Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

Országfelajánlás

Úgy mondják, István király 1038. augusztus 15-én Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Vajon mit jelent ez, és mi a legenda forrása?

A forrása Hartvik püspök műve Szent István életéről, amelyet Kálmán király (uralkodott 1095-1116) kérésére írt. A püspök feldolgozta az Istvánról szóló két korábbi szentéletrajzot, az ún. nagy legendát, amely 1077 körül már készen lehetett, valamint a nagy legendára már utaló, István szentté avatására (1083) szerkesztett kis legendát.

Hartvik elmeséli, hogy amikor a beteg király érezte halála közeledtét, “előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után a kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: ‘Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.‘”

Eszerint tehát az ágyban fekvő, haldokló István király úgy ajánlotta Szűz Mária oltalmába az egyházat, a papságot, a népet, az urakat és önmagát, ahogyan a keresztre feszített Jézus ajánlotta a lelkét Isten kezébe (Lk 23,46).

Budapest, Ferences templom. Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Szent_Istv%C3%A1n_felaj%C3%A1nja_Magyarorsz%C3%A1got_Sz%C5%B1z_M%C3%A1ri%C3%A1nak.jpg&filetimestamp=20101101153038&

Ferences templom, Budapest

Mennyire más kép él bennünk a felajánlásról és a felajánló királyról!  A Kárpát-medencében, moldvai templomokban, a világ különböző tájain általában az életerős királyt látjuk oltárképeken, szobrokon, üvegablakokon, amint a felhőkből, angyalok közül kegyesen letekintő Mária előtt térdelve a magasba nyújtja a koronát. Ez az István király inkább lovag, aki mindenét odaadja szíve hölgyének,  vagy hűbéres, aki Úrnője előtt hódol, esetleg szent, aki alázatosan meghunyászkodik. A Hartvik-legenda István királya más. Egy Jézussal együtt szenvedő, öntudatos, gondos uralkodó.

Ugyanakkor Hartvik püspök is erősen eszményít, amikor így festi elénk Szent Istvánt. A nagy legenda egyik megjegyzéséből kiindulva megalkotja a haldokló király felajánló imájának látványos dramaturgiáját. Egyszeri, ünnepélyes felajánlásról ugyanis a nagy legendában nincsen szó. Ez valamiért Kálmán király udvarában fontos lehetett, László király teológusai azonban, akik István király szentté avatására készülődtek, még valamelyest árnyaltabban gondolkoztak az ország felajánlásáról. Nem egy felajánlásról, hanem felajánlások szakadatlan soráról tudtak. Íme:

“Ez a férfiú hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybevitelének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Királyné napjának emlegetik.” (10.)

Figyelemre méltó a szóhasználat! István mint hívő férfiú (vir fidelis) szüntelen, gyakori könyörgései közben (precibus assiduis) önmagát és királyságát az istenszülő Szűz Mária oltalmába (tutela) ajánlotta. A nagy legendában tehát nem egyszeri, ünnepélyes felajánlásról van szó, hanem egy keresztény király állhatatos könyörgéseiről, amelyeket Szűz Máriához intéz önmaga és királysága megóvásáért.

A nagy legenda két további, fontos helyen is utal István király buzgó imádságaira. Amikor II. Konrád betört az országba, István tanácsot tartott, összevonta haderejét, de előbb Mária segítségét kérte. “‘Ha kedved telik benne, világnak úrnője, hogy örökséged szőlejét ellenség pusztítsa, s a kereszténység zsenge ültetvényét irtsa, kérve kérlek, ne róják fel az én renyheségemnek, hanem inkább akaratod rendelésének. Ha a pásztor bűnös, érdeme szerint ő maga lakoljon, kérlek, ártatlan juhokat dühöd ne sújtson.’ E beszéd után Máriától már szinte megvigasztalva, magabiztosan útra kelt az ellenség irányába. Mindjárt másnap hírnök érkezett a germánok táborába minden egyes vezérhez, mintha a császár küldte volna, és parancsot adott át a visszatérésre. Mihelyt az ellenség visszavonult, és a szent felismerte, hogy Isten irgalmának oltalma látogatta meg, a földre borulva hálát adott Krisztusnak és szülőanyjának, kinek védelmébe magát és országának gondját szüntelen imában ajánlotta. ” (14.)

Még fordításban is érezhető az a latin eredetiben nagyon tudatosan szerkesztett párhuzam, amely a korábban általánosságban említett felajánlások és az adott történelmi helyzetre vonatkozó felajánlás között fennáll. A király megértette, hogy győzelme Istennek köszönhető, és hálát adott Krisztusnak és Szülőanyjának, akinek gyakori könyörgések közepette (precibus assiduis) az oltalmába (tutamen) ajánlotta magát és királyságát.

István nem csupán önmagát és az országát, hanem Imre herceget is Mária oltalmába ajánlotta: “Immár egyetlen fiát szenvedélyesen szerette, mindennapos imáiban örökösen Krisztusnak és szűz Szülőanyjának szentelte. Minden óhajtásával azt kívánta, hogy fia túlélje, s hogy utána országának ő kerüljön élére.” (15) Itt is szinte ugyanazok a szavak írják le ugyanazt a gesztust: a keresztény király mindennapi könyörgésekben (precibus cottidianis) állandóan (perpetue) Krisztusnak és az Istenszülőnek ajánlotta fiát. A nagy legenda egyértelművé teszi: nincs különbség a szüntelen önfelajánlás, az országfelajánlás és Imre herceg felajánlása között.

Milyen szándék vezérli tehát Istvánt ezekben a felajánló imákban? Mit remél tőlük? Lássuk ismét, mit kért a király az Istenszülőtől, amikor Konrád megtámadta az országot! „Ha kedved telik benne, világnak úrnője, hogy örökséged szőlejét ellenség pusztítsa, s a kereszténység zsenge ültetvényét irtsa, kérve kérlek, ne róják fel az én renyheségemnek, hanem inkább akaratod rendelésének.

Nem győzelmet, nem túlélést, nem testi épséget kért, hanem azt, hogy bármi lesz is, az ő tisztessége ne csorbuljon. A “renyheség” vagy inkább tétlenség (desidia), amelynek még a látszatát is kerülni akarja, azt jelentené, hogy nem indul el seregestül a Rábához az ellenség visszaverésére. Mária oltalma nem ok a tétlenségre. Ha a Gondviselés valamely kifürkészhetetlen terve szerint a zsenge keresztény államnak és vele a királynak el kell pusztulnia, Istvánnak akkor is kötelessége harcba vonulni.

A gyakori imádságok célja tehát nem az volt, hogy ezzel az ország politikai és katonai értelemben vett biztonságát és szilárdságát kieszközölje, vagy a döntésekkel járó személyes felelősséget elhárítsa magától. István nem abban bízott, hogy Máriával mennyei biztosítási szerződést köthet Magyarországra. A felajánló imádságokban a helyes döntések meghozatalát és a helyes politikai cselekvést kérte. A felajánlás nem a döntés és a felelősség áthárítása földöntúli hatalmakra, hanem maga az imádság, amelyben a döntés megszületik.

István pontosan tudta, hogy Mária oltalma nem kármegelőzés. Krisztus és Mária sem őt, sem az országát, sem szeretteit nem óvja meg a szenvedéstől, az összeomlástól, a kilátástalannak tűnő helyzetektől, a haláltól. Ő maga “sokféle isteni fenyítés alatt rogyadozott, három évig szüntelen betegségben sínylődött; miután ebből Isten kegyelmének orvossága kigyógyította, a titkos örök szándék valamiféle próbatétele következtében fiainak kimúlásában megint csak érezte a ráhulló korbácsütéseket, mikor őket ártatlan csecsemőkorukban, aki adta, elvette (Jób 1,21).” (15.)

Felépített egy keresztény királyságot, harcolt a külső és belső ellenséggel/ellenzékkel, és végül látnia kellett, hogy az egész hamarosan szétesik. Egyetlen reménye maradt: Imre herceg, akit a legenda quasi unicusnak nevez, utalva ezzel Mária egyedüli (unicus) Fiára. István mindennap imádkozott egyedüli fiáért, Imréért, aki azonban meghalt.  István király és Mária, a mater dolorosa, a fájdalmas anya sorsa ekkor fonódott össze a legszorosabban. “Mária oltalmazása” ezzel egészen új jelentést kapott.

“Mária oltalma” sem Istvánnak, sem Imrének nem biztosított személyes, politikai sikert, és éppen így Magyarországnak sem biztosít semmiféle politikai vagy gazdasági sikert, válságból való kilábalást, szép jövőt, prosperitást. A Szent Istvánnak dedikált templomok oltárképeiből sok vallásos ember talán azt az üzenetet olvasta, olvassa ki, hogy történjék bármi, Magyarország fennmarad, a jövője az égiek kezében van. Szerintem nem ezt üzenik. Ahogyan a Mária oltalmába ajánlott Imre herceg meghalt, úgy a Mária oltalmába ajánlott Magyarország is eltűnhet a térképről. Az a szüntelen országfelajánlás, amelyről István nagy legendájában olvasunk, valójában a tisztességes, cselekvő politika, amely a gyorsan változó, bonyolult helyzetekben is képes sub specie aeternitatis [az örökkévalóság szempontjából] helyes döntéseket hozni.

Reklámok

33 comments on “Országfelajánlás

  1. Visszajelzés: Szent Isván, a magyarok hadvezére | blog H O N V É D | egy seregnyi lélek

  2. trienti
    augusztus 20, 2013

    “900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített hivatalosan is XIII. Leó pápa, mikor 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulóján, ,,Magyarok Nagyasszonya” ünnepet rendelt el október 8-ra. Azelőtt augusztus 15-én, ,,Nagyboldogasszony”-kor ülték (mint neve is jelzi), mert 1038. augusztus 15-én halt meg Sz István, koronáját és országát Isten Anyja, Mária oltalmába ajánlva. Immár ezer év — és ezer évi fönnmaradásunk — a bizonysága, hogy a Szűzanya ezt elfogadta, vállalta.” (Virtuális Plébánia) Ez így van a jelenben és így lesz a jövőben is! Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nekünk magyaroknak nem kell mindent megtennünk, ami országunk és nemzetünk fennmaradásához és felvirágoztatásához szükséges.

    Nem hiszek az ilyen és ehhez hasonló pesszimista kijelentésekben, jóslatokban: “Mária oltalma”…Magyarországnak sem biztosít semmiféle politikai vagy gazdasági sikert, válságból való kilábalást, szép jövőt, prosperitást…. Mária oltalmába ajánlott Magyarország is eltűnhet a térképről…. Igenis lehet igaz keresztény politika, erkölcsös, tisztességes gazdálkodás és így válságból való kilábalás.

    Nos lehet, hogy biztos kijelentésem meglep egyaránt barátot és ellenséget, de én azt mondom, -és sokak mondhatják még rajtam kívül- hogy országunk és mi nem tűnhetünk el a történelem süllyesztőjében. Ellenségeinknek viszont áll a zászló.
    Én megingás nélkül hiszek a Szűzanya oltalmában, szentjeink hathatós közbenjárásában és a hit és jó cselekedetek erejében! Történjék bármi, Magyarország fennmarad!

    • H.Gy.
      augusztus 23, 2013

      Köszönöm, elfogadom, hogy Trientihez hasonlóan mások is megingás nélkül hisznek Magyarország fennmaradásában mindaddig, amíg világ a világ. Én két dolgot állítok az ismereteim alapján meggyőződéssel. 1. Ha valamit tanulhatunk a történelemből, akkor az a birodalmak, nemzetek, országok, államok mulandósága. 2. Az országfelajánlás a három legenda szerint nem Magyarország, a magyar állam létezésének mennyei bebiztosítását jelenti.
      Azt pedig meggyőződéssel hiszem, hogy történjék bármi, az Egyház fennmarad.

  3. Sallai Gábor
    augusztus 23, 2013

    Kedves Heidl György!

    Nagyon örültem írásának. Bevallom, engem mindig idegesítettek az ilyen megjegyzések, hogy „országunk és mi nem tűnhetünk el a történelem süllyesztőjében”. Ha ugyanis maga a Jóság, a bűn nélkül való Jézus Krisztus is emberi szempontból kudarcot vallhatott a földön, akkor nem határtalan önteltség-e azt állítani, hogy velünk, akik bizony nem vagyunk bűn nélkül valók, ilyen nem történhet?

    Üdvözlettel:
    Sallai Gábor

    • H.Gy.
      augusztus 23, 2013

      Köszönöm! A hangsúly persze az “emberi szemponton” van. Kíváncsian várom Trienti gondolatait a félrevezetésről.

  4. trienti
    augusztus 23, 2013

    Mielőtt reagálnék Sallai Gábor megtévesztésre alkalmas megjegyzésére, tiszteletből várok néhány napot, hátha Heidl György után más is hozzá akar szólni.

  5. pista
    augusztus 25, 2013

    Nekem sem tetszik a cikk. Okoskodós problémafelvetés egy olyan témában, ahol az érzelmeknek, személyes élményeknek komoly szerepe van. Egyszer Dobszay László ment neki a székely himnusznak ezzel a megközelítéssel, az sem tetszett, bár tételesen – szakmailag – neki is igaza volt.

    Ha egy történész vagy más szaktudományban jártas tudós kezdi el elemezni a feleségemet, vagy a hozzá fűződő érzéseimet, viszonyomat, valószínűleg igazabbat fog mondani, mint én, de hiányozni fog belőle minden ami több, mint a szaktudomány, a szerelem, a vonzódás, az elkötelezettségből fakadó elfogultság. Hadd legyek elfogult a feleségemmel és pl. a országommal/nemzetemmel/népemmel kapcsolatban!

    Ez a XIX. század végének hangja, a pozitivista mítosztalanító törekvések hangja. Nem csak a magyar történelmet, hanem a kereszténységet is ízekre lehet így szedni – lásd pl. Vermes Géza könyveit – aztán mire jutunk vele?

    • David Vincent
      augusztus 26, 2013

      Kedves Pista,

      ‘Ha egy történész vagy más szaktudományban jártas tudós kezdi el elemezni a feleségemet, vagy a hozzá fűződő érzéseimet, viszonyomat, valószínűleg igazabbat fog mondani, mint én, de hiányozni fog belőle minden ami több, mint a szaktudomány, a szerelem, a vonzódás, az elkötelezettségből fakadó elfogultság’

      Vigyük tovább a párhuzamot: nagyon jó, hogy a férjnek a felesége a legszebb nő a világon. De következik-e ebből, hogy be kell őt nevezni a szépségversenyre? És ha a férj mégis megteszi, akkor csodálkoznia kell-e azon, hogy vadidegenek gusztálják az asszonyt, és ott is hibát találnak benne, ahol szerinte minden rendben?

      Szeressük az ételeinket, a tájainkat, a kultúránkat, legyünk büszkék a szentjeinkre, de ne higgyük, hogy magyarnak lenni valami egészen egyedi és fantasztikus dolog.

      • pista
        augusztus 28, 2013

        Kedves David Vincent, hol van itt szó szépségversenyre való benevezésről? Csöndesen szeretném ünnepelni vele kettesben a születésnapját és akkor jön ez a persze-hogy-igyaz-de-mégsem poszt. Én hiszem, hogy magyarnak lenni egészen egyedi és fantasztikus dolog és hiszem, hogy “történjék bármi, Magyarország fennmarad, a jövője az égiek kezében van.” Ha csak ezt hinném, és mindent ennek rendelnék alá, az tévedés lenne, de az kinyilatkoztatás alapján álló istenhitembe ez is belefér és fáj, ha ezt – még oly hiteles és értékes emberek is, mint HGY – elvitatják tőlem.

        • H.Gy.
          augusztus 29, 2013

          Dániából olvasom a hozzászólását. Tegnap Jellingben megnéztem a viking királyság egykori központját, azt a helyet, ahol a miénkhez hasonló kultúra- és a vallásváltás ment végbe néhány évtizeddel korábban, mint nálunk. Sokat beszélgetek dánokkal. Dánnak lenni is egészen egyedi és fantasztikus dolog. Jó, hogy büszkék a múltjukra, a hagyományaikra, a nyelvükre, az értékeikre. Mi is lehetünk büszkék a miénkre. Ezzel semmi baj nincsen. A többi viszont spekuláció, sajátos hit. Ön a Kinyilatkoztatást tekinti mérvadónak a hit kérdéseiben. A Bibliában egyetlen népről olvassuk azt, hogy különleges, páratlan történelmi küldetése van, és hogy Krisztus második eljövetelekor is létezni fog.

  6. d
    augusztus 26, 2013

    Gyurikám!
    Hej, de jó kis írás ez. Eleinte bosszantott TRIENTI sejtelmes várakozó álláspontja, de késleltetése miatt hosszabb ideig forgathatja az ember a szöveget gondolataiban. Gyönyörű, felemelő és feladatadó.
    A szüntelen felajánlás, mindenki feladata, amelyben a tisztességes, cselekvő politika (vagy inkább maga az ember), a gyorsan változó, bonyolult helyzetekben is képes – az örökkévalóság szempontjából – helyes döntéseket hozni.
    A felajánlás nem a döntés és a felelősség áthárítása földöntúli hatalmakra, hanem maga az imádság, amelyben a döntés megszületik.
    Bocs, hogy idézlek, de nem tudnám jobban kifejezni a lényeget.
    Ha jól értem: az imádságban a helyes döntések meghozatalát kérjük Istentől. De nem Magyarország fennmaradásáért kell helyes döntéseket hoznunk. Bár az is előfordulhat, ha helyesen döntünk, Magyarország fennmarad még egy ideig.

    • H.Gy.
      augusztus 27, 2013

      Nagyon köszönöm a hozzászólásokat! D. és David Vincent helyettem is válaszoltak Pista “érzelmes” felvetésére. Természetesen nem pozitivizmusról van itt szó, nem mítoszrombolásról, nem is bultmanni mítosztalanításról, hiszen az a Biblia exegézisére vonatkozik. Egy kicsit talán bálványok döntögetéséről. Az érzelmek fontosak, egyes érzelmek fontosabbak a tudománynál, de azt mindig érdemes megvizsgálni, hogy a fennkölt érzelmek nem idolokhoz kötnek-e minket. A tudás önmagában soha nem ártalmas, még ha lehet is ártani vele.

  7. Sallai Gábor
    augusztus 29, 2013

    Kedves Pista!

    Ezt írja: „Történjék bármi, Magyarország fennmarad.”

    Ugyan miért maradna fenn Magyarország örökké? Mitől olyan biztos ebben? Mire alapozza? Miért tulajdonít Magyarországnak olyat, ami csak Istent illeti meg? Miért isteníti Magyarországot? Ez bálványimádás. Ön szerint a bálványimádás belefér a kinyilatkoztatás alapján álló keresztény hitünkbe?

    Üdvözlettel:
    Sallai Gábor

  8. David Vincent
    augusztus 29, 2013

    Kedves Pista!

    ‘a hazámat szeretem a legjobban’ – ‘az én hazám fantasztikus és egyedi’

    Tényleg nem látja a különbséget?

    • IMB
      augusztus 30, 2013

      Talán még azt is hozzáfűzhetjük, hogy a hazaszeretet az önszeretetre hasonlít inkább, mint a házastársi szeretetre. Hazánkat (többnyire) nem választjuk, házastársunkat viszont (többnyire) igen. Aki nem szereti hazáját, nem szereti önmagát — sérült ember. De az önszeretetet hajlamosak vagyunk az önzéssel, önteltséggel, beképzeltséggel összekeverni. Mindnyájan fantasztikusak és egyediek vagyunk, de szeretjük azt gondolni, hogy fantasztikusabbak és egyedibbek, mint bárki más:)
      Tudjuk, hogy az Isten gondviselő szeretete — Szülőjének anyai oltalma formájában is — nem feltétlen garantálja evilági boldogulásunkat. Abból is ad — annyit, amennyi javunkra válik. Az elbizakodottság és az illúzió sem az egyénnek, sem a nemzetnek hasznára nem válik. Persze a hit, bizalom és remény hiánya sem. Azt hiszem a bejegyzés minderről szólt. “Pista” érzékenységének persze nyilván megvan a maga tapasztalati háttere — talán ez akadályozta meg, hogy megértse az írást, s ne csak érzelmi asszociációinak engedjen.

      • trienti
        augusztus 30, 2013

        Kedves IMB!

        Elbizakodottságnak, illúziónak nevezhető-e Szent István királyunk fölajánlásának Isten és a Szűzanya előtti ereje, a Szűzanya oltalmába és szentjeink közbenjárásába vetett szilárd bizalom, a hit és jó cselekedetek hathatóssága, az igaz keresztény politika, erkölcsös, tisztességes gazdálkodás és így válságból való kilábalás lehetősége? Biztos, hogy nem! A keresztény magyarok jogos meggyőződését, -mivel természetfeletti segítséget és emberileg is megtehető, vagyis nem lehetetlen erőfeszítést érint- semmi sem tudja megingatni.
        Tudom, hogy gerincünket, önbizalmunkat megtörni akaró, a kereszténység, nemzetünk és országunk ellenségeinek ez rossz hír, de hát ez már legyen az ő bajuk.

        Pista érzelmi alapon való megközelítésével sincs semmi baj, hiszen a két kijelentés -‘a hazámat szeretem a legjobban’– ‘az én hazám fantasztikus és egyedi’- jól megfér egymás mellett.

  9. trienti
    augusztus 30, 2013

    Nos, mielőtt tiszteletteljes hallgatásomat sejtelmességgel magyarázná kedves D., időben megszólalok.

    Bevallom, Sallai Gábor negatív érzelmei előtt értetlenül állok, mivel egy igen lélekemelő és bizalomteljes megjegyzéssel szemben érzi ezt. ‘Bevallom, engem mindig idegesítettek az ilyen megjegyzések, hogy „országunk és mi nem tűnhetünk el a történelem süllyesztőjében”.
    Nos én is bevallok valamit. Engem az ilyen kijelentések soha nem idegesítettek! Miért is idegesítene az, ami igaz és pozitív? Biztos tudni szeretné kedves Heidl György, D. és Dávid Vincent, hogy honnan ez a magabiztosság?
    Íme a válasz, amivel tökéletesen egyetértek igazságtartalma miatt: “A Nagyboldogasszony-eszme kialakulása című cikkben Dr. Kovács Bánk OFM írja: „Az uralkodó tudatos végakarata tehát nem egyszerű imádság, szokott segítségkérés. Nem lelkipásztorkodó pap teszi, nem is a püspök vagy maga a pápa, mint a történelem folyamán számtalan esetben, amikor plébániákat, egyházmegyéket vagy az egész katolikus Egyházat a Szűzanya oltalmába ajánlották. Ezt a felajánlást egy élő, jogszerűen uralkodó király tette, aki az országon, annak minden birtokán és minden polgárán teljhatalommal rendelkezik. És most ez a király átadja országát, mindenét és mindenkijét egy világ feletti Hatalomnak, az égi királynőnek, a Magyarok Nagyasszonyának.”

    “Tény, hogy amikor Szent István halála előtti estén országát és népét mint örökséget a Szűzanya kezébe adta, és nem hathatós segítségét kérte, hanem örökségévé tette az országot, hogy örökös uralkodóként gondoskodjék róla, ezt az örökséget a Szűzanya el is fogadta! És nem csak elfogadta, hanem azóta soha vissza sem adta! Szűz Mária Magyarországnak törvényes, örökös Királynője, amit földi hatalom nem vehet el tőle.” (B. Élthes E.)

    Sallai Gábor: “Ha ugyanis maga a Jóság, a bűn nélkül való Jézus Krisztus is emberi szempontból kudarcot vallhatott a földön, akkor nem határtalan önteltség-e azt állítani, hogy velünk, akik bizony nem vagyunk bűn nélkül valók, ilyen nem történhet? … Ugyan miért maradna fenn Magyarország örökké? Mitől olyan biztos ebben? Mire alapozza? Miért tulajdonít Magyarországnak olyat, ami csak Istent illeti meg? Miért isteníti Magyarországot? Ez bálványimádás. Ön szerint a bálványimádás belefér a kinyilatkoztatás alapján álló keresztény hitünkbe?”

    Kedves Sallai Gábor, “emberi szempontból” nekünk már rég el kellet volna tűnnünk a történelem süllyesztőjében. Ez a mi estünkben, -mint a mai napig való fennmaradásunk bizonyítja- a gyakorlatban nem működik!

    Ki mondott olyat Sallai Gábor, hogy örökké? Hol tulajdonítottunk mi Magyarországnak olyat, mint amit Istennek tulajdonítunk? Hol beszéltünk édes hazánk esetében imádatról? Olvasson vissza minket, mielőtt másokat megtévesztene nekem erőltetettnek tűnő felháborodásában.

    Csak “emberi szempontok figyelembevételéről” mi keresztények Jézus Krisztus esetében sem beszélhetünk. Erre figyelmeztette már az Üdvözítő Szent Pétert: “Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” (Mt 16,13-23)

    Ugye ez tanulságos eset arra nézve miként nem szabad egyedül emberi szempontok szerint nézni üdvtörténeti, de világtörténeti eseményeket sem.
    Hadd idézzem e témához kapcsolódóan Mindszenty József bíboros úr néhány gondolatát: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanya őrködött: a Magyarok Nagyasszonya.”
    Itt a katolikus történelemszemlélet egyik sajátosságához értünk, amely észreveszi a Szűz Mária közbenjárására működő isteni kegyelmet.

    Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát is jól ismerte történelmünket: “Itt állunk kicsiny sziget a germán és a szláv néptengereknek kellős közepén. Ezer év óta morzsol, pusztít bennünket a hullámverés. A tatár, a török veszedelem — bármily romboló volt is —visszahúzódott, de amit ma vasgyűrűnek érzünk, az mindig körü-
    löttünk marad. Ma sem tehetünk mást, mint amit nehéz időkben máskor is tettünk: ragaszkodunk az alaphoz, amelyre szintén világtörténelmi nehézségek között egy nagy magyar, Szent István király állított bennünket, s amely alap ezer év förgetegei között viharálló alapnak bizonyult.”

    Eddigi megmaradásunk valóban csoda! A jövőbeni is az lesz, semmi kétség! Tisztán látom én is hazánk nehéz helyzetét, de ez nem bizonytalanít el, nem tesz sötéten látóvá, hanem inkább eddz és lelkesít a jóra. Kár, hogy ez nem mindenkinél van így.

    Meggyőződésem, hogy magyarnak lenni egészen egyedi és fantasztikus dolog! Aki ezt nem érti és érzi át, azon értetlenül fogok csodálkozni halálom órájáig.

    Egy zárógondolat: sohasem lehetett hallani, hogy Szűz Mária bárkit is gyámoltalanul magára hagyott volna, aki irgalomért hozzá könyörgött és pártfogásért hozzá folyamodott.

    • David Vincent
      augusztus 31, 2013

      Kedves Trienti,

      azt írja, hogy
      ‘“emberi szempontból” nekünk már rég el kellet volna tűnnünk a történelem süllyesztőjében. Ez a mi estünkben, -mint a mai napig való fennmaradásunk bizonyítja- a gyakorlatban nem működik!’

      Ezt nem érzem perdöntőnek. Vannak rajtunk kívül is hányatott sorsú népek. Szerbek, görögök, spanyolok mind hosszú évszázadokig éltek idegen uralom alatt.

      ‘Ezt a felajánlást egy élő, jogszerűen uralkodó király tette, aki az országon, annak minden birtokán és minden polgárán teljhatalommal rendelkezik. És most ez a király átadja országát, mindenét és mindenkijét egy világ feletti Hatalomnak, az égi királynőnek, a Magyarok Nagyasszonyának.’

      Ezzel kicsit zavarba hozott. Nem vagyok történész, de Sallai Gáborhoz hasonlóan úgy érzem, hogy itt keveredik a szakrális és a profán. Ha I. mindent felajánlott Máriának, akkor mi maradt a későbbi királyoknak? Ők mi felett uralkodtak? Akkor mondjuk Szent László királyunk hatásköre kisebb volt?

      • trienti
        augusztus 31, 2013

        Kedves Dávid,

        Itt most rólunk és fennmaradásunk csodás jelenségéről, nem pedig a szerbek, görögök, spanyolok múltjáról és jelenéről van szó. Amin Ön nem csodálkozik, amit természetesnek tart, azt sokunk -a fent említett nagy egyházi embereket is beleértve- csodának tartja. Bizonyára nem emelkedett hangulatból, nagyotmondásból vagy vakmerő bizakodásból. A jövő ugyan rejtve van előttünk, de Szűz Mária pártfogásában, az Ő hatalmában és Szent István király előtte kedves felajánlásában bízva joggal mondhatjuk, hogy a jövőben sem tűnhetünk el a történelem szinpadáról. Hiszem, hogy a magyaroknak nagy és nemes hivatás adatott világtörténelmi szempontból is, amit sok Istennek kedves látnok is megerősített. Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel a meggyőződéssel.

        Az Ön és Sallai úr megközelítése szerintem túl földies. A Szűz Máriának való felajánlás nem áll ellentétben és nem szünteti meg más magyar uralkodó jogkörét. Pl. a szülő részéről történő égi oltalom kérése gyermeke számára sem szünteti meg szülői oltalom és vezetés szükségességét. A kettő gyönyörűen kiegészíti egymást. Napi imáinkban is jelen lehet minden tehetségünknek, tetteinknek a felajánlása, mindazonáltal botorság lenne azt állítani, hogy ezzel elveszítjük az uralmat ezek felett.

        Mint utaltam rá korábban, nekünk is meg kell mindent tennünk, ami országunk és nemzetünk fennmaradásához és felvirágoztatásához szükséges. Felesleges lenne további ismétlés. Úgy gondolom világosan írtam.

  10. Sallai Gábor
    augusztus 31, 2013

    Kedves Heidl György!

    Engem nagyon érdekelne a véleménye Trienti legújabb hozzászólásáról.

    Engem nem győzött meg, de kicsit elbizonytalanított. Magyarország tényleg 1000 éve fennáll. Ez lehet, hogy csoda? Tud hasonlóról a történelem?

    Másfelől azonban az is világos, hogy Krisztus egyértelműen elutasította, hogy világi hatalmat vállaljon. Amikor a kenyérszaporítás után erőszakkal királlyá akarták tenni, kitért előlük (Jn 6,14). Hogy milyen értelemben tartotta magát a zsidók királyának, János evangéliumában világosan megmondja:

    „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (Jn 18,36)

    Nem vállalt világi hatalmat, és tanítványait, az egyház vezetőit sem ruházta fel ilyennel. Az egyházi hatalom összefonódása a világi hatalommal – még ha hosszú évszázadokig tartott is – ideiglenesen, a keresztény hit természetével ellentétesen történt, ezért én – Dr. Kovács Bánk OFM-mel ellentétben – nem gondolom, hogy „egy élő, jogszerűen uralkodó király az országon, annak minden birtokán és minden polgárán teljhatalommal rendelkezik.” Nem rendelkezik. A király csak azzal rendelkezhet, ami őt megilleti. Ami csak Istent illeti meg, azzal a király nem rendelkezhet. A király nem rendelkezhet az ember lelkiismerete fölött. („Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”) Olyan hatalmat pedig, amellyel a király nem rendelkezik, „az égi királynőnek, a Magyarok Nagyasszonyának” sem adhat át.

    Üdvözlettel:
    Sallai Gábor

  11. David Vincent
    szeptember 2, 2013

    Kedves Trienti!

    ‘Itt most rólunk és fennmaradásunk csodás jelenségéről, nem pedig a szerbek, görögök, spanyolok múltjáról és jelenéről van szó. ‘

    Pont az a kérdés, hogy más népek történelmének tükrében mennyire csodás a fennmaradásunk. Szerintem talán meglepő, de nem csodás.

    ‘ Szent István király előtte kedves felajánlásában bízva joggal mondhatjuk’

    Ez ellentmondás. Vagy bízunk vagy joggal mondjuk. Esetünkben inkább az előbbi.

    ‘hogy a jövőben sem tűnhetünk el a történelem szinpadáról. Hiszem, hogy a magyaroknak nagy és nemes hivatás adatott világtörténelmi szempontból is, amit sok Istennek kedves látnok is megerősített.’

    Sikerrel ébresztgeti a bennem szunnyadó szkeptikust. Az Anyaszentegyház általában tartózkodó az ‘Istennek kedves látnokok’ látomásaival kapcsolatban. Ha mégis lenne olyan ‘bevizsgált’ és hitelesnek elfogadott látnok, aki a magyarság sorsával kapcsolatos próféciákat közöl, kérem tájékoztasson.

    ‘Az Ön és Sallai úr megközelítése szerintem túl földies. A Szűz Máriának való felajánlás nem áll ellentétben és nem szünteti meg más magyar uralkodó jogkörét. ‘

    Hogy ne lennénk földiesek, ha egyszer azt írta, hogy

    ‘Ezt a felajánlást egy élő, jogszerűen uralkodó király tette, aki az országon, annak minden birtokán és minden polgárán teljhatalommal rendelkezik. És most ez a király átadja országát, mindenét és mindenkijét egy világ feletti Hatalomnak, az égi királynőnek, a Magyarok Nagyasszonyának.’

    Ön csempészi bele a földi jogot és hatalmat István felajánlásába – szerintem teljesen feleslegesen..

    • trienti
      szeptember 3, 2013

      Dávid V: “Pont az a kérdés, hogy más népek történelmének tükrében mennyire csodás a fennmaradásunk.”

      – Mi, ha megbocsát, saját történelmünket vesszük alapul. Talán ez nem egy elvetendő szempont. Hazánk fennállásának csodáját továbbra sem lehet tagadni.

      Dávid V: ” Vagy bízunk vagy joggal mondjuk. Esetünkben inkább az előbbi.”

      – Ahogy a Gondviselésben joggal bízhatunk, úgy Szent István, más szentjeink és a Szűzanya hathatós pártfogásában is. Hogy állítható ebben az esetben a vagy-vagy?

      Dávid V: “Ha mégis lenne olyan ‘bevizsgált’ és hitelesnek elfogadott látnok, aki a magyarság sorsával kapcsolatos próféciákat közöl, kérem tájékoztasson.”

      – Örömmel teszek e kérésének eleget, de hozzáfűzöm, hogy nem kizárólagosan ezek alapozzák meg, hanem csak kiegészítik a Szűzanya hathatós oltalmába vetett hitünket, jogos bizalmunkat(!). ‘Sohasem lehetett hallani, hogy Szűz Mária bárkit is gyámoltalanul magára hagyott volna, aki irgalomért hozzá könyörgött és pártfogásért hozzá folyamodott.’

      – “Don Gobbi atyának, a Máriás Papi Mozgalom vezetőjének ezt mondta a Szent Szűz:
      „Isten már azzal kitüntette ezt a népet, hogy különleges tulajdonomba adta az államalapításnál. E korban pedig Szeplőtelen Szívem világraszóló békediadala kiváltságos szereplője lesz. Ti vagytok e sokat szenvedett magyar földön a Szeplőtelen Szívemből áradó fénysugarak.”

      – Natália nővér: “Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!… A Szűzanya, mint Győzedelmes Királynőtök édesanyai szeretetében egész országotokat betakarta kék palástjával. Így a sátán nem tudja nemzeteteket kiirtani a föld színéről…. A Sátán fölötti végső győzelem és a megváltás beteljesedésének földi eszközéül – bármilyen hihetetlennek látszik is – a Mennyei Atya öröktől fogva Magyarországot választotta. Erre a feladatra azért lettünk kiválasztva, mert Szent István, első magyar királyunk országunkat a Szent Koronával együtt a Boldogságos Szűznek, az Úr Jézus Édesanyjának örökségéül és örökös tulajdonául adta…” (I. Natália nővér magánkinyilatkoztatásainak hivatalos vizsgálata: A szerzetesnő látomásait 1945. november 19.-én Mindszenty bíboros Dr. Szabó Imre tb. kanonok, esperes, pápai kamarás, Kecskés Pál pápai prelátus, és Dr. Bánk József egyetemi tanárokkal vizsgáltatta ki. A három főből álló bizottság a nővér látomásait hitelesnek nyilvánította. A nővér feljegyzéseit már 1941-től XII. Pius pápának továbbították, aki a nővér látomásainak hatására 1942-ben hivatalosan is megadta Máriának a Világ Győzelmes Királynője címet.)

      – Szent Pio Atya: „Magyarország olyan kalitka, amelyből egyszer gyönyörű madár fog kirepülni.
      Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”

      Dávid V: “Ön csempészi bele a földi jogot és hatalmat István felajánlásába – szerintem teljesen feleslegesen.”

      – A földi jog és hatalom belecsempészésről lenne szó? Fentebb példákat hoztam arra nézve, hogy miért nincs ellentmondás földi javaink felajánlása és a felette való ideiglenes birtokviszonyunk között. A helyes értelmezésre rámutattam. Gondolom ezt mások megértették.

      – Kedves Dávid, talán ismeri országunk latin elnevezését, mely nekünk katolikusoknak sokat mond: Regnum Marianum. Nem hiszem, hogy ezen a tényen egyesek kétkedő vagy ellentétes felfogása változtathatna.

      – A Lorettói Litániából: “Magyarok Nagyasszonya – Könyörögj érettünk!” Ki lehet találni, hogy miért lehetséges és helyes ez a megszólítás?!

      • David Vincent
        szeptember 4, 2013

        Kedves Trienti,

        ‘- Mi, ha megbocsát, saját történelmünket vesszük alapul. Talán ez nem egy elvetendő szempont. Hazánk fennállásának csodáját továbbra sem lehet tagadni.’

        Természetesen megbocsátok. Mindazonáltal ha valamiről be akarja bizonyítani, hogy a maga nemében egyedi vagy különleges, akkor azt csak összehasonlítással tudja megtenni. Ennek alapján pedig azt kell mondanom, hogy népünk megrázkódtatásokkal teli történelme – sajnos- nem egyedi.

        ‘ Ahogy a Gondviselésben joggal bízhatunk, úgy Szent István, más szentjeink és a Szűzanya hathatós pártfogásában is. Hogy állítható ebben az esetben a vagy-vagy?’

        Eredetileg azt írta, hogy

        ‘…Szűz Mária pártfogásában, az Ő hatalmában és Szent István király előtte kedves felajánlásában bízva joggal mondhatjuk, hogy a jövőben sem tűnhetünk el a történelem szinpadáról.’

        A valamibe vetett bizalom a remény jele, nem a bizonyosságé. A kérő is bízhat az IGEN-ben, de semmit sem ‘mondhat joggal’ a várható választ illetően.

        Köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet Natália nővérre. Abban gondolom egyetértünk, hogy ő sem biankó csekket kapott:
        ‘Úgy az egyháziak, mint a világiak tartsanak bűnbánatot és engeszteljenek, hogy bűneik miatt ne kelljen az országot végleges pusztulással büntetnem, mert kegyelmezni akarok.”’

  12. trienti
    szeptember 4, 2013

    Kedves Dávid!

    – Országunk és nemzetünk fennmaradásának egyedi csodája mellett létezhet másokkal megtörtént is. Nem?

    – A csodák egyike nem rontja le és nem zárja ki egy másik megtörténtét. Ön szerint igen?

    -Nagyjaink és több egyházi férfiúnk a világtörténelmet is ismerve, csodának tartja Magyarország és népünk fennmaradását . Ön ezen nyilatkozatok jogosságát kétségbe vonja. Úgy gondolja, hogy náluk ezt jobban látja?
    Nos, ha választanunk kell az Ő meggyőződésük és az az Ön meglátása között, nem kétséges, hogy kiét fogadjuk el. Lehet találgatni.

    – Ne csak megmaradt, fennmaradt országokra népekre tekintsünk, hanem a történelem folyamán az eltűntekre is. Rögtön kiderül, hogy semmi sem olyan természetes, mint amilyennek látszik. Ehhez mélyebb és kifinomultabb látásmódra van szükség. Referenciaként: Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999.

    Dávid V. : “A valamibe vetett bizalom a remény jele, nem a bizonyosságé.”

    – Ahogy a Gondviselésben joggal bízhatunk, úgy Szent István, más szentjeink és a Szűzanya hathatós pártfogásában is. A katolikusoknál ez bizonyosság! A bennük levő hitre építjük a reményünket, ami bizonyosságot szül. Ez a múltat és hazánk jövőjét is magába foglalja. Újat mondok ezzel?

    – Natália nővérrel kapcsolatban nem helyénvaló a materialista szemléletű biankó csekk emlegetése.
    Hitünk, reményünk és bizalmunk nem bankárszellemre épít.

    – Natália nővér: “Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!… A Szűzanya, mint Győzedelmes Királynőtök édesanyai szeretetében egész országotokat betakarta kék palástjával. Így a sátán nem tudja nemzeteteket kiirtani a föld színéről…. A Sátán fölötti végső győzelem és a megváltás beteljesedésének földi eszközéül – bármilyen hihetetlennek látszik is – a Mennyei Atya öröktől fogva Magyarországot választotta.”

    – Minden kilátásba helyezett büntetés feltételes jellegű. A “Ha” mindig ott van. A jól megalapozott bizalom nem egyenlő a vakmerő bizakodással. Mi katolikusok nem az utóbbi módon tekintünk Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya jövőnket is érintő pártfogására.

    • David Vincent
      szeptember 5, 2013

      Kedves Trienti!

      ‘- Országunk és nemzetünk fennmaradásának egyedi csodája mellett létezhet másokkal megtörtént is. Nem?’

      De.Csak akkor az a kérdés, hogy a ‘mi csodánk’ mitől annyira egyedi.

      ‘-Nagyjaink és több egyházi férfiúnk a világtörténelmet is ismerve, csodának tartja Magyarország és népünk fennmaradását . Ön ezen nyilatkozatok jogosságát kétségbe vonja. Úgy gondolja, hogy náluk ezt jobban látja?’

      A pápa tévedhetetlen bizonyos helyzetekben. Más nem.
      Aki szerint a magyarságnak nincs világmegváltó küldetése, az nyilván nem fog róla beszélni. Én se beszélek a finnek vagy a skótok egyediségéről.

      ‘- Natália nővérrel kapcsolatban nem helyénvaló a materialista szemléletű biankó csekk emlegetése.’

      Ajjajjaj.

      • trienti
        szeptember 6, 2013

        Kedves Dávid!

        Az már előrelépés, hogy a velünk történt, történő csodát már nem vonja kétségbe, csupán csak az “egyedi” megjelölés ellen van kifogása. Egyedi alatt a velünk megtörtént csodát értettem. Hadd világítsam meg ezt egy-két példával. Különböző emberekkel is megeshet ugyanaz a csoda. Saját maguk számára azonban ez egyedi. Nekem például vannak saját gondolataim. Lehet, hogy több közülük egybeesik másokéval, de attól azok ugyanúgy az enyémek. Ilyen értelemben használtam az “egyedi” kifejezést. A mi történelmünk és fennmaradásunk azért különleges és egyedi, mert a bennünket érint.

        A biankó csekkről szó sincs hozzászólásomban. Ön hozta fel ezt a hasonlatot, mely az üzleti világból származik.
        Én ezt kifogásoltam.

      • trienti
        szeptember 6, 2013

        Kedves Dávid!

        Az már előrelépés, hogy a velünk történt, történő csodát már nem vonja kétségbe, csupán csak az “egyedi” megjelölés ellen van kifogása. Egyedi alatt a velünk megtörtént csodát értettem. Hadd világítsam meg ezt egy-két példával. Különböző emberekkel is megeshet ugyanaz a csoda. Saját maguk számára azonban ez egyedi. Nekem például vannak saját gondolataim. Lehet, hogy több közülük egybeesik másokéval, de attól azok ugyanúgy az enyémek. Ilyen értelemben használtam az “egyedi” kifejezést. A mi történelmünk és fennmaradásunk azért különleges és egyedi, mert bennünket érint.

        A biankó csekkről szó sincs hozzászólásomban. Ön hozta fel ezt a hasonlatot, mely az üzleti világból származik.
        Én ezt kifogásoltam.

  13. Martinus
    szeptember 12, 2013

    Szerintem pedig ne legyünk pesszimisták. Ez egy olyan hozzáállás, ami létrehozza a problémákat, nem pedig feltárja. Feleslegesen ne siettessünk semmit, országunk kataklizmáját végképp ne. Magyarország történelme során bizonyított, és, hogy Isten ezt nem fogja törleszteni, hanem kínozni fog minket a végkipusztulásig, míg más népeket bűneik áradata ellenére pátyolgatni fog a világ végéig, az nem lenne semmiképpen sem igazságos. Egy nép sincsen pusztulásra predesztinálva, az ember pillanatnyi akarata is beleszövi magát az isteni tervbe.

    A végtelenül igazságos Isten megadja a magyarságnak a törlesztést (ha nem is az örök fennmaradást), meg mindazon népeknek is, akik hasonlókat szenvedtek el. Ebből a szempontból mi sokkal előbb állunk, mint a nyugati nemzetek.

    • Bystander
      szeptember 12, 2013

      Szerintem se legyünk pesszimisták, ám vakmerően optimisták se legyünk! Vallási alapra helyezve mindkét szélsőség “performatív tévtanítás”. A keresztény hit egészen egyedi módon – Húsvét misztériumára mutatva – halad át pesszimizmus és optimizmus között, és harmadik utat jár.

      Semmi sem irritál minket – magyarokat – annyira, mint más népek nemzeti kiválasztottságra alapozott öntudata (vegyük távolabbi példának az USA-t, és a kapcsolódó politikai viselkedését).

      Vallási alapon a “politikai optimizmus” olyan, mintha Istenben rossz “szülőt” látnánk, aki önkényesen kivételez egyes gyermekeivel, miközben a gyerekek azon vitatkoznak, hogy ki is a “kedvenc”. Nem elviselhetetlenül torz ez az istenkép, ha figyelmesen és egészében olvassuk a Bibliát?

      • Martinus
        szeptember 12, 2013

        Igen. De nekünk ez a harmadik út nálunk már belénk van ivódva. Mind a katolikus néphimnusz, mind Kölcsey Himnusza jelzi azt, hogy mi is egy bűnös nép vagyunk, irgalomra méltók, de Istentől különleges kegyelmeket is kaphatunk, hogy tovább tudjunk élni. Hány olyan nemzetnek van ilyen őszinte himnusza, ami nélkülöz minden dicsőséget, vakmerőséget?

        Azért vagyok kicsit a poszt miatt megilletődve, hogy miért kéne ettől az egyetlen, ismétlem egyetlen kegyelmi ajándéktól magunkat megfosztani, és mintegy hazánk pusztulására várni. Nem mondtam, hogy mi lennénk a legnyomorultabb nép, vagy a legártatlanabb.

        Szerintem a nemzeteknek is van kollektív missziója Krisztustól, hisz az utolsó ítéleten is nemzetek fognak sorban állni egymás mellett. Ezt a modern katolicizmusnak is meg kell fontolnia, és nem kéne elhanyagolnia.

    • H.Gy.
      szeptember 12, 2013

      Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az írásom “pesszimista” olvasata téves. Az nem pesszimizmus, ha felhívjuk a figyelmet az egyéni mérlegelés, döntés, szabadság értékére.

  14. David Vincent
    szeptember 12, 2013

    ‘ Hány olyan nemzetnek van ilyen őszinte himnusza, ami nélkülöz minden dicsőséget, vakmerőséget?’

    ‘Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.’

    Ha visszafogottan is, de áthallásos a dolog.

    • Martinus
      szeptember 12, 2013

      A többi európai himnuszhoz viszonyítsuk ezt, ha lehet.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Information

This entry was posted on augusztus 19, 2013 by in Közélet, Művészet.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1 249 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: