A zeneterápia egyik mestere, Szent Ambrus – maga is himnusz szerző és énekes – a 118. zsoltárt magyarázva egy helyütt azt mondja az éneklésről, hogy az felszabadulttá és összeszedetté tesz, megnyugtat, és egyszerre nyújt örömet a testnek és a léleknek. Sőt, aki énekel, az ad, és ily módon legyőzi a kapzsiságot. A dalok szövege széleskörű lehet, nem csupán a kifejezetten éneklésre szánt szövegeket lehet eldalolni, hanem, mint Mózes példája mutatja, a törvény parancsait is.
“Aki énekel, felszabadulttá lesz, és elűz mindenféle nyugtalanító gondolatot, lemond a birtoklási vágyról, s nem csupán a testi hangot élvezi, de a szellem elevenségét is. Dávid próféta sem a nélkülözés miatti bánattól lesújtva, hanem minden testi szenvedélytől szabadon énekelte: „hárfával zengek zsoltárt neked, Isten, Izrael Szentje; örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és a lelkem, amelyet megmentettél” (Zsolt 70,22-23). Vidáman énekelte ezt, mint aki e kiválóbb lakoma részese. A lélek ugyanis jóllakott a kegyes áhítat étkével. A szentek számára nem csupán a himnuszok és zsoltárok, de még a törvény parancsai is méltók a megéneklésre. Énekelt Mózes is, aki megkapta a törvényt, miután gyalog átkelt a tengeren és a vezetésével megmenekült a nép, s hirdette az Úr igazságos tetteit (Kiv 15,1-21).”
No igen, ez a Tallis-motetta a legjobb illusztrációja annak, hogy az éneklés felszabadulttá és összeszedetté tesz. Volt szerencsém egyszer 39 másik emberrel ezt énekelni, és amellett, hogy életem egyik legnagyobbat zendülő élménye volt, szó szerint leizzadtam a végére — a koncentrációtól. És valóban jóllakik vele a lélek, sőt, évek múltán is fel tudom idézni a darab zamatát, szó szerint mennyei ízeit.
Köszönöm!
Nem könnyű mű!!! Szövevényes. Szegény szopránnak igen magas hangokat kell produkálni, s ez fárasztó, különösen pianoban.
Eredetileg gyerek (fiú) szoprán, úgy könnyű finomnak lenni a magasban; és Tallisnál még szó sincs pianóról, csak a mai hölgyek piano kell, hogy énekeljék, különben teljesen idegen hangzása lesz a telt és magas fekvése miatt harsány asszonyi hangoktól. A kisfiúk eleve harmadakkora hangon énekeltek, mint a férfiak, ezért van a modern kottákban a szopránban p. A második szólam a darab ötszólamú együtteseiben kontraalt, az sem nem női, és az sem harsog, majd ehhez kell igazodnia a három mélyebb, valódi férfiszólamnak. A darab eleje ezen a felvételen kellően bizonytalan is, akkor tér csak magához, amikor az első zárlathoz ér, és alatta belép a következő két imitáló szólam, majd a basszus is. A szövevény meg kötelező, attól van az a hasonlíthatatlan tenger-áradás a műben. Érdekes, hogy Lassusnál néha 4-5 szólamú motettában is megérezhető ez a delejes óceáni áramlat, ami a fenti Tallis-darab gerince, na meg még Schütz-nél, szintén akár csak 5 szólamú műben – pedig ő is írt 10 meg több szólamra egypár motettát.