Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Urunk Születése

Vigasztalódjék minden szegény! Józsefnek és Máriának, Urunk édesanyjának nem volt sem szolgája, sem szolgálóleánya. Maguk jöttek Galileából, Názáretből, nem volt teherhordó állatuk. Egyszerre voltak urak és szolgák. Micsoda hallatlan dolog! Fogadóba térnek be, és nem mennek a városba. A megilletődött szegénység ugyanis nem mert belépni a gazdagok közé. Nézzétek a szegénység nagyságát: fogadóba mennek! A Szentírás nem mondta, hogy ez útközben történt. Nem! A főútról letérve egy mellékúton volt. Más szóval nem az úton, hanem egy leágazásnál, nem a Törvény útján, hanem az Evangélium leágazásánál, de mégiscsak leágazásnál voltak. Nem akadt más hely, ahol megszülethetett az Üdvözítő, csupán a jászol; a jászol, amelyhez barmokat és szamarakat kötöttek.

nativitasBárcsak láthatnám azt a jászolt, amelyben az Úr feküdt! Mostanra mintegy Krisztus iránti tiszteletből elhagytuk az agyagból készült dolgokat, és ezüsttárgyakat használunk. Az én számomra azonban becsesebb az, amiről lemondtunk. Az ezüst és az arany a pogánysághoz illik, a keresztény hithez az a sárból tapasztott jászol való. Aki ebben a jászolban született, az megveti az aranyat és ezüstöt. Nem nézem le azokat, akik tiszteletből készítettek ilyesmit, ahogyan azokat sem ítélem el, akik templomi használatra alkottak aranyedényeket, de csodálom az Urat, aki a világ Teremtőjeként sárban születik meg, és nem veszi körül sem arany, sem ezüst.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, és virrasztottak. Csak a virrasztók találják meg Krisztust. A pásztorokra jellemző a virrasztás. Krisztust csak a virrasztó pásztorok találják meg. A menyasszony is ezért mondja: alszom, de virraszt a szívem. Nem szunnyad és nem fog elaludni, aki Izraelt őrzi. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken. Ott volt Heródes, ott voltak a főpapok, a farizeusok. Miközben ők alszanak, Krisztus föllelhető a pusztában. A pásztorok virrasztottak és éberen őrizték nyájukat az éjszakában. Őrizték ugyanis a nyájat, nehogy alvás közben rátörjön a farkas. Éberen virrasztottak, mivel a vadállatok orvtámadása igencsak fenyegette a nyájat. Mintegy az Úr nyájára vigyáztak, de nem tudták megőrizni, úgyhogy kérték: jöjjön el az Úr, és őrizze ő a nyáját.

A kép forrása: http://www.english.cam.ac.uk/medieval/zoom.php?id=589Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala. Akik így virrasztottak, arra érdemesültek, hogy angyal jöjjön hozzájuk. Isten fényessége körülragyogta őket, és elfogta őket a félelem. Az emberi félelem képtelen magasztosabb látványt szemlélni. Minthogy tehát félelem béklyózta őket, mintegy tapaszt és gyógyírt kapnak sebeikre, és azt hallják: Ne féljetek! Nem hallhatjátok meg mondandómat másként, csak ha megszűnik a félelem.

Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Sok lenne ezt elmondani. Amikor pedig a pásztorok elcsodálkoztak, hirtelen hatalmas mennyei sereg vette körül az angyalt, és dicsérte Istent, és beszélt. Egy hirdette az Úr születését, s ezért, nehogy úgy tűnjék, hogy egyetlen angyal a tanúja, egész hadsereg zengi és mondja: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú emberekben! Miképpen van dicsőség az égben, ha az nap mint nap dörög, és miért kérünk békét a földön? Nézzétek csak, mit mond! Az égben a dicsőség van, nem a béke, noha ott éppenséggel semmilyen viszály nem dúl, a földön pedig béke van, jóllehet itt naponta háborúznak. És ennek ellenére békesség van a földön. De hol is van ez a béke? Az emberekben. No és miért nem lelnek békét a pogányok? Miért nincs békességük a zsidóknak? Ezért teszi hozzá: békesség a jóakaratú emberekben, vagyis azokban, akik elfogadják, hogy megszületett a Krisztus.

Azt mondták ezért a pásztorok: Menjünk át Betlehembe. Hagyjuk magára aA képe forrása: http://www.rejesus.co.uk/site/module/nativity_icon/P5/ templomot, és menjünk át Betlehembe, hogy lássuk az igét, amint valósággá lett. Virrasztóként valójában nem azt mondták: lássuk a fiút, lássuk csak, mire vonatkoznak ezek a szavak, hanem ezt: lássuk az igét, amint valósággá lett! Kezdetben volt az Ige. És az Ige testté lett. Lássuk, miként lett valósággá értünk az Ige, ami mindig volt! És lássuk azt az Igét, amint valósággá lett, amit az Úr alkotott, és megmutatott nekünk. Ez az Ige önmagát alkotta meg, hiszen maga az Úr ez az Ige. Lássuk tehát, hogy az Ige, vagyis maga az Úr, miként alkotta meg magát, és hogyan mutatta meg nekünk a testét! Mert amit Igeként nem láthattunk, azt lássuk meg testként, hiszen test az. Lássuk, miként lett testté az Ige!

És sietve elmentek. A lélek hevülése és vágyakozása legyőzte a lábat. Nem tudtak annyira futni, amennyire az elme látni vágyott. És sietve elmentek. Minthogy ilyen hévvel futottak, megtalálták, akit kerestek. Nézzük csak, mit találtak! Máriát és Józsefet. Ha Mária igazán feleség lett volna, akkor nem volt jogos ez a fogalmazásmód: megtalálták a feleséget és a férjet. A Szentírás azonban először említi az asszonyt, s csak azután a férfit. Mit mond? Megtalálták Máriát és Józsefet. Megtalálták Máriát, az édesanyát, megtalálták Józsefet, a nevelőt, valamint a jászolban fekvő kisdedet. Amikor pedig meglátták őket, megbizonyosodtak az igéről, amit a gyermek felől mondtak nekik. Mária pedig minden egyes szót megőrzött, és szívében egybevetett.

Mit jelent az a kifejezés, hogy „egybevetett”? Azt kellett volna mondani, hogy „a szívébe véste”, vagy hogy „megfontolta a szívében”, és „megjegyezte magának”. Valaki szerint „a szívében egybevetett” kifejezés arra utal, hogy mivel Mária szent Giotto di Bondone: Jelenetek Krisztus életéből. 1. Jézus születése,  1304-6. Padovaasszony volt, olvasta a Szentírást, ismerte a prófétákat is, és megemlékezett arról, hogy Gábriel angyal elmondta neki mindazt, ami a prófétáknál írva van. Ezeket egybevetette a szívében, és kutatta, vajon helyénvaló-e a kijelentés: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged: azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Ezek Gábriel szavai. Izajás pedig előre megmondta: Íme, a szűz fogan és szül. Ez utóbbit olvasta, az előbbit pedig hallotta Mária. Látta a fekvő kisfiút, látta, amint a jászolban gőgicsél, és a hallottakat és olvasottakat egybevetette azzal, amit látott.

Minthogy ő mindezt egybevetette a szívében, mi is vegyük fontolóra a szívünkben azt, hogy Krisztus a mai napon megszületik. (…) Sok mindent elmondtunk, hallottuk amint a kisded a jászolban gőgicsél, hódoltunk is előtte. Hódoljunk hát előtte a mai napon. Vegyük a karjainkba, imádjuk őt mint Isten Fiát. Hatalmas az Isten! Aki annyi időn át mennydörgött az égből, és nem üdvözített, lám, most gőgicsélt és üdvösséget hozott. Miért mondtam el ezt? Azért, mert sohasem üdvözít a gőg, az alázatosság ellenben üdvösséget ad. Isten Fia az égben volt, de nem imádták. Alászállt a földre és hódolnak neki. Alatta volt a Nap, a Hold, az angyalok serege, mégsem imádták, de tökéletes emberként, teljes emberként megszületik a földön, hogy üdvöt adjon az egész világnak.

Részlet Szent Jeromos homíliájából. A teljes fordítás megjelent: Katekhón 6 (2005/4): 564-570.

Advertisements

Information

This entry was posted on december 25, 2012 by in A szeretet kultúrája, Egyházatyák, Szentírás-magyarázat.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 231 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: