Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Olvasói hozzászólás – Megjegyzések a tankötelezettségi korhatár megváltoztatásáról

A “Lelkiismeretvizsgálat és bocsánatkérés a KDNP kormányzati tevékenysége miatt” című írás egyik megjegyzéséhez fűzött kommentárt egyik kedves olvasóm. A cikkben utaltam arra, hogy a jelenlegi kormány kereszténydemokrata oktatáspolitikusai “gazdasági megfontolásból leszállították a tankötelezettség felső korhatárát 18-ról 16 évre“, amit azért kifogásoltam, mert egyetértek azokkal, akik szerint ez “kiszámíthatón súlyos társadalmi következményeket von maga után.”

Az e-mailben érkezett hozzászólás alaposabb és terjedelmesebb az átlagos megjegyzéseknél, és grafikon is tartozik hozzá. Mivel a hazai vitakultúra sajnálatosan alacsony színvonalának emelése a Katolikus szemmel egyik fontos célkitűzése, az alábbiakban megszakítások és kommentár nélkül közreadom a megjegyzés teljes szövegét. Íme: 

Nem kérdéses, hogy a tankötelezettségi korhatár megváltozása mögött gazdaságossági megfontolások állnak. Mégpedig olyan gazdasági megfontolások, amelyek mögött szintén a józan ész belátása áll.

Anélkül, hogy a városi és vidéki tömegközlekedés, illetve érettségi-elnöki tevékenységem közben szerzett tapasztalataimat túlértékelném, azt hiszem, ki kell mondani, hogy van egy – elsősorban kamaszfiúkból álló – réteg, melynek erőszakkal iskolában tartását a költségvetés (=mi) nem óhajtja a továbbiakban finanszírozni. Mégpedig azért nem, mert ez a bizonyos réteg – melyet rendkívül könnyű fölismerni a hi-he-tet-le-nül buta és üres tekintetéről, továbbá egyetlen, sz-szel kezdődő és ex-szel folytatódó érdeklődési köréről – mindenféle magasabb értéket – akárcsak az iskolának magának a létét – alapból elutasítja, sőt, igyekszik annak működését lehetetlenné tenni. Éppen a tanulni vágyó többiek – legyen az többség, vagy kisebbség – érdekében egy bizonyos rétegről le kell mondanunk. Nem, ők sohasem fogják megérteni, miért születtek tömegével novellák a 19-20. század fordulóján, és mi az a “phrasal verb”. De, mondjuk ki, miközben igen sajnálatos is, hogy: nem is kell. Sokkal jobb lenne a saját önbecsülésüknek, illetve a (nemzeti) közösségnek, ha mihamarabb munkába állnának – még ha ez újabb, alig kezelhető problémát támaszt is. Ha csak nem kerülnek be egy jó munkaközösségbe (azaz brigádba), ha nem szakadnak ki a buta, kelet-európai, lusta, szocreál örökségből, miszerint dolgozni-munkálkodni, nos, az rossz! – így bizony ők aligha viszik többre. Ám ha legalább egy minimálbéres betanított munkási szinten sikerül megvetni a lábukat, még így is messze többre viszik, mint az a kb. négyszázezer honfitársunk, akikről semmit sem tudunk: nem dolgoznak, nem adóznak, nem halnak éhen és nem lázadnak. Egyszerűen nem tudjuk, hol vannak, és miből élnek.

Heim Péter (kormánypárt-közeli Századvég Gazdaságkutató Intézet) pontosan ugyanazt mondja, mint a kitűnő közgazdász, ám gyenge politikus Bokros Lajos. Ám Peti a mi Lalink, így tőle eltűretik, hogy tandíj; hogy egészségügyi hozzájárulás; hogy öngondoskodás, stb.

Azért idézem Heim Pétert (azaz Bokros Lajost), mert ővele (azaz: ővelük) tudok egyetérteni: amíg nem bontjuk le a későkádári struktúrákat – magyarul a túlméretezett, munkára, (tovább)lépésre alig-alig ösztönző ellátórendszereket –, nem fogunk tudni nemcsak igazságos, de ténylegesen működő további alrendszereket sem működtetni.

A jelenlegi kormány legnagyobb hibája véleményem szerint éppen az, hogy történelmi fölhatalmazását nem fordította a kezdetektől fogva világos magyarázatok révén a strukturális átalakításokra, melyek elvégzésére vagy a rendszer – először, kb. tíz éven belül a nyugdíjrendszer – összeomlása, vagy az államadósság refinanszírozására szolgáló hiteleket biztosító befektetők szorítják rá. Egy olyan korfájú országban, ahol fönt vannak sokan, lent kevesen, egyetlen gazdaságpolitika létezik: magas adóztatás, kevés állami szolgáltatás, öngondoskodás. Csakhogy van egy kétmilliós nyugdíjastömeg, melyhez senki sem mer hozzányúlni, így csak őket nem érintve lehet megpróbálni kiépíteni a fönntartható, ösztönző, ráadásul legalább nagyjából igazságos és arányos szociális rendszert.

Eddig a fontos kérdéseket érintő hozzászólás, amely talán másokat is arra késztet, hogy megosszák velünk gondolataikat! A “Katolikus szemmel” továbbra is teret ad nézetek és gondolatok értelmes, személyeskedéstől mentes, érvelésre alapuló ütköztetésének.

Advertisements

Information

This entry was posted on április 2, 2012 by in Közélet.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: