A magyar felsőoktatás rombadöntése
A magyar felsőoktatás ügye nemzeti ügy. Az Orbán-kormány azonban nem tekinti annak. A felsőoktatás jelenlegi, drasztikus és végiggondolatlan átalakítása, az óriási mértékű forráselvonás, a teljesen aránytalan szerkezetváltás mérhetetlen és visszafordíthatatlan károkat okoz. Ezt most talán csak kevesen látják világosan, elsősorban azok, akik közvetlenül érintettek: mi, a felsőoktatásban dolgozók, és a felsőoktatásban tanuló vagy tanulni készülő gyermekek szülei. Ezért üdvözlendő, hogy a Magyar Rektori Konferencia végre közleményben utasítja el a kormányzat legutóbbi intézkedéseit.
Üdvözlendő, de nem elegendő. Teljes, egységes ellenállásra van szükség. A Magyar Rektori Konferencia vezetésével, a dékáni testületekkel, a felsőoktatási szakszervezetekkel és a hallgatói szervezetekkel együtt ki kell kényszeríteni azt, hogy a kormány világossá tegye, milyen számítások, felmérések, elvek és tervek alapján hozta meg jogos felháborodást kiváltó döntéseit a magyar felsőoktatás átalakításával kapcsolatban, valamint azt, hogy a valóban szükséges átalakítás az érintett szakmai szervezetekkel egyeztetve történjen.
Mivel az Orbán-kormányt eddig még semmilyen nyilatkozat és közlemény nem volt képes rábírni hibás döntéseinek felülbírálatára és visszavonására, az érdemi egyeztetéseket kikényszerítő eszköz a jelen esetben nem lehet más, mint az egységes munkabeszüntetés. Tisztelt Rektori Konferencia! Hogy közleményük ne maradjon a nagy magyar pusztában kiáltó hang, javaslom, hogy a tervezett és hivatalosan bejelentett egyetemi szénszüneteket folyamatosan hosszabbítsák meg mindaddig, amíg el nem indulnak a tárgyalások és egyeztetések a kormány és a felsőoktatás érintett szakmai szervezetei között.
A Magyar Rektori Konferencia közleménye
A Magyar Rektori Konferencia (MRK) tájékoztatja a közvéleményt, hogy a ma bejelentett, a magyar felsőoktatást alapjaiban érintő kormányhatározatokkal nem ért egyet. Az előzetes szakmai egyeztetés nélkül hozott intézkedéseket az alábbi indokok miatt elutasítja:
1) A fiatalok és az intézmények számára már a közeljövőt is kiszámíthatatlanná teszik.
2) Az elsősorban fiskális szempontoknak alárendelt elképzelések a korábban közösen elfogadott alapelvekkel is ellentétesek. Nem szolgálják a felsőoktatás minőségi javítását, a munkaerőpiac által preferált szakterületek támogatását.
3) A családok anyagi teherbíró képességét figyelmen kívül hagyják, ezért szociális igazságtalansághoz és társadalmi szegregációhoz vezetnek. Az idei tapasztalatok szerint az adósságteherrel fenyegető Diákhitel 2 nem tölti be a felsőoktatásban neki szánt szerepet.
4) A továbbtanulni vágyó fiataljaink közül éppen a legtehetségesebbeket késztetik az ország elhagyására.
5) A felsőoktatásból történő forráskivonás a nemzetközi trendekkel ellentétes, nem felel meg a fejlett országok gyakorlatának és a magyar felsőoktatás leszakadásához vezet.
6) A felsőfokú tanulmányok folytatására alkalmas fiatalok tömegei számára válik elérhetetlenné a diploma megszerzése, ez nagymértékben veszélyezteti az értelmiség újratermelődését.
A Magyar Rektori Konferencia elkötelezett a minőségi felsőoktatás mellett, ennek érdekében továbbra is kész együttműködni a felsőoktatás koncepciójának kidolgozásában.
MRK közlemény 2012. 12. 06.
Heidl György blogja 
Ez történik akkor, ha a hatalom öncéllá válik. Kéne -régen kellett volna már- egy őszödi beszéd tartania Orbánnak is, ahol beszámolna a ‘trükkök százairól’ meg a sok böszmeségről, amit 2010 előtt és után tettek.
Tisztelt H.Gy!
Előrebocsátom, hogy mérsékelt kritikusa vagyok a jelenlegi kormány intézkedéseinek. Amennyiben ez kizáró ok hozzászólásom figyelembe vételénél, ezt sajnálattal tudomásul veszem.
A felsőoktatást érintő intézkedések sorából csupán az ingyenes képzésben részesülők létszámcsökkentését szeretném érinteni.
1./ Az ország komoly gazdasági nehézségekkel küzd. Ezt nem lehet nem észrevenni.
Ha csak az ingyenes oktatásra fordított összeg csökkentése lenne az egyetlen megszorítás a költségek elosztásában, indokolt lenne a felháborodás.
2./ A külföldre kényszerített tehetséges fiatalok már Bécsben megtapasztalnák, hogy NINCS ingyenes oktatás. Oxfordban sincs, a Sorbonne-on sincs.
Magyarországon még van és lesz is, de nem mindenkinek. Eddig sem volt.
A legkisebbik leányom a Pázmányon végzett és keményen fizettünk, pedig nem vagyunk gazdagok.
3./ A jövő értelmiségének olyan pályát kell választania, amelyen el is tud helyezkedni. Már most számos diplomás fiatal vagy munkanélküli segélyen él, vagy végzettségéhez nem méltó munkát végez.
4./ A jövő értelmiségéhez tartozni csak színvonalas tudással érdemes. A kiváló tanulmányi eredményt felmutató hallgatók kapnak annyi ösztöndíjat, hogy képzésük költségét tudják fedezni. Hajdanán az Eötvös kollégiumba csak kitűnő vizsgákkal lehetett bejutni, az ott tanuló hallgatók tandíjmentesek voltak és még kollégiumi elhelyezést is nyerhettek.
Ma számos egyetemi oktató panaszkodik a hallgatók – egy részének – alacsony szintű szorgalma, tudása miatt.
Ezen az állapoton szeretne a kormány változtatni.
Ellenszélben nehéz lesz.
Tisztelettel:
Steinbach Sándor
Budapest
Kedves Steinbach Sándor! Köszönöm jószándékú megjegyzéseit. Belülről máshogy látom a helyzetet.
Ad 1. Megszorítást nem tapasztalok az ún. látványsportok, a futball, a műfüves pályák, a stadionberuházások, a Századvég Alapítvány, az ipari méretű szarvasmarhatelep, az autógyárak, a Navracsics-féle Közszolgálati Egyetem, a Hankook gumigyárral együtt létrehozandó Business School állami támogatásában. A komoly gazdasági nehézségekkel küzdő országban a közteherviselés tehát nem arányos.
Ad 2. A felsőoktatást az Ön által említett nyugati országokban szélesítik, a diplomások számának növelésében nem veszélyt, hanem előnyt látnak. Komoly, jól működő tanulmányi ösztöndíjrendszerek működnek. Nálunk ellentétes folyamatokat indított el a kormány. Nem véletlenül nőtt háromszorosára tavaly az Ausztriában tanuló magyar hallgatók száma.
Ad 3. Minden statisztika mást mutat. A regisztrált munkanélküliek között a legalacsonyabb a diplomások száma, azon belül a bölcsészdiplomával rendelkezők számaránya.
Ad 4. Az Eötvös kollégium az elit elitje volt, s talán kicsit még ma is az. 10 éve tartottam ott utoljára előadást, nem tudom, ma mi a helyzet. Az ilyen intézmény szükséges és hasznos egy olyan egyetemi rendszerben, amely a maga egészében nem kíván egy szűk elit klubja lenni. És ma sem Európában, sem az Egyesült Államokban nem kíván az lenni.
Úgy gondolom, hogy ha egy kormány változtatni szeretne a felsőoktatás helyzetén, akkor először hatástanulmányokat készít, egyeztet az érdekeltekkel, kikéri a felsőoktatási rendszer vezetőinek véleményét. Ez nem történt meg, amit a rektorok nehezményeznek is.
Ha egy kormány változtatni kényszerül a felsőoktatás helyzetén, akkor kizárólag ellenérdekű felekkel egyeztessen? Ön hányadikként egyeztetne a kecskékkel arról, mennyi káposztát bízzon az őrizetükre?
A kormány és a rektori konferencia nem ellenérdekelt felek a felsőoktatás átalakításában. Ön a hóhérra és a halálraítéltre gondolhatott. Ott valóban nincs érdekazonosság, és nincs is miről egyeztetni.
De talán a farkasok vagy a káposzták tanácsát sem kérném. Hanem mondjuk a hozzááértőkét 🙂
T. IMB! Ön szerint ki a hozzáértő? Az oktató? A hallgató? Az oktatási szakértő?Esetleg hozzászólhat az is, aki mindkét státuszban előfordult már, de a jelen folyamatokat kívülről, elfogultság nélkül látja?
Értem. Tehát a “kívülállók” az illetékesek: a farkasok, akik a kecskéket káposztástul felfalnák. Szerintem is, ha műtét a kérdés, jobb, ha sem az orvos, sem a beteg nem dönthet, hanem a minisztérium valamelyik ügyintézője. (Mielőtt az én diplomáimat is kétségbe vonná, elárulom, hogy az ELTE-n kitüntetéssel aszolváltam a matematika szakot, de mivel — több más egyéb mellett — logika-specializációt is végeztem, Kerpel-Fronius Gáborhoz hasonlóan allergiás vagyok a sánta “érvek”-re).
Azt hiszem Steinbach Sándor hozzászólása inkább a kormányintézkedés vallott indoklására és dekralált elveire reagált, s nem a konkrét lépésre. A rektori közlemény viszont az utóbbirra vonatkozott. A keretszámok drasztikus megnyirbálása és átstrukturálása a jelentkezések lezárulta előtt egy hónappal aligha szolgálja a felsőoktatás színvonalának emelését. Egy középiskolásnak — és családjának — évekig kell készülnie egy pályairány választására. Továbbá, miként szolgálná a megnevezett célokat a szegény és középosztály — ha a pedagógusokat, orvosokat és egyetemi oktatókat stb. középosztálynak és nem proletárnak tartjuk — gyermekeinek a kasszát uraló közgazdászi és jogi pályáról történő teljes kizárása (hacsak nem szeretik a szerencsjátékot, mert a diákhitel a mai feltételek és magyar körülmények közt az)? Az, hogy a keretszámok ilyen aránya, a keretszámok és a finanszírozás hagyományos összekpacsolása milyen hatást ér el, valóban sokkal összetettebb vizsgálatot és érveket igényel, e hozzászólásban tehát aligha válaszolható meg kellőképpen.
Egykori büfészakosként talán nem meglepő, hogy a blog szerzőjével értek egyet.
Elfogadjuk, hogy kemény és fájó döntéseket kell meghoznia adott esetben egy kormánynak, de olyan nincs, hogy mindig legyenek, akik indokolatlanul mentesülnek a terhek alól. (H.Gy. írásában olvashattunk egy listát ezekről.)
A Fidesz 2/3-ában, amelyre gyakran történik utalás, épp az volt a fő összetevő, hogy olyan embereknek is elege lett tömegesen a korábbi kormányok hasonló machinációiból, akik eredendő szimpátiáik, ideológiai alapállásuk okán a baloldali-liberális politikai mezőhöz kötődtek. Inkább “nem hallgattak a szívükre és szavaztak a Fideszre”, mint olyan politikai csoportosulásra, amely még legkevésbé erodálta addig saját bizalmi, erkölcsi tőkéjét.
A legnagyobb hibát – szerintem – ott vétette a Fidesz kormánya, hogy nem tudott megfelelni ezeknek a minden társadalomban ott lappangó, és időnként felszínre törő erős etikai elvárásoknak. 2010-ben valóban kegyelmi pillanat volt a politikában: és ezt elszalasztották a győztes pártok és a kormányunk.
Orbán Viktor első nyilatkozatában a győzelem után alázatos kormányzást ígért. Ez nekem nagyon tetszett, mert szerintem épp az alázat hiányzik a modern társadalmakból. Az alázat lenne az a lelki alap, amire az őszinte, nyílt kommunikáció, az átgondolt, konszenzuális döntés, és a bátor, egyenes cselekvés épülhetne. A szintén sokszor emlegetett bátorság valójában egy ilyen folyamat végén jelenthetné tényleg a bátorságot, és ekkor nem az erőszakosságot ismernénk fel benne valójában.
Nem kéne félni így cselekedni.
Amikor az egyetemeken felmerül a sztrájk ötlete, az embernek mindig rögtön az jut eszébe, hogy ezzel egyedül a hallgatókkal szúrnánk ki, akik nem tudnák letenni a vizsgáikat. Lehet, hogy egyes hallgatói szervezetek támogatását meg tudnánk nyerni, de a hallgatóság nagy tömegeiét aligha. Erre a magas labdára valószínűleg a kormány is lecsapna, miközben a sztrájk által csak annyiban érezné magát érintve, hogy nem pörög az épületekben a gázóra. Szeretném hinni, hogy rosszul gondolom.
Tisztelt H.Gy.,
a szívemből beszél, de aggódom, hogy az általános sztrájk nem megfelelő tiltakozási forma. Mit érnek el ebben az ügyben azon oktatók, akik nem tartják meg óráikat, vizsgáikat, azon hallgatók akik egyetemet foglalnak? féltem az ügyet, hogy csak feldobná a labdát a hatalomnak: ismét a sértett ugat, de a sértettet nem védi senki. Tehát emiatt nem (csak) a jelenlegi egyetemi apparátusnak kéne felállnia, hanem elsősorban a középiskoláknak (akik a továbbtanulásra készítik fel a fiatalokat) és a szülőknek. Utóbbiak pedig különösen azok, akik a Steinbach Sándor által felvázolt első 3 ellenvetést a legkönnyebben szublimálják: ők azok, akik saját bőrükön érzik, hogy megszorítások vannak, és mégis inkább lemondanak mindenről, csak a gyermekük továbbtanulhasson. És még valami: a mostani szülőket nem érdekli, hogy milyen elhelyezkedési lehetőségek vannak a gyermek számára – hiszen nincsenek.
Szóval egyrészt köszönöm felvetését, másrészt kérném, hogy segítsen, miként lehetne a módszert hatékonyabbá tenni?
Üdvözlettel,
Mai közlemény: “A felsőoktatás átalakításánál a kormány nagyon sok alkalommal egyeztetett a rektori konferenciával és a hallgatói önkormányzatok képviselőivel, és véleményüket figyelembe vette – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkársága pénteken az MTI-vel.”
A MRK közleménye ezzel kezdődött: “Az előzetes szakmai egyeztetés nélkül hozott intézkedéseket az alábbi indokok miatt elutasítja:”
Valaki hazudik. Látjuk, nem elég közleményeket kiadni, mert arra közlemény lesz a válasz. Nem látok más lehetőséget, mint minden világnézeti, ízlésbeli és egyéb aggályt félretéve teljes egységben fellépni a HÖOK-kal, a szakszervezetekkel, a Rektori Konferenciával, a dékáni testületekkel együtt. És igen, a középiskolákkal karöltve. Ők az igazi áldozatok, nem a már bent lévő hallgatóink.
Orbánék mindig csak egyetlen dolgot mérlegelnek: melyik lépésük mennyi szavazatot visz, és mennyit hoz. A szemükben mindenható “közvélemény” ingerküszöbét eléri az, ha egységesen nem vizsgáztatunk, nem írunk alá okleveleket, nem tartunk órákat, amíg tovább folyik a pusztítás. A hallgatóink meg fogják érteni, hogy nem ellenük történik mindez, és okosan meg lehet értetni azokkal is, akik távolról figyelik az eseményeket. Nincs múltam az ellenállásban, úgyhogy módszereket nem ismerek.
“Orbánék mindig csak egyetlen dolgot mérlegelnek: melyik lépésük mennyi szavazatot visz, és mennyit hoz.” Tehát Ön szerint is “többszereplős” az ügy, a nagyjából egy platformon lévő oktató-hallgató érdekegyüttes /több pénzt kérünk/ mellett talán a hozzánemértő adófizető állampolgár /farkas vagy káposzta/ véleménye is számít valahol. Hogyan győzi meg az adózó választópolgárt arról, hogy múlhatatlanul szükséges az ő adójából továbbra is használhatatlan diplomák szerzését támogatni, miközben az egészségügy alig működik, mert már orvosaink is Európa gazdagabbik felét gyógyítják inkább helyettünk?
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Ön tisztán látja a helyzetet, ezért hasonló jellegű megszólalásaira most válaszolok utoljára. A felsőoktatás az alkotmány szerint “közjó”, és nem valamiféle luxusszolgáltatás. Végtelenül igazságtalan és dilettáns dolog úgy összegezni a helyzetet, hogy az adófizetők jelenleg használhatatlan diplomákat támogatnak. Ha ez így van, akkor minden adófizető, aki bármilyen szintű és fajtájú iskolai képzésben részesült, használhatatlan diplomájú tanárok, oktatók munkájának köszönheti végzettségét és iskolázottságát.
Nem állítottam, hogy tisztán látom a helyzetet. Szerintem egy mérnöki diploma is használhatatlan, ha tulajdonosa mérnöki állás híján földműveléssel keresi kenyerét. A kommunikáció szakosok tömegéről ne is beszéljünk, képzettségük színvonaláról naponta kapunk információt a köz- és kereskedelmi médiából. Dunát lehet rekeszteni jogászokkal és közgazdászokkal is, állás számukra sincs, hacsak nem születtek “jó helyre”. Hol itt a köz java?
Minden tiszteletem mellett megjegyzem, hogy hozzászólásomból levont következtetései nem korrektek és logikailag sem helytállóak.
Nem vitatom, hogy az egyetemeknek valódi tudást igazoló, értékes diplomákat kellene kiállítaniuk, s hogy a diplomásoknak a köz javát is szolgálniuk kell. Valóban aránytalanságok tapasztalhatók, és csakugyan túlképzés van egyes szakokon, miközben más területeken szükség lenne képzett értelmiségre. Ebben nincs vita közöttünk. A kormányzati intézkedéseket értékeltem Öntől eltérő módon. Úgy vélem, igazuk van a rektoroknak, amikor arra utalnak, hogy ezek az intézkedések növelik a bajt, az aránytalanságot, szociálisan igazságtalanok, elűzik a tehetséges diákokat az országból és gazdasági szempontból is károsak.
Azon elgondolkodtak-e az Urak, hogy az IMF/Világbank Bokros óta követeli a felsőoktatás ingyenességének megszüntetését?
Én duplán árulónak tartom az Orbán-kormányt, mert ezt megteszi, emellett meg jönnek az óriásplakátok, hogy nem engedünk az IMF-nek… (A családtámogatásokat a következő kormány fogja elvenni!)
Kedves H.GY.! Azért nincs érdekegyeztetés, mert nem a saját akaratukból csinálják, hanem parancsra, és végig fogják vinni, és minden rektor be fog hódolni. És emellett a milliárdok a focinak azért vannak, mert az a bére az ilyen csicska-cselekedeteknek.
‘Én duplán árulónak tartom az Orbán-kormányt, mert ezt megteszi, emellett meg jönnek az óriásplakátok, hogy nem engedünk az IMF-nek’
Nem árulók, egyszerűen arról van szó, hogy lehetetlen sokáig koherensen hazudni.
AKi erre adja a fejét az egyszer ellentmondásba kerül magával.
‘A családtámogatásokat a következő kormány fogja elvenni!’
Már félig vissza is vették. Az infláció évi 6% körül van.
observatrix a manapság oly szokásos érvelési hibát követi el: vannak használhatatlan diplomák, ergo mindegyik diploma az. Vannak az egyetemeken kényelmesen lébecoló hallgatók, ergo minden oktató és hallgató kényelmesen lébecol, ergo bármilyen változásban ellenérdekelt. Ebben az érvelési logikában az egyébként meggyőződése szerint mindent mindenkinél jobban tudó küldetéstudatos kormány is osztozik (amely egyébként abban a tekintetben kínos hasonlóságot mutat az általa megvetett gyurcsány-kormánnyal, hogy át- és végiggondolatlan improvizatív átalakításaival rendre több kárt okoz, mint hasznot hajt, s viszont lassan már minden társadalmi réteggel harcban áll.
szerintem azt senki nem vitatja, hogy valamiféle hozzájárulásra szükség van – én magam erősen tandíjpárti vagyok, azt gondolom ugyanis, hogy az, hogy valaki arra az útra lép, hogy diplomát szerezzen, az befektetés a jövőjébe. nem gondolom, hogy irreális és igazságtalan elvárás lenne, hogy az illető viselje ennek a tehernek egy részét vagy akár a nagyobb részét.
amit azonban nagyon kínosnak tartok, hogy mindezt az utolsó pillanatban rángatják, gyakorlatilag felkészülési lehetőség nélkül. itt évekre szóló döntéseket kell meghozni, s könnyen lehet, hogy sok olyan diák van középiskolában, aki bizonyos, állandónak vélt feltételek mellett évekkel ezelőtt választotta ki a leendő szakját, amit érdeklődése és anyagi lehetőségei szerint megengedhetőnek gondolt, s éveken át készült rá, s most szembesül azzal, hogy nem, vagy úgy nem elérhető számára, ahogy eddig képzelte. szerintem ilyet nem nagyon lehet emberekkel csinálni.
mint ahogy azt sem, hogy ezt a nem kis tandíjat úgy engedjék rá a diákokra, hogy nem áll mögötte kiszámítható diákhitel- és ösztöndíjrendszer. nem a tandíjtól magától lesz ez szegregációs és restriktív intézkedés, hanem ez utóbbiak hiányától.
és azt is gondolom, hogy ilyen tandíj mellett lesz egy nagyon komoly negatív hozadéka az intézkedésnek: még a szegényebb szülők is elvégzik azt a kalkulust, hogy a tandíj maga már nem sokkal kevesebb, vagy éppen már több, mint máshol európában, ahol – eu-polgárok lévén – ugyanazok a feltételek járnak nekünk, mint a helyieknek. és hogy lehet, hogy a gyermeknek csak az első fél évét kell külföldön megfinanszírozni, utána már talál munkát magának s nagyrészt eltartja magát, s így adott esetben olcsóbban nem rosszabb, sőt sok esetben jobb minőségű oktatást kap. ráadásul kiszabadul ebből a hihetetlen mocsaras és lélekromboló hangulatú országból, meglát egy más, konstruktívabb világot, ahonnan nagy eséllyel nem akar majd hazajönni.
ez lesz a nagy tragédia, mert így tényleg a legjobbjainkat veszítjük el.
Egyetértek, és tény,hogy jelenleg is van tandíj. A hallgatói szerződés és a Diákhitel 2 pontosan arról szól, hogy mindenki tandíjat fizet, de egy egyre szűkülő csoport helyett az állam ezt bizonyos feltételekkel, pl. röghözkötés, átvállalja. A tandíj ebben a formában nem jó, az ösztöndíj mögött álló hitelkonstrukció káros a hitelt felvevőnek, aki több millió forintos adóssággal kezdi friss diplomásként az életet, és akinek az állam a szerződésben nem garantálja azt, hogy lesz munkahelye. A szerződést érdemes elolvasni: mindent kér, de semmit nem ad a tandíj kifizetésén kívül. Káros az adófizetők közösségének is, hiszen az ő adójukból fogja az állam a piaci kamat és a diákhitel kamata közötti különbséget kifizetni (jelenleg kb. 4 %-ot).
Ez a rendszer valóban arra kényszeríti a tehetséges, nyelvtudással bíró fiatalokat, hogy külföldön folytassák a tanulmányaikat.
A múltheti kormányülésen elfogadott számok, és a nyilván hamarosan megjelenő kormányrendelet mindezt alulmúlja az állami finanszírozású helyek teljesen ideologikus elosztásával. A kormány most például azt üzeni, hogy ennek az országnak az idén felvételizők nemzedékéből összesen 100 művészre és 550 bölcsészre lesz szüksége. Honnan tudja ezt? Piaci alapon? Matolcsy megálmodta?
A nagyobb baj az, hogy a felsőoktatás finanszírozásának mikéntje továbbra sem világos. Ha marad a hallgatói normatíva a finanszírozás legfontosabb faktora, akkor szakok, karok, egyetemek megszűnnek. Erre Orbánék azt mondják, hogy lám-lám a piac döntött, ezekre a szakokra, egyetemekre nincsen szükség. És ez a legnagyobb galádság, hiszen az egyetem ügye nem piaci kérdés; a hallgatók választását ők manipulálják a keretszámok elosztásával és a közhangulat befolyásolásával – ld. filozófus-perek, bölcsészet-ellenes szórólapok (sic!), nyilatkozatok, a kultúra és művészet intézményrendszereinek fura átalakításával. A hallgatók és szüleik nagy része úgy gondolkodik, hogy ha már nem mehet a gyerek külföldre, akkor itthon olyan szakra felvételizzen, amit az állam nagyobb arányban finanszíroz.
Számos fenntartásom és ellenvetésem volt Bokros és Magyar Bálint elképzeléseivel szemben, amelyeknek sokféle módon és formában hangot adtam. Sajnos, most azt kell látnom, hogy a legrosszabb verzióban tér vissza mindaz, amit akkor kifogásoltam, hiszen a jelenlegi oktatáspolitika a sunyiság és a teljesen elhibázott fiskális szemlélet ötvözete. Sunyi, mert nem vállalja annak ódiumát, hogy kimondja: erre és erre a képzésre szüksége van a társadalomnak, erre és erre nincsen, és mert nem nevezi nevén a dolgokat, pl. a létező tandíjat.
szeretném kérdezni, hogy a diákhitelnél a konstrukcióval vagy az arányokkal van-e baj. én liberális oldalról jövök: szerintem az ember maga választja az életstratégiáját – ebben benne van, hogy akar-e diplomát.
akar-e diplomát ingyér’, akar-e kevés pénzért, akar-e mérsékelten sok pénzért, vagy akar-e drágán. ha nem az első, akkor ki tudja-e ezt gazdálkodni úgy, hogy azonnal vagy menet közben kifizeti. netán hitelt kell fölvennie. ez, mondom, egyéni stratégia kérdése – és szerintem nem kell mögötte állnia annak, hogy az állam garantálja az álláshoz jutást.
igen, sokismeretlenes egyenlet ez, nem kockázat nélkül. a probléma egyrészt az, hogy valóban nem kevésbe kerül az oktatás, és többnyire valóban kevés a kezdőkereset, amiből a visszafizetését ki kellene gazdálkodni. de attól, hogy rosszak az arányok, nem biztos, hogy maga a konstrukció rossz.
szerintem nem ez a rendszer kényszeríti külföldre a jobb hallgatókat, hanem az, hogy szembesülnek az oktatásuk költségeivel, és ha már szembesültek, akkor elkezdenek figyelni az ár-érték arányra, amiben a magyar egyetemek jelentős része viszonylag rosszul járna ilyen mértékű tandíjjal.
abban viszont, amit ez után ír sunyiságról, ideologikusságról, maradéktalanul egyetértek.
A diákhitel önmagában örvendetes. A diploma befektetés, jó, ha kedvezményes hitellel tudnak a fiatalok befektetni a legjobb dologba, a tanulásba. A konstrukciót tartom rossznak, ez az elemzés például elég meggyőző: http://magyarnarancs.hu/publicisztika/felsooktatas-eletre-halalra-78647 és nem olvastam hasonlóan meggyőző elemzést a diákhitel II védelmében.
Úgy gondolom, vannak olyan szakmák, amelyek alapvető fontosságúak a polisz működtetéséhez, pl. tanár, orvos, stb., – egy rendes Alkotmányból legalább közvetve kiolvasható, hogy melyek ezek -, amelyek esetében a képzésbe és a mukaerőpiaci folyamatokba történő állami beavatkozás alapvető érdek. Tehát joga van az oktatási kormányzatnak azt mondani, hogy ennyi történelem tanárra van szükségünk, ennyi orvosra, az ő munkájuk nélkül bajban lennénk. Ehhez persze nemcsak megfelelő statisztikákra van szüksége, hanem világos elképzeléssel kell rendelkeznie a polisz jövőjéről, céljairól, lehetőségeiről. A legjobbak tanulását tehát az állam finanszírozza és garantálja az elhelyezkedésüket. Ez létező gyakorlat volt – nem csak a Kádár érában -, hiszen Klebelsbergéknek sikerült ilyesfajta elvek érvényesítésével talpra állítani az országot egy nehezebb gazdasági, történelmi és politikai helyzetben. (Senkit ne vezessen félre az, hogy ma Klebelsberg Kunó nevét gyakran emlegeti a valójában anti-klebelsbergi kultur-, és oktatáspolitikai gyakorlatot folytató kormányzat.)
Kedves H.Gy,
köszönöm, hogy erre a cikkre fölhívta a figyelmemet – erre még később visszatérek. először viszont oda kanyarodnék vissza, amit a polisz működtetéséhez szükséges foglalkozásokról és azok betöltőiről / betöltőinek képzéséről írt. mert itt nagyon lényegi különbség van köztünk.
azt gondolom ugyanis, hogy éppen nem állami feladat ezeknek az embereknek a képzését finanszírozni. egyrészt azt gondolom, hogy már az is kétes, hogy az államnak kellene garantálnia ezeknek az embereknek az állását, másrészt az állami finanszírozással az állna pariban, ha az állam kötelezné ezeket az embereket, hogy azokban a foglalkozásokban dolgozzanak, amelyekre kiképezték őket. ez az én liberális lelkemnek annyira nem tetszik.
a polisz működtetéséhez szükség van orvosokra és történelemtanárokra? ebben azt hiszem, megegyezhetünk. én annak idején kaptam történelemtanári képzést pécsett, még a kádár-rendszerben, mondjuk a nyolcvanas évek második felében. egy pillanatig nem dolgoztam történelemtanárként. az állam nem garantált nekem elhelyezkedést, nem is kötelezett rá, s őszintén: amikor befejeztem a tanulmányaimat, nem is gondolkodtam egy pillanatig azon, hogy tanár legyek. ebben az értelemben az állam részéről ez kárba veszett ráfordítás.
ha az oktatás továbbra is ingyenes marad, ahogy szeretett vezérünk népszavazási kezdeményezésében javasolta, az ilyen kárba veszett ráfordítás lehetőség marad. márpedig a ráfordítás mértéke nem csekély – szerintem ugyanis megegyezhetünk abban is, hogy egy-egy egyetemi hallgató oktatása pénzbe kerül, adott esetben nem is kevésbe. például az orvosoké – mi haszna abból a polisznak, ha itthon kiképzik az orvost, majd elmegy máshova dolgozni. erre találták ki, ugye a röghöz kötést. illetve azt, hogy aki ezt nem vállalja, az vállaljon részt a saját képzési költségeiben, utólag, jövedelemarányosan megfizetett hozzájárulással.
én ebben semmi problémát nem látok. s az ön által idézett cikk sem tántorít el engem ettől. a probléma – mint az előző hozzászólásomban írtam – leginkább az arányokban van: hogy azt, hogy a polisz számára a történelemtanár vagy az orvos fontos, ugyanez a polisz nem fejezi ki az illető orvos jövedelmében. ha egy orvosnak a bruttó kezdőfizetése 20%-át oda kell adnia törlesztésként, ráadásul kb 20m forint költséget kell törlesztenie 120e ft-os fizetésből, akkor nem azzal van a baj, hogy a képzés drága (ezen nyilván nem nagyon lehet segíteni), nem azzal, hogy az egyénnek ezt meg kell fizetnie, hanem abban, hogy a képzettség költsége és az érték, amelyet ez a képzettség a hazai piacon eladható, vulgo: amennyi fizetést kapni lehet a képzettségnek megfelelő állásban, az egyszerűen nem áll arányban egymással.
szerintem ez nem oktatási kérdés: amíg egy gimnázium történelemtanár inkább elmegy öregembereket ápolni vagy au pairnek angliába vagy németországba, amíg az orvosok jól elmennek négy-öt hónapra angliába, hogy utána itthon jól ellegyenek ugyanannyi ideig, addig én azt mondom, hogy a társadalom nagyjából kifejezi, hogy mennyit ér neki ezeknek az embereknek a munkája. és ilyenformán maximum tüneti kezelés, hogy a képzés költségeit nem tesszük nyilvánvalóvá a hallgatók számára és úgy intézzük, hogy ne ők viseljék.
a bajt egyébként súlyosbítja, hogy kifejezetten a permanens ideiglenesség állapotában élünk – nem tudnám hibáztatni azt a diákot, aki ma nem mer diákhitel II-t igénybe venni, mert ki tudja, hogy miként változnak meg a szabályai – alaptörvénybe is írva akár – jövő augusztusról jövő szeptemberre.
‘ egy pillanatig nem dolgoztam történelemtanárként. az állam nem garantált nekem elhelyezkedést, nem is kötelezett rá, s őszintén: amikor befejeztem a tanulmányaimat, nem is gondolkodtam egy pillanatig azon, hogy tanár legyek. ebben az értelemben az állam részéről ez kárba veszett ráfordítás.’
Biztos?
Egy technikusnak sincs szüksége sok dologra abból, amit érettségiig megtanult. Azért még nem kidobott pénz technikusoknak irodalmat vagy történelmet tanítani.
Egyáltalán nem baj, ha sok bölcsészdiplomás végül más területen köt ki. A tudásuk, szemléletük hasznosulhat így is.
bocsánat, david vincent, valamiért nem kínálta föl, hogy neked válaszoljak, így itt fűzöm tovább:
ezt a gondolatmenetet azért írtam le, mert h.gy. felvetése az volt, hogy az államnak tudnia kell – statisztikákból, innen-onnan -, hogy hány történelemtanárra van szüksége, s ennyit kell a közösség érdekében ingyen képeznie.
ebből a szempontból kárbaveszett – mert nem lettem történelemtanár, nem töltöm be azt a pozíciót, amire képeztek és pénzt áldoztak. elmentem a magánszférába, informatikai céget tulajdonlok többedmagammal, fizetem / fizetjük az adót az államnak rendesen, nyilván hasznosítom valamennyire az egyetemen szerzett tudást. de abban az értelemben, ahogy h.gy. gondolja, biztosan nem hasznosult a képzésemre fordított pénz.
és nem nagyon hiszek abban a bölcs államban, ami ezt pontosan előre tudja jelezni. hiszek viszont a kereslet-kínálat törvényeiben. és hiszek abban, hogy a kiszámíthatóság csodát művelne ebben az országban – mint ahogy az is, ha kevesebb ideológiai ballaszttal közelítenénk fontos dolgokhoz.
ha például be mernénk engedni az egészségügybe a magántőkét – mert nem igaz, hogy az egészség nem üzlet. elárulom: iszonyatos pénzeket költenek az emberek az egészségükre, adott esetben helyesen – egy ennek a töredékét kitevő egészségügyi co-payment (pl a vizitdíj) viszont ideológiai alapon szentségtörés. és igen, szembe kell nézni azzal, hogy akinek több pénze van, az több mindent tud megvásárolni magának, akár az egészségügyi ellátás tekintetében is… de ez messzire vezet, csak ott kapcsolódik ide, hogy miközben az állam egyre kevesebbet költ az egészségügyre, a magántőkének sok tekintetben meg van kötve a keze, aminek néhány egyszerű logikai lépésben világos a kapcsolata az orvos-elvándorlással is…
nos, az a magyar narancsos cikk régi, ergo NEM aktuális. (a blogírót minősíti, h képes 10 hónappal később idecitálni, ez alapból egy kövér elégtelen.)
NEM aktuális, mert NEM szerepelnek benne a köv. szavak: “előtörlesztés” (bármikorbármennyit), “részképzés”/”részfinanszírozás” (nem a hallgató állja a teljes összeget), “35”/”harmincötéves” (ennyi éves korig nincs törlesztési kötelezettség), “minimálbér” (ez alapján kell az első két évben törleszteni), “mérséklés” (már a bruttó bérből törlesztésnél kérhető, akár 2 évre), “szüneteltetés” (gyed/gyes kapcsán erre is van lehetőség), “állami szféra” (az itt dolgozóknak az állam átvállalja a törlesztést), “adókedvezmény” (ilyen is lesz a piaci szereplőket motiválandó, ha átvállalják a munkaerő diákhitelét).
persze lehet azzal riogatni, h elvileg létezik majd olyan orvos, aki 20 millás adóssággal kocog ki a sotéról, de ez a teljes felsőoktatás helyzetéről semmit nem mond el, el lehet menni külföldre tanulni, valszeg a többszörösébe kerülne ugyanez a képzés, élni meg mégsokkaltöbbe. VAGY el lehet menni 25 évesen külföldre melózni, vagy 27 évesen a rezi képzés után, vagy 30 évesen szakvizsgával, és pikk-pakk vissza lehet fizetni a kinti fizuból a hitelt, vagy egy részét: “A pénztárakkal leszerződött németországi orvosok átlagfizetése nettó 5442 euró a német egészségpénztárak szövetsége által rendelt tanulmány szerint – írja a Világgazdaság.” – 5 év alatt ez laza 326.520 euró, azaz olyan 92 millió forint, egyébként ebből a havi fizuból a szemfüleseknek kijön, h nagyjából a magyar orvosképzés TELJES összege megkereshető egy röpke év alatt..
ugye.
a károlin pl. “öngyilkos” mód ezzel zárják a dh-s prezit: “A fent említett feltételek alapos megfontolásával a Diákhitel 2 remek lehetőséget kínál arra, hogy
versenyképes diplomát szerezhessen, a képzés biztosított anyagi hátterének nyugalma mellett.” (http://www.kre.hu/portal/images/stories/doc/tajekoztato_es_fontos_tudnivalok_a_diakhitel_igenylesehez.pdf) de biztosfélrebeszélnek..
na, szal, kéne tudni, h miről van szó, utána lehet/vanértelme fikázni/sírni/hidatfoglalni/népszavazástkezdeményezni.
bárfelőlem..
szabadországez. 😉
Tisztelt BPE! A diákhitel 2 konstrukcióra reagál a cikk, s mivel az idő halad, a kettő együtt öregszik. Azt nem tudom, hogy egy elégtelen (1) mitől kövér, én inkább soványnak mondanám.
Hogy a kormány mit gondol, azt nem tudom, de Kerpel-Fronius Gábor első mondatából kiderül, nem matek szakon végzett. Mégegyszer: nem állítottam, hogy minden diploma használhatatlan. Kihagyta a felsorolásából: léteznek “ellébecoló” felsőoktatási intézmények is, amelyek megengedhetik maguknak, hogy a meghirdetetthez képest a képzési idő felénél megváltoztassák az adandó diploma minőségét. Sajnos, nem remélem, hogy a változtatások ezeket az intéményeket fogják megregulázni. A második bekezdésben leírtakkal teljes mértékben egyetértek.
kis belegondolással kiderül, hogy mindegy, hogy milyen szakon végeztem – pont azt mondtam, hogy szerintem hibás az a logika, amelyet idéztem. és valóban nem mondta, hogy minden diploma használhatatlan, csak az érveiből tűnt úgy, mintha a mostani intézkedéseket azért tartaná helyénvalónak, mert ezt feltételezi. ha nem így van, akkor tévedtem és elnézést kérek a feltételezésért.
Kedves Gábor, a december 9, 2012 – 5:27 du. – hozzászóláshoz:
Az érvelés szempontjából megkülönböztetném az egyéni példákat, mert azokra tetszés szerinti egyéni példákkal lehet válaszolni; a felsőoktatási modelleket, amelyek bizonyos feltételekhez kötöttek, és vagy működtethetők vagy nem; és az eszményi állapottal kapcsolatos (hit)elvi vitákat. Ami az utóbbit illeti, abban egyetértek, hogy a bérek rendezése alapvető kívánalom lenne, és számos bajt orvosolna, pl. az elvándorlást, a kényszerű pályamódosításokat. A piac mindent elrendező erejében azonban még ebben az esetben sem bízom. Nyilván ebből a szempontból az Ön liberális önmeghatározásához képest engem konzervatívnak lehetne nevezni, bár nem szívesen aggatok magamra címkéket azon kívül, ami a blog nevében is szerepel. Ez tehát a politikafilozófiai viták területe, amit most szívesen elkerülnék.
A modellek esetében – és ez volt a kritikám és megszólalásaim kontextusa – a jelenlegi oktatáspolitika, a szerződés és a röghözkötés kapcsán felmerült az a kérdés, hogy ha az ismert demográfiai és gazdasági körülmények közepette az állam ösztöndíj formájában átvállalja a tandíj fizetését a hallgatótól, és ezt szerződésben rögzíti, akkor biztosítania kell-e a végzés utáni elhelyezkedést. Szerintem ebben a modellben gondolkozva igenlő a válasz, sőt egyes területeken ez nagyon kívánatos lenne, elsősorban a pedagógusok és az orvosok esetében. Ez járhat azzal a feltétellel, hogy pl. 5 évig egy adott helyen kell majd dolgoznia. Gondoljunk bele abba, hogy a piac is így működik, hiszen a cégek hasonló feltételekkel adnak ösztöndíjakat a hallgatóknak. Ha az Ön számítástechnikai vállalkozása szponzorálja egy fiatal szakirányú képzését, akkor szerződésben rögzíti, hogy hány évig kell majd a cégénél dolgoznia. Nem örülne, ha kitaníttatna valakit, aki azután elmenne au pair-nek. Természetesen ehhez is elfogadható bérekre van szükség.
kedves h.gy.
sok mindenben igaza van – és szerintem nekem is igazam van dolgokban. egyvalamiben vagyok biztos: hogy teljesen rossz a sorrend. valamiért – és itt szerintem a liberális és konzervatív álláspontok sem különböztetnek meg bennünket – azt gondolom, hogy előbb kellene jó sok embernek egymással ilyen vitákat folytatnia, egyébként mindenféle nyomásgyakorlásra és érdekképviseletre alkalmas csoportokba és rendeződve, hogy kikristályosodjanak az ilyen tárgyú vitában felhasználható és a diszkreditált érvek, s csak utána következne logikusan az átalakítás.
mert így ez most egy kicsit veszett fejsze nyele: egy ki tudja milyen háttérelképzelésekkel és háttérszámításokkal felvértezett kormány döntött valamit, a döntés ellenzői meg sajnos – én legalábbis így látom – most kapkodnak az érvek után, s ebből megint a szokásos kakofónia lesz értelmes beszéd helyett.
(ez a megjegyzésem persze nem annyira önnek szól, mint inkább általános búsongás a helyzet felett.)
a blogja pedig a személyemben nyert egy – lehet, hogy rendszertelen, de mégiscsak – olvasót.
minden jót kívánok
kfg
Kedves Gábor, nagyon köszönöm! Igaza van, az elvi kérdésekről értelmes párbeszédre van szükség. Elnézést, ha ezzel kapcsolatban elutasítónak tűnt a válaszom. Viszonylag ritkán írok közéleti tárgyú bejegyzéseket, mert alapvetően teológiai, filozófiai és művészeti kérdések érdekelnek. Nagyon örülök, hogy ezen a fórumon kibontakoztak már üdítő, tanulságos és valóban termékeny viták, pl. Matthaios és Bystander között, amiből nagyon sokat tanulok. Remélem, így lesz ez a politika-filozófiai kérdések kapcsán, ha továbbra is megtisztel azzal, hogy ide látogat. Üdv: Heidl György
Amerika és kivándorlás nélkül az oláh parasztlázadásnál rettenetesebb lázadás törne ki Magyarországon… a magyar politikusoknak ezer évig kellene sírniuk legalább. Sírjanak és bömböljenek, uraink, nagy férfiak. Ami átok ül ezen a szerencsétlen országon, mind önökért ül. Ami bűnt elkövettek, mind önök követték el. A Zápolyák, a nagy hazafiak, a politikusok. Ady: Jegyzetek a napról Budapesti Napló 1907. júl. 3
Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú ember baromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki minden színű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának.
A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek… minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket azzal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen al-
kalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre… A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a magyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes… egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!… a folytonos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni.Szabó Dezső
(És ez az a „polgári középosztály” amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni!?)
Tisztelt H.Gy!
Egyetértek Önnel. Fiam most végzős, esélye, nem fizetős helyre bejutni közelít a nullához. Ha nem jut be, itthon, érettségivel munkát nem kap. Tandíjat még “részösztöndíj”-at se akarok fizetni, sajnos nem is tudok. Elvált szülőként egyedül nevelem őt és a már negyed éves egyetemista lányomat. Én sokkal keményebben fogalmazok a politikusainkról, egyáltalán nem bízok bennük.
Úgy gondolom, hogy nem a leendő hallgatóknak kellene az oktatásukat finanszírozni, hanem az egyetemekről főiskolákról kikerült és elhelyezkedett végzettek után kellene a munkáltatóknak egy komolyabb összeget letenni az állam vagy iskolák felé. Ugyanis úgy látom, hogy a tényleges valódi “felhasználók” úgymond “végső fogyasztók” azok a munkáltatók. Erre van egy elméletem is szívesen megosztom Önnel, ha érdekli. Ha semmilyen más módon nem tudok tiltakozni a jelenlegi döntés ellen, akkor nem marad más hátra, mint az én kis csonka családom is elhagyja az országot. A lányom a magyaron kívül két nyelvvizsgával bír és a fiamnak is van már egy nyelvvizsgája. Számukra egy új helyen, ezek birtokában könnyebb lesz az életkezdés. Elegem volt már a 4 évenkénti soha be nem tartott ígéretekből a politika részéről.
Egy elkeseredett anyuka
Nagyon köszönöm, természetesen érdekel az elmélete!