom, a modern Biblia kiadások a modern exegéták ettől eltérő értelmezését veszik alapul: Nem biztos, hogy nekik van ebben igazuk. Ha megnézzük közelebbről, a két mondat az előzőtől és az utána következőtől világosan elkülönülve egységet alkot. Káldi-Neovulgáta fordításban: “23 Az ember ekkor azt mondta: »Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból!Legyen a neve feleség,
mert a férfiből vétetett! 24 Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.« 25 Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.”