Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Luther Márton kilencvenöt tézise

Luther Márton 1517 október 31-én nyilvánosságra hozta 95, latin nyelven írt tételét. A szöveg később ezzel a címmel jelent meg: Disputatio pro declaratione virtutis indulgentiarum. Végigolvasva a tételeket, aligha találunk bármi kivetnivalót. Luther nem foglalkozik mással, csak a búcsúcédulák árusításának torz gyakorlatával. Nem vonja kétségbe a tisztítótűz, a purgatórium létezését, az elnyerhető búcsút, annak lehetőségét, hogy a pápa búcsút hirdessen. Egy elképesztően visszatetsző gyakorlatot kifogásol, amelyet semmilyen nemes cél, még a Szent Péter bazilika építése sem szentesíthet. A lelki kufárkodás mellett fölhozott, gyönge lábakon álló érveket cáfolja, és – a 82.   ponttól kezdve – jó teológusként kérdéseket tesz fel, hogy leleplezze az ellentmondásokat. Nem a búcsú erejét és hatását vonta kétségbe – amiről ld. pl. ezt -, hanem a búcsúcédulákkal való kereskedést, közelebbről Johann Tetzel domonkos szerzetes ügyködését. Azon a  napon tehát, amelyet ma a reformáció napjaként tartanak számon, az a néhány derék wittenbergi lakos, aki egyáltalán tudott latinul, mindössze egy teológus korrupció-ellenes fellépésének dokumentumát olvashatta. Feltéve, hogy igaz a legenda, mely szerint a vártemplom kapujára szögezte volna a téziseit. Jó, hogy van ez az emléknap, még ha a későbbi fejlemények alapján a katolikusok joggal nem tartják is ünnepnek. Arra figyelmeztet ugyanis, hogy baj lesz abból, ha a köveket fontosabbnak tartjuk az embereknél.

Az itt idézett, és a világhálón bárki számára elérhető magyar fordítást módszeresen ugyan nem fésültem át, de nem tűnik egészen pontosnak. Három helyen egyenesen érthetetlennek találtam, ezért []-ben a latin alapján fordítási javaslatot fűztem hozzá.

A 95 TÉTEL

  1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: “Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).
  2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével történik.
  3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.
  4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig.
  5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.
  6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.
  7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.
  8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.
  9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet.
  10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban.
  11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak.
  12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem őszinte voltát.
  13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás.
  14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt.
  15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos.
  16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.
  17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.
  18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).
  19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk.
  20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.
  21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti.
  22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük.
  23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen.
  24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását.
  25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében.
  26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró könyörgés által.
  27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
  28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ.
  29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt.
  30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől.
  31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka.
  32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
  33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az ember dolga Istennel.
  34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és) ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik.
  35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre.
  36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.
  37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is.
  38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés kinyilvánítása.
  39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet.
  40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis esetenként.
  41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.
  42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel.
  43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.
  44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb.
  45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.
  46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy – hacsak nem dúskálnak a fölöslegben – mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra.
  47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga.
  48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van.
  49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk.
  50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel.
  51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket.
  52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.
  53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják.
  54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.
  55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni.
  56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt. [Az egyház kincsesháza, amelyből a pápa a búcsúkat adja, nincsen pontosan megnevezve, és Krisztus népe számára sem eléggé ismert.]
  57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti.
  58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot.
  59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de ő korának szokásos kifejezésével élt.
  60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott).
  61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott) esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma.
  62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre).
  63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. [Érthető azonban, hogy gyűlöletes, mivel az elsőkből utolsókká tesz.]
  64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz.
  65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták.
  66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák.
  67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, – valóban az, de a kereset szempontjából.
  68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a legeslegkisebb dolog.
  69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetőit teljes tisztelettel fogadni,
  70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett. [De még inkább kötelesek a szemükkel és fülükkel arra figyelni, hogy azok a pápa megbízása helyett ne saját álmaikat hirdessék.]
  71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel,
  72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és önfejűsége ellen.
  73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon csalást követnek el,
  74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.
  75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva – az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg.
  76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el.
  77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha ő volna most a pápa – káromlás Szent Péter és a pápa ellen.
  78. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint.
  79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.
  80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek.
  81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől.
  82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb – ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre?
  83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?
  84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt?
  85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának?
  86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa – akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is – Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből?
  87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre?
  88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa – amit most csak egyszer tesz meg – naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének?
  89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak?
  90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük.
  91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének.
  92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: “Béke, béke.” – de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16).
  93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: “Kereszt, kereszt!” – de nincs kereszt!
  94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek,
  95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).

Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül,
a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)

S.D.G.


Magyar nyelvre fordította dr. Zsigmondy Árpád latinból két korábbi fordítást is (Takács János 1937, Soproni Líceum 1995) felhasználva. Megjelentette 1996-ban L. M. halálának 450. évfordulója alkalmából az Evangélikus Országos Múzeum és a Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt Budapesten.

Advertisements

7 comments on “Luther Márton kilencvenöt tézise

  1. Mikrobi
    november 1, 2012

    Azért számos tévedés van ebben a 95 pontban, a búcsút pl. kifejezetten tagadja. Főleg egy-egy pontot kiragadva találunk tévedéseket, márpedig egy pontokra osztott szöveg adja, hogy egy-egy pontot kiragadjanak belőle.

  2. trienti
    november 2, 2012

    Minden visszaélés ellen helyes szót emelni. Luther azonban ennél jóval tovább ment.
    Lássunk tételei közül néhányat katolikus fordításban, rámutatva a tévtanokra:

    “5. A Pápa nem akar elengedni és nem is engedhet el semmiféle büntetést, azokon kívül, melyeket a kánonok vagy saját ítéletével rótt ki.
    20. Tehát amikor a Pápa minden büntetés teljes elengedéséről beszél, nem általában, hanem csak az általa kiszabott büntetésekre vonatkoztatja.”
    L. itt azt vitatja, hogy a búcsúk által csak is az egyházi, nem pedig az Isten által ránk szabandó büntetések bocsáttatnak meg.

    “8. A bűnbánati kánonok csak az élőkre érvényesek, a haldoklókra nem vonatkoztathatók.
    -10. Oktalanul és rosszul járnak el azok a papok, akik haldoklók esetében bűnbánati kánonokat fenntartanak a tisztítótűzre.”
    A búcsúknak itt a meghalt hívekre való alkalmazása van tagadva.

    “30. Senki sem lehet bizonyos a bűnbánata felől, még kevésbé a teljes búcsú elnyerése felől.” Így állandó kételyben élhetnénk, ami kedvez az aggályoskodásnak. Jól megalapozott emberi bizonyosság létezik.

    “36. Bármely keresztény, aki igazán bánja bűneit, elnyeri a bűn és a büntetés alóli teljes feloldozást, búcsúcédulák nélkül is.”
    A bánat nem elégséges ehhez. Kell hozzá őszinte szentgyónás, és a búcsúk elnyeréséhez szükséges feltételek teljesítése.

    “58. Nem is Krisztus és a szentek érdemei, mert ezek mindig a Pápa nélkül hozzák a belső embernek a kegyelmet, a külsőnek pedig a keresztet, a halált és poklot.”
    E szerint a búcsúk alapját nem Krisztus és a szentek érdemeinek kiapadhatatlan kincsestára képezi.

    “29. Ki tudja, vajon a purgatóriumban minden lélek meg akar-e szabadulni, miként ezt Szent Szeverinről és Paszkáziuszról mondják.”
    Ezzel az állításával L. a búcsúk jelentőségét és célját tagadja.

    “82. Tudniillik a lehető legigazságosabb intézkedésként miért nem üríti ki a Pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és lelkek igen nagy szüksége miatt, ha mint legkönnyebb ügyet számtalan lelket kivált a Bazilika építésére kapott gyászos összegek fejében?”
    Ez a megjegyzés a tiszteletlenségen túl tudatlanságról és irigységről is árulkodik.

    Kazaly Imre(+) vác-megyei áldozár, egyháztörténész és jogász a következőt írja:
    “A X.Leo által engedélyezett búcsú alkalmával bosszúság fogta el az ágoston-rendűeket kik a szerzetüknek régibb búcsúitól megfosztatva a sz. Péter bazilikára történő adakozásokat a még szintén befejezetlen wittenbergi kolostorra nézve hátrányosnak vélték, s különben is az általuk amúgy sem kedvelt dömésektől a búcsú hirdetés jogát irigyelték.

    Luther tételei tele vannak ellentmondásokkal. Ez részben hiányos ismereteinek részben zavart lelkiállapotának köszönhető.

    Tetzelről annyit, hogy ő Luther 95 tézisével szemben 106 ellentételt állított fel. Ennek 5.§-a
    így szól: >>Ha valamely lélek megtisztult, Isten színe látására ragadtatik, anélkül, hogy ebben bármi is akadályoztatná, és aki azt mondja , hogy ez nem történhetik előbb, mintsem, hogy a garas megcsördül a szekrény fenekén, téved.<>a dolog nem őmiatta lett kezdve, hanem egészen más a gyermeknek az atyja.<<

    J.Tetzel megítéléséhez érdemes több forrást felkutatni. Én az adatokat részben Karácsonyi könyvéből vettem, melynek címe: Történelmi hazugságok.

    • trienti
      november 2, 2012

      >>a dolog nem őmiatta lett kezdve, hanem egészen más a gyermeknek az atyja.<>a dolog nem őmiatta lett kezdve, hanem egészen más a gyermeknek az atyja.<<

  3. trienti
    november 2, 2012

    Programhiba van a hozzászólásom helyes átvitelével!

    • H.Gy.
      november 2, 2012

      Annyit változtattam csak, hogy automatikusan megjelenik azok hozzászólása, akiknek már volt elfogadott kommentjük. Túl sok időt kellett a gép előtt töltenem a moderálással. Mi nem jött át? Link?

  4. trienti
    november 2, 2012

    Köszönöm az egyszerűsitést.
    Amit nem vett át rendesen az oldal az utolsó előtti szakaszban:

    “Két évvel később Luther a haldokló Tetzelnek megüzente, hogy ne búslakodjék, mert >>a dolog nem őmiatta lett kezdve, hanem egészen más a gyermeknek az atyja.<<"

  5. David Vincent
    november 7, 2012

    Vajon miért ez a reformáció emléknapja? Luther itt még sok dolgot nem kérdőjelezett meg.

Hozzászólások letiltva.

Information

This entry was posted on november 1, 2012 by in Ecclesia semper reformanda.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: