Heidl György blogja

"A filozófia a szépségnél végződik, a teológia a szépséggel kezdődik."

A házasság lerombolása

Az alábbi poszt szerzője Daniel Greenfield. Izraelben született, New Yorkban él. A cikket Sallai Gábor fordította. Az írást a szerző és a fordító engedélyével közlöm.

Az egyetlen kