A keresztény társadalmi tanítás lényegét Máté evangéliumának 25. fejezete (34-46) foglalja össze. Adtál enni az éhezőnek? Adtál inni a szomjazónak? Befogadtad az idegent? Felöltöztetted a mezítelent? Meglátogattad a betegeket és a foglyokat? Miért? Mert az éhező, a szomjazó, az idegen, a mezítelen, a beteg, a fogoly – Jézus Krisztus. „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, velem teszitek.”
Kedves Péter!
Joggal hivatkozol erre a tanításra „keresztény testvéreket” megszólító, nyílt leveledben. Az írás alapos, mint mindig, gondosan adatolt, mint mindig, és ezért jó hosszú is – mint szinte mindig. Érdemes végigolvasni, köszönet érte!
Majdnem minden részletben igazad van. A most lezárult kormányzati ciklus valóban nem a kereszténydemokrácia diadalának ünnepe. Ha a kereszténydemokrata alapelvekkel (perszonalitás, szubszidiaritás, szolidaritás) szembesítjük a négyéves időszak politikáját, világosan kiütköznek az ellentétek. A hatalom birtokosai nem a közjóért munkálkodtak, hanem egy új arisztokrácia anyagi és hatalmi helyzetének megszilárdításáért. Társadalomképük alapja nem a személy, hanem a dolgozó ember volt. Ugyanakkor nem minden dolgozó embert becsültek meg, csupán klientúrájukat, és azokat, akik megítélésük szerint közvetlen hasznot hozó munkát végeznek. Nem megerősítették a kisközösségeket, az önkormányzatokat, a civileket, hanem kíméletlenül központosítottak. Nem növelték, hanem gyengítették a társadalmi szolidaritást, amikor a tehetőseknek adtak, a szegényektől elvettek.
Megértem az elkeseredett hangot, de nem értem a moralizálást. Erkölcstelen lenne, aki a Fideszre szavaz? Vagy – mint mondod – a Jobbikra? Melyik pártra leadott szavazat erkölcsös? A többi ellenzéki párt családfogalma például ellentétes a katolikus, az ortodox és több protestáns egyház biblikus alapú család- és társadalomképével. Erkölcstelen lenne az a katolikus, ortodox, protestáns, aki ennek ellenére őket támogatja? Minthogy egyik párt sem képviseli a kereszténydemokráciát, a keresztények erkölcstelenek, ha bármelyik parlamentbe jutásra esélyes pártra voksolnak? Másokhoz hasonlóan a keresztények is több szempontot kénytelenek megfontolni, amikor részt vesznek a választási játékban. Én a döntést egyszerűen rájuk bíznám, és nem korholnám őket, még ha az eredménye fájdalmas lesz is. Lehet, hogy téves szempontok alapján döntenek, de az evangélium szerint nem azt fogják rajtuk számon kérni, hogy kire szavaznak négyévente egy személytelen politikai rendszerben, hanem hogy személyesen mit tesznek a legkisebbekkel.
Pont ez a dilemma foglalkoztatott a napokban:
— egyrészről Rauschenberger Péter írásával nagyrészt egyetértek (kivétel pl. egyebek mellett az egyházi iskolák szerepe, amire az egyik ottani kommentelő is felhívta a figyelmet),
— másrészről azonban az LMP családfelfogása nem látszik összeegyeztethetőnek az evangéliumi tanítással.
Mégis, ez utóbbi számomra inkább vakságnak látszik, míg a R. P. által precízen bemutatott kormányzati döntések tudatos hatalmi tervezés eredményének. Ennek pedig – mármint a tudatosság meglétének vagy hiányának – a magatartás keresztény-erkölcsi megítélése szempontjából is lehet jelentősége.
Másként fogalmazva: nem jobb-e az értékalapú politizálás a cinikus hatalmi politizálásnál még akkor is, ha az előbbi bizonyos értékeket nem vagy rosszul ismer fel, míg az utóbbi döntően önérdekből ugyan, de valódi értékeket is érvényre juttat.
(A fentiekkel nem a bejegyzés erkölcsös szavazattal kapcsolatos mondanivalóját akarom vitatni, azzal egyetértek.)
Köszönöm, egyetértek, a kérdésre az én válaszom az, hogy “de, jobb.”
‘ nem jobb-e az értékalapú politizálás a cinikus hatalmi politizálásnál még akkor is, ha az előbbi bizonyos értékeket nem vagy rosszul ismer fel, míg az utóbbi döntően önérdekből ugyan, de valódi értékeket is érvényre juttat. ‘
Inkább tegyük fel úgy a kérdést, hogy kivel jobb együttműködni: egy ellenféllel, akinek tiszta szabályai vannak, és tartja is magát azokhoz, vagy egy olyan baráttal, aki ‘természetes szövetségesként’ tekint az Egyházra?
Hogy ez utóbbi mit jelent, azt szerintem Lázár János és Kiss Rigó László együttműködése elég jól szemlélteti.
Rauschenberger Péter levelének majd nem mindennel egyet tudok érteni,
Heidl György megfogalmazott kritikájával kiegészítve.
Egynéhány előzetes felvetést azért tennék:
Olyan hogy kereszténydemokrata, olyan politikai zsargon van, de a valóságban nincs. Egy ember lehet demokrata, vagy keresztény, de kereszténydemokrata az nem.
A (Katolikus) Egyháznak nem szociális tanítása van, hanem társadalom nyelvére lefordított evangéliumi üzenete van. Az emberre személyként tekint, aki lelkiismerete szerint dönt, és ezzel Isten előtt felel. Emellett ez a szavazás mégis a Mt 25,34-46 szavai szerint értelmezem, és nézetem szerint “megítéltetésre” kerül!
Szeretettel:
t
Visszajelzés: A “keresztény párt” eszméjéről | Heidl György blogja
Jézust a tanítása alapján elutasította az akkori hatalom, az egyházi és nyomására a világi is. Jézus nem müködött együtt velük, ha úgy tetszik, nem volt evilági társadalmi tanítása, üzenetének címzettje az egyén. Emiatt Õt elutasították, és az apostolait is, és a tanítványai közül sokat meg is öltek.
Társadalmi tanítása az egyháznak lett, az Újszövetség egyénnek szóló üzenetét az elit érdekvezérelten társadalmivá konvertálta, hamar létrejött a trón és az oltár máig tartó szövetsége. Ezt az egyházi személyek médiabeli, szószéken és a templomokon kívül elhangzó kampányolása illusztrálja.
Azt azért érdemes tudni, hogy a biblia lezárt kijelentés, biblikusan hozzátenni vagy elvenni belöle, azaz megváltoztatni nem szabadna. Ezen õrködni az egyház felelõssége lenne, ezzel ellentétesen cselekszik. Érdemes ezt felismerni, miközben szabad az ember belátása szerint bármely pártra szavazni.
És végül az egyetlen igazán fontos kiigazítás a végköveztetéshez. Az evangélium alapján nem az lesz számonkérve, hogy személyesen ki mit tett a legkisebbekkel. Hanem hogy személyesen hitte-e, hogy bünös, Jézus õérte is halt meg, eltemették majd feltámadt, és a megváltást hittel magára értelmezte-e. A többi csak másodlagos.
Nézetem szerint nincsen másodlagos, mert minden mindennel összefügg. Vö. Jézus válaszát a “melyik a legfőbb parancs” kérdésre! (Mt 22,36-40; Mk 12,29-34; Lk 10, 27-37)
Zolesz hozzászólásának egyetlen állításával sem értek egyet. Mondhatni nagyon nem. Ha már individualizmus, ha már fundamentalizmus, ha már sola scriptura, ha már sola fide: Máté 25 szerint egyáltalán nem a hitet kéri számon Jézus az utolsó ítéletkor az egyes embertől, hanem azt, hogy mit tett a rászorulókkal.
Újra csak azt tudom “mondani”, hogy minden-mindennel összefügg. Vö. Jak 14-26
Kedves H.Gy.!
Köszönöm, hogy pontos bibliai rész alapján vethetjük össze álláspontjainkat – legalábbis az üdvösség alapját tekintve!
Máté a 25. fejezetben folytatja a példázatok sorozatát a tíz szűz és a talentumok példázataival. (24. fejezetben voltak a fügefa, az ajtónálló, a ház urának, valamint a hűséges és a gonosz szolgának a példázatai.) A példázatokat azért nem lehet szó szerint értelmezni, mert példázatok. Ilyenkor a jelenést a használt szimbólumok – biblikus – értelmezésével kell megfejteni.
25:1-13-ban az eszes szüzek a hívőket, a bolond szüzek a nem hívőket jelentik. Az olaj a Szentlélek jelképe: az okosoknak van, a balgatagoknak nincsen belőle. Akiknek nincsen, azokat nem ismeri az Uruk, amikor eljön, és kint maradnak.
25:14-30-ban a talentumokkal való munkálkodás az éberséget jelenti, amit a hívők tesznek. A nem hívők nem tesznek semmit a talentumokkal, ezért semmijük sem lesz, amikor eljő az Uruk.
25:31-46 a pogányok ítéletéről szól, a második eljövetelt követően, ez az alkalmazása a korábbi példázatoknak. Az alapja az lesz, hogy hogyan bántak a zsidókkal (akár eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül) a történelem folyamán. A juhok a filoszemiták – jobbra mennek és öröklik az országot, a kecskék az antiszemiták – balra mennek az örök tűzre. A sok jócselekedet a zsidókkal való jó bánásmódot jelenti az ő üldöztetésük idején, ami a hitet mutatja meg a részükről. Ezek elmaradása Isten népének, a zsdóknak a hanyagolását jelenti az ő bajukban (pl. holokauszt stb.).
A 25. fejezet nem arról szól, hogy a cselekedetek szerint lenne az ember ítélete, a jócselekedetek csak a hitet, azok hiánya a hitetlenséget mutatják meg. Tudni kell, hogy a páli levelek számtalanszor kifejtik, hogy csak a hívő üdvözül és nem a cslekedetei által, azaz nem a jócselekedeteiért, mert azok “csak” a hitének a gyümölcsei – amelyek viszont jutalmakat eredményeznek majd a második eljövetel után, de ez már egy másik történet.
A további egyet nem értésekre vonatkozóan érdekelne, hogy
1) Mi cáfolja azt az állításomat, miszerint Jézus nem volt jóban a hatalommal?
2) Hol vannak leírva Jézus “társadalmi tanításai”?
3) Mivel bizonyítható, hogy tévedek, amikor a Bibiáról azt állítom, hogy lezárt kijelentés?
A Biblia szerint.
‘ A juhok a filoszemiták – jobbra mennek és öröklik az országot, a kecskék az antiszemiták – balra mennek az örök tűzre. ‘
Ez most komoly, kedves Zolesz?
Kedves Zolesz! Nagyon örülök, hogy ezt a blogot sokféle felekezetű, világnézetű, politikai irányultságú ember olvassa, miközben egyáltalán nem titok, hogy pl. Biblia-értelmezésem mélyen a katolikus hagyományban gyökerezik. Szándékosan kerülöm a felekezeti vitákat, mert az effélét fölöslegesnek, idő- és energiapazarlásnak tartom. Kérdései és felvetései szerintem erősen a felekezeti vita irányába mutatnak, ezért csak röviden válaszolok, megköszönve érdeklődését. Mint tudja, van néhány eltérés a protestáns és katolikus hermeneutika között. A katolikusok szerint a Szentírás hiteles értelmezője az azt megfogalmazó közösség, amely két évezrede folyamatosan létezik, és amelynek mi is tagjai vagyunk. Ezért nem állítjuk szembe egymással a Szentírás szövegét és a szövegértelmezési hagyományt, hanem szerves egységben látjuk. A Szentírást értelmező közösség a történelemben él, a Biblia üzenetét változó történelmi helyzetekben érti meg, és ezáltal alakul, mélyül az ismerete arról, hogy mi is történt Izraelben kétezer évvel ezelőtt, mi előzte azt meg, és mi közöm, közünk lehet hozzá ennyi idő elteltével is. Az örök evangéliumi tanítás tehát az időben sajátos módon kibomlik, kibontakozik. Kezdettől teljes, nem adunk hozzá semmi idegent, de ahogyan az egyes ember is másként érti kisgyermekként, felnőttként, és tapasztalt idős emberként ugyanazt az evangéliumot, úgy a történelemben élő egyház értelmezését is befolyásolják történelmi tapasztalatai. Aminek a pontosabb kifejtésére nem volt szükség az első században, arra szükség lehetett a negyedikben, Konstantin után, vagy egy középkori királyságban, egy liberális demokráciában vagy a 20. század borzalmas eseményeinek megtapasztalása után, stb. A történelemben (is) élő egyháznak ezért szükségképpen kialakult a bibliai alapú társadalmi tanítása, amely kiterjed pl. a világi hatalommal, a munkával, az igazságos bérezéssel, a szociális egyenlőtlenségekkel, a nyomorral, szegénységgel, gazdagsággal, éhezéssel, szolgasággal, stb. kapcsolatos kérdésekre.
Kedves H.Gy.! Megértettem, hogy az álláspontom és a kérdéseim itt nem kívánatosak, bár a legkevésbé sem “felekezeti vita” célzattal írtam le azokat. Magamat nem sorolom be egyetlen “felekezethez” sem, így felekezeti vitát sem tudnék folytatni 🙂
Egy gondolatot mégis engedjen meg: azt írja: “A katolikusok szerint a Szentírás hiteles értelmezője az azt megfogalmazó közösség, amely két évezrede folyamatosan létezik, és amelynek mi is tagjai vagyunk.”
Ha ez így van (lenne), akkor miért nem inkább a zsidók, az izraelita hit-közösség a szentírás “hiteles értelmezője”, hisz a Biblia könyveit (ÓSZ+ÚSZ) a többezer éve folyamatosan létező zsidó közösség tagjai írták (“fogalmazták meg”) zsidókról és elsősorban zsidóknak, aztán persze görögöknek (és csak itt jön képbe, csupán a Biblia címzettjeként a Katolikus Egyház is)?
Kedves Zolesz! Az, hogy nem minden kérdésre és felvetésre válaszolok, még nem jelenti, hogy az Ön álláspontja és kérdései itt nem kívánatosak lennének. Csak azokat tettem spam-szűrőbe, akik sértegetni jártak ide.
Újabb felvetését nem egészen értem. Mi ez a zsidó-katolikus szembeállítás? Én arról az egyházról beszélek, amelynek a feje Krisztus, aki elküldte az apostolokat, hogy kereszteljenek az ő nevében, és megtanítsák a népeket mindarra, amit meghagyott nekik. Ennek a kérügmának, apostoli igehirdetésnek a része az írott Evangélium, amely önmeghatározása szerint a Törvény beteljesítője és nem megszüntetője. A keresztények a kettőt együtt olvassák, és az a specialitásuk, hogy az Evangélium felől olvassák a Tanachot. Az izraelita hitközösségnek pedig az a specialitása, hogy a Tanachot olvassa. Ez jelentős hermeneutika eltérés.
‘Jézus nem müködött együtt velük, ha úgy tetszik, nem volt evilági társadalmi tanítása, üzenetének címzettje az egyén. ‘
Nem értem, hogy az állítás részei hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A nem-együttműködés miért jelentené azt, hogy Jézus tanításának nem volt közösségi vetülete?
http://www.joosandor.hu/predikacio/1965-06/szoros-kapu-keskeny-ut
Érdemes elolvasni!
Egy apró megjegyzést tennék: Gondolom H.Gy. az Egyetemes (Katolikosz) Egyházra gondol amely Krisztus “Teste”.!? És azt is remélem gondolni, hogy Krisztus a lényeg a hermeneutikában és nem az egyes monoteista hívő felekezeti “érdek”!
Pál apostol tanítására gondolok Krisztus titokzatos testéről. A kép háttere az őskeresztény egyház szentségi, eucharisztikus közössége. A corpus Christi mysticum nem szűkíthető le valamely keresztény felekezetre. A keresztény hermeneutika előfeltevése, hogy Krisztus az alfa és az ómega. További részleteket illetően a Dominus Jesus tanításával értek egyet, amiről itt már írtam: https://heidlgyorgy.wordpress.com/2012/06/09/a-dominus-iesus-nyilatkozat-es-a-heidelbergi-kate-80-pontja/
Én Római Katolikus (nem egyetemes) Egyházhoz tartozó vagyok, aki latin rítusú, római liturgiás (és ami a legeslegfontosabb) keresztény, azaz Krisztus-hívő, és Krisztus követő ember (azaz Egyetemes Egyházhoz tartozó!).
Értem én az önazonosság problémáját, és azt is elfogadom hogy meg kell határozniuk, magukat a felekezeti egyházaknak. De miért jogi formulákat használnak ehhez, még ha szokás is ezt használni, miért nem a Krisztus követés radikális útjának megvalósításán keresztül teszik ezt? Nevezetesen a Mk 25 alapján.