Egyszülött Fiát az ember fiává tette

Ébresztő, ó, ember! Érted lett Isten ember! Tápászkodj, alvó, támadj föl a holtak közül, és Krisztus világít majd rád! Örökre halott lennél, ha ő nem születik meg az időben. Soha nem szabadultál volna a bűn testétől, ha a bűn testének hasonlatosságát föl nem ölti. Nyomorúságod állandósult volna, ha nincs ez az irgalom. Ha nem hasonul halálodhoz, nem tér vissza életed. Elenyésznél, ha nem segített volna. Elvesznél, ha nem jött volna.

Ujjongva ünnepeljük üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét! Ünnepeljünk a mai ünnepnapon, amikor a Hatalmas és Örök Naptól származó Hatalmas és Örök Nap eljön a mi rövidke napunkhoz.

Megigazulásunk, megszentelésünk és megváltásunk lett ő, ezért, amint írva van: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!

Igazság sarjadt a földből. Krisztus, aki azt mondta: én vagyok az igazság, a Szűztől született. És az égből letekintett az igazságosság, mert amikor az ember hisz abban, aki megszületett, akkor Isten teszi őt megigazulttá, és nem önmaga.

A földből sarjadt az igazság, mivel az Ige testté lett. És az égből letekintett az igazságosság, mert föntről származik a legjobb ajándék, és minden tökéletes adomány.

A földből sarjadt az igazság, Máriától a test. Az égből tekintett le az igazságosság, mert ha nem az égből kapná, semmit nem kaphatna az ember.

A hitből megigazulva legyen békességünk Istennél, hiszen csókot vált az igazságosság és a béke, és Urunk Jézus Krisztus által – hiszen az igazság a földből sarjadt. Általa jutunk el a kegyelemhez, amelyben élünk, és amelyben Isten dicsőségének reményében dicsekszünk. Nem azt mondja az Írás, hogy a „mi dicsőségünk”, hanem Isten dicsősége, mert az igazságosság nem mitőlünk eredt, hanem az égből tekintett le. Aki tehát dicsekszik, ne a magáéval, hanem az Úrban dicsekedjék.

Innen jött az angyali hang is, amely a Szűztől született Urat magasztalta: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.

Hogyhogy béke van a földön? Úgy, hogy az igazság a földből sarjadt, vagyis Krisztus testből született. Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette, hogy jóakaratúak legyünk, akiket gyöngéden összefűz az egység köteléke.

Ebben a kegyelemben örvendezzünk tehát, hogy dicsekvésünk lelkiismeretünkről tanúskodjék! Mert nem a magunkéval, hanem az Úrban dicsekszünk. Ezért mondja az Írás: Dicsekvésem vagy és fejem fölmagasztalása! Hiszen ragyoghatott volna nagyobb kegyelem ránk annál, mint hogy az Atya az ember fiává tette Egyszülöttjét, hogy így Isten fiává tegye az embert?

Keresd az érdemet, keresd az okot, keresd az igazságosságot, és belátod, hogy nem találsz mást, mint kegyelmet!

(Szent Ágoston 185. beszédéből. A december 24-i olvasmányos imaóra lectiója.)