Phoenix

Phonix, mozaik. 4. sz. Aquileia, Museo Nazionale Paleocristiano

„Figyeljünk fel arra a csodálatos jelre, amely a keleti vidékeken, Arábia táján történik. Van ott egy bizonyos madár, amelyet Phoenixnek neveznek. Egyetlen példány és ötszáz esztendeig él. Amikor a halál fölbomlásához közel érzi magát, tömjénből, myrrhából, meg más illatszerekből fészket rak, ebben érkezik el idejének betelése, és akkor meghal. Rothadó húsából egy féreg születik, ez a döglött állat levével táplálkozva lesz tollassá, mikor már megerősödött, felemeli fészkét, melyben szülőjének csak a csontjai maradtak, mindazt Arábia vidékéről elviszi Egyiptomba, mégpedig abba a városba, melyet Héliopolisznak neveznek. Egy napon mindenki szeme láttára az oltárra rakja le azokat, majd visszatér oda, ahonnét jött. Akkor a papok megvizsgálják feljegyzéseiket, és megállapítják, hogy ötszáz esztendő elteltével tért oda vissza.

Vajon nagy és csodálatos dolgoknak kell‑e tartanunk azt, ha a mindenség megalkotója feltámadást készít mindazok számára, akik neki méltó módon, hitük jócselekedeteiben szolgáltak, amikor e madáron keresztül is megmutatja minekünk ígéreteinek nagyszerűségét? Az egyik helyen ugyanis ezeket mondja: „Felkeltesz engem, és én megvallak téged” (vö.: Zsolt 3,6); továbbá: „Elaludtam és álmodtam, de felkeltem, mivel te velem vagy” (vö.: Zsolt 27,7). Másutt meg Jób mondja: „És feltámasztod ezt a testemet, mely mindezeket a szenvedéseket elviselte” (vö.: Jób 19,26).” (Római Szent Kelemen levele a korintusiakhoz 25-26. Ladocsi Gáspár fordítása)

“A phoenix tehát a mi Üdvözítőnket testesíti meg, aki a mennyekből alászállva

Phoenix – Bestiarium a 13. század második negyedéből, British Library Harley MS 4751, f. 45r

kiterjesztette szárnyait, amelyek telve voltak illatokkal, azaz erényre nevelő mennyei igékkel, hogy mi is imára tárjuk kezeinket, és jámbor cselekedeteink által szellemi illat szálljon belőlünk az ég felé.” (Physiologus 7. Mohay András fordítása)