Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Népszámlálás és önámítás

Sokakat foglalkoztatnak a 2011. évi népszámlálás vallási és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatai. A kereszténységet és különösen a katolikus egyházat rendszeresen bíráló publicisták szinte diadalmasan dörgölik a “keresztény-nemzeti kurzus” híveinek orra alá a kényük-kedvük szerint értelmezett adatokat. A másik oldalon az érintettek, elsősorban a katolikus egyház hivatalos fórumai szintén sajátosan magyarázzák az eredményeket (amelyek letölthetők innen). A Magyar Katolikus Püspöki Kar Titkársága az alábbi közleményt adta ki 2013. március 28-án:

Claude Parent és Paul Virilio bunkertemploma, Nevers

Claude Parent és Paul Virilio bunkertemploma, Nevers

A vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre adott válaszok alapján a magukat a Katolikus Egyházhoz tartozónak vallók száma csökkent. Ezzel párhuzamosan igen nagy mértékben nőtt azok száma, akik erre a kérdésre nem válaszoltak. Amint azt már a népszámláláskor is szóvá tettük, erre a kérdésre a számítógépes rendszer napokig egyszerűen nem fogadta el a választ, ha valaki „katolikus”-nak vallotta magát és ebben az értelemben tájékoztatták a számlálóbiztosokat is. Ugyanakkor a kérdésfelvetés is eltért a korábbi népszámlálásokétól, így az eredmények nem alkalmasak az összevetésre. Mindezek alapján a nyilvánosságra hozott adatokat a vallási hovatartozásra vonatkozóan nem tudjuk mérvadónak tekinteni.

A közlemény azt sugallja hogy 1) a magukat katolikusnak vallók technikai okokból napokig nem nyilatkozhattak felekezeti hovatartozásukról; 2) a 2001-es és 2011-es kérdésfelvetés lényegesen eltért egymástól; és végül 3) a fentiek miatt az adatok nem mérvadóak. A ki nem mondott konklúzió szerint tehát a népszámlálás adatai nem bizonyítják a katolikusok számának csökkenését.

Lássuk a tényeket! A 2001-es népszámlálás nyomtatott kérdőívén a 24. pont tartalmazta a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdést ebben a formában: Vallása, hitfelekezete?” Erre a válaszoló bediktálhatta, beírhatta vallását, hitfelekezetét illetve ehelyett választhatott két lehetőség közül: 1. “nem tartozik egyházhoz, felekezethez”; 2. “nem kíván válaszolni.”

A 2011-es népszámlálás nyomtatott kérdőívén a 38. pontban a következő kérdés szerepelt: “Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?” Erre a megkérdezett megadhatta a választ, de megjelölhette azt is, hogy 1. “nem tartozik vallási közösséghez, felekezethez”; 2. “ateista”, és 3. “nem kíván válaszolni.”

A nyomtatott kérdőíveken tehát sem 2001-ben, sem 2011-ben nem soroltak fel egyházakat, felekezeteket. A válaszoló saját maga nevezte meg azt a vallást és felekezetet, amelyhez tartozott.

A Betlehem nővérek  "Színeváltozás" kápolnája

A Betlehem nővérek “Színeváltozás” kápolnája

A hazai népszámlálások történetében először 2011-ben vált lehetővé a kérdőívek internetes kitöltése. A katolikus egyház nyomatékos kérésére az internetes kérdőíveken – a nyomtatottól eltérően – megjelentek kategóriák. Külön a “római katolikus” és a “görög katolikus”. E kettő mellett önállóan is szerepelt a “katolikus” mint opció. Érthető, ha a katolikus egyház szerette volna kihasználni a népszámlálás nyújtatta lehetőséget, hogy megtudja a görög és római rítusúak pontos számát. Az viszont zavaró, ha e kettő, tehát a római és a görög katolikus mellett a “katolikus” önálló kategóriaként is megjelenik. Feltehetőleg ezért száműzték a KSH munkatársai ezt a választási lehetőséget az internetes kérdőívről. Tény ugyanis, hogy az internetes válaszadás időszakában az első három napon a “katolikus” kategória nem szerepelt a választható kategóriák között. A magukat katolikusnak tartó válaszadók három napig “csak” azt jelölhették meg az interneten, hogy római katolikus vagy görög katolikus vallási közösséghez közel állónak érzik-e magukat.

Valóban annyira súlyos zavart okozhatott a kérdésfeltevések különbsége, és ez a háromnapos, internetes “hiányosság”, hogy emiatt kétségbe kellene vonni a KSH vonatkozó adatainak hitelességét? Nem gondolom. A 2011-es kérdés pontos és mérvadó adatokat nyújt arról, hogy a válaszadáskor Magyarországon milyen számban és arányban vallották magukat az emberek valamely felekezethez vagy egyházhoz tartozónak, illetve ateistának, és hogy milyen számarányban nem kívántak erre a kérdésre válaszolni.

A kérdések különbsége annyiban lényeges, amennyiben a 2011-es kérdés személyesebb, hitvallóbb választ várt el a megkérdezettől, mint a 2001-es. Érthető, ha emiatt csökkenés figyelhető meg a tíz évvel korábbi felméréshez képest. Ugyanakkor ez a kérdés, pontosabban a kérdésre adott válaszok a 2011-es felmérésnél tisztább képet adnak a vallási helyzetről. A csökkenést ezért valóban árnyaltan kell értelmezni, ámde semmiképpen nem tanácsos levonni azt a következtetést, hogy “a nyilvánosságra hozott adatokat a vallási hovatartozásra vonatkozóan nem tudjuk mérvadónak tekinteni.” A “katolikus” kategória háromnapos kiesése elhanyagolható következményekkel járhatott. Aki ugyanis nem tudja eldönteni magáról, hogy görög vagy római katolikus, az nem rendelkezik katolikus identitással, tehát jobb, ha nem jelenik meg katolikusként a kimutatásokban. Tegyük fel azonban, hogy a maroknyi, magát ókatolikusnak és szabad katolikusnak valló keresztény éppen az első három napon, és éppen az interneten kívánt nyilatkozni arról, hogy ő “katolikus”. Ez a csoport néhány száz főnél semmiképpen sem lehet több, de akármennyien vannak is, az MKPK velük sem számolhat, hiszen ők nem fogadják el sem az MKPK, sem Róma püspökének tekintélyét.

Éppenséggel örülni kellene annak, hogy a vallási hovatartozásra vonatkozó 2011-es kérdés pontosabb a tíz évvel korábbinál. Világosabb kérdésre világosabb válaszokat kaptunk. A magyar társadalom döntő többsége vallásos. A vallásos emberek túlnyomó többsége keresztény. A keresztények igen nagy része katolikus.

Ami igazán jelzésértékű, az a felekezethez nem tartozó, de vallásos emberek egyre növekvő száma. Ez a jelenség el kell, hogy gondolkoztassa a katolikus egyház vezetőit is. Ha azonban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, mint közleményében állítja, nem tartja mérvadónak a 2011-es adatokat, akkor becsapja önmagát. Ha így tesz, rosszul ítéli meg a katolikus egyház helyzetét a magyar társadalomban, és rosszul méri fel a magyarországi vallási helyzetet. Ily módon viszont nem lesz képes pontosan meghatározni missziós eszközeit és feladatait, és nem tud eleget tenni Jézus azon parancsának, amelyet Máté evangéliumának legvégén olvashatunk: “Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”

Reklámok

31 comments on “Népszámlálás és önámítás

  1. David Vincent
    április 20, 2013

    Azért sem lehet nagy jelentősége az internetes kitöltés körüli bizonytalanságnak, mert megfigyelhető, hogy az összes történelmi keresztény egyház kb. 30%-ot vesztett a 2001-es értékekhez képest.

    Most kezdenek kihalni azok a generációk, melyek tagjai általában születésüktől automatikusan valamelyik történelmi felekezethez tartoztak.
    Érdemes lenne nagyváros/kistelepülés bontásban megnézni a dolgot. Mivel a vallástalanodás (pontosabban a fent említett ‘automatikus’ vallásosság visszaszorulása) a városokban 1-2 évtizeddel előrébb jár, ezért arra tippelnék, hogy a fogyás elsősorban a vidéket érinti.

    • Bystander
      április 20, 2013

      Egyetértek! Szerintem a templomaink látogatottsága felől nézve, a naiv benyomások is ugyanebbe az irányba mutatnak.

      Csak azt fűzném még hozzá, hogy amit a magyar adatokból “hibahatáron túl” kielemezhetünk mint tendenciát, az trend egész Európában (máshol nem vagy sokkal kevésbé). Sőt, nem is csupán az utóbbi évtizedekben, hanem az utóbbi egész évszázadra vonatkozóan. II. Vatikáni Zsinat előtt és után ugyanúgy. Erről láttam alapos statisztikát néhány éve. Itt egy nagyon összetett társadalmi folyamat eredőjeként, a keresztény identitás és elkötelezettség lassú, de folyamatos eróziójáról van szó, ami sem aktuálpolitikai, sem rövidtávú egyházpolitikai okokkal nem magyarázható.

      • H.Gy.
        április 21, 2013

        Szerintem az európai keresztény kultúra hanyatlásával természetes módon együtt jár a kultúrkeresztények számának csökkenése.

    • H.Gy.
      április 21, 2013

      Kedves David Vincent!
      A megadott helyen a 4.1.7.1 táblázat tartalmaz erre vonatkozó adatokat. A 2001-es adatok elérhetők itt:http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/05/tables/load3_1.html

      Egyetlen példa összehasonlításul:
      Katolikusok száma Budapesten 2001: 837 548; 2011: 517 762
      Katolikusok száma községek, nagyközségek 2001: 2 239 957; 2011: 1 473 044

      Tovább kellene bogarászni a táblázatokban, de attól tartok, mindenütt csökkenés figyelhető meg.

      • David Vincent
        április 22, 2013

        Köszönöm.
        Ezek szerint a csökkenés épp hogy gyorsabb Budapesten.

  2. matthaios
    április 20, 2013

    A felvetett téma elgondolkoztató. Hová tűnt kb. 1,7 millió katolikus 2001 és 2011 között? A kérdésre részben megadja a választ a felekezethez nem tartozók több mint százszázalékos növekedése. Szerintem sem lehet teljes okként megjelőlni a kérdések feltevésének módját, az internetes kitöltés problémáját. Ugyanakkor saját (persze korlátozott) tapasztalatom nem erősíti meg a katolikus vallás gyakorlásának visszaesését az utóbbi 10 évben. Ez azért is lehet, mert a vallás gyakorlása és a valláshoz tartozás népszámlálás keretei közötti bevallása nem teljesen azonos. A szerzővel egyetértve – véleményem szerint – ez a különbség most talán kevésbé mutatkozott meg mint 2001-ben.

    Nem ismerek adatokat azzal kapcsolatban, hogy a szentségekkel rendszeresen élő, rendszeresen templombajárók aránya mekkora a magukat katolikusnak vallók között. Szerintem az új evangelizáció egyik iránya lehetne ennek az aránynak a növelése. Ha történelmi távlatból nézzük, talán azt lehetne mondani, hogy a keresztény nyugaton lezajló folyamat a népegyházból a kisebbségben lévők egyháza felé halad. Vannak még népegyházra utaló jelek. Ilyen pl.a német egyház 700.000 alkalmazottja (a hatvanas években ez a szám 100.000 volt, jelenleg talán a legnagyobb munkaadó Németországban, nem tudom, hogy a vasút, a posta hány alkalmazottat foglalkoztat). Ennek viszont ellentmond a rendszeresen templombajárók alacsony száma, a papi hivatások számának visszaesése, a hit ismeretének ijesztő hiánya (felmérések szerint). Felmerül a kérdés, hogy az-e a cél, hogy valamilyen formában fenntartható maradjon a népegyházi jelleg, vagy pedig inkább a tényleges kisebbség életének kell intenzívebbé válnia. Érdekes, hogy Ferenc pápa szerint a keresztség kiszolgáltatásával kapcsolatos gyakorlat helyenként túl szigorú, megengedőbbnek kellenne lenni. Ugyanakkor viszont mai beszédében óv a pápa a “langyos” keresztényektől, akik Krisztust csak távolról követik. Szerinte “szatellit” keresztényekből nem lehet egyházat építeni. Úgy gondolom, hogy a “népegyházi” struktúrákat csak addig szabad fenntartani, amíg ezek “lélekkel” megtölthetők.

  3. trienti
    április 20, 2013

    A magyarországi Római Katolikus Egyháznak saját statisztikája kell hogy legyen katolikus híveit illetően. Hol lehet ennek utánanézni? A KSH adatainak tárgyilagosságában enyhén szólva kételkedem én is.

    • H.Gy.
      április 20, 2013

      Itt nem egy egyszerű közvélemény-kutatás történt mondjuk 1000 fős mintán, hanem népszámlálás. A KSH-nak a szakmai pontosság és hitelesség megtartása az érdeke, nem az adatok meghamisítása. Még várok egy dokumentumot, amely alapján, azt hiszem, pontosítanom kell néhány, a posztban megfogalmazott állítást.

    • d
      április 21, 2013

      Ez a kétely nem azoknak az embereknek szól, akik nem jelölték be katolikus vallásukat?

  4. trienti
    április 20, 2013

    “Ha az adatokra pillantunk, elmondhatjuk, hogy a népszámlálási adatok nagyon hasonlóak a közvélemény-kutatási eredményekhez a három nagy történelmi egyház esetében. Például a katolikusok aránya a 2001-es népszámlálás szerint 73,04%, a 2011-es szerint 71,28%, az IPSOS 2012-es közvélemény-kutatása szerint a 2001-es kérdésformulát használva 75,8%, a 2011-est használva 77,3%, illetve az ESS 2010-es hulláma alapján 70%. Az arányok összehasonlítása ebből a szempontból hasonló eredményre vezet a reformátusok és az evangélikusok esetében is.” (egyhazestarsadalom.hu)

    A katolikusok száma ezek szerint nem csökkent, hanem nőtt.

  5. IMB
    április 21, 2013

    “Ami igazán jelzésértékű, az a felekezethez nem tartozó, de vallásos emberek egyre növekvő száma.” Nem értem, ezt mire alapozod. A népszámlálási adatokban én nem látok erre utaló jelet. Ha mégis elkerülte valami a figyelmemet, akkor viszont e kategória a most legtrendibb hozzáállásra lehet igaz: “minden vallásból — vagy annak popouláris médiában megjelenő változatából — kiválasztom,ami nekem tetszik.” Talán ez az attitűd a legnehezebben megszólítható.
    Számomra még az is tulzás, hogy a magyar társadalom többsége keresztény. Talán inkább: “a magyar társadaolm többségét valamilyen érzelmi szállak kötik a kerereszténységhez, illetve valamelyik keresztény felekezethez.” Nem ez a realitás?

    • trienti
      április 21, 2013

      A statisztika nem lehet alávetve a szubjektivizmusnak. (számomra, számunkra) Valós tényekről kell szólni: vallási és felekezeti hovatartozásról. Eszerint Magyarország lakosságának 96 %-a keresztény. Ebből kb. 71% katolikus, 21% református és 4% evangélikus. Az egy másik kérdés, hogy ki mennyire veszi komolyan keresztény hitét és küldetését.
      A keresztség viszont mindig az első és legfontosabb szentség marad, amiről a keresztények többsége nem feledkezik meg szerencsére.

    • H.Gy.
      április 21, 2013

      Az 1.1.7.1 táblázat alsó adatsoraiból indultam ki, és a két legutolsó kérdésre válaszolók között különbséget feltételeztem: “vallási közösséghez, felekezethez nem tartozó”: 1 806 409; és “nem kívánt válaszolni”: 2 699 025. A felekezethez nem tartozók aránya 6,6 százalékos növekedést mutat 2001-hez képest. Persze a felekezethez nem tartozók nem biztos hogy vallásosak, de az sem biztos, hogy nem vallásosak. A Medián és más csapatok is szoktak ilyen felméréseket készíteni, és a magukat nem vallásosnak vallók száma eddig még nem lépte túl a 30 százalékot. 2005-ben egy 8000 fővel végzett felmérés szerint a 15-29 év közöttiek 58 százaléka vallásosnak tartotta magát. http://index.hu/belfold/0511faithpol/

      Mindezzel összefüggésben úgy fogalmaztam, hogy a magyar társadalom döntő többsége vallásos, és a vallásosok többsége keresztény, tehát nem állítottam, hogy a magyar társadalom többsége keresztény. A többség vallásos, akármit jelentsen is ez a fajta vallásosság.

      A legfrissebb HVG foglalkozik a témával. Máté-Tóth András azt mondja, hogy az elmúlt években készült vallásszociológiai felmérésék és közvélemény-kutatások adatai nagyon hasonlóak a népszámlálási adatokhoz, annak ellenére, hogy az utóbbiak a teljes lakosság helyzetéről adnak számot, az előbbiek pedig csak a felnőttek nyilatkozataira alapozódnak.
      A népszámlálási kérdésekre adott válaszokat további felmérések, egyházi statisztikák árnyalhatják, mert itt még valóban fontos szerepet játszanak a válaszokban az érzelmi, kulturális, tradicionális kötődések.

      • IMB
        április 22, 2013

        Köszönöm, így már értem!
        A saját tapasztalataim azonban erről a “vallásos” rétegről — szerintem ők az abszolút többség –, azonban az, hogy ők a “spirituális” (mindegy, milyen pneuma …) divat követői. Nyilván homo religiosusok, de tényleg azt hiszem, a legnehezebben megszólíthatók — persze lehet, tévedek. Ami az alapvető keresztény ismereteket jelenti, tapasztalatom több felsőoktatási intézmény alapján a Tiedhez hasonló (kb. az elmúlt 10-12 évben). Kellett Bibliaismeretet is tanítanom. Jó pontszámmal értettségizett sőt — néha ez is kiderült — hittanra járt diákok nem tudják, mi az Ószövetség, mi az Új, beszélnek “keresztényekről a Krisztus előtt II. évszázadban vagy évezredben” stb. A hit persze nem ismereteket jelent, de félek, statisztikailag nem azok ilyen tudatlanok, akiknek hitük hegyeket mozdít el. Egy, a császárkorihoz hasonló szellemi káosz felé tartunk, s ha erre nem készülünk fel, akkor “ha az Emberfia visszajön, vajon talál-e hitet a földön?” Angliában, ahol még államegyház van, már nem altatlják magukat az emberek 96%-kal. A keresztények többsége ott üldözött kisebbségként érzékeli magát.
        Ld. http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=293950&lang=hun#293950

        És nagyon tanulságos ez is:
        http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=294079&lang=hun#294079

        vö.még http://egyhaz.blog.hu/2012/09/17/kereszteny_europa?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201304

  6. trienti
    április 21, 2013

    Én nyugodtan álíthatom saját tapasztalatom és Magyarország vallási térképe alapján (http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_n%C3%A9pess%C3%A9g%C3%A9nek_vall%C3%A1si_megoszl%C3%A1sa), hogy a magyar társadalom többsége keresztény. Mint írtam fentebb 96%! Hogy ez kinél milyen megalapozottságú azt csak a Mindenható tudja, de nem a statisztikusok vagy egyes emberek. A meggyőződés jelentőségét ebben a magas százalékban én nem becsülném le. Ezzel számolnia kell nemzetünk és vallásunk ellenségeinek.

    • H.Gy.
      április 21, 2013

      Kedves Trienti, ha a magyar társadalom 96 százaléka keresztény, akkor sok egyéb mellett például azt sem értem, miért kell évről évre elmesélnem bölcsészhallgatók népes táborának, hogy ki az a Mózes és hogy ki a négy evangelista.

      • trienti
        április 21, 2013

        Kedves H. Gy, ezek szerint mi más körökben mozgunk. A bölcsészhallgatók népes tábora részben más tanulmányoktól való leterheltsége / túlterheltsége, másrészt az oktatási rendszer bűnös hiányosságai miatt tájékozatlanabb vallási kérdésekben. Egyébként az Ön személyes tanári tapasztalata nem írja felül, nem hitelteleníti az országos statisztikai adatokat, mert ugye erről van szó?! Gondolom a vallási térkép is sokat mondó. A vallási tudatlanság, nem jelent vallástalanságot, vagy felekezetnélküliséget, missziós kötelezettséget viszont ránk ró.

    • d
      április 21, 2013

      Kedves Trienti!
      Szerintem a magyar lakosság Di-Per-Te kötelező beoltottsága nincs 96 %-os, nem hogy a megkereszteltsége.
      Vegyünk egy várost, ahol mondjuk átlagosan születik egy gyermek naponta, és nézzük meg hány lesz megkeresztelve közülük.

      • trienti
        április 22, 2013

        Kedves D!
        Keresztények esetében nincs elegendő ok feltételezni a keresztség szentségének fel nem vételét, mivel ez az első feltétele a keresztény mivoltnak és elnevezésnek. A Szentháromság nevében történik a keresztelés!

    • trienti
      április 22, 2013

      Kedves IMB!

      Kérem vessen újból néhány pillantást Magyarország vallási megoszlásának térképére és az általam megjelölt keresztény oldal cikkére, ahonnan az adatokat vettem. Nem hiszem, hogy altatásban lett volna országunk feltérképezve és a százalékos arány meghatározva. (http://www.egyhazestarsadalom.hu/a-szemhataron-innen/mate-toth-andras-nagy-gabor-daniel-a-2011-es-nepszamlalas-vallasi-adatairol/: 2. Táblázat: A magyar társadalom felekezeti megoszlása )

      “Magyarországon lakosságának túlnyomó része két csoportba tartozik: 8 milliós lélekszámmal a többség (81%) keresztény, 18,6%, 1,8 millió ember pedig felekezeten kívülinek vallja magát. A többi valláshoz (iszlám, hindu, zsidó, népi vallások, egyéb) a népesség kevesebb mint 1-1%-a tartozik.”http://www.metropol.hu/cikk/978582-itt-a-vilag-vallasi-terkepe) A választ megtagadók jelentős száma miatt nem teljesen pontos (hiányos) a százalékarány.

      Itt külső adatokról, magukat kereszténynek vallók felmérésről van szó. Az Úré a vesék vizsgálata, melybe mi halandók nem láthatunk bele. Én ennél se többet se kevesebbet nem állítok.
      Az altatást és áltatást másoknál és máshol keresse.

      • IMB
        április 22, 2013

        Bocsásson meg a sarkos fogalmazásért, semmiképpen nem az Ön személyének szólt. Veszély esetén az ember hangosabban szól, ami ismeretlenül bántó lehet.

    • David Vincent
      április 22, 2013

      Ez esetben viszont el kell fogadnunk, hogy az abortuszok és válások zöméért is keresztények felelnek.

      • trienti
        április 23, 2013

        Kedves Dávid,
        a katolikusok vagy protestánsok zömére gondolt? Ezt azért kérdezem, mert a kereszténységen belül is léteznek felfogásbeli és szentségeket érintő különbségek, melynek gyakorlati következményei vannak. Feltételezéséből véletlenül kifelejtett néhány kisebbséget, ahol szintén magas lehet az arányszám bizonyos bűnök elkövetésében. Ez a statisztika fintora. Kérem járjon utána annak amit felvetett. A találgatás itt nem segít.

  7. Semper
    április 21, 2013

    Szükséges és hasznos írás ez. HGY blogját időnként követve már számítottam valami hasonlóra. Nálunk reformátusoknál is hasonló a csökkenés, csak legalább elmaradt a szánalmas magyarázkodás, ami nem jelenti azt, hogy kezdenénk valamihez az adatokkal. Inkább csak megerősítenek a csendes csüggedésben. Egy érdekes jelenség megfigyelhető a mi megyénkben a református adatokkal kapcsolatban. Ehhez tudni kell, hogy nálunk az egyházközségek minden évben összeszámolják a reformátusokat. Ez gyakorlatban egyet jelent a megkeresztelt, konfirmált, egyházfenntartói járulékot évente befizetők és kiskorú gyermekeik számba vételével. Ismerve ezeket a belső számokat és a településenkénti népszámlálási adatokat, az az “örömteli” hírem van, hogy a reformátusok megvannak. Vagyis nagyjából annyian vallották magukat reformátusnak, mint amennyiről mi magunk is tudunk. Vannak kivételek mindkét irányban. Vagyis van olyan hely, ahol többről tud a lelkészi hivatal, mint ahányan bevallották és fordítva. 2001-ben a különbség óriási volt.

  8. perfect
    április 22, 2013

    Hogy hova tűnt másfél millió katolikus, azt nem tudom, de azt tudom, hogy az elkövetkezőkben én is a felekezeten kívülieket fogom ” erősíteni “.

    Én is, a házastársam is katolikus családba születtünk , jártunk templomba a családtagjainkkal, hittan, elsőáldozás, bérmálkozás, szentségi házasság stb..

    Gyerekünket a pécsi Szt. Mór katolikus iskolába írattuk…. A hittantanítás jórészt órai diktálás utáni otthoni biflázásból áll, . PL. a HATODIK OSZTÁLYOS GYEREKEKNEK A TRANSZUBTANCIÁCIÓ ELVÉT KELL BEMAGOLNI, más egyebek mellett. A tanár teológiai ismeretei elképesztőek, a pedagógiai eszköztárának alapja a gyerekek megalázása, szidalmazása. Azt lehetne gondolni, hogy csak mi fogtunk ki egy rossz hittantanárt. sajnos nincs így, a többiek hasonlóak.
    Évek óta számos szülő, számos alkalommal jelezte már az iskolavezetésnek, a püspökségnek, hogy valamit kellene kezdeni az iskolai hittannal. Soha senki nem vette komolyan a jelzéseinket.

    Az iskolában semmire nincs pénz, azon kevés városi iskolák vagyunk aminek nincs tornaterme, a nyelvoktatás siralmas…

    Az elmúlt hétvégén a püspök úr kitüntetésben részesítette a hittantanárunkat, tudományos tevékenységére tekintettel ( 40 éves kora után, levelezőn végezte a teológiát, most folytatja a phd tanulmányait )

    Amikor hallottam azt hittem, hogy vicc. Nem az.

    • David Vincent
      április 22, 2013

      Ezt őszintén sajnálom. Nekem is vannak túlfűtött, küldetéstudatos hittanár ismerőseim. Nagyon nem szeretnék vitatkozni velük.

      Szülőként maximálisan átérzem a helyzetüket, de két kérdés azért felmerül bennem:

      -ha az iskolában minden rendben menne, akkor maradna katolikus?
      -eddig miért érezte magát az egyház tagjának?

    • mel
      április 22, 2013

      Kedves Perfect! A Szent Mórban érettségiztem, és bár én is megtapasztaltam, hogy nem mindig sikerült megfelelő hittantanárt alkalmazni, volt, aki egész életemre nagy hatást gyakorolt. (Most egyébként több, magasan képzett és jó humorú fiatal pap is tanít ott hittant.) Bár ez nem a hittantanítás módszertanának fóruma (és kiváltképp nem a nosztalgiázásé), talán nem haszontalan, ha megosztom egy hittanórai élményemet a szidott Szent Mór Iskolaközpontból.
      Egyszer a tanárunk behozott egy üveg mézet és mindenkivel elnyalatott egy kanállal; miközben körbevitte a mézet, egyenként, mindenkinek elmondta, hogy „Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik.” (Zsolt. 33,9). Máig ez a jelenet van előttem, ha meghallom ezt a communiót, és máig hálás vagyok, hogy ilyen tanártól tanulhattam. Pedig nekünk is keserű volt sokszor a tanulás, de aztán megédesedett tőle a szánk (igen, ezt most Heidl úrtól schmitteltem: https://heidlgyorgy.wordpress.com/2013/04/01/barbarok/).

    • H.Gy.
      április 22, 2013

      Igaz, a hittan nevű tantárggyal alapvető bajok vannak, de nem feltétlenül a tanárok miatt. Személyes élményem: 20 év alatt mindössze kétszer kerestem fel szaktanárt egyik gyerekünk ügyében, és ez mindkétszer ugyanaz a hittan tanár volt. Megkértem, hogy azt tanítsa, amit az egyház. A hittan tanárokat képző intézményekkel is nagyon nagy a baj. Hittudományinak nevezett főiskolákon se erkölcs, se hit, se tudomány. Emiatt azonban nem tagadnám meg a katolikus egyházat.

    • Büfészakos
      április 26, 2013

      A hittanár(ok) miatt kilépnek az egyházból? Ez komoly?
      Nekem annak idején volt több rossz tanárom is, akik különféle természet- és társadalomtudományokat tanítottak. Mégsem gondoltam soha arra, hogy hátat fordítok – úgy általában – a tudományoknak, vagy egyáltalán, a tudás világának.
      Furcsa emberek maguk.

  9. trienti
    április 23, 2013

    Kedves IMB!
    Köszönöm a tisztázást. Semmi baj. Úgy látszik félreértettem Önt.

  10. Visszajelzés: Katolikus | Olaszországba jöttem

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on április 19, 2013 by in Közélet.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 249 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: