5 comments on “Erő a gyengeségben”

1. Névtelen

   április 2, 2012

   Nagyon szépen írtál, mi is így gondoljuk.
   Talán hat a jó példa!!!
   Üdv: Judit és Bandi
2. Névtelen

   április 2, 2012

   Teljesen egyetértek a bejegyzéssel.
   Ezt a lépést meg kellett tennie, más megoldás nem volt.
   Emberileg borzasztó lehet — még ha mintha egyelőre továbbra is úgy tűnnék, mintha nem értené, mi is a baj a kisdoktorijával.
   Most viszont elég volt a piszkálásából. A negatív esemény például szolgálhat a további, remélhetőleg kevésszámú, elbukó politikus számára.
3. hajdulaszlo

   április 2, 2012

   Milyen visszás lett volna, ha regnálása alatt kezdeményezik az összes doktori, akadémikusi cím felülvizsgálatát. Azt nem tudni, hogy egy tényszerű vizsgálathoz lenne-e patkány aki erőt-energiát nem sajnálva az internet világa előtti időszak irodalmát kezdené kutatni, hogy talál-e plagizációt. Elnökünk futott bele abba, hogy, ha valaki eljutott egy szintre a tudományos világban, akkor a disszertációknak nincs jelentősége. csak legyen meg. Biztos vagyok benne, hogy nem Ő az egyetlen. Rektor úr (akinek háta mögött kollégái szétlopják az egyetemet) mégse mondhatta azt, hogy nálunk már nem szokás különösképpen kekeckedni a jelöltekkel. Eldöntöttük, hogy doktor lesz, akár a menetrendet, akár a telefonkönyvet hozza be.
   • Névtelen

     április 13, 2012

     Meglepőnek tartom, hogy épp e példamutatóan kritikus és határozott szerző tulajdonít “erkölcsi példamutatás”-t Schmitt Pálnak. Úgy vélem, Schmitt akkor viselkedett volna helyesen, ha megbánást tanúsít és bocsánatot kér: nem csupán az állampolgároktól, akiket képvisel, hanem elsősorban a tudományos és egyetemi élettől, amelyet nagyban károsított a plágium-ügy. Ehelyett a Parlamentben egy sértett és fenyegetőtő államfő szólalt fel, akinek elmondása szerint tiszta a lelkiismerete. A hazugság így továbbra is hazugság, s elmaradt a morális katarzis. Véleményem szerint sajnos csak abban az értelemben nem élünk immár következmények nélküli országban, hogy a kormány a politikailag kényelmetlenné váló mamelukoktól hajlandó megszabadulni. Morális normák helyett továbbra is önös politikai érdekek uralkodnak. Ennek fényében a Schmitt Pált érő további-későbbi támadások sem feltétlenül öncélúak, hanem egy hazugságában meggyökerezett csalót foszthatnak meg az áhított mártír-szereptől. Én az éber erkölcsi figyelemre buzdítok a lebukást, a hazugságot, a kényszerű lemondást a hősiességgel, a megbánással és az önfeláldozással összemosó politikai manipulációval szemben – amely oly fájdalmasan működött az öszödi beszéd fogadtatásakor is. Egyúttal további jó munkát kívánok a szerzőnek, nagy öröm olvasni bátor, tiszta, nyitott és igazságra törekvő bejegyzéseit.
     • H.Gy.

       április 13, 2012

       Nagyon köszönöm az elismerő és a kritikus szavakat is! Schmitt Pál esetében erkölcsileg példamutatónak tartom a lemondás tényét. Azt, hogy ezt megtette. Ebben látok erőforrást önmaga és a közélet számára. Némi reményt. Még ha önös érdekből is, de a jövőben a közélet szereplői erre a rendszerváltozás utáni egyetlen valódi lemondásra tudnak és fognak hivatkozni hasonló erkölcsi válsághelyzetben, és a vezetők nem érezhetik magukat pozíciójukba bebetonozva egy nem egészen következmények nélküli országban. De jó lett volna ezt korábban megélni! A bejelentést megelőző mondatok joggal kifogásolhatók, de úgy vélem, a tett most fontosabb volt a szavaknál. Másfelől, bevallom, együttéreztem és most is együttérzek azzal a meglett emberrel, akinek egész felfeléívelő pályája, teljes életműve egy szempillantás alatt – legalábbis látszólag – megsemmisült, és emberileg iszonyatosan nehéz időszakot kénytelen megélni ő maga és a családja is. A teljes összetöretésből van feltámadás, ezért nem tartom helyénvalónak egy megalázott ember további nyilvános bírálatát – ahogyan az számos blogban, kommentárban, stb. tovább folytatódik. Köszönöm a figyelmeztetést, a vélemény megosztását, jó érzés és nagyon fontos, hogy kapok visszajelzést!

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.