A Dominus Iesus nyilatkozat és a Heidelbergi Káté 80. pontja
A Heidelbergi Káté 80. pontja körüli vitában gyakran olyan értelemben hivatkoznak a katolikus Hittani Kongregáció Dominus Iesus kezdetű dokumentumára, mint amely a Kátéhoz hasonlóan elítélő lenne a nem katolikus egyházakkal szemben. Ez téves feltételezés, amely a szöveg ismeretének hiányából vagy tendenciózus félreolvasásából fakad. Idézzük fel tehát a kérdéses dokumentumot!
A 2000. augusztus 6-án kiadott nyilatkozat IV. fejezete a következő kérdést világítja meg: Miképpen viszonyul a római katolikus Egyház és a többi keresztény egyház a Krisztus által alapított egyházhoz? A dokumentumot jegyző Joseph Ratzinger bíboros prefektus és Tarcisio Bertone SDB érsek titkár valójában semmi újdonságot nem mond ezzel kapcsolatban, egyszerűen a II. Vatikáni Zsinat vonatkozó tanítását bontja ki. A teljes dokumentum elolvasható itt, az alábbiakban a hivatkozott fordítást fogom idézni egy megjelölt terminológiai javítással.
A dokumentum először is leszögezi, hogy “történeti folytonosság van a Krisztus által alapított Egyház és a katolikus Egyház között: “Krisztus egyetlen Egyháza, (…) melyet Üdvözítőnk feltámadása után a pásztor Péternek adott át (Jn 21,17), és őrá meg a többi apostolra bízta terjesztését és kormányzását (vö. Mt 28,18), és mindörökre az igazság oszlopának és erősségének rendelte (1Tim 3,15), e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik [subsistit in].“”[54]
Ezt követően magyarázza a “létezik” – helyesebben: “fennáll” – ige jelentését ebben az összefüggésben.
“A subsistit in (“fennáll”) kifejezéssel a II. Vatikáni Zsinat két tantételt akart összhangba hozni: az egyik az, hogy Krisztus Egyháza a keresztények megoszlásai ellenére a maga teljességében csak a katolikus Egyházban áll fenn; a másik, hogy “a megszentelés és az igazság sok eleme fennáll határain kívül”,[55] vagyis azokban az egyházakban és egyházi közösségekben, melyek még nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal.[56] De ezen utóbbiakra vonatkozóan állítanunk kell, hogy “hatékonyságuk a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva”.[57]
A II. Vatikáni Zsinat és a Dominus Jesus nyilatkozat tehát nem állítja azt, hogy egyedül a katolikus egyház határain belül áll fenn az igazság és a megszentelés. Azt azonban kimondja, hogy az igazság és a megszentelés elemei a katolikus egyházra bízott igazság és megszentelés teljességéből erednek.
Ez a katolikus önértelmezés része, amelyet nem katolikus természetesen nem fogad el. Ha elfogadná, katolikus lenne. Az önértelmezés alapja, mint látni fogjuk négy kulcskifejezés: apostoli jogfolytonosság, érvényes keresztség, érvényes eukharisztia, pápai primátus. E négy szempont alapján értékeli a nyilatkozat a katolikus egyház és a többi egyház kapcsolatát.
Előbb azokról az egyházakról beszél, amelyeket szoros kötelék fűz a katolikus egyházhoz, ti. a keleti keresztény, más néven “ortodox” egyházakról.
“Azok az egyházak, melyeket, bár nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, nagyon szoros kötelékek – az apostoli jogfolytonosság és az érvényes Eucharisztia – fűznek hozzá, valóban részegyházak.[59] Ezért ezekben az egyházakban is Krisztus Egyháza van jelen és működik, jóllehet hiányzik a katolikus Egyházzal való teljes közösség, mert nem fogadják el a primátus katolikus tanítását, melyet Isten akarata szerint Róma püspöke objektíven birtokol és gyakorol az egész Egyház felett.”[60]
Nagyon tanulságos, hogy a nyilatkozat egyedül a primátus kérdését tartja választóvonalnak. Nem utal teológiai nézetkülönbségekre. Történeti folyamatosság, apostoli eredet, érvényes eukharisztia, következésképpen érvényes papi és szentségi rend: mindezek kiemelése szerintem komoly közeledés az ortodoxiához!
Ezt követően a dokumentumban azokról az egyházi közösségekről van szó, amelyekkel nem áll fenn eukharisztikus közösség, magyarul a reformáció egyházairól.
“Azok az egyházi közösségek ellenben, melyek nem őrizték meg az érvényes püspökséget és az Eucharisztia misztériumának eredeti és teljes valóságát,[61] nem egyházak a szó sajátos értelmében; mindazonáltal akiket e közösségekben megkeresztelnek, azok a keresztség révén beletestesülnek Krisztusba, s ezért bizonyos, jóllehet tökéletlen közösségben vannak az Egyházzal.[62] A keresztség ugyanis természete szerint a Krisztusban való élet teljes kibontakozására irányul a teljes hit megvallása, az Eucharisztia és az Egyházban való teljes közösség által.”[63]
Katolikus szempontból tehát, jóllehet szoros értelemben nem nevezhetők egyháznak, érvényes a keresztségük. Ezen egyházak tagjai a keresztség által Krisztus testének tagjaivá lettek. Rendelkeznek azzal a szentséggel, amely Krisztus valódi tagjaivá teszi őket, de az eukharisztia és (az apostoli jogfolytonosság megszakadása miatt) az érvényes papi rend hiányában nem bontakozhat ki teljességében bennük a keresztény élet. Ez tehát nem azt jelenti, hogy egy református testvér ne lehetne nagyszerű krisztuskövető, ne lehetne kiváló ember, kiválóbb katolikusok millióinál, hanem azt, hogy eukharisztia nélkül nincsen lehetőségünk arra, hogy megéljük a megszentelt keresztény élet teljességét.
A dokumentum tehát sem explicit sem implicit módon nem állítja, hogy a reformáció egyházainak tagjai elkárhoznak. Éppen ellenkezőleg: a folytatásban idézi a II. Vatikáni Zsinatot: “Ezek a tőlünk különvált egyházak és közösségek – jóllehet hitünk szerint nincs meg a teljességük – nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melynek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva.”[66] A keresztények közötti egység hiánya kétségtelenül seb az Egyház számára; nem abban az értelemben, mintha meg lenne fosztva az egységtől, hanem “amennyiben a megoszlás akadályozza egyetemességének teljes megvalósítását a történelemben”.[67]
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sem a II. Vatikáni Zsinat, sem az azóta született egyházi dokumentumok nem élnek az ősi “anathema sit” formulával. Az evangélikus és a református egyház is elfogadja az első hat egyetemes zsinat tanításait. Mindezen zsinatok, kezdve a 325-ös I. Nikaiai Egyetemes Zsinattal, e biblikus formula használatával fejezik ki azt a mély meggyőződést, hogy ha valaki mást tanít, mint amit az adott zsinat igaznak tart, akkor ezzel az illető kizárja magát az egyházi közösségből. Ez nem átokformula, nem rontás, nem varázslás, hanem jogi megfogalmazás, amely tehát az egyház hivatalos dokumentumainak kezdettől fogva része volt. A Trienti Zsinat is használta ezt a nyelvi fordulatot, amely tehát nem okozhatott semmilyen meglepetést a kortársaknak.
Victor János a Heidelbergi Káté 80. pontjához fűzött magyarázatában utal erre. “A KÁTÉ TÖRTÉNETÉBŐL ugyanis világosan kitűnik, hogy ez az egész 80. kérdés akkor került bele az újabb kiadásaiba, amikor köztudomású lett: milyen határozatot hozott az előző, 1562. évben a római egyháznak akkor ülésező híres “tridenti zsinata” éppen a miseáldozattal kapcsolatos tanítása tárgyában. Nem volt abban a határozatban semmi új, csak a római egyházban máris uralkodó tanítást rögzítette meg és merevítette meg a reformáció tanításainak ellenében. És ilyenkor követett szokása szerint a római egyház ehhez a határozatához is hozzáfűzte, hogy aki pedig nem vallja azt, amit ő tanít, az “legyen átkozott” – “anathema sit”. Erre vágott vissza a Káté a maga kíméletlen kárhoztató ítéletével, amely – jegyezzük meg – voltaképpen enyhébb magánál a vágásnál, mert hiszen nem is személyeket ítél a kárhozatra, hanem egy bizonyos szertartást és az ahhoz fűződő felfogást bélyegez “kárhozatosnak”.
A Trienti Zsinat a reformátorok számára jól ismert, szokásos jogi formulát használta, ezzel szemben a pfalzi választófejedelem, III. Frigyes egy új, kárhoztató ítélet megfogalmazását írta elő a káté két szerzőjének. Én itt lényeges különbséget látok. Nem is beszélve arról, hogy “a bizonyos szertartás” maga a szentmise, ennek elítélése tehát a katolikus egyház elítélése.
A Dominus Jesus nyilatkozat idézett szakaszának jegyzetei:
[53] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium konstitúció 20. p.; Szt Ireneusz: Adversus Haereses, III, 3, 1-3: SC 211, 20-44; Szent Ciprián: Epist. 33,1: CCL 3B, 164-165; Szent Ágoston: Contra advers. legis et prophet. 1, 20, 39: CCL 49, 70.
[54] II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium konstitúció 8. p.
[55] Uo. Vö. II. János Pál pápa: Ut unum sint enciklika 13. p.; II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium konstitúció 15. p., Unitatis redintegratio 3. p.
