Áldott a te méhednek gyümölcse!

A legutóbbi bejegyzés az anyaméh és az oikosz (otthon, ház, család) közötti szoros összefüggés bemutatásával zárult. Ma, Advent 4. vasárnapján, innen folytatjuk, felidézve a néhány éve elhunyt tudós szerzetes, Jáki Szaniszló mai olvasmányhoz kapcsolódó elmélkedését.

Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.‘ (Lk 1,39-45)

“Krisztus leges-legelső utazása az emberi magzat teljes emberi mivoltának monumentális igazolása, lett légyen az a magzat akár csak tíznapos és nem nagyobb, mint egy gombostű feje. Krisztusnak ez az utazása rögtön az angyali üdvözlet után kezdődött. “Azokban a napokban elindult Mária” – állítja Lukács – “és sietve elment a hegyvidékre, Júdea egyik városába”, amit általában a Jeruzsálem melleti Ain Karimmal azonosítanak. (…) Ami a “nagy sietséggel elméne” kifejezést illeti a görög “spoudazein”-ből, ez nem hagy kétséget a jelentése felől. Amit Szent Lukács állít, abból arra lehet következtetni, hogy az angyali üdvözlet utáni pár napon belül Mária már úton volt. És bár valószínűleg szamáron utazott, a kevesebb mint száz mérföldnyi út Názáretből Ain Karimba nem vehetett tíz napnál többet igénybe.

Mondanunk sem érdemes, hogy Mária nem tudta állapotáról Erzsébetet értesíteni. Ez eszébe sem jutott. Talán Józsefnek elmondta, de ez sem valószínű. József lehet, hogy csak Mária Názáretbe való visszatérésekor szerzett erről tudomást, három hónappal később. Miért kelt útra Mária nagy sietséggel? Néhány racionalista bibliamagyarázó, akik mindig az általános érvényű pszichológiát hangsúlyozzák, kitartanak amellett, hogy Mária biztosan akarta tudni: terhes-e? És erről csak úgy bizonyosodhatott meg, ha még legalább két egymást követő hónapig tapasztalja a menstruáció elmaradását. Arról azonban könnyen meggyőződhetett, hogy az addig meddő Erzsébet valóban a hatodik hónapban van, és így bizonyosságot nyert, hogy bízva bízhat az angyal szavában.

Természetesen Máriára nem lehet ráfogni, hogy kételkedő lett volna, mint Zakariás. Ez utóbbit az angyal megdorgálta, és hitetlensége miatt elvesztette beszédkészségét. Ettől igencsak eltérő az angyal viselkedése: Zakariással szemben ellentmondást nem tűrő, a malaszttal teljes Máriával szemben viszont mélységesen tisztelettudó. Az angyal tudta, hogy mivel a hit és a kegyelem karöltve jár, a hit mélységes volta elválaszthatatlan a kegyelem mélységes voltától. Fölkelt ezért Mária és sietve elment, és így egy újabb égi látogatást élhetett át. Mert még mielőtt egy szót szólt volna Erzsébethez, ez utóbbi a Szentlélektől eltelve úgy köszöntötte őt, mint az “én Uram anyját”, vagy ahogy a legújabbkeletű magyarázók írják, a “Megváltóm anyját”.

Ezzel az üdvözléssel kapcsolatban a magyarázók figyelme kivétel nélkül az “én Uram” kifejezésre összpontosul. Sokkal kevesebb figyelem irányul arra a tényre, hogy Erzsébet isteni sugallatra észrevette, hogy Mária gyermeket vár. Az, hogy ez a gyermek egyúttal a Messiás, természetesen nagyon fontos. De az sem kevésbé fontos, hogy ez a Messiás akkor legfeljebb két hetes lehetett, és alig nagyobb, mint egy gombostűfej. Ez a magzat, aki a modern orvosi technológia számára egyszerű eset, könnyedén kimosható az anyaméhből – azaz abortálható -, ez volt a Messiás, aki azon kívül, hogy Isten Fia, teljes emberi lény is volt. Mindezt észlelte a hat hónapos magzat, a még megszületendő Keresztelő János, örömtől repesve Erzsébet méhében. Szerencsés ez a János, akit talán megvédene az amerikai Legfelsőbb Bíróság (a széleskörű orvosi gyakorlattal szemben). Ami a Messiást illeti, ezt a két hetes magzatot semmiféle védelem nem illetné meg sem az USA-ban, sem másutt egy magát civilizáltnak mondó ország bírósága előtt.”

Forrás: Jáki Szaniszló OSB. “Krisztus, a katolikusok és az abortusz.” In: Krisztus, egyház, tudomány. Budapest, Jel Kiadó, 1992. 130-131. o.