Aeterne rerum conditor – Világ örök teremtője
Szent Ambrus (szül. 340 k. – megh. 397) hajnali himnusza.
Hajnal hasad. Az éjszaka, a sötétség, a zavaros álmok, homályos képzelgések, ártó, sötét erők hatalma megtörik. Megszólal a kakas, a fény hírnöke, jelezve, hogy múlóban az éjszaka, közeledik a nappal. S bár a természet rendje szerint az új napra újabb éjszaka következik, a reményt adó kakasszó is megismétlődik. Felharsan, hírül adva a Fényhozó, a Hajnalcsillag felkeltét. Felharsan, és elriasztja az éjszaka ártalmas erőit, a démonokat. Felharsan, és az elemek alávetik magukat az emberi munka erejének.
A versben a hármas kakaskukorékolás talán arra is utal, hogy Péter előbb háromszor megtagadta Jézust, de később háromszor megvallotta iránta való szeretetét. A jelenet gyakran látható ókeresztény szarkofágokon.
A kakas éneke jelzi a megtérést, a szabadulást a bűnök sötétségétől. Péter, a kőszikla, akire az egyház épült, az éj sötétjében megtagadta az egyház fejét, Krisztust. Amikor a kakas harmadszor is megszólalt, Jézus Péterre tekintett (Lk 22,61), aki erre föleszmélt, sírva fakadt, és könnyeivel lemosta vétkét. Péter könnye a keresztények reménye.
Több magyar fordítása is létezik ennek a szép latin himnusznak, amely az alábbi formában a zsolozsma reggeli imádságának része. Megpróbálkoztam vele én is:
| Aeterne rerum conditor, noctem diemque qui regis, et temporum das tempora, ut alleves fastidium; Praeco diei iam sonat, noctis profundae pervigil, nocturna lux viantibus a nocte noctem segregans. Hoc excitatus lucifer solvit polum caligine, hoc omnis erronum chorus vias nocendi deserit. Hoc nauta vires colligit pontique mitescunt freta, hoc ipsa petra ecclesiae canente culpam diluit. Iesu, labantes respice, et nos videndo corrige, si respicis, lapsus cadunt, fletuque culpa solvitur. Tu lux refulge sensibus, mentisque somnum discute, te nostra vox primum sonet et ore psallamus tibi. | Világ örök Teremtője, ki úr vagy éj s nappal fölött, s időnek is megszabsz időt, hogy fáradtságra enyhet adj. Már szól a nappal hírnöke, az éjszakában éber őr, utonjáróknak hajnalfény, mely éjt az éjtől elszakít. E hangra kél a Fényhozó, eloldva földtől az eget, e hangra tévelygők hada az ártás útjáról letér. E hangra erőt gyűjt hajós, és zúgó tenger elcsitul, e dalra könnyel mosta le bűnét az egyház sziklája. Jézus, nézz ránk, ha elesünk, javítson meg tekinteted! Ha ránk nézel, a bűn bukik, s vétkünk a könny áztatja le. Te fény, ragyogd be érzékünk, elménktől álmot messze űzz, Téged zeng első szózatunk, s ajkunkról himnusz száll feléd. |
Heidl György blogja 
Visszajelzés: Deus Creator omnium – Szent Ambrus esti himnusza | Heidl György blogja