Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Tigrisszem – jók és rosszak

Most részt veszünk egy rockdal premierjén. Lovasi András barátommal volt már egy-két közös kalandunk zenei és egyéb téren. Megszokhattuk dalszövegeinek sajátosan biblikus-teológiai motívumait, amelyekről átfogó és igen alapos elemzés is készült. Legújabb dalában a teodicea klasszikus kérdését feszegeti: mire jó a rossz? Tágabb összefüggésben: hogyan egyeztethető össze Isten mindenhatóságával és egyetemes jóságával a világban tapasztalható rossz létezése? A válasz, amelyet e dalban elénekel – bár ő maga nem tudott róla – megegyezik az ókeresztény kor egyik teológusának, Lactantiusnak a válaszával.

Lovasi András (1967-): A rosszak a mennybe juttatják a jókat. / Azért jut annyi rossz szegény jóknak. / Lássák a felhőmasnit a végtelen égen. / És onnan mondják: rosszak, köszönjük szépen!

Lactantius (250 – 320 v. 325): Röviden elmondom, miért akarta, hogy a Gonosz létezzen. Először is megkérdem: az erény jó vagy rossz? Tagadhatatlanul jó. Ha az erény jó, akkor a bűn éppen ellenkezőleg: rossz. Ha a bűn azért rossz, mert az erény ellen tör, az erény pedig azáltal jó, hogy lesújt a bűnre, akkor az erény nem állhat fenn bűn nélkül, vagyis, ha a bűnt megszünteted, megszűnik az erényből fakadó érdem. Hiszen ellenség nélkül győzelem sem lehetséges. Következésképp a jó nem létezhet rossz nélkül. (Teológia dióhéjban 24.2-3. Kendeffy Gábor fordítása.)

Lactantius: Isten ugyanis a jó és a rossz dolgok természetének létezését akarta, hogy a jó minőségét a rosszból ismerjük meg, ugyanígy a rossz minőségét pedig a jóból; az egyiknek a lényege nem érthető meg, ha a másikat kiiktatjuk. Isten tehát, amikor az igazságosságot vissza akarta hozni, nem zárta ki a rosszat, azért, hogy az erény lényege megállhasson. Hogyan őrizné meg a tűrés a maga erejét és nevét, ha nem lenne semmi, amit tűrni kényszerülünk? Hogyan érdemelne dicséretet az Isten iránti odaadó hit, ha nem lenne senki, aki el akar fordulni Istentől? Isten ugyanis azért akarta, hogy az igazságtalanok hatalmasabbak legyenek, és képesek legyenek rosszra kényszeríteni; azért akarta, hogy az igazságtalanok többen legyenek, hogy az erény ritkasága folytán értékes legyen. Ugyanezt kiválóan és röviden megfogalmazza Quintilianus Befedett fej című beszédében: Miféle erény lenne ugyanis az ártatlanság, ha nem ritkasága adná értékét? Mivel pedig a természet úgy alakította, hogy a gyűlölet, a bírvágy és a harag vakon hajtja az embereket abba az irányba, aminek átadták magukat, ezért bűntől mentesnek maradni emberfeletti dolognak látszik. Máskülönben, ha a természet mindenkinek egyforma lelkületet adott volna, a kegyesség semmivé lenne. Az ésszerűség kényszerítő ereje maga mutatja meg, mennyire igaz ez. Ha ugyanis erény a gonosz dolgokkal és a bűnökkel bátran szembeszállni, akkor az erény rossz és bűn nélkül nyilvánvalóan semmi. Isten, hogy teljessé és tökéletessé tegye az erényt, visszatartotta annak ellentétét, hogy lehetőség legyen megküzdeni vele. Az erény ugyanis a rossz dolgok ostorozása alatt nyeri el szilárdságát; minél gyakrabban ostorozzák, annál szilárdabb erőre tesz szert. Ez az érthető oka annak, hogy jóllehet az emberekhez elküldetett az igazságosság, mégsem mondjuk, hogy aranykor volna, mivel Isten nem vette el a rosszat, hogy fenntartsa különbségüket, mert egyedül ez őrzi Isten vallásának misztériumát. (Isteni tanítások 5.7.5-9. Dér Katalin fordítása.)

Álljon itt néhány, a kérdéssel összefüggő idézet Szent Ágostontól is!

Szent Ágoston (354-430): Ami ugyanis igazságosan történik, helyesen történik. Igazságos az, hogy a jók boldogok, és igazságos az is, hogy a rosszak bűnhődnek. Következésképpen Isten a jókkal és a rosszakkal is helyesen cselekszik, minthogy mindent igazul cselekszik. Jók azok, akik teljes akaratukkal szolgálják Istent, a rosszak viszont kényszerből szolgálnak, mert a Mindenható törvényei alól senki nem bújhat ki. Más dolog azonban megtenni, amit a törvény parancsol, és más elszenvedni e parancsot. Ezért tehát a jók a törvények szerint cselekszenek, a rosszak pedig a törvények szerint szenvednek. (A keresztény küzdelem 7.7 H. Gy. fordítása)

Szent Ágoston: „Ki alkotta az ördögöt?” Önmaga. Mert nem természettől fogva, hanem bűne következtében lett ördöggé. „Legalább őt ne alkotta volna meg Isten, ha tudta, hogy vétkezni fog.” Aztán miért ne alkotta volna meg, amikor igazságossága és gondviselése révén sokakat éppen az ördög gonoszsága által térít helyes útra? (…) „Tehát jó az ördög, mert hasznos?” Éppen hogy rossz, már amennyiben ördög. Ámde jó és mindenható az Isten, aki az ördög gonoszsága révén is igazságos és jó dolgokat cselekszik. Mert az ördögöt saját akarata miatt hibáztatjuk, amellyel igyekszik gonoszul cselekedni, nem Isten gondviselése miatt, amely az ördöggel kapcsolatban jól cselekszik. (Szent Ágoston: A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen. 28.42. H. Gy. fordítása)

Szent Ágoston: Mi azt állítjuk, hogy nincs természetes rossz, hanem minden természet jó, és Isten a legfőbb természet, a többi természet tőle van, és mindnyájan jók, amennyiben vannak, minthogy Isten mindent igen jónak alkotott. Ámde mindent különféle szintekre rendezett, hogy legyen jó és jobb is, és így mindenfajta jó dolog töltse be a világegyetemet, amely a maga egészében a tökéletes és tökéletlen dolgok által lett tökéletessé. Isten, a világegyetem létrehozója és teremtője igazságos kormányzással szüntelenül gondját viseli. Ő akarattal alkotott minden jó dolgot, és semmi rossz elviselésére nem kényszerül. Akinek ugyanis mindent felülmúl az akarata, azt akarata ellenére semmi nem érheti. (A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen. 29.43.)

Reklámok

3 comments on “Tigrisszem – jók és rosszak

  1. Névtelen
    január 8, 2013

    Érdekes, hogy erre a nagy és provokációra érzékeny témára senki sem jelentkezett. Néhány fölvetés.

    Lactantius etikája azért nekem egy ponton túlzottan utilitarista. Különösen az idézett Lovasi szöveg „támasztékaként.” Ha a jó nem létezhet rossz nélkül – ahogy írja – akkor Isten „kénytelen volt” rosszat is teremteni. Hmm-hmm…..Ha meg jókról, meg rosszakról beszélünk, mint Isten saját képmására teremtett személyek, akkor mindjárt kényesen-csúnyán megvillan a dualista rákfene, miközben a „Való világ” láthatóan nem ilyen, még ha az emberek világában a megosztottság nagyon ott is van.

    Szent Ágoston szimpatikusabb, amikor azt mondja az Ördög alkotta önmagát. Ő is használja persze a jók és rosszak megkülönböztetést, de valahogy mégis másképp hangzik nála. A rosszak– szenvedve szolgálnak Istennek, és mégsem a jók „használati tárgyai”, és inkább ők a szegények, mint a jók…..

    Ezen kívül Lactantius a kelleténél harciasabb is szerintem. Mielőtt az „erény lesújt a bűnre” kereshetne egy életre vezetőbb „Út”-at:

    Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
    “Mint a vendég, nem mint a gazda:
    nem vonulok hüvelyknyit előre,
    inkább egy lábnyit vissza.”
    Ez a tétlen cselekvés,
    az erőszak nélküli siker,
    az ellenség nélküli háború,
    a fegyvertelen győzelem.
    Harcban az ellenség ócsárlása
    megsérti az út-at;
    ha két hadsereg összecsap,
    a kiméletesebb győzelmet arat.

    Lao Ce

    • H.Gy.
      január 9, 2013

      Nagyon köszönöm, én is vártam a reakciókat, hiszen valóban provokatív elmélet. Magyarul Kendeffy Gábor írt a kérdésről monográfiát, érdemes elolvasni.
      Ágostont éppen Lactantius különös dualizmusának ellensúlyozása céljából idéztem.

  2. Visszajelzés: Lovasi András az Artisjus újabb lenyúlásáról | Heidl György blogja

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on december 25, 2012 by in A szeretet kultúrája, Művészet, Uncategorized.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 249 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: