Szerény javaslat a halálgyár ideológusainak!

A haladó gondolkodóknak, Francesca Minerva asszonynak, Alberto Giubilini, Sergio Bartolommei és Julian Savulescu uraknak ajánlva

Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy ez a tömérdek gyerek az ország jelenlegi siralmas viszonyai közt igen nagy csapás. Ha tehát valaki jó, olcsó és könnyű módszert találna arra nézve, hogyan lehetne ezekből a gyerekekből az államnak és a liberális társadalomnak derék, hasznos polgárokat faragni, annyira lekötelezné a közösséget, hogy szobor lenne a jutalma.

Kétségtelen, hogy a csecsemő egy évig elél anyatejen, más táplálékra nem is nagyon van szüksége. Amire mégis van, annyit az anya meg tud szerezni, ha másképp nem, koldulás révén. Mármost éppen egyéves korban kívánok én e gyermekekről gondoskodni, mégpedig oly módon, hogy sem szüleik, sem pedig a társadalom gondjait nem szaporítják, s nem lesz szükségük sem élelemre, sem ruházatra soha életükben, sőt ellenkezőleg, ők maguk járulnak hozzá sok ezrek élelmezéséhez s részben ruházkodásához.

Egy rendkívül tájékozott ismerősöm mondta nekem, hogy a zsenge, egészséges, jól ápolt, egyéves gyermek igen ízletes, tápláló és hasznos étel akár pörköltnek, akár nyárson vagy sütőben sütve, akár pedig főve. Nincs kétségem felőle, hogy kitűnően beválik tokánynak vagy ragunak is.

Tisztelettel javaslom tehát, hogy tétessék nyilvános megfontolás tárgyává, hogy az újszülött gyermekek egyhatoda szolgáljon tenyésztésre, s ennek is csak egynegyede legyen hímnemű.

Az anyának mindig meg kell hagyni, hogy az utolsó hónapban kiadósan szoptassa gyermekét, így lesz belőle ízes, kövér falat valamely víg asztalon. Ha vendégek vannak, egy gyermekből két fogás kifutja. Ha pedig a család egyedül étkezik, a gyermek elülső vagy hátsó fertályából egész rendes fogás telik. Ha egy kissé beborsozzuk vagy besózzuk, főve igen kitűnő lesz negyednapon, különösen télen.

Elismerem, hogy ez az étel meglehetősen drága, ezért elsősorban a pénzembereknek és uzsorásoknak való. Ezek, miután fölfalták a szülők nagy részét, úgy vélem, legtöbb joggal tarthatnak igényt a gyermekekre.

A gyermekhús egész évben kapható lesz, de leginkább márciusban, s valamivel előtte és utána. Mert egy komoly szerzőtől tudjuk, hogy a hal termékenyítő étel, s ezért a római katolikus országokban böjt után körülbelül kilenc hónappal több gyermek születik, mint bármely más időszakban. Ezért a böjt után egy évet számítva, a piacokon rendkívüli árubőség fog mutatkozni, hiszen legalább háromszor annyi pápista gyermek van ebben az országban, mint egyéb. S így ennek a módszernek még az a járulékos előnye is meglesz, hogy apasztani fogja az országunkban levő pápisták számát.

Azt hiszem, javaslatom előnyei nyilvánvalóak és számosak, azonkívül igen jelentősek. Mert először is, mint említettem, elgondolásom nagyban csökkentené a pápisták számát, akik évenként elözönlenek bennünket, ők lévén az ország legszaporább rétege, egyben legveszedelmesebb ellenségeink. Ezeknek egyetlen céljuk, hogy az országot a pápa kezére játszhassák.

Másodszor, a szegényebb munkavállalóknak lesz valami értékes tulajdonuk, amire törvényesen lehet hitelt felvenni,  s így könnyebben fizetik a részleteket és az adókat.

Harmadszor, az én módszeremmel a nemzeti vagyon növelhető, azonfelül az a haszon is származik belőle, hogy az ország valamennyi gazdag és finom ízlésű emberének asztalára új fogás kerül. S a pénz köztünk végzi forgását, mert ezt az árut teljességgel magunk termeljük, és magunk munkáljuk meg.

Negyedszer, az állandó tenyésztők a gyermekek eladásából származó éves nyereségen felül az első év után megszabadulnak a gyermekek eltartásának terhétől.

Ötödször, ez az étel a vendéglők forgalmát is tetemesen fel fogja lendíteni. A vendéglősöknek bizonyára lesz annyi eszük, hogy megszerzik a legjobb recepteket, s a legkitűnőbben készíttetik el ezt a húst. Következésképp házukat a legnagyobb ínyencek fogják látogatni, akik méltán büszkék arra, hogy tudják, mi a jó.

Hatodszor, nagymértékben ösztönözne a házasságra, és növelné az anyák gondosságát, gyöngédségét gyermekeikkel szemben, ha tudnák, hogy gyermekeik életük végéig el vannak látva azzal, amit a közösség ad nekik, a szülők évenkénti hasznára és gyarapodására.

Szívem teljes őszinteségével kijelentem, hogy a legcsekélyebb személyes érdekem sem fűződik ahhoz, hogy fáradozzam ennek a rendkívül szükséges tervezetnek megvalósításán. Nem lebeg más a szemem előtt, mint a liberális társadalom valódi értékeinek tisztelete, a gazdaság fellendítése, a csecsemőkről való gondoskodás a szegények megsegítése útján, s néminemű öröm biztosításával a gazdagoknak.

Vö.: Jonathan Swift: Szerény javaslat, Kéry László fordítása, Európa Kiadó, 1961.