[56] Ezért ellenkezik a zsinati szöveg hiteles jelentésével azok értelmezése, akik a subsistit in formulából azt a tétel vezették le, hogy Krisztus egyetlen Egyháza a nem katolikus Egyházakban és egyházi közösségekben is létezhet. “Ezzel szemben a Zsinat azért választotta a subsistit szót, hogy rávilágítson: az igaz Egyháznak egyetlen léte (subsistentiája) van, míg látható határain kívül csupán “az Egyház elemei” léteznek, melyek – mivel magának az Egyháznak elemei – a katolikus Egyház felé irányulnak és vezetnek.” (Hittani Kongregáció: Megjegyzések Leonardo Boff: Egyház: Karizma és hatalom c. könyvéhez): AAS 77 (1985) 756-762.
[57] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 3. p.
[58] Hittani Kongregáció: Mysterium Ecclesiae 1. p.: AAS 65 (1973) 396-408.
[59] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 14-15. p.; Hittani Kongregáció: Communionis notio levél 17. p.: AAS 85 (1993) 838-850.
[60] Vö. I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus konstitúció: DS 3053-3064; II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium konstitúció 22. p.
[61] Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 22. p.
[62] Vö. Uaz p.
[63] Vö. Uaz 22. p.
[64] Hittani Kongregáció: Mysterium Ecclesiae 1. p.
[65] II. János Pál pápa: Ut unum sint enciklika 14. p.
[66] II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 3. p.
[67] Hittani Kongregáció: Communionis notio levél 17. p. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Unitatis redintegratio 4. p.
Heidl György blogja 
Az eretnekseg sulyos bun. Ezt a megnevezest a mai napig hasznalja az Egyhaz.
Ezert nem tartom helyenvalonak az eretneksegben levok feldicsereset a katolikus hivek karara, mely talan sajat tevtanukban valo megnyugvasukat is szolgalja.
“Ez tehát nem azt jelenti, hogy egy református testvér ne lehetne nagyszerű krisztuskövető, ne lehetne kiváló ember, kiválóbb katolikusok millióinál, hanem azt, hogy eukharisztia nélkül nincsen lehetőségünk arra, hogy megéljük a megszentelt keresztény élet teljességét.”
Ez az allapot azert sulyosabb, mint az un. megszentelt keresztény élet teljességének hianya, ha nem legyozhetetlenul teves a lekiismeretuk.
(haeresis, 751. kán.)
“Nem minden ellentmondás és nem minden hitkétség meríti ki az eretnekség tényállását. Sokkal több szükséges ehhez. Az, hogy valaki következetesen, makacsul és vétkesen egy hitigazságot tagadjon, vagy az egyház hitvallásából kizárjon és ne fogadjon el kötelezőnek. Ez bekövetkezhet igazságok tagadása vagy kitartó kétségek hangoztatásával. Az eretnekeket a törvény a 1364. kán. 1. § alapján kiközösítéssel bünteti.” (CJC)
A szakadarsag is sulyos bun.
Szakadás (schisma, 751. kán.)
A szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal, püspökkel való közösség vagy a nekik való alárendeltség megkeresztelt részéről történő megtagadása. A szakadás az egyház egysége elleni bűncselekmény. Elkövetője a 1364. kán. 1. § alapján kiközösítés büntetést kap. (CJC)
Nem véletlen, hogy a ‘Dominus Jesus’ nem használja sem az ‘eretnekség’ sem a ‘súlyos bűn’, sem a ‘szakadás’ kifejezéseket. Az sem véletlen, hogy nem a Kánonjogi Kódexre alapozza érveléseit, nem is hivatkozik rá, hiszen az a latin rítusú egyház benső törvénykönyve. Más a műfaja, más a céja, más a nyelvezete. Trienti szemmel talán sajnálatosnak tűnhet, én nagyon örülök neki. Felhívnám a figyelmét a kiemelt mondat nyelvi sajátosságára: feltételes mód. Ezzel bátorkodtam jelezni azt, hogy példáról van szó. Korábbi hozzászólásaiban is érzékeltem már erőteljes elkötelezettségét a jogi nyelvezet iránt. A magam részéről más utat és más beszédmódot követnék. Kétségtelen, hogy többet tanultam a keresztény egyházak közös patrisztikus örökségéből, mint a Trienti Zsinat dokumentumaiból, ezért kérem, ha a blogban eretnek tanításokat vél felfedezni, üdvösségem érdekében továbbra is figyelmeztessen!
Ugy gondolom, hogy kuldetesunk kedvesen kotelez minket a katolikus tanok egyenes, felreerthetetlen tovabbadasara, melyhez nelkulozhetetlennek tartom a fogalmi pontossagot.
Boven allnak rendelkezesunkre nagy hittudosok muvei ehhez a nemes feladathoz.
Elsokent emlithetem Aquinoi Szent Tamast, akinek muveit ujbol kozkinccse kellene tennunk a nagykozonseg szamara.
Schutz Antal Dogmatika (I-II) konyve is kivalo a tanitashoz, erveleshez.
Sajnos a mai kor nyelvezete -az egyhazi embereke is- kedvez a ketertelmusegeknek, csusztatasoknak, fogalmi pontatlansagoknak, a lenyeget feledteto csevelynek, masok tevedeseibe valo belesimulasnak es a tulzasba vitt tapintatnak.
Azert tartom jobbnak es celravezetobbnek a hagyomanyos egyhazi nyelvezetet, mert fogalmazasaban pontos, tartalmaban hibatlan, felosztasban vilagos, rendszerezett.
A Tri(d)enti Szent Zsinat Kateja kivalo mu, szemben a lenyeget elhallgato es zavaros fogalmazasu modern konyvekkel, kiadvanyokkal.
Bar minnel tobben ismernek szent tanitasat a tevelyek es megtevesztesek elleneben.
Ön képes lenne értő módon magyarra fordítani Aquinói Szent Tamás valamelyik művét? Melyiket választja? Ha megteszi, vállalok egy hasonló terjedelmű másikat.
Ez mar megtortent 1945 elott: Aquinói Szent Tamás szemelvényekben. Magyarul és latinul. Schütz Antal (szerk.)
Napjainkban Tudos-Takacs Janostol.
Mindket mu ertheto.
Meg egy mu magyarul: Aquinói Szent Tamás „Catena Aurea” cimü művéből. Közli [Magyarul és lati- nul] Kiválogatta, bevezette, fordította és magyarázattal ellátta Schütz …
Köszönöm, ott állnak a polcomon. Mellettük egy további válogatás Bolberitz Páltól, Borbély Gábor fordításában az Értelem egysége és a Világ örökkévalóságáról, Klima Gyula fordításában a De ente et essentia, továbbá a Miatyánk magyarázat is, és több mű latinul, pl. a Summa contra Gentiles. Az életmű töredéke. Van még mit fordítani, nem beszélve egyes fordítások színvonaláról. Jó munkát hozzá!
Orulok, hogy ezek a nagyszeru muvek megvannak Onnek.
A bennuk foglalt igazsagok jol alkalmazhatok napjaink esemenyeinek kritikus vizsgalatara, vilagnezeti kuzdelmeire es a megtevesztes ezerfele megcafolasara.
Ennek a tudasanyagnak a hagyomanyos megosztasara gondoltam, ami cikkeiben tanulmanyaiban eppugy visszatukrozodhet, mint hozzaszolasainkban.
Koszonom a lehetoseg megadasat gondolataim kifejtesere.
Nincs mit, bár úgy érzem, a lényegről elterelte a figyelmet, és ezt sajnálom. A Dominus Jesus nyilatkozathoz, amelyről fentebb írtam, az Ön által írtaknak semmi közük nincsen. Ön úgy látja, hogy a Hittani kongregáció e nyilatkozata nem világos fogalmilag, tartalmilag pontatlan, mert nem skolasztikus terminológiát használ és nem a Trienti Zsinat dokumentumait idézi?
Kedves trienti, azt, hogy mi a bűn, bízzuk Istenre. A Dominus Iesus nem mond ellen a kánonjognak, hanem felhívja a figyelmet, hogy a katolikus egyház nem egy beavatottak zárt körű szektája, hanem az egyetemes egyház teljessége, amelynek kincseiből mindenki részesülhet.
A nagy trientizés közben felhívnám a figyelmet, hogy a 2. vaticanum éppen annyira kötelező és tévedhetetlen, mint a tridentinum. Ezért, ha a 2. vatikáni zsinatot tagadod, azzal a trientit is. Ha pedig az egyiket igen, a másikat nem, akkor ez többé nem az egyáz tanítása, hanem a tiéd, s ezt nevezhetjük sokmindennek, de katolikusnak nem,
Kedves Bertalan,
Az, hogy mi a bűn objektíve, Isten kinyilatkoztatta, az Egyház pedig hűségesen tanítja. Az, hogy ki a bűnös alanyilag, azt bízhatjuk Istenre. “Az isteni bíró ítél csakis a belsőről, viszont az emberi bíró a külsőről ítélni köteles”, ahogy a kánonjog “szenttamása”, pennaforti szent Rajmund OP fogalmazott.
Azaz a teljes okszövedéket ismerettani okokból kifolyólag csak Isten láthatja át, azonban, hogy mi az bűn, azt objektíve meg kell ítélnie az emberi bírónak, természetesen a természetjog, a tételes isteni jog, és a tételes emberi jog (szekuláris és kánoni) alapján.
A “Dominus Iesus” valóban nem mond ellent a kánonjognak, sem az Egyház kétezer éves, töretlen és áthagyományozott tanításának, hisz csak annak fényében értelmezhető hitelesen.
A nagy “vatikánozás” közben felhívnám a figyelmet arra, hogy a II. vatikáni zsinat “vallásos engedelmességgel” (religiosum obsequium) kötelez, mivel újonnan definiált, “isteni és katolikus hittel” (de fide divina et catholica) hiendő dogmát nem alkotott. Eretnek pedig az az ember, aki tudva és akarva elutasít egy isteni és katolikus hittel hiendő tételes hitigazságot, azaz dogmát.
Ennek megfelelően a II. vatikáni zsinatot is egyfajta “dogmatikai KRESZ” értelmében, a “folyamatosság olvasatában” (hermeneutica continua) kell értelmezni, nem azzal szemben (“a törés olvasata”).
A már meghatározott, a tévedhetetlenség (infallabilitas) és visszavonhatatlanság (irreversiblitas) isteni biztosítékával megjelölt dogmákkal összhangban kell értelmezni.
Mivel a hit természetfeletti, istenes erénye (virtus fidei) az erkölcstan szerint nagyobb, mint az engedelmességé (virtus oboedentia), ezért ha a kettő ellentmondásba keveredne, az “erkölcstani KRESZ” szerint az előbbit illeti meg az elsőbbség.
A Leo Rudloff OSB által jegyzett “Katolikus Dogmatika világiak számára” c. mű (Kolos Bertold OSB kiváló magyarításában) így fogalmaz (SZIT, Bp., 1936. 28. o., 2. lábjegyzet): “Minden más esetben, midőn a pápa [és a pápával egységben lévő egyetemes zsinat – megj.: Sz. P.] – pl. körlevelével (encyclica) – legfőbb tanítói hivatalát gyakorolja a nélkül, hogy visszavonhatatlan érvényű (‘ex cathedra’) döntés hozatalára vonatkozó szándékát kinyilvánítaná, nem tévedhetetlen. […] De ezeket a döntéseket is belső vallásos hozzájárulással (assensus religionis) kell elfogadnunk. <> (Diekamp.)”
Ismerem jó magam is az elfogultsággal nem vádolható Wiltgen atya művét (“A Rajna a Tiberisbe ömlött”) azt, hogy a neomodernista progresszívok hogyan lobbiztak a II. vatikáni zsinaton, sok kétértelmű fogalmazás hogyan jutott át.
Azonban én ebben is az isteni Gondviselést látom. A II. vatikáni zsinat nem hozott irreformabile et infallabile dogmát, így a folyamatosság olvasatában kell azt olvasni. Isten a görbe úton is tud egyenest húzni.
Diekamp megfogalmazásával egyetértve a bölcsesség útján elutasítom azt, hogy valami “szuperdogmaként” tévedhetetlenséggel és szent tabusítással ruházzanak föl egyetlen zsinatot is (azok minden szavát), de azt is, hogy könnyelműen kritizálják azt teológiailag alulművelt emberek.
1. Belső vallásos hozzájárulással kell fogadnunk minden egyetemes zsinati döntvényt. Ez már elárulja, hogy ennek recepciós alapja a vallásos engedelmesség. Ezzel hitet vallunk az Anyaszentegyház, és közvetve Jézus mellett is. A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
2. Ritka esetben ez a vallásos engedelmesség megszűnhetik (ahogy ritka esetben szüleinknek és polgári elöljáróinknak sem szabad engedelmeskednünk), amennyiben:
a) ha valaki, aki az adott kérdésben véleményalkotásra hivatott (képzettsége és kánoni helyzete folytán);
b) minden érvek, ismételt és lelkiismeretes megvizsgálása után
c) arra a meggyőződésre jutott, hogy az illető döntés tévedésen alapszik.
Sok neves és elismert teológus tollából már sok konstruktív kritika született a II. vatikáni zsinat nem egy kitételével szemben. Ők azonban mindig kellő tisztelettel, intellektuális mélységgel és konstruktív kritikával nyúltak a kérdéshez.
Nem gondolom, hogy a lenyegrol eltereltem volna a figyelmet. Ellenkezoleg.
Epp a DJ-hez irt kommentarjaval kapcsolatban tettem meg eszreveteleimet.
Sajnos a Hittani Szent Kongregacio dokumentuma nem egyertelmu. Nehany helyenek megfogalmazasa(forditasa?) teves kovetkeztetesre ad lehetoseget.
Pl-ul: “ortodox” egyházakról:
“…ezekben az egyházakban is Krisztus Egyháza van jelen és működik, jóllehet hiányzik a katolikus Egyházzal való teljes közösség, mert nem fogadják el a primátus katolikus tanítását, melyet Isten akarata szerint Róma püspöke objektíven birtokol és gyakorol az egész Egyház felett.”[60]
Kerdesem: Akkor miert iteli el es kozositi ki oket a CJC ?
Ugyanez a helyzet protestans felebaratainkkal.
“Azok az egyházi közösségek ellenben, melyek nem őrizték meg az érvényes püspökséget és az Eucharisztia misztériumának eredeti és teljes valóságát,[61] nem egyházak a szó sajátos értelmében; mindazonáltal akiket e közösségekben megkeresztelnek, azok a keresztség révén beletestesülnek Krisztusba, s ezért bizonyos, jóllehet tökéletlen közösségben vannak az Egyházzal.[62]
Ezek a tőlünk különvált egyházak és közösségek – jóllehet hitünk szerint nincs meg a teljességük – nem jelentéktelenek és súlytalanok az üdvösség misztériumában. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik fölhasználni őket az üdvösség eszközéül, melynek hatékonysága a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a katolikus Egyházra van bízva.[66]
Ezek ellenere(mellett?) CJC miert iteli el es kozositi ki oket is(?
Melyik egyhazi dokumentumnak higgyenek szegeny katolikus es protestans felebarataink?
Mennyivel egyszerubb lenne a hagyomanyos, II.Vatikani Zsinat elotti felreerthetetlen megfogalmazasban veluk kapcsolatban tajekozodni, melynek resze volt az Egyedul Udvozito Egyhaz fogalmanak szabatos kifejtese es a legyozhetoen es legyozhetetlenul teves lekiismeretnek a megkulonboztetese egy ember felelossegevel kapcsolatban.
Nagyon köszönöm a világos választ! Megnyugodtam, mert látom, hogy a II. Vatikáni Zsinattal vitázik, nem velem. Ön tehát a Zsinatot elhajlásnak tekintők felfogását követi. Nevezhetjük trientistának, ókatolikusnak, lefebvristának, akárminek – tiszteletben tartom, de nem osztom véleményüket. Szeretnék majd erről a fontos kérdésről részletesebben is írni, kifejtve azt, hogy – kedvelt kifejezésükkel élve -miért “eretnekség” az említettek álláspontja. Látom, erre utal már Bertalan is, még azelőtt, hogy olvasta volna az Ön legfrissebb hozzászólását. Mintha csak arra válaszolt volna.
Kedves Bertalan, nem tudom mit ertesz azon, “hogy mi a bűn, bízzuk Istenre.” ?
Kifejtened?
En feltettem nehany kerdest a CJC paragrafusaival kapcsolatban, amire eddig toled sem kaptam valaszt. Mi ennek az oka?
Megkerdeznem azt is, hogy hol irtam azt, hogy a II.Vatikani Zsinatot tagadom?
En csak felhivtam a figyelmet az ellentmondasokra es ketertelmusegekre, melyek az emlitett dokumentumokat jellemzik. Egyebkent erre a problemara mas romahu katolikusok is felfigyeltek. Komoly tanulmanyok jelentek meg ebben a targyban.
Tudtommal nem allitottam ellenkezojet annak, amit irtal: “a katolikus egyház nem egy beavatottak zárt körű szektája, hanem az egyetemes egyház teljessége, amelynek kincseiből mindenki részesülhet.”
Tudod-e, hogy a “részesülhet” kifejezes mit jelent a nem katolikusok es a szakadarok vonatkozasaban?
Azt írod, az eretnekség súlyos bűn. Szerintem meg ez nem ilyen egyszerű. Aki nem hisz Istenben vagy nem ismeri el a pápát: simán üdvözülhet, sőt Isten föl is használja őket mások üdvösségének eszközéül. Hogy úgy mondjam, Isten irgalmasabb a CICnél. A CIC egyébként arról ír, hogy ki a tagja a kat. egyháznak, per definitionem, nem pedig arról, hogy ki üdvözül. Ezért nincs ellentmondás. A CIC annyit mond, hogy a szakadárok nem tagjai az rk. egyháznak. Ezt tudtuk. A DI se mond mást, csak kifejti, hogy az egyháztól való távolságnak vannak fokozatai.
Bocsáss meg, de “Trienti”-nek teljesen igaza van.
Egy bűn objektíve “súlyos” vagy “könnyű” tud lenni.
Azonban, hogy egy objektíve “súlyos” bűn szubjektíve “halálos” vagy “bocsánatos”, az dönti el, hogy “egészen tudva ÉS akarva” követték-e el, vagy “nem egészen tudva ÉS/VAGY nem egészen akarva”.
Ilyen formán az eretnekség mindig objektíve súlyos bűn.
Tisztelt H.Gy!
Bizonyos ertelemben Onnel is vitatkozom.
Ami a II.Vatikani Zsinat dokumentumait illeti, tobb helyen ketertelmuen van megfogalmazva. Ennek magyar forditasat maga Marton Aron erdelyi puspok atya is kifogasolta, ezert o azt ujbol leforditotta szeminaristainak. Errol Dr. Jakubinyi György Miklós (Máramarossziget, 1946. február 13. –) gyulafehérvári római katolikus érsek ur tudositott a Vigilia egy regebbi szamaban. Tud errol?
Vilagosan irtam az Egyedul Udvozito Egyhaz dogmajaval kapcsolatban a ketfele teves lelkiismeretrol, amely a felelosseg merteket hatarozza meg mas vallasok kovetese eseten. Erre erdekes modon sem On, sem Bertalan nem reagalt.
Az “eretnekség” fogalma nem az “ókatolikusoktol, lefebvristáktol szarmazik.
Az Egyhaz kezzdettol fogva hasznalta ezt a kifejezest es a mai napi hasznalatban van.
“Eretnekség (lat. haeresis, gör. haireszisz, ‘válogatás, elkülönülés, életmód’): 1. tévtanítás, mely →dogmát tagad v. ellenkezik vele. – 2. bűn a hit erénye és a közösség ellen. Az eretnek az Egyház által elítélt tévtanokat hirdet vagy azok szerint él. Erkölcsileg az ~ formális, ha a megkeresztelt tudatosan elvet dogmát. A formális ~ →halálos bűn, ami →égbekiáltó bűnné is válhat. Kizár az Egyh-ból, ezért föloldozása a →visszafogadást is szükségessé teszi. Az ~ materiális, ha valaki beleszületik ~et valló vallási közösségbe, és ott jóhiszeműen gyakorolja vallását. A materiális ~ az igazság megismerésének függvényében terheli a lelkiismeretet.” (Magyar Katolikus Lexikon)
A nem katolikus keresztenyek tanitasara ez nem vonatkozik?
Egyebkent nagyon furcsanak tartom, hogy a katolikus hit tanitasa melletti megalkuvas nelkuli kiallasom es az ellentmondasokra valo figyelemfelhivasom miatt lettem nehanyuk celpontja.
A laza fogalmazas lehetoseget ad arra onoknek, hogy ne tartsak elitelonek a Dominus Jesus nyilatkozatot a nem katolikus egyházakkal szemben. Ugyanakkor aki ennek ellenkezojet allitja, azt a szöveg ismeretének hiányával vagy tendenciózus félreolvasassal vadoljak. En nem csodalkozom azon, hogy a ketertelmu es homalyos fogalmazas miatt sokan nem tudjak, hogy mit higgyenek.
Igy nem lehet egyetertes az ertelmezesben az Egyhazon belul.
(Egysegben is vannak velunk meg nem is, hozzank is tartoznak meg nem is, eretnekek is meg nem is…)
Nemcsak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak fordítása nagyon pontatlan sok helyütt, hanem például olyan fontos enciklikáké is, mint a Humanae Vitae. Ezzel kapcsolatos írásomban, amelyet itt olvashat, éppen ezért a következőt írtam: “Meglepődve tapasztaltam, hogy az enciklika hivatalos fordítása általában is nagyon pontatlan, ezen a helyen pedig egyenesen félrevezető, ezért kénytelen vagyok saját fordításomban idézni.” A hivatalos latin szövegeket szoktam olvasni, adott esetben megnézem az angol, francia és német fordításokat is. Üdvözlettel: Heidl György
Hasznos volt osszevetni a hivatalos csevereszo stilusu pontatlan forditast az On helyes es egyertelmu forditasaval.
Az uj Katolikus Egyhaz Katekizmusanak magyar forditasaval is baj van.
Sok benne a kihagyas es az ertelmet megvaltoztato szavak hasznalata az angol nyelven megjelenthez kepest. Ezek korrigalasara is szukseg lenne hozzaerto es becsuletes szakemberek bevonasaval.
Tisztelt H.Gy!
Lathatja, hogy Bertalan felebaratunk milyen kovetkeztetest vont le az On mellette valo kiallasabol es a Dominus Jesus homalyos fogalmazasabol.
Igy talan mar vilagosabb, hogy mit probaltam megertetni hozzaszolasaimmal es miert.
Bizonyara van nehany gondolata az o szamara is.
Hosszú évekig voltam rendszeresen közösségben református fiatalokkal. Sokszor beszéltem lelkészekkel és sokat tanulmányoztam Békés Gellért műveit az ökumenéről. Ha az ember közösen imádkozik reformátussal, pláne ha a házastársa, sokmindent jobban megért. És miközben emlékeztem, milyen hatást váltott ki a DI ref. körökben, nagyon meglepett és örömmel töltött el György cikke, ami feketén-fehéren bemutatja, hogy a DI igenis ökumenikus mű és minő messze áll szóhasználata a kátétól, mennyivel alkalmasabb a párbeszédre. Az is tanulságos egyébként, hogy amint lelkészektől tudom, ők is a trienti zsinattal szeretnek vitatkozni, mondván, a reformátorok akkor még ugyanazt a nyelvet beszélték, mint a rk. egyház. A ref. egyház máig adós a modern teológiai köznyelvvel. Szerintem. És még annyit, hogy nagyon nagy igazság van a zárójeles mondatodban, eretnekek is, meg nem is, stb. Gyökössy Endre meg Dietrich Bonhoeffer, az eretnek 🙂
Kedves trienti!
Az ökumené alapja volt az, hogy a történelmi protestáns egyházat nem nevezzük eretneknek. Hiszen nem megtagadták a katolikus tanítást, hanem protestánsnak születtek. Velük szemben azok a katolikusok, akik fontos tanításokat nem fogadnak el, akár a tridenti zsinatra hivatkozva, könnyen az eretnekség gyanúja alá eshetnek, főleg, ha a szigorú tridenti szellemben ítélkezünk! De még ha nem is emlegetünk eretnekséget, fafejűségből fakadó szeretetlenséget mindenképpen kell mondanunk…
Kedves Mikrobi!
Nem tisztazott egyertelmuen, hogy mi az okumenizmus alapja, ki mit ert alatta es hol vannak a hatarai.
Lenyegbevago hitigazsagokrol van szo. A jo szandeknak nem csak a targyalasok felveteleben kell megnyivanulnia, hanem a kinyilatkoztatott isteni igazsagok alapos, lelkiismeretes tanulmanyozasaban es azok keszseges elfogadasaban a tevedo fel reszerol.
A katolikus Egyhaz lenyegenel fogva misszional. Igyekszik mindenki szamara az udvosseg Krisztus altal megjelolt igaz utjat megmutatni. Ezt a szeplotelenul megorzott hitletetemeny es a kegyelem-eszkozok biztositasa, megadasa altal (7 Szentseg) teszi, csak neki szolo isteni felhatalmazassal.
Az Egyhaz onmagaban teljes egyseg. Nem neki kell torekednie erre, hanem azoknak, akik ezen a teljes egysegen kivul vannak. Ennek szeretetteljes segiteset -a megismert igazsag foladasa nelkul- magam is teljesen termeszetesnek tartom.
Ugy gondolom, hogy az okumenikus mozgalomnak ez a helyes iranya.
Nem hiszem, hogy ez fafejusegbol eredo szeretetlenseg lenne.
Nem art tudni, mit jelent az eretnekseg es ez mennyiben igaz azokra, akik objektive ebbe a kategoriaba esnek. Ugyanakkor szubjektive lehet, hogy ebben vetlenek.
ERETNEKSEG:
“eretnekség (lat. haeresis, gör. haireszisz, ‘válogatás, elkülönülés, életmód’):
1. tévtanítás, mely →dogmát tagad v. ellenkezik vele. – 2. bűn a hit erénye és a közösség ellen. Az eretnek az Egyház által elítélt tévtanokat hirdet vagy azok szerint él. Erkölcsileg az ~ formális, ha a megkeresztelt tudatosan elvet dogmát. A formális ~ →halálos bűn, ami →égbekiáltó bűnné is válhat. Kizár az Egyh-ból, ezért föloldozása a →visszafogadást is szükségessé teszi. Az ~ materiális, ha valaki beleszületik ~et valló vallási közösségbe, és ott jóhiszeműen gyakorolja vallását. A materiális ~ az igazság megismerésének függvényében terheli a lelkiismeretet.” Magyar Katolikus Lexikon)
Ez a meghatarozas megfelel a tenyeknek. Ezen nincs mit tagadni.
Az “elszakadt testverek” kifejezese eppugy serto lehet, mint a fentebbi annak, aki ezt nem ismeri el. Errol viszont nem tehetunk.
Visszajelzés: Fölébredt a magyar katolikus sajtó « Katolikus szemmel
Íme: a katolikus teológiai polgárháború… 😦
Bystander, ez nem volt valami informativ hozzaszolas a reszedrol.
Te tisztaban vagy a problema gyokerevel? Tudod, hogy mi a kulonbseg a modernista, az eretnek es a valodi katolikus tanitas kozott?
Trienti: Nos, de igen, informatív hozzászólás volt…! Bizonyos hittől megvilágosított értelmet (ratio fide illuminata) is feltételez a hozzászólásom helyes értelmezése. Ön egy történelmileg igen, de ma már csak atavisztikusan létező katolikus szubkultúra foglya, minden bizonnyal jóhiszeműen, csak kellő tisztánlátás nélkül. Ezt a szubkultúrát a II. Vaticanum az Egyház normatív Hagyományától sok ponton idegennek, és ilyen értelemben “modernistának” minősítette. Ön egyházpolitikai (konzervativ / progresszív) és nem teológiai ketagóriákban gondolkodik, ezért ezt nehéz megértenie. Ezért nem érti a blog gazdáját sem, aki jól teológusként gondolkodik. Arra az egyházpolitikai polgárháborúra tettem utalást, aminek a füstje a teológiai tisztánlátás súlyos akadálya.