Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

A házasság mint filozófiai iskola

Musonius Rufus (Kr. u. 30 – 100 v. 101) sztoikus filozófus, aki keresztény szerzőkre is nagy hatást gyakorolt,  a természet, a phüszisz fogalmát tekinti kiindulópontnak a házasság értékeléséhez. A hitvesi szeretet természetes (kata phüszin), mert a nemek természetes különbségéből fakad.

„A házasság pedig, mert hát mi más is volna, nyilvánvalóan természetes. Ugyan mi más végett osztotta az ember megalkotója két részre fajunkat, majd alkotott kétféle nemi szervet az embernek, hogy az egyik nő, a másik férfi legyen? Mi végre oltott mindkét nembe – a férfibe a nő iránt, a nőbe a férfi iránt – erős vágyakozást egymás társaságára és a közös életre, és erős vágyat is, hogy egymással egyesüljenek? Vajon nem köztudott-e, hogy az volt a célja ezzel, hogy azok ketten együtt legyenek és együtt éljenek, az életfenntartásukhoz szükséges dolgokat egymással közösen teremtsék elő, és gyermekeket nemzzenek, azokat közösen neveljék, hogy fajunk örökre fennmaradhasson.” (Diatr. 14. Fodor Nóra fordítását idézem, szükség esetén pontosítva vagy megváltoztatva.)

Természetes a férfi és nő erős vágyakozása egymás társaságára, a teljes testi-lelki közösségre, és természetes az ösztönös vágyuk arra, hogy egymással egyesüljenek. Ennek eredménye a férfi és nő együttélése, a szükségletek közös előteremtése, a gyermekek nemzése és a róluk való gondoskodás, és ezáltal az emberiség fennmaradása. „Kik számára elfogadott közössé tenni mindenüket, mind testüket, mind lelküket, a férjen és a felségen kívül? Ezért aztán  a férfi és a nő egymás iránti szeretetét mindenki öröktől fogva fennállónak gondolja.” (uo.)

A sztoikus filozófus házasság-felfogásából szükségképpen következik, hogy egyedül a házasságon belüli és csakis a gyermeknemzésre irányuló szerelmi együttlétet tekinti természetesnek és jogosnak. Mivel a társadalom törvényei a természet törvényeire épülnek, és mert a házasság intézménye az egyetlen válasz a nemek természettől adott különbségére, minden házasságon kívüli heteroszexuális szeretkezés (aphrodiszia) jogtalan és törvénysértő, a homoszexuális aktus pedig merénylet a természet ellen (para phüszin to tolméma). „Az az ember, aki nem kéjsóvár vagy romlott, szükségszerűen csupán a házasságon belüli szerelmeskedést tartja erkölcsösnek, amelynek célja a gyermeknemzés. Amikor azonban pusztán a kéjt keresi, még a házasságon belül is erkölcstelen és törvényellenes. Az ölelkezés egyéb fajtái közül pedig a házasságtöréssel járók a leginkább elítélendők, és amazoknál semmivel sem kevésbé elfogadható a férfiak vonzalma saját nemük iránt, mivel ez merénylet a természet ellen. Valahány férfi-nő viszony, még ha nem is jár házasságtöréssel, ha törvénytelen, szégyenletes is, mivel a féktelenségtől vezérelve született.” (Diatr. 12.)

Musonius szerint a házasság a legmagasabb rendű barátság. Életközösség, amelyben a házastársak közösen megélhetik a filozófushoz méltó életet. A sztoa mellett elkötelezett gondolkodó a többi hellenisztikus filozófiai iskola képviselőjéhez hasonlóan elsősorban életformának tartja a filozófiát, ami az ő szemében felértékeli a házasságnak, az emberiség legalapvetőbb társas életformájának a jelentőségét. Az életmód tudatos alakítása, az önmagamra figyelés, a filozófiai értelemben vett öngondozás közösségben történik, elsődlegesen a választott filozófiai iskola közösségében. A természet által létrehozott közösség, a házasság és a család azért határozható meg egyfajta filozófus-közösségként, mert a filozófus célja éppen a természettel összhangban lévő élet megvalósítása. A természet ebben az összefüggésben egyszerre jelenti a világmindenséget elrendező és felékesítő Értelmet, amely csíraszerűen, formáló elvként minden valóság, minden dolog mélyén jelen van, valamint az emberi természetet.

Az emberi természet kettős, férfi és nő. Közösségüket a beléjük oltott kölcsönös vágyakozás hozza létre, amelynek csak egyik eleme, legalsóbb rendű megnyilvánulási módja a fajfenntartás ösztöne. Az utódnemzésre irányuló szexuális vágy része az emberi természetnek, de nem azonos vele. A fajfenntartás ösztöne a magányosan élő állatoknak is sajátja, az emberben azonban eredendően ott munkál a törekvés a közösség létrehozására, az otthon megteremtésére.  Ennyiben a méhekhez hasonlítható, „amik képtelenek magányosan élni, sőt elpusztulnak egymagukra hagyva, és a rajok egyetlen közös tevékenységben önfeláldozón együtt dolgoznak a többivel.” (Diatr. 14.) Ehhez hasonlóan minden embernek úgy kell megteremtenie a saját otthonát, hogy egyben tekintettel van a tágabb közösség, a polisz érdekeire, és megfordítva, a polisznak alapvető érdeke a családi otthon, és az azt megalapozó házasság védelme. Amit manapság úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a család a társadalom alapsejtje, azt Musonius – és később tanítványa, Epiktétosz – a házasság (gamos), az otthon (oikos) és a városállam (polis) szoros kapcsolatával szemlélteti. „Mindenkinek törődnie kell saját városával, és a városra tekintve kell otthont alapítani. Az otthon megalapításának kezdete a házasság. Ezért aki lerombolja az emberi házasságot, lerombolja az otthont, lerombolja a poliszt, lerombolja az egész emberiséget, hiszen az nem maradna fenn, ha megszűnne az utódnemzés, és nem létezne tisztességes és törvényes utódnemzés, ha nem lenne házasság” (uo.).

Musonius itt a házasságot és a poliszt megtagadó cinikusokra utal, anélkül, hogy megnevezné őket. A sztoikus filozófus szerint az otthon alapításánál figyelembe kell venni azt, hogy a polisz az otthonok közössége. Ahogyan a polisz alapja az oikosz, úgy az oikosz alapja a házasság. A társadalom alapegysége tehát az oikosz, amely az antikvitásban sokkal szélesebb jelentésű fogalom volt, mint a „család” modern fogalma. Az oikosz jelentheti a családfő által birtokolt anyagi javak összességét, de mindazokat a személyeket is, akik alá vannak rendelve a családfő tekintélyének: a feleséget, a gyermekeket, a rokonokat, a szolgálókat és a rabszolgákat. Hasonlóképpen, a latin familia és domus egyszerre vonatkozott a birtokolt anyagi javakra és a családfő, a pater familias hatalma alatt álló személyekre. Ami az utóbbiakat illeti, a familia alapja a férfiági leszármazás (agnatio), a domus fogalmába pedig beletartozott a nőági rokonság is (cognatio).

Az oikosz fogalma felbukkan a görög nyelvű Szentírás egy fontos helyén: „Álmot bocsátott Isten Ádámra, és elaltatta. Kiemelt egyet az oldalaiból és hússal betöltötte a helyét. És asszonnyá építette (ókodomészen) az Úr, az Isten az oldalt, amit kiemelt Ádámból, és odavezette őt Ádámhoz.” Az itt szereplő, összetett oikodomein (ti. oikon+domein) ige, amit a Vulgata a megfelelő aedificare-val („felépíteni”) fordít, a ház, az otthon megépítését jelenti. A szöveg tehát felhívja a figyelmünket az asszony és az oikosz, valamint a hasonló jelentésű domosz (ház, család, otthon) természetes kapcsolatára. Az asszony maga az az oikosz, akit Isten Ádámból felépít, és Ádámhoz vezet, hogy társa legyen (vö. 1Kor 8,1: „a szeretet épít”). Noha a férfi a családfő, aki, mint Musonius egyik kortársa írja, az otthon élére rendeltetett (vö. 1Tim 3,4-5), a természet az asszonyt építette oltalmat biztosító házzá. Az anyaméh az a természetes otthon, amely egyszerre biztosítja a védelmet és a növekedéshez szükséges táplálékot minden egyes megfogant magzatnak. Ez az otthon a család természetes alapja, és ez teljesedik ki azzá az otthonná, háztartatássá, amely a polisz alapját jelenti, és amelynek szintén az asszony a középpontja.

***

A fenti gondolatokat az Alkotmánybíróság egy friss határozata körül kialakult vita különösen időszerűvé teszi. A heves egyházi reakció sajnos célt téveszt, amikor teológiai alapon próbál érvelni, és a házasság isteni eredetére hivatkozik. Erre ugyanis itt és most nincsen szükség, hiszen a felmerült kérdések megközelíthetők  és megválaszolhatók természetjogi alapon. A teológiai érveket tartsuk meg a házasság szentségének alátámasztására. A felháborodás oka ráadásul az a félreértés, hogy az AB határozata megváltoztatja a család fogalmát. A magyar Alkotmány nagy érdeme a család és a házasság védelme, valamint az emberi méltóság és élet tiszteletének megőrzése. Az AB határozata által kiváltott felbuzdulásra szerencsére született megfontolt és józan válasz, érdemes elolvasni.

Advertisements

12 comments on “A házasság mint filozófiai iskola

  1. matthaios
    december 20, 2012

    Csak egy megjegyzés a különböző törvényekkel kapcsolatban. A felosztást a katekizmusból idézem, itt jól meg van fogalmazva: „Az erkölcsi törvény különböző formákban fejeződik ki, de valamennyi összefügg egymással: örök törvény, minden törvény forrása Istenben; természetes törvény; kinyilatkoztatott törvény, mely magában foglalja a régi törvényt és az új, az evangéliumi törvényt; végül polgári és egyházi törvények” (1952). Azt hiszem, teljesen világos, hol helyezkedik el az Alkotmánybíróság a fenti felosztásban. Nyilván a polgári törvények területén illetékes. De illetékessége itt sem törvényhozói (ez a parlament), hanem alkalmazói. Nem jogászként azt mondanám, hogy feladata annak megállapítása, hogy egy adott szöveg ellentétben van az Alkotmánnyal. Természetesen, konkrét helyzetek esetében ennek megállapítása nem olyan egyszerű. A tüntetésnek akkor van értelme, ha a döntés téves, tehát olyasmit nyilvánít alkotmányellenesnek, ami valójában nem az. A természeti törvény és a polgári törvény egymással való összhangja a törvényhozó (a parlament) felelössége. A házasság isteni eredetéről olyan értelemben lehet beszélni, hogy végső alapja az “örök törvény, minden törvény forrása Istenben”. A házasság intézménye a természeti törvényből vezethető le, amint az idézett szöveg is mutatja. Ez azonban az új, evangéliumi törvénybe is bekerült, hiszen Jézus kijelentéseket tett vele kapcsolatban és Szent Pál is hivatkozik rá. Ilyen értelemben használhatja az idézett nyilatkozat a „természetfölötti” szót. Ehhez járul még az, hogy a házasság intézménye szentség rangjára van emelve. Egyébként a katolikus erkölcstan (és az egyházi tanítóhivatal illetékessége) a teljes erkölcsi területet felöleli.

    • H.Gy.
      december 20, 2012

      Ez a teológus logikája, aki “befelé” beszél, az egyház tagjaihoz. A külső misszió szempontjából azonban érdemes különbséget tenni a teológiai, filozófiai, jogi érvek között, még ha hisszük is, hogy minden törvény végső forrása Isten. Akikhez ugyanis beszélünk, ezt nem tekintik evidensnek. Amikor az egyház a szekularizált világban annak jogrendjével kapcsolatos véleményt formál, akkor hatástalan marad az érvelése, ha teológiai érveket használ, hiszen nem a Kinyilatkoztatás a közösen elfogadott alap, amelyen ezeket a vitákat le lehet folytatni, mivel a házasságjog nem a kinyilatkoztatáson alapul. A közös alap a fent említett esetben a természetjog lehet.

      • Matthaios
        december 20, 2012

        Sajnos sok esetben már ez sem lehet, mert a természetjog létét sem fogadják el.

      • Hedvig T.
        december 20, 2012

        Sajnos Matthaiosnak kell igazat adnom. Egyetemi filozófiai tanulmányaim során (ez kimerült a bölcsészetszakosok számára kötelező egy féléves kurzussal) a következő egyetlen mellékmondatban találkoztam a természetjog kifejezéssel, a kontextust és tankönyvet már elfelejtettem: “… valamint létezik még a természetjogi gondolkodás, amelyet ma már csak a katolikus egyház fogad el.”

        • H.Gy.
          december 20, 2012

          A jogpozitivizmus eluralkodásával sem semmisült meg a természetjogi érvelés lehetősége és érvényessége. A Hedvig T. által idézett mondat igen erős túlzás, ebben a formában biztosan nem igaz. Az emberi méltóság fogalma is természetjogi megalapozású. A természetjog zárójelezésével az emberi méltóságot romboljuk le, erre majd még vissza fogok térni. Vegyük észre, hogy a posztban nem általánosságokról van szó, hanem a férfi és nő természetes különbségéről, amiből levonhatunk messzemenő következtetéseket a házasságra nézve. Az Alkotmány is ezen az alapon mondja ki azt, hogy “Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nõ között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.” Nem szeretnék bezárkózni semmiféle teológia elefántcsont-tornyába, mondván, hogy úgysem lehet párbeszédet folytatni a másként gondolkodókkal. A párbeszéd lehetőségét és a közös pontokat kereste Szent Pál Athénben a filozófusokkal vitázva.

      • Matthaios
        december 20, 2012

        Ez igazi tomista hozzáállás.

  2. agape
    december 27, 2012

    A probléma csak az, hogy a sztoikus filozófusok eszmefuttatását elhanyagolhatóan kevés ember tartja aktuálisnak. A nem gyermeknemzés céljából való ölelkezést igen kevesen tartják természetellenesnek, agy akár bűnnek. Ceausescu romániájában például a törvény szerint is bűn volt, de mégsem érzem, hogy a rendszer elszenvedői pozitívan emlékeznének erre a mozzanatra.
    Ha pedig a házasságnak alapvető jelentőséget tulajdonítunk, akkor a nem házasodókat, magányosokat, remetéket ugyanolyan módon el kellene ítéljük, mint a homoszexuálisokat, vagy talán még inkább, hisz a homoszexualitás nem döntés kérdése, míg a zárdába vonulás az.

    • matthaios
      december 27, 2012

      ‘a homoszexualitás nem döntés kérdése, míg a zárdába vonulás az’

      Szerintem itt egy megkülönböztetéssel kell élnünk. A homoszexuális hajlam valóban nem döntés kérdése. A konkrét bűnökben “megélt” homoszexualitás mögött azonban döntések vannak.

    • H.Gy.
      december 27, 2012

      A sztoikus felfogás ebből a szempontból megegyezik a katolikus egyház aktuális tanításával. Sem a sztoa, sem az egyház nem többségi vélemény, nem az emberek tetszése szerint alakította ki nézeteit. A házasságról való lemondás nem természetellenes. A kérdés nem úgy merül fel, hogy ha a házasság természetes, akkor a cölebsz életformát el kell ítélni, hanem, hogy miért tud valaki lemondani egy ilyen természetes, alapvető emberi intézményről. Erre van válaszuk a filozófusoknak és van válasza a kereszténységnek is, ld. Mt 19,12.

  3. Visszajelzés: Démonizált boldogságigény vagy démonizált kereszténység? « Katolikus szemmel

  4. Visszajelzés: Szüzesség és házasság – egy vita a IV. században | Heidl György blogja

  5. Visszajelzés: Melegházasság az ókorban? | Heidl György blogja

Hozzászólások letiltva.

Information

This entry was posted on december 20, 2012 by in A szeretet kultúrája, Filozófia, Szentségek.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: