Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Test, szexualitás, házasság – modern megközelítések

Az 1980-as évektől kezdve, különösen Michel Foucault munkásságának hatására rohamosan megnőtt azoknak a tudományos publikációknak a száma, amelyek a testtel, a nemiséggel, a házassággal, a cölibátussal, szüzességgel kapcsolatos keresztény tanítások eredői között rámutatnak a biblián kívüli okokra: a társadalmi-politikai rendszerek befolyására, az antik filozófiai hagyományok továbbélésére, a korhoz és ideológiákhoz kötött tényezők szerepére. E művek jelentős része modern ideológiák mentén fogant, és a gender-elmélet, a szociológia, a kulturális antropológia, stb. módszertanával és előfeltevés-rendszerével közelít a keresztény ókor szövegeihez.

Különösen figyelemreméltóak az ún. „nyelvi fordulat” hatására született, nemegyszer rendkívül alapos és megfontolandó következtetéseket felmutató monográfiák. Szerzőik abból a huszadik századi filozófiában előtérbe kerülő szempontból indulnak ki, amely szerint, mint Ludwig Wittgenstein fogalmaz, világunk határai nyelvünk határaival azonosak, a nyelv tehát nem valamiféle nyelven túli valóságot jelenít meg, hanem maga a nyelv hozza létre azt, amit valóságnak tartunk. A szövegek, esetünkben az ókeresztény kor mindazon írott és íratlan, tárgyi emléke, aminek jelentést tulajdonítunk, s amelytől a történész, a filozófus vagy a teológus az adott korról remél ismeretet szerezni, valójában nem a korról, hanem a szöveg alkotójáról szól. A szövegek rétorikája nem mellékes elem, hanem az általunk „ókeresztény világnak” nevezett, imaginatív valóság megalkotásának meghatározó eszköze.

A nemiség, szexualitás, szüzesség, házasság, szentség ókeresztény „diskurzusai” különösen alkalmas vizsgálati terepnek bizonyulnak azon kutatók számára, akik a kulturális kódrendszerek, a politikai-hatalmi viszonyok, az identitás-képzés tényezőinek kialakulása, változása, és a régieket felváltó új struktúrák létrejötte iránt érdeklődnek. E diskurzuselemző munkák, ha olyan nagy erudícióval rendelkező szerzők tollából származnak, mint Peter Brown, Elizabeth Clark, Averil Cameron, Margaret R. Miles, lényeges tanulságokkal szolgálnak a patrisztika kutatói számára, ámde éppen eszmei-módszertani kiindulópontjuk miatt nem segíthetnek az imént megfogalmazott kérdések megválaszolásában, vagy legalább a válaszok keresésében. A kérdéseink mögött meghúzódó elvárások a nyelvi fordulat felől nézve egyszerűen értelmetlenek, hiszen olyasmit keresünk, ami illuzórikus, tudniillik olyan jelentést, amelyet hitben fogant előfeltevéseink szerint nem mi konstruálunk a nyelvi jelentéseken keresztül. Ha a világ önmagában jelentésnélküli, akkor nincsen más misztérium, mint a nyelvi jelentésalkotás végtelensége. Ez mélységesen emberi végtelenség. Ha a világban nem jelenhet meg más logosz, mint az emberi nyelv, akkor az emberin túlmutató, sajátos keresztény misztérium tételezése illúzió. Ha minden intézményt a nyelvünk teremt meg, akkor meddő vállalkozás a házasságot valamiféle Isten által rendelt intézményként elgondolni. Az olvasó ezért azt hiheti a jelen blog szövegeiről, hogy semmi közük a filozófiához, mert kiindulópontju és kérdésfeltevéseim tisztán teológiai természetűek. A kérdező ugyanis nem az emberi diskurzusok végtelen lehetőségében véli megtalálni a szabadságot, hanem az emberiben megjelenő nem-emberiben, a testté lett Logosz végtelenségében.

A házasság misztériumteológiájának középpontjában a test fogalma áll. A bibliai elbeszélés szerint az Úr Ádám testének egy részéből formálta meg Évát, majd odavezette hozzá, és ő így szólt: “Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett! Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (2,23-24). Az egyházatyák felteszik a kérdést, hogy ki mondja az “ezért elhagyja … stb.” mondatot. Vajon a szöveg a megelőző mondathoz hasonlóan még Ádámnak tulajdonítja ezt is? Ha Ádám mondja, akkor valamiféle jövendölés? Prófécia, isteni látomás, amelyben akkor részesült, amikor az Úr álmot bocsátott rá, hogy kivehesse az egyik oldalbordáját? Az Efezusiakhoz írt levél fényében a mondat sajátos jövendölésnek bizonyul, mert nem csupán a férfi és a nő házasságára, hanem Krisztus és az egyház egyesülésére is vonatkozhat. Amint a férfi feje az asszonynak, úgy a testté lett Ige (Jn 1,14) feje az Egyháznak. És mert Krisztus, a fő szereti testét, a keresztségben megtisztult, szeplőtelen és szent Egyházat, a férfinek is úgy kell szeretnie feleségét, mint saját testét (Ef 5,23-29). A házasságban egy testté lett férfi és nő tehát önmagát, önnön testét szereti, amikor a másikat szereti. Minthogy a keresztség által tagjai az Egyháznak, Krisztus testének, egységük a szentségi közösségben teljesedik be, ahogyan a Teremtés könyvének jóslata mondja: ketten egy testté lesznek. Nem csupán egymásban, hanem Krisztus és az Egyház egységében (Ef 5,30-33).

 

Advertisements

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: