Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Én férfit nem ismerek! – Mária a szűz és az anya

A szüzességi fogadalom nem a kereszténység találmánya. Ismert különböző kultúrákban, a görög-római vallásban és a zsidóság történetében is. A vallási szüzesség legismertebb római intézménye a Vesta-szüzek testülete volt. Óriási tisztelet övezte Vesta szent tüzének őrzőit, akik egyszerre négyen vagy hatan szolgálták az istennőt. Különleges kiváltságok illették meg ezeket az előkelő, patrícius családokból származó nőket, akiket gyermekként, három és tíz éves koruk között választottak ki a jelentős tisztségre. A lányok szüzességi fogadalmat tettek, tíz évig jelöltek voltak, tíz évig teljes jogú papnők, és újabb tíz esztendőt töltöttek a fiatal jelöltek nevelésével. A harminc év letelte után szabadon férjhez mehettek, gyermekeket szülhettek, de kiváltságaik továbbra is megmaradtak. Ha azonban egy Vesta-szűz megszegte szüzességi fogadalmát, szörnyű halált halt, mert  élve eltemették.

[A Vesta szüzek hajviseletéről: http://indavideo.hu/video/Veszta-szz_hajviselet]

Ami a zsidóságot illeti, a Bírák könyve beszámol egy igen különös történetről. Jefte megfogadta, hogy ha Ammon fiait legyőzi, akkor az Úrnak áldozza az első embert, akivel találkozik. Egyetlen lánya jött vele szembe az úton, akiről az elbeszélés megemlíti, hogy felkészült a halálra, de előbb két hónapig siratta társnőivel együtt szüzességét (Bírák 11,29-39).

A keresztény hagyomány is ismeri a meghatározott ideig tartó szüzesség fogadalmát, a szerzetesi-aszketikus szüzességet azonban örökérvényűnek tekinti. A szüzesség szorosan összefügg a test feltámadásának hittételével. A  szűz ugyanis testében már most megéli a feltámadás fiainak tisztaságát, akik nem kötnek házzaságot, és nem nemzenek gyermeket (vö. Lk 20,34-35).

E különleges örökfogadalom első történelmi példája és örök mintaképe Mária, Jézus anyja. Mielőtt elhamarkodottan rávágnánk, hogy az evangéliumokban nincsen szó Mária szüzességi fogadalmáról, olvassuk el az alábbi szakaszt:

Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: “Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: “Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. Mária erre így szólt az angyalhoz: “Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: “A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen”. Mária erre így szólt: “Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” És eltávozott tőle az angyal (Lk 1,26-38.).

Mária szűz volt, József jegyese. A Szentírás tanúsága szerint Jézus fogantatásakor szüzessége nem sérült. A keresztények ebben beteljesedettnek látják  az Izajásnál olvasható jövendölést: “Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni” (7,14). Rendben, de hol van itt utalás szüzességi fogadalomra? Mária angyalnak adott válaszában: “Miként lesz ez, hiszen én férfit nem ismerek?” (Pósz esztai touto, epei andra ou ginoszkó – Lk 1,34) Fontoljuk meg e szavakat, mert a rövid kérdés sok mindenre fényt vet, amit a szöveg máskülönben nem részletez!

Mi is történt? Az angyal megjövendölte Máriának, a már eljegyzett és Józseffel hamarosan házasságra lépő fiatal nőnek, hogy fiút fog szülni. Jézusnak nevezik majd, naggyá lesz, a Magasságos Fiának hívják, elnyeri Dávid trónját, Jákob házában, vagyis Izraelben uralkodik örökké (Lk 1,28-33). Nagyszerű szavak és ígéretek, ámde eddig nincsen szó természetfeletti csodáról, szűzi foganásról vagy szűzi születésről. Egy házasság előtt álló fiatal nő azt hallja, hogy a fiú, akit majd szül, nagy király lesz. Melyik anya nem reméli ezt titkon? Melyik büszke szülő ne látná újszülött gyermekében a jövő reménységét, az emberiség bajainak orvoslóját? Mária azonban nem azzal hárítja el a jövendölést, hogy mi egyszerű, szegény emberek vagyunk, hogyan lehetne éppen a mi fiunkból Izrael királya. Ő azt kérdezi, hogy milyen módon valósulhat ez meg. Nyilvánvalóan tudja, hogyan fogannak és születnek a gyermekek, mégis visszakérdez: “Hogyan lesz ez, mert én férfit nem ismerek?” E kérdés különös és érthetetlen lenne, ha arra vonatkozna, hogy Mária szűzen lép házasságra Józseffel, de majd gyermekeket szeretne szülni neki. Valójában azt tanúsítja, hogy Mária még az angyali üdvözlet előtt szüzességet fogadott, és ehhez hűséges akart maradni a házasságban is. Józseffel kötendő házassága tehát egy olyan új intézményi keret, amelynek célja nem az utódnemzés, nem a testi termékenység, hanem védelem biztosítása két ember számára, akik koruk és népük szokásaitól eltérően halálukig önmegtartóztatásban kívántak élni.

A hagyományos és nem csak a zsidóság kultúrájában mélyen gyökerező felfogás szerint a termékenység mutatja meg, hogy a házasságot Isten megáldotta. Mária és József azonban valamiért lemondtak erről a testi termékenységről, s ezt a valamit Isten melletti szorosabb elköteleződésnek nevezhetjük. Önmegtartóztató tisztaságuk elsődlegesen lelki természetű, ennek következménye Mária testi szüzességének megőrzése.

Újdonság az örök szüzesség, ahogyan újdonság Isten megtestesülése is. Újdonság, történelmi fordulópont, amelynek azonban megvannak az előképei, mert Isten előkészítette a megváltás műveit. Már a teremtésben előkészítette, amikor az embert a maga képmására férfinak és nőnek alkotta meg. A Megtestesülés misztériuma így a legszorosabban összekapcsolódik a házasság és a szüzesség misztériumával.

A IV. század végén, különösen Szent Ambrus és Szent Ágoston hatására elterjed az a gondolat, hogy Mária szűz maradt a szülés után is. Ahogyan Jézus valódi hús-vér testben zárt ajtón át belépett a tanítványokhoz (Jn 20,26), úgy Mária szemérme is sértetlen maradt a szüléskor. IV. Pál “Cum quorundam” kezdetű, 1555. augusztus 7-én kelt konstitúciójában a hagyományt így összegzi majd: in virginitatis integritate, ante partum scilicet, in partu et perpetuo post partum, vagyis, Mária megmaradt “érintetlen szüzességben, tudniillik a szülés előtt, a szülés során és a szülés után mindenkor.”

Mintha azonban Máté evangéliuma megnevezné Jézus testvéreit: “Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?” (Mt 13,55). Az itt használt görög szó az adelphosz, nem vér szerinti testvérre  utal, hanem rokoni kapcsolatra. Valószínűtlen, hogy Jézus születésének csodája után Mária újabb gyermeknek adott volna életet. Ha így történt volna, ha Jakab, József, Simon és Júdás Jézus édestestvérei voltak, miért János apostolra bízta Jézus az édesanyját, mondván: “Íme, a te anyád“, aki ettől kezdve magához vette Máriát (Jn 19, 26-27)?

Mária, aki egyszerre szűz és anya, egészen egyedülálló módon jeleníti meg az Egyházat, amely szintén egyszerre szűz és anya. Az Egyház egyfelől Krisztus szent, szeplőtelen szűzi jegyese, akin nincsen sem folt, sem ránc, másfelől a keresztségben újjászületettek édesanyja (vö. Ef 5,26-27). Mária beleegyezése nélkül nem született volna meg test szerint Krisztus, az Egyház feje. Szabadon és nem kényszerből döntött úgy, hogy elfogadja, megszüli és fölneveli Jézust. “Legyen nekem a Te igéd szerint!” Beleegyezett, de közben nem szegte meg fogadalmát, hogy ő férfit nem ismer. Életet adott annak, aki önmagát nevezte Életnek (vö. Jn 11,25, 14,6), és aki mindannyiunk élete. Ebben gyökerezik a katolikusok és ortodox keresztények mélységes és színtisztán biblikus Mária-tisztelete.

Reklámok

2 comments on “Én férfit nem ismerek! – Mária a szűz és az anya

  1. Bystander
    január 21, 2014

    Nagyon szép ez az elmélkedés, köszönet érte!

  2. Bystander
    január 21, 2014

    “A szüzesség szorosan összefügg a test feltámadásának hittételével.”
    “E különleges örökfogadalom első történelmi példája és örök mintaképe Mária, Jézus anyja.”
    “Mária, aki egyszerre szűz és anya, egészen egyedülálló módon jeleníti meg az Egyházat, amely szintén egyszerre szűz és anya.”

    A hitből valahogy következik egy bizinyos Lélektől vezetett, ám emberileg visszavonhatatlan elköteleződés. E nélkül a keresztény hit megszűnik önmaga lenni, és próbálkozások láncolatává porlad az élet. Ha ezt igazán megértenénk, akkor az Egyház (pontosan körvonalazott) hitbeli “tévedhetetlenségét” is azonnal természetesnek találnánk. A tévedhetetlen lelki bizonyosság valamilyen mozzanata nélkül valójában maga a keresztségi hitvallás, vagy az életállapotokban való életre szóló elköteleződés nem más, mint “bűnös felelőtlenség”. E nélkül honnan tudhatná azt bárki is felelősséggel, hogy éppen az a konkrét út, házastárs, fogadalom lesz az ő lelki kibontakozásának az útja élete végéig? Ami ijesztő, hogy az ember talán még ilyen szent szándékaiban és döntéseiben is hibázhat, és hogy ezzel mit lehet kezdeni.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on március 15, 2012 by in Szentírás-magyarázat and tagged , , , .

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 249 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: