Nagypéntek – Passió

A 2004-ben, először Hamvazószerdán bemutatott Passió-t, Mel Gibson filmjét hatalmas vita övezte.  A legtöbben szörnyen véresnek találták. Egyebek mellett kifogásolták azt is, hogy a kínszenvedés bemutatása túlságosan hosszú a feltámadás megjelenítéséhez képest.

Miért, kérdezhetjük, a valóságban nem így volt?  Talán a torinói lepel nem egy minden képzeletet felülmúlóan megkínzott ember különleges, háromdimenziós képét őrzi? Vagy szokatlan lenne az európai művészetben a felismerhetetlenségig eltorzított Krisztus képi megjelenítése?

Amikor a film egyik legszörnyűbb jelenetét nézve elfordítjuk a fejünket, eltakarjuk a szemüket, velünk is megtörténik, amiről Izajás próféta beszél: “Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg” (Iz 53,3-5)

A Szentírás szerint a megfeszített Jézus utolsó szavaival a 22. zsoltár idézte: “Éli, Éli, lemá szabaktani – Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” (vö. Mt 27,46). A zsoltárban ezt olvassuk: “Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.”

Isten Fia ugyanis “noha Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil. 2,6-8)

A Krisztus előtti IV. század elején Platón feltette a kérdést, hogy mi lenne egy tökéletesen igaz ember sorsa a világban. “Lássuk tehát: s ha kissé nyersen hangzanék, amit mondok, gondolj arra, hogy tulajdonképpen nem is én beszélek, hanem azok, akik az igazságossággal szemben az igazságtalanságot dicsőítik. Nos, ők azt mondják, hogy az ilyen lelkületű igazságos embert megkorbácsolják, kínpadra feszítik, megkötözik, kiégetik a két szemét, s mikor minden szenvedést kiállt, végül keresztre feszítik, s akkor aztán majd megtudja, hogy nem arra kell az embernek törekednie, hogy igazságos legyen, hanem hogy annak lássék” (Állam 361e-362a).

Hallgassuk meg Szent Ágostont is, aki Krisztus szépségéről és rútságáról ezt mondja:  “Azért, hogy higgy, formátlan lett Krisztus, pedig Krisztus mindig szép marad. “Formáját tekintve szebb az emberek fiainál” (Zsolt 44,3). Ezt vándorlásunk után látni fogjuk. Most azonban, amikor hitben járunk, milyennek látjuk őt? (vö. 2Kor 5,6-7) “Láttuk őt, és nem volt szép formája, hanem arca visszataszító, termete, azaz ereje formátlan, megvetett és formátlan az ő alakja, a fájdalmak embere ő, aki betegségeket hordoz “(Iz 53,2-3). Krisztus formátlansága formál meg téged. Ha ugyanis ő nem akart volna formátlan lenni, te nem kaptad volna vissza formádat, amelyet elveszítettél. Formátlanul függött a kereszten, az ő formátlansága azonban a mi szépségünk volt. A jelen életben tehát a formátlan Krisztushoz ragaszkodunk. … E formátlanság jelét hordozzuk homlokunkon. A formátlanságot nem szégyelljük, az úton ehhez ragaszkodunk, és eljutunk a szépséghez, a formához” ( Sermo 27).

Krisztus kínszenvedése Nagycsütörtök éjszakájától másnap a hatodik óráig, vagyis délután 3 óráig tartott. Ami a feltámadás időtartamát illeti, arról hallgassuk meg “szakértőnket”, Pál apostolt! Szerinte a feltámadás “hirtelen, egyetlen szempillantás alatt” (1Kor 15,52), vagyis egyetlen oszthatatlan időpillanatban megy végbe. Ha megkérdezzük az evangélistákat is, azzal szembesülünk, hogy Máté 95 versben (26,36-27,56) számol be közvetlenül a szenvedésről és a kereszthalálról (a sírbatétel nélkül számolva), míg a feltámadásnak és az azt követő eseményeknek mindössze 20 verset szentel (28,1-20), amint Márk is 81 versben beszéli el a passiót (14,32-15,41), és csak 20-ban a feltámadást és mindazt, ami azután történt (16,1-20). Lukácsnál ez az arány 81 (22,39-23,49) és 53 (24,1-53) Jánosnál 70 (18,1-19,30) és 29 (20,1-29), de akkor már a mennybemenetelt is hozzászámoltuk.

A filmben nincs hiba az arányokkal, mert azokat ebben az esetben nem stopperrel kell mérni. A film készítői döbbenetes erővel, tökéletes szakmai tudással, és zseniális képi megoldással érzékeltetik néhány másodpercben a feltámadás misztériumát. Mivel azt önmagában nem lehet megmutatni, a hatását igyekeznek lassítva láttatni: a halotti lepel redői összeomlanak, és mi megpillantjuk az élő, megdicsőült Krisztust, kezén a sebhellyel, amint feláll, és kifelé indul a barlangsírból. Ez történetünk csúcspontja. És ennyi elegendő ahhoz, hogy megsejtsük, micsoda meglepetés és ujjongás tölthette el a tanítványokat, amikor kínszenvedése és kereszthalála után találkoztak a Feltámadottal. Annál is inkább megsejtjük ezt, mert Krisztus testének tagjaiként a tanítványokkal együtt ujjongunk minden Húsvétkor és minden Szentmisén, hiszen ugyanazzal a föltámadott Krisztussal találkozunk az Eukharisztiában, akit ők ismertek. Sőt az idők végén a maga testi valójában is meglátjuk őt, hiszen ígérete szerint visszatér közénk. Megdicsőült testét tehát mi magunk is látni fogjuk, pontosan úgy, ahogyan az apostolok és a tanítványok látták.

Ámde az Atya szenvedő Fiának testét mi soha nem láthatjuk úgy, ahogyan a kortársak látták. A szenvedő Krisztust a Szentírás, a szent hagyomány és e kettőhöz hűséges művészet által ismerhetjük meg. És ha a művészet olyasmit mutat meg nekünk, amit másként nem láthatunk, akkor legsajátosabb hivatását teljesíti. Mint a Passió esetében.

Mel Gibson filmjének hatására egy 21 éves texasi férfi, Dan Leach beismerte, hogy ő ölte meg Ashley Wilsont, korábbi barátnőjét. A gyilkosságot sikeresen álcázta öngyilkosságnak, a rendőrség lezárta az ügyet. Leachre olyan mély benyomást tett Krisztus passiójának filmes megjelenítése, hogy bűnbánatot tartott, bevallotta szörnyű tettét, holott a texasi törvények értelmében halálbüntetést kaphatott volna érte. Így 75 év börtönbüntetésre ítélték.

A film mások életét is megváltoztatta, az egyik római katonát játszó színész például megtért. Jody Eldred hasonló esetekről számol be Changed Lives: Miracles of The Passion című könyvében. A főszereplőt, James Caviezelt a film forgatásakor villámcsapás érte, a kereszthordozás során kificamította a vállát és hipothermiás állapotba került. Színészi karrierje kettétört, Hollywood a Passió után már nem tart rá igényt. A forgatáson átélt élményei, a filmmel kapcsolatos tapasztalatai elmélyítették katolikus hitét. Feleségével együtt örökbe fogadott egy agydaganattól szenvedő kínai kisfiút, majd egy rákos, szintén kínai kislányt. Gyümölcseiről lehet megismerni a fát.

Mel Gibson Passió-ja műalkotás, amelyben eredendően tere van a fikciónak és a képzeletnek. Nem hibátlan film, de a képzelet előtt kitárult ajtón semmilyen teológiai tévedés, hamis értelmezés nem lopakodott be.