Mely pénzkereset méltó a filozófushoz?

“Más kereset semmivel sem rosszabb, mégis nemesebbnek, értelmes és jó erőben lévő emberhez méltónak tartják a földművelésből származó jövedelmet, akár saját földjét műveli az ember, akár nem. Sokan ugyanis más földjét: vagy állami, vagy magán földeket művelve tudják eltartani mind saját magukat, mind gyermekeiket és feleségüket. Némelyek pedig a földművelésből még igen szép vagyonra is szert tettek – mármint a tettrekészek és dolgosak.

Viszonzást ad ugyanis a föld a vele fáradozóknak, mégpedig a lehető legméltányosabban, a bele fektetett munkát a legigazságosabban viszonozva sokszorosan adja vissza, amit kapott, és bőségesen kielégíti művelőinek létszükségleteit, akiknek munkája önmaguk dicséretére és nem szégyenére válik. Ugyanis egyetlen olyan ember sem puhány vagy gyengécske, akinek a földműves munka nem tűnik szégyenletesnek vagy derék emberhez méltatlannak. Hogyan is ne lenne szép dolog az ültetvényezés, a szántás vagy a szőlőművelés? Vetni, aratni, vagy pedig csépelni, mindezek nem szabad és derék emberhez méltók? … Az én szememben az a legjobb a paraszti munkában, hogy a léleknek több nyugalmat enged az elmélkedésre és a jó neveltetéshez tartozó dolgok vizsgálatára.

Valahány tevékenység ugyanis, amely túlzottan igénybe veszi és kimeríti a testet, a lelket is arra kényszeríti, hogy beléjük temetkezzen, vagy, hogy akár lelki szenvedések társuljanak a testiekhez. Amely tevékenységek azonban nem kívánnak túlzott testi igénybevételt, azok nem is vonják el a lelket valami magasztosabb elmélkedéstől, és épp az ilyen elmélkedések révén válik bölcsességében emelkedettebbé, amit minden filozófus a legtöbbre tart. … Ha valaki egyszerre filozofálhat és dolgozhat a földeken, egyetlen más élethez sem tudnám azt hasonlítani, és a pénzkereset más formáját többre becsülni.”

A filozófia ma elvont elméletieskedésnek, kevés beavatott fenségterületének tűnik, holott az ókorban a filozófia célja minden jelentős iskola számára valójában a helyes életmód kialakításának gyakorlata volt. A filozófia eredeti, gyakorlati-etikai jelentése napjainkra igencsak elhalványult, ezért Pierre Hadot több tanulmányában és az Exercices spirituels et philosophie antique (magyarul: A lélek iskolája: lelkigyakorlatok és ókori filozófia) c. gyűjteményes kötetében kiváló felkészültséggel, nagy gondolati erővel újból felhívta a figyelmet eredendően gyakorlati célkitűzéseire és módszereire. Hadot egyik kedvelt, sokszor hivatkozott szerzője Musonius Rufus, a Kr. u. I. században élt sztoikus filozófus, aki szerint a filozófia “a helyes életvitel gyakorlása”. Musonius fent idézett gondolatait a földbérleti szerződéseket övező vita juttatta eszembe.