Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

A házasság mint misztérium

A házasság mint férfi és nő szabadon választott életállapota megélhető misztériumként. Ha megélhető így, akkor nem érdemes másként. Sok rossz házasság van, mert képesek vagyunk sok rossz döntést meghozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy maga a házasság rossz lenne. Ha ma csak egyetlen misztériumként megélt házasság létezne a világban, és minden más házasság kudarcot vallana, akkor annak az egyetlen házaspárnak lenne igaza mindenki mással szemben, mert ők választották a legjobbat. S ha ők azt választották, akkor valóban létezik a legjobb.

A házasság misztériumteológiájának vagy misztológiájának fogom nevezni a házasság misztériumáról szóló beszédet. Sok szépet, fontosat és hasznosat el lehet mondani a házasságról különféle szempontok szerint, engem itt elsősorban a házasság misztérium-jellege érdekel, ezt szeretném kibontani. Bár minden őszinte szándékkal, tiszta elhatározással megkötött házasságban van valami vallásos elem, csakis a keresztény házasság valódi misztérium. Ebben nincsen semmi keresztény fennhéjázás, egyszerűen a dolgok természetéből következik. A keresztény házasok gyakran nem is tudják, mit választottak, amikor szentségi házasságot kötöttek, s hogy választásukkal micsoda kegyelmeket kaptak életük tökéletesítéséhez. Pedig jobb, ha tudják, mert az ajándékkal együttjár a felelősség, és ami lehetőség, teherré válik, ha elkezdünk “rugdalózni az ösztöke ellen” (vö. Apostolok cselekedetei 26,14).

***

A házasság misztériumteológiája nehezen kezdett kibontakozni a vitáktól terhelt keresztény ókorban, egy igazán a misztériumra összpontosító középkori házasságteológia megjelenését pedig megakadályozta a latin középkor vezető gondolkodóinak augusztinizmusa. Az ágostoni házasságteológia oly mértékben uralkodóvá vált Nyugaton, hogy azután már sem Luther, sem Erasmus, sem a protestáns, sem a katolikus teológia nem volt képes kivonni magát a hatása alól.

Mindazonáltal számos bátorítást kaphat ma az, aki a házasság misztériumteológiája után nyomoz. Érdemes alaposan végigolvasni az Arcanum Divinae Sapientiae (XIII. Leó, 1880) és a  Casti Connubii (XI. Pius, 1930) enciklikákat, hogy lássuk, ezekhez képest milyen jelentős előrelépésnek kell tartanunk a II. Vatikáni Zsinat házasságteológiáját, amelynek alapszövege a Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúcióban található. Nagy mértékben erre alapozva adja ki majd a híres Humanae Vitae enciklikát VI. Pál 1968-ban, és II. János Pál pápa a Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdítást 1982-ben. A II. Vatikáni Zsinat utáni egyházi dokumentumokban az augusztinizmus árnyoldalai nélkül vannak jelen az ágostoni házasság-felfogás legfontosabb, tisztán biblikus elemei, és előremutatnak egy személyesebb, viszonyokban és szövetségben, nem pedig individuumok közötti szerződésben gondolkodó teológiai szemlélet irányába. A zsinati házasságteológia elmélyítését, számos homályban maradt szempont kidolgozását köszönhetjük II. János Pál pápa nyilvános audienciákon elmondott beszédsorozatának. A derűs egyházfő úgy tudott hűséges maradni az egyház két évezredes teológiai hagyományaihoz, hogy misztérium- és személy-központú szemlélete szinte az újdonság erejével hat.

[Folyt. köv.]

Advertisements

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: