Csigaház

Rendkívül gazdag az az irodalmi és képzőművészeti hagyomány, amely az állatok természetes viselkedését erkölcsi példázatokként emberi habitusokra és cselekvésekre értelmezi. A műfaj legnépszerűbb darabja a Physiologus, ez a későantik eredetű, a középkorban egyre bővülő irodalmi mű, amelyben egyaránt megtalálhatók valódi és elképzelt lények a hozzájuk tartozó erkölcsi magyarázatokkal. A gyűjteményben csupán utalásszerűen  szerepel a csiga, a kitartás, a lassú és visszavonult spirituális élet jelképe, a későbbi bestiáriumokban azonban összetett szimbolikus jelentés társul hozzá: gazdagság, türelem, földies gondolkozás, bujaság, stb. A csiga egy korai jelképes magyarázatát olvashatjuk Ambrosiusnak (339 – 397), Milánó püspökének Káin és Ábel történetéről írt korai munkájában. A rövid utalás megszívlelendő ma is, amikor ahelyett, hogy szabadon lélegeznénk, behúzódunk az úgynevezett véleménybuborékok biztonságába.

“Mi halandók módjára bezárkózunk önmagunkba, és beburkoljuk magunkat a közvélekedéssel, mint a tengeri sün a tüskés bőrével, vagy mint a csigák, amelyek csak házuk fedezékébe húzódva tudnak lélegezni, és a szabad levegőt sem beszívni, sem bent tartani nem képesek. Éppen így viselkedünk mi is behúzódva az emberi szokás földi vackába.”