Az Istennek kölcsönadott idő
A korai egyház gazdag prédikációs irodalmában olykor tanulságos kiszólásokkal találkozhatunk. Az Órigenész vagy Aranyszájú Szent János beszédeitől lenyűgözött mai olvasóra például kijózanítóan hatnak egyes, a kortárs hallgatósághoz intézett megjegyzések. A gyorsírók által lejegyzett beszédek néha megőrizték a hitszónok felháborodott mondatait, amiért a jámbor gyülekezet izeg-mozog, egyesek beszélgetnek, mások nevetgélnek. Voltak, akik már alig várták az általunk csodált prédikáció és a liturgia végét, hogy jobb esetben műhelyeikbe és otthonaikba, rosszabb esetben színházba, kocsmába siessenek.
Egyik homíliájában Órigenész felpanaszolja, hogy most olyanokat lát, akik csak ünnepeken hajlandók templomba menni, máskor pedig így fordul a jelenlévőkhöz: „Időtök legjavát, sőt szinte az egészet világi foglalatosságokkal töltitek, egyik részét elfecsérlitek politizálásra, a másikat üzleti ügyek intézésére; az egyik földjével, a másik meg perekkel bíbelődik, és senki sem, vagy legalábbis igen kevesen szánnak időt arra, hogy Isten igéjét hallgassák. De miért elfoglaltságaitok miatt hibáztatlak benneteket? Miért a távollevőkre panaszkodom? Még ha itt vagytok, még ha eljöttetek is a templomba, nem figyeltek, hanem szokás szerint közönséges pletykálkodással múlatjátok az időt, és hátat fordítotok Isten igéjének, az isteni olvasmányoknak.” (HomGen 10.1) Nem sokat változott a világ!
Nem csupán a vasárnapi vagy ünnepnapi prédikációkban, de még a keresztségre felkészítő katekézisekben is találkozunk hasonló megjegyzésekkel. Ismerjük Szent Vazulnak (330 k. – 379), a kappadókiai Kaiszareia püspökének nagyböjti homíliáit, amelyekben a hatnapos teremtéstörténetet magyarázta. A beszédsorozat nem csupán teológiai és irodalmi szempontból figyelemre méltó, de mély ökológiai szemlélete miatt is tanulságos olvasmány. Vazul nem egyszerűen a teremtett természet és élővilág tiszteletére és megóvására figyelmeztet, hanem igyekszik esztétikai és etikai érzékenységet ébreszteni az emberben az élővilág iránt. A teremtés csodái gyönyörködtetik és tanítják a szemlélőt, éppen úgy, mint a teremtéstörténet bibliai elbeszélése a Genezis könyvében – hiszen mindkettő végső forrása az isteni Ige -, az állatok természetes viselkedése pedig szembesítheti az embert saját magatartásával és szabad akaratból fakadó cselekedeteivel.
A nagyböjti katekézisen való részvétel néha valóban terheket rótt a hitjelöltekre, hiszen délelőtt és délután is elfoglaltságot jelentett, ezért erre az időre sokaknak fel kellett függeszteniük a munkát. A hallgatóság soraiban nagy számban voltak jelen kereskedők, iparosok, kézművesek, akik néha túl hosszúnak tartották a beszédeket. „Jól tudom,” mondja Vazul, „hogy körbevesz itt minket sok kézműves mester, aki napi munkájával szerzi meg a betevő falatot, és sietteti a beszédünket, nehogy sokáig távol maradjon a munkától.” Érdemes megfontolni az egyházatya válaszát. „Mit mondjak nekik? Nem vész kárba az az idő, amit Istennek kölcsönadsz, hanem jócskán megtetézve visszakapod tőle. Az Úr minden zavaró körülményt megszüntet. Aki a lelki dolgokat részesíti előnyben, annak megadja a test erejét, a lélek fogékonyságát, ügyes-bajos dolgainak szerencsés megoldását és egész életének kedvező alakulását. S ha netalántán nem az elvárásunknak megfelelően alakulnak is dolgaink a jelenben, a Szentlélek nevelő munkája nagyszerű kincs számunkra az eljövendő életben. Űzd el szívedből az élet minden gondját, és egész valóddal figyelj ide énrám. Hiszen semmi hasznod nincsen abból, ha a tested ugyan jelen van, de a lelked közben földi kincsekkel foglalkozik.” (HomHex 3.1.)
A lelkiekkel (ta pneumatika) való foglalkozás a jelenben az Úrtól távol vándorló ember Istennek „kölcsönadott” ideje. Rövidtávon haszontalannak tűnik, mert elvon kötelezettségeink teljesítésétől, a munkavégzéstől, akadályozza a sikeres karriert. Ez azonban tévedés, hiszen a Szentírás olvasása, az elmélkedés, a szent szerzők munkáinak tanulmányozása és különösen az imádság összeszedetté és kiegyensúlyozottá teszi az embert, úgyhogy nem szenved ún. pszichoszomatikus betegségekben, a figyelme éber marad, képes odafigyelni a másikra, ezért mérlegelve jó döntéseket tud hozni. Mindez kihat a munkájára és annak eredményességére. A lelkieket tartva szem előtt mintegy felülről tekint a kényszerek és kompromisszumok uralta világra, ahová testi létezésével szükségképpen kapcsolódik. Szemléletmódja megváltozásával felülemelkedett a mindennapokon, ezért nem szóródik szét az ügyintézésben, nem szorong a számlák, felszólítások, határidők miatt, nem idegeskedik azon, ami nem rajta múlik. Mivel elengedte, már most visszakapta ezt a világot is, hiszen gördülékenyebben mennek a dolgai, eredményesebb az élete. Mintha erre vonatoznának Jézus szavai: “Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap: most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29-30)
És még ha a nehézségek, a váratlan csapások, üldözések miatt nem úgy alakul is az életünk, amint szeretnénk, a lelkiekre tanító Lélek nevelő munkájának (paideia) hatása messze túlnyúlik a jelenen, hiszen az isteni dolgokban elmélyedő ember átalakul, és alkalmassá válik arra, hogy majd otthon érezze magát abban a világban (aión), amely a valódi hazája, és amely messze felülmúlja a jelent uraló harsányságot, fecsegést és fontoskodást.
Heidl György blogja 
Köszönjük:)
Szép, vigasztaló bejegyzés. Kösz!
Igen, így van, tanúsítom!
És köszönjük.
“Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.” Mt 19,29
“Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldöztetések közepette –, az eljövendő világban pedig az örök életet.” Mk 10,29
“Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.” Lk 18,28-30
Evangéliumi idézetünk közvetlenül a gazdag ifjú története után következik, valamint Péternek az apostolok nevében feltett kérdése után: “Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Ők szó szerint értették Krisztus szavait, valóban elhagyták mindenüket és mindenkijüket. Azóta is sokan voltak és vannak ma is, akik ezt az idézetet szó szerint értelmezik, mert megbizonyosodnak afelől, hogy Krisztus valóban azt várja tőlük, hogy Őérte mindent és mindenkit hagyjanak el. Számu(n)kra a gazdag ifjú rossz és az apostolok jó példája öröm, vigasztalás, bíztatás, életfeladat, az idézet szó szerinti értelmezése pedig gyönyörűség. Az ilyen ember nem gondolja, hogy a rendelkezésére álló idő az ő sajátja lenne, hiszen azt az Istentől kapta, és istenszeretetétől vezérelve szeretné azt Neki maradéktalanul visszaadni.
Krisztus ugyanakkor nem várta el mindenkitől, hogy valóban elhagyja szeretteit és vagyonát, így Lázártól, Máriától és Mártától sem, akik nemcsak hogy követői, de kedves barátai voltak. A keresztények többségétől sem várja Krisztus, hogy papként, szerzetesként, szűzként vagy remeteként éljenek, hanem lehetnek az Ő igaz követői és kedves barátai családban, szeretteik körében, a világi élethez nélkülözhetetlen földjükkel, otthonukkal együtt is. Nem kell ezeket elhagyniuk a szó szoros értelmében, hiszen akkor nem teljesíthetnék családos hivatásukat. Számu(n)kra a fenti írás értelmezése: “Mivel elengedte, már most visszakapta ezt a világot is…” vonatkoztatja életü(n)kre az egyébként számu(n)kra idegen evangéliumi szakaszt, mert számu(n)kra ez az értelmezés nyújt örömöt, vigasztalást, bíztatást és életfeladatot.
Épp a minap láttam egy régi (kicsit romantikus) filmet Labrador Szent Izidor életéről és csodáiról (sajnos csak spanyol nyelven, felirat nélkül látható ezen a linken: http://hu.gloria.tv/?media=289655). Családos ember volt két szép gyermekkel, és története szép példa “az Istennek kölcsönadott idő”-ben való életre. Munkáltatója többször is rajtakapta, hogy munkaidőben, ahelyett, hogy a mezőn szántott volna, a templomban imádkozott. Amikor viszont kiment a gazda a mezőre megnézni, hogy áll a munka, megrökönyödve látta, hogy míg Izidor a templomban imádkozott, az ökrök egyedül szántották fel a földet. Akárhogy is értelmezzük az ilyen csodákról szóló történeteket, biztos, hogy ezek a mi életünkben is megtapasztalható igazságot írnak le.
Az egyházatyák azért bölcsebbek. Egyfajta “carpe diem”-ig eljut a filmecske, de arra nincs válasza, hogy mire fordítsuk a féltve őrzött időnket.
Meglátásom szerint nem a pogány értelmezésű hedonista életszemléletet akarja reklámozni ez a klipp, hanem a helyesen felhasznált idő értékére akarja felhívni a figyelmet. Ez tökéletesen beleillik a keresztény világnézetbe és jól kapcsolódik a fenti cikk mondanivalójához. E mellbevágó szembesítés talán segít abban, hogy jobban odafigyeljünk ajándékba kapott időnk felbecsülhetetlen értékére, visszahozhatatlanságára és hiábavaló elfecsérlésének veszélyére.
Kedves trienti!
Mindenképp félrevezető a klipp, mintha arra sarkalna, hogy mindig tenni kellene vmi megfelelőt.
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász két részletét idézném:
“Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!”
“Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!”
Ezt messze nem sugallja a videó.
Köszönöm, H.Gy., tovább is küldtem a cikket egy közelimnek!
egy lelkes satorozó:)
Kedves Névtelen, a videó azért nem félrevezető, mert az idő idő b ö l c s és é r t é k e s felhasználására hívja fel a figyelmet. Mi nem elfogadható ebben?
megnéztem még egyszer, és bocsáss meg kedves trienti, azt hiszem kár időt fecsérelni rá. A mire? – amint azt H. Gy. is kérdezi – nem ad választ.
elnézést a sarkall miatt
Kedves Névtelen!
H.Gy. írásához kapcsolódóan tettem fel a videóklippet. Nem “ad hoc” robbantam be ezzel.
Nézd az előzményeket, hogy megtaláld a kulcsot hozzá.
“A mire? – amint azt H. Gy. is kérdezi – nem ad választ.”
De igen! Az idő idő b ö l c s és é r t é k e s felhasználására, ami jól beleillik a keresztény világnézetbe.
Mennyivel konkrétabbak az általad belinkelt Antoine de Saint-Exupéry idézetek?
“Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
-Milyen problémák?
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!”
-Mire?
“Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!”
-Miféle élet elszalasztásának félelmétől?
Kedves H.Gy.!
Egy hónapja került a blogra ez a gyönyörű, lélekápoló bejegyzés. A blog általam ismert olvasói örülnének, ha időnként hasonló, bíztató, vígasztaló sorokat olvashatnának ezen a helyen. Nem gondolja-e, hogy mi, akik végigolvassuk Bystander vitáit, megérdemelnénk havi egy ilyen bónuszt?
Kedves Observatrix!
Az a furcsa benyomásom támadt, hogy ön a szeszélyesebb napjain
fel-felcsattan egy bejegyzésben, de mindig érvelés nélkül. Ezt most
egy Google-keresés eredményei is megerősítették bennem. Ez lenne a
magasabb vitakultúra, amit számonkér másokon? Hát, én nem tudom…
De kedves Tilla, Ön beszél magasabb vitakultúráról és érvelésről? Olvassa vissza magát, milyen jelzőkkel illetett engem és mennyire nem tudott érvekkel cáfolni.
A hiba nem Observatrixban van.
Kedves Tilla!
Köszönöm Önnek és a moderátornak a személyemmel foglalkozó bejegyzését, amelynek sem a topichoz, sem az én hozzászólásomhoz semmi köze nincs. Külön gratulálok korrektségéhez és ahhoz a magas színvonalú vitastílushoz és vitakultúrához, amelyről itt tanúságot tett.