Színeváltozás

Jézus színeváltozásának (ld. Mt 17, 1-9; Mk 9,2-10; Lk 9, 28-36; 2Pét 1,16-18) legkorábbi képi értelmezését két 6. századi apszis-mozaikon láthatjuk. Az egyik a Sína-i Szent Katalin monostorban, a másik a ravennai Sant’ Apollinare in Classe bazilikában található. A monostor jelenete látszólag szó szerint követi az evangéliumi elbeszélést, hiszen látjuk Pétert, Jánost és Jakabot a földre borulva, Illést és Mózest, amint Jézussal beszélgetnek, akinek a ruhája fehéren ragyog, mint a hó. Ugyanakkor a mandorlával körülvett Jézus világosságának sugarai, a hegy ábrázolásának hiánya, a mozaik aranyszínű ragyogása a képet olyan ikonná teszi, amely a jelenetet kiemeli a történeti keretből, és annak mély teológiai üzenetét közvetíti. Megszűnik a tér és idő korlátja, amikor a transzcendens isteni világosság megjelenik a világban.

Ravennában ugyanezt a jelenetet összetett allegória segítségével ábrázolták. Ott az apszis kagylójának legfelső pontján Isten keze egy keresztre mutat. A hatalmas, drágakövekkel ékes aranykeresztet 99 arany és ezüst csillag veszi körül, utalva a 99 bárány példázatára, amely Máténál a következő fejezetben olvasható (vö. Lk 15,3-7). A kereszt vízszintes szárának végében az Alfa és az Ómega utalás a Jelenések könyvének többször elhangzó kijelentésére: „Én vagyok a kezdet és vég”, a kereszt alatt latin felirat: „Salus mundi” – „A világ üdvössége”, fölötte görögül: „ICHTHYS” – szó szerint „hal”, mozaikszóként a jelentése: „Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó”. Jobbra Illés, balra Mózes, a három bárány Péter, Jakab és János. A ragyogó zöld mező ciprusokkal, liliomokkal, margarétákkal, olajfákkal, cédrusfenyőkkel, madarakkal, sziklákkal a megváltás után sóhajtozó természet örömét fejezik ki. Az alsó regiszterben Apollinaris püspöki öltözetben a tizenkét apostolt jelképező bárányok között. A mozaikot a 7. és a 9. században is restaurálták, a 20. századi felújítás során kiderült, hogy eredetileg  nem Apollinaris állt ezen a helyen, hanem egy kereszt pávákkal övezve.