Turul és kereszténység, avagy a “balga ember”
Christoph Schönborn bíboros megkapta a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét. Fogalmam sincs arról, hogy ez mit jelent, mert a kitüntetések csöppet sem érdekelnek. Mindenesetre őszintén gratulálok! Gratulálok, mert Schönborn bíboros kitűnő teológus, példamutató egyházi személyiség. Bár egyes döntései és nyilatkozatai nem mindig érthetők számomra, mélyen meghajolok teológusi és emberi nagysága előtt. Ami erre a bejegyzésre késztetett, az Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a Nagykereszt átadásakor mondott laudációja:
“A keresztény gyökereiről megfeledkező Európa hasonlatos ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a homokra építette a házát, és jött az áradat, beleütközött ebbe az épületbe, amely az összeomlás szélére került. Ma sok felelősen gondolkodó ember közös célja az, hogy az új Európát ismét a kereszténység sziklaszilárd alapjára tudjuk építeni. Európának a válsággal való sikeres szembenézéshez tisztáznia kell saját, keresztény múltjához való viszonyát, és meg kellene szilárdítania identitását. Mi azt valljuk, hogy Európa és Magyarország számára csak akkor lehetséges gazdasági felemelkedés, ha megtörténik a lelkek és a szívek felemelkedése is. Meggyőződésünk, hogy Európának a nemzetek nélkül nincsen szíve, a kereszténység nélkül pedig nincsen lelke. Az új Alaptörvényünk éppen ezért kezdődik nemzeti imádságunk első sorával: „Isten, áldd meg a magyart!” Ezért szögezzük le Magyarország új Alaptörvényében, hogy a kereszténység nemzetmegtartó erő, és a család, valamint a nemzet képezik a társadalmi együttélés alapjait. Leszögezzük, hogy a hit, a szeretet és a hűség az emberi együttélés legfontosabb kötőanyagai.”
Néhány hete a miniszterelnök még más hangon szólalt meg: “A turul őskép, a magyarok ősképe. Beleszületünk, akár csak a nyelvünkbe és a történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik. Onnantól, hogy magyarként világra jövünk, a mi hét törzsünk köt vérszövetséget, a mi Szent István királyunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig a mi, a most élő, a már meghalt és az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe.”
Már a turulos beszéd után, amelybe belekeveredett a Biblia is, szóvá tettem, hogy Orbán Viktor, illetve – ne legyünk naivak – beszédírója igencsak félreértette a Szentírást. Úgy látom, ez tendencia, hiszen Schönborn bíboros úrnak címzett szavai is sajátos hermeneutikát tükröznek. A beszédébe illesztett példázat eredetileg így hangzik: “Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24-27)
A sziklaszilárd alap nem Magyarország Alaptörvénye, amelyet egyébként kétharmados szavazógépezetünkkel kényünkre-kedvünkre módosítgathatunk; nem annak leszögezése, hogy “a kereszténység nemzetmegtartó erő, és a család, valamint a nemzet képezik a társadalmi együttélés alapjait.” A szikla Krisztus, a sziklára építkező ember pedig az, aki Krisztus tanításait tettekre váltja. Ezt olvassuk a hivatkozott példabeszédben, és ez az, ami ma nagyon hiányzik Orbán Viktor és kormánya intézkedéseiből. Hiányzott ez elődeinek hatalomgyakorlásából is, ők azonban nem állították magukról, hogy evangéliumi alapon politizálnak.
Krisztus tanításából szerintem nem következik, hogy a leggazdagabbakat szolgáló adórendszert vezetünk be; állami pénzeken autógyárakat és nagyipari tehenészeteket támogatunk; leépítjük a kultúrát; tönkretesszük a köz- és felsőoktatást; futballstadionnyi pénzeket vonunk el az egyetemektől; kiosztjuk az állami földeket családtagjainknak és a “nemzeti burzsoáziának”; legközvetlenebb barátainkat helyezzük a vezető törvényhozói, végrehajtói, és igazságszolgáltatási tisztségekbe; és rászabadítjuk az országra, a városokra, falvakra, kisközösségekre, munkahelyekre pártunk műveletlen és agresszív katonáit. Az Orbán Viktor által hivatkozott példázat máskülönben telitalálat, mert valóban leírja a jelenlegi helyzetet: “Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak.” Nem csoda, ha mára ez a ház, ez az ország “összedőlt és romhalmazzá vált”.
Heidl György blogja 
Különben is megbicsaklik a hasonlat:
‘A keresztény gyökereiről megfeledkező Európa hasonlatos ahhoz az EMBERHEZ, aki alap nélkül a homokra építette a házát, és jött az áradat, beleütközött ebbe az ÉPÜLETBE, amely az összeomlás szélére került.’
Itt tehát először emberhez hasonlítja Európát, aztán vált át épületre. Ezt folytatja aztán a következő mondatban is:
‘Ma sok felelősen gondolkodó ember közös célja az, hogy az új Európát ismét a kereszténység sziklaszilárd alapjára tudjuk építeni’
Jó lenne persze, ha ez lenne itt a legnagyobb baj.
Csak annyit szeretnék kérdezni a Tisztelt blogírótól, hogy ezt komolyan gondolja, illetve minden állítását bizonyítani tudja?
Egyszer Hofher József jezsuita atya megjegyezte, hogy fontos a zarándoklás, a lelkigyakorlat,a hittan, a magas szintű teológiai tudás,de ezért , csak ezért nem fogunk üdvösségre jutni, csak az lesz a kérdés akkor , gyakoroltad-e az irgalmasság cselekedeit.
Szerintem a rágalmazás jelen esete is bűn, amúgy a kevesebb kritika több és hihetőbb lett volna,
Javasolnám, hogy az ATV, a Népszava.a hvg.hu stb,és egyéb nem fasiszta helyekre írjon, nagyon kedvelik a magukat kereszténynek valló Orbánt gyalázókat.
Amúgy nem szívelem a mi kutyánk kölyke effektust, bármikor bárki előtt elmondom a véleményet, nem hiszem, hogy Orbán Viktor és csapata szent lenne és ez lenne a világ legjobb kormánya.
Csak például a férjem keresztlányának a nagybátyja polgármester és senkinek nem osztogat semmit, talpig becsületes nem vasárnapi keresztények szülőktől származik, és sem ő sem egyik családtagja sem kedvezményezett semmilyen zsíros ügyben
Vagy adóval foglalkozom és annál nagyobb marhaságot, hogy gazdagoknak kedvez a kormány még nem hallottam.Az előző kormányok magasabb adókulcsai nem a gazdagokat, hanem bőven a középosztályt adóztatta.
Nem a kritika , a vélemény keserít el,hanem a nehezen titkolható rosszindulat már már gyülölet, ami csak ezért fura,mert úgy érzem, ha valaki Istennel mondjuk baráti viszonyban van, akkor nekem pl.rögtön szól, ha elveszítem a humorérzékemet és gonoszkodni kezdenék, persze, azért van amikor nem bírom ki.pl most se bírtam ki szó nélkül
Kedves Margitka! A hozzászólását csak most találtam meg, valamiért a rendszer spam-nek minősítette. Rövid válaszom: igen, komolyan gondoltam, a véleményemet fogalmaztam meg, mert én sem “bírtam ki szó nélkül.” Korábban is ezt tettem, és minden jel szerint a jövőben is kénytelen leszek kritikus hangon szólni a magát kereszténydemokratának nevező kormány intézkedéseiről. Ez a kormány például most akkora összeget vont el a legjelentősebb magyar egyetemektől, hogy ebbe egész egyszerűen beleroppanunk. Ennél is súlyosabb azonban az, hogy miközben az elvonás/zárolás közvetlen folyományaként arról tárgyalok a dékánnal, hogy miért is ne bocsássa el X kollégámat, akivel egyébként szakmailag, emberileg minden rendben van, a kereszténydemokrata államtitkár azt nyilatkozza a sajtónak, hogy nem vonnak ki pénzt a felsőoktatásból. Hmm.
Ön másként látja a helyzetet, rendben van. Ha azonban rosszindulatot és gyűlöletet feltételez arról, akivel nem ért egyet, elveszíti higgadtságát, és megfosztja magát a valódi megértés örömétől, amely – mint Szent Ágoston a De doctrina christiana-ban gondosan kifejti – a szeretet hermeneutikája nélkül nem lehetséges. Ez első lépésben azt jelenti, hogy előfeltételezzük a megszólaló részéről a szándék tisztaságát, a jóindulatot és az őszinteséget.
H.Gy.-vel teljesen egyetértek a felsorolt bűnökben, bár a kereszténydemokrácia eszmeisége iránt elfogultak vagyunk, mégis tárgyilagosan kell néznünk a kormány intézkedéseit. Mint nem oktató, a felsőoktatást kívülről szemlélő ember azonban elengedhetetlennek tartom a korlátlan felelőtlenségű felsőoktatási biznisz megszüntetését. Bennem az a kérdés is felmerül, mennyi pénzt vont ki a magyar családoktól ez az “üzletág”, amelyért használhatatlan, gyakran az induláskor meghirdetetthez képest értéktelen, semmirevaló diplomákat kaptak. Hány család ment tönkre azért, hogy diplomás, vagy többdiplomás munkanélküli lehessen a gyermeke?
Egyébként biztos Ön abban, hogy az említett államtitkár kereszténydemokrata? Talán csak annyira kereszténydemokrata, mint a kormány!
De jó lenne egy kis felsőoktatási biznisz! Akkor nem tartana fél évig egy izzócsere a projektorban, egy fénymásoló patron megrendelése, és nem kéthétről-kéthétre próbálnának megélni a mezei tanárok, nem szakadnának szét a tanítás-doktoriskola-kutatás mókuskerekében a tanársegédek bruttó havi 150e Ft-ért. Ami most zajlik, nem egyfajta biznisz megszüntetése, hanem egyszerű pénzkivonás. Igaz, hogy túl sok a hetvenegynéhány felsőoktatási intézmény Mo-n, és ezek jó része színvonaltalan. Igaz,hogy túlképzés van egyes divatos szakokon. Igaz, hogy bele kell nyúlni a rendszerbe. A kormány tavalyi és idei intézkedései azonban nem orvosolják,hanem növelik ezeket a bajokat. Egyszerű kivéreztetés történik, teljesen végiggondolatlanul.
Kedves Margitka!
Senki nem gyűlöli itt Orbán Viktort, csak akadnak néhányan, akik kártékonynak tartják a működését. Talán ha nem kampányolt volna 2006-ban a 14. havi nyugdíjjal, akkor most nem itt tartana az ország.
Már megint a turul! Az MKPK körlevél óta tűnődöm, mi is a mi bajunk éppen a turullal. Miért baj az, hogy egy nép, amelynek jelenkori történelmét is a szeme láttára hamisítják meg /és nemcsak a tények átértékelésével, hanem a tények meghamisításával/, szeretné tudni, kutatni valós őstörténetét? Katolikus szemmel miért nem nagyobb baj az, hogy magukat katolikusnak mondó, hetilapjaink hasábjain piedesztálra emelt emberek a médiában, társaságokban arról fecsegnek, mik lehettek előző életükben, ezotériával, asztrológiával foglalkoznak, csipegetnek a vallási svédasztalról. Defenzívába szorult a kereszténység Európában! Mikor vesszük már észre?
‘ Miért baj az, hogy egy nép, amelynek jelenkori történelmét is a szeme láttára hamisítják meg /és nemcsak a tények átértékelésével, hanem a tények meghamisításával/, szeretné tudni, kutatni valós őstörténetét?’
Ez természetesen nem baj, a körlevél is írja, hogy ‘Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk, keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális, történelmi és tudományos területen egyaránt.’
A baj a nemzeti ezotériával és a megfoghatatlan ‘keresztény-nemzeti’ katyvasszal van.
Amivel Névtelen szerint baj van, az méreteiben összehasonlíthatatlan az általam említett, nem éppen keresztény nemzetközi vallási és filozófiai zűrzavarral, amellyel a hit évében is békésen megférünk a political correct jegyében.
Kedves Observatrix,
én írtam tegnap Névtelen-ként.
Nem hiszem, hogy lényegi különbség lenne a két dolog között. Aki az egyiket helyesen ítéli meg, az jól fog viszonyulni a másikhoz is. A püspöki kar valószínűleg azért szólt a piros-fehér-zöld ezotéria ellen, mert ezt sokan összeegyeztethetőnek tartják a katolicizmussal. Sőt, sok ember úgy gondolja, hogy ez a kettő tulajdonképpen ugyanannak a dolognak két különböző oldala. A ‘klasszikus’ ezotéria esetében élesebbek a határok, többen tartják a kereszténységgel összeférhetetlennek.
Bevallom, egyik fajta ezotériával sem vagyok tisztában, de abban biztos vagyok, hogy ez a vallási kavalkád, amely köreinkben is létezik és amely ellen nem teszünk semmit, jól előkészíti a terepet ahhoz, hogy Európában mint keresztények kisebbségbe kerüljünk. Egyébként nem lényegi, hanem méretbeli differenciáról írtam, amelyet saját ismeretségi körömben tapasztaltam.
Sejtem, mire, kikre céloz Observatrix. Van egy kis könyvsorozat, Miért hiszek? a címe, és a Kairosz Kiadó adja ki. Ebben néhány igazán tiszta gondolkodású, hiteles keresztény mellett számos jól ismert, “piedesztálra emelt”, magát csakugyan katolikusnak valló értelmiségi tárja fel öntudatlanul szinkretista, ezoterikus meggyőződéseit és mitikus gondolkodásmódját. A blogban valóban nem szenteltem figyelmet ennek a jelenségnek, mert nem tulajdonítottam akkora jelentőséget neki, mint a kereszténydemokrácia nevében elkövetett hibáknak és politikai bűnöknek. Ez utóbbi közügy, az előbbi inkább egyes személyek “kipécézése” lenne, ami fölösleges és távol áll tőlem. Személyeskedéstől mentesen persze érdemes lenne írni a jelenségről. Talán eljön az ideje, vagy valamelyik olvasótól érkezik egy ilyen tárgyú írás.
Lehet, hogy nem céloztam és mégis találtam? Nem gondoltam a könyvsorozatra, amint említettem, katolikus hetilapjaink egyike a forrás. Nem is a személyeket akarom “kipécézni”, sem az ismerteket, sem a személyes ismeretségi körömhöz tartozó ismeretleneket. A jelenség zavar, hogyan lehet valaki úgy katolikus, hogy egy kicsit buddhista is…stb. Természetesen az is zavar, hogyan lehetett valaki úgy katolikus, hogy kommunista párttitkár is volt.
Ön azt írja:
” A blogban valóban nem szenteltem figyelmet ennek a jelenségnek, mert nem tulajdonítottam akkora jelentőséget neki, mint a kereszténydemokrácia nevében elkövetett hibáknak és politikai bűnöknek. Ez utóbbi közügy, az előbbi inkább egyes személyek “kipécézése” lenne, ami fölösleges és távol áll tőlem.”
Kik követik el a kereszténydemokrácia nevében a hibákat és a bűnöket? A kereszténydemokraták, vagy azok, akik éppen most kereszténydemokraták, azelőtt meg mások voltak, mikor mi az előnyösebb. És hogyan jutnak el a valóban kereszténydemokraták, hogy döntési helyzetben ugyanúgy viselkedjenek, mint bármelyik megélhetési politikus, aki saját érdekeit mindig a közjó, a közérdek elé helyezi.
Személyeskedéstől mentesen érdemes lenne írni a jelenségről?
A “hivatalos formákon” túl létezett valaha vegytiszta kereszténység? Az én kárpátaljai szülőfalumban a “népi vallásosság” legalább annyi mágikus elemet kever a keresztény gyakorlatba, mint amennyit ezek az értelmiségiek produkálnak más módon. Persze ők nem a népi hagyományból, hanem inkább a szekularizált világ mitológiáibló merítenek, ld:
http://katolikusszemmel.wordpress.com/2012/11/24/a-vallastalansag-maganmitologiai/
A kérdés találó, a gyakorlat valóban ezt sugallja. A kereszténység mégsem elvont idea, hiszen éppen a kereszténység “vegytiszta” formájának megvalósítóit szoktuk szentként tisztelni.
Köszönöm, hogy hozzászólásával eszembe juttatta az általam jobban ismert csángómagyarság mély, ugyanakkor babonaságoktól sem mentes “népi vallásosságát”. Miért van mégis, hogy a hit továbbadását inkább bíznám egy lészpedi parasztasszonyra, mint egy tanult, de felületesen gondolkodó “értelmiségire”.
Értem, persze a hitletétemény nem a tanultságtól függ. Hála Istennek!
Ma azonban nagyon sürgető a hit és a tudás egységben látása és láttatása.