Péter letartóztatása

Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe (június 29.) alkalmat ad egy ikonográfiai nehézség megvilágítására. 4. századi ókeresztény szarkofágokon gyakorta feltűnik egy-egy jelenetsor, amelynek Péter apostol a főszereplője.

Házaspár szarkofágja (4. század közepe, Vatikán inv. 31427)

Szép példája ennek az a házaspár részére készült vatikáni szarkofág, amelynek alsó szalagján a Péter-ciklus három jelenete szoros egységet alkot. Tipikus ábrázolás a gondterhelt figyelem gesztusával megjelenő Péter, kezében bottal, lábánál a kakassal, amint a három ujját fölemelő Jézus mellett áll. A jelenetet általában a hármas megtagadás megjövendölésének szokták értelmezni, holott az egyszerre jelezheti a megtagadást és a megvallást. A kakas nem Péter bukásának, hanem föleszmélésének, bűnbánatának, megtérésének jelképe. Kakas jelzi a sötétség eloszlását, a napkeltét, Krisztus feltámadását, az óegyház húsvéti keresztelésének kezdetét. Krisztus nem egyszerűen jövendöl Péternek, hanem kérdést tesz fel neki. A három ujj tehát nem csupán a letartóztatott Jézust háromszor megtagadó Péterre utal, hanem a feltámadott Jézus három kérdésére is: „Péter, szeretsz engem?” (Jn 21,15-17) A szorosan kateketikus értelmű jelenet a keresztelési hármas hitvallást is felidézi.

Mellette látható a tévesen „Péter letartóztatásának” mondott jelenet, amelynek ötvennégy előfordulását ismerjük 4. századi ókeresztény szarkofágokon. Szorosan kapcsolódik hozzá az a jelenet, amikor Péter új Mózesként vizet fakaszt egy sziklából – amely a vatikáni szarkofágon megsérült -, és az őt imént még „letartóztató” katonák a sziklából gazdagon forrásozó vizet isszák. A képeket nem az Apostolok cselekedeteinek elbeszélése (5,17-21) ihlette.

A sérült vízfakasztás jelenet

A Szentírás ugyanis nem tud Péter vízfakasztásáról, a csodát megörökítő, általunk ismert apokrif szövegek, amelyek szerint az apostol római sziklabörtönében vizet fakasztott és sokakat megkeresztelt, legalább egy évszázaddal későbbiek a szarkofág-faragványoknál. A katakombákban a vízfakasztás ábrázolása nem gyakori, a 4. századból fennmaradt szarkofágokon azonban legalább harminckét esetben megjelenik, a 6. századra pedig megritkul az előfordulása.

Péter ún. „letartóztatásának” ókeresztény ábrázolásai valójában a keresztségi felkészítést szimbolikusan ábrázoló képek, amint azt Martine Dulaey meggyőzően kimutatta egy 2008-ban megjelent, de gyakorlatilag visszhangtalanul maradt tanulmányában. Pétert nem letartóztatják a katonák, hanem kísérik.

Péter vizet fakaszt a sziklából – ókeresztény szarkofág részlete 4. század, Vatikán inv. 31472

A 6. században, amikor már elfelejtik a képciklus eredeti jelentését, megszületik az a két mű, amely elmeséli, hogy miután Péter római börtönének őreit, Processust és Martinianust tanításával megnyerte Krisztusnak, „könyörgésekkel és a csodálatraméltó kereszt jelével” forrásvizet fakasztott a sziklából, és a Szentháromság nevében” megkeresztelte őket. A 4. századi szarkofágokon a botot és tekercset tartó Péter az Egyházat, pontosabban az Egyházat reprezentáló püspököt jelképezi, aki tanításával felkészíti a katekumeneket a keresztségre.  A katonák a római hatalom és egyben a megtérő pogányok jelképei. Nem letartóztatják, hanem gyengéden megfogják Péter köntösét, aki pásztorbotjával vezeti őket (vö. Zsolt 22), és menetük felidézi a bazilikából a keresztelőkápolnába vonuló katekumenek vonulását.

Ezzel kérdéssel és a házaspár szarkofágjának ikonográfiájával is bővebben foglalkozom a „Csont az én csontomból: a házasság misztériuma” című könyvben. (Fotók: szerző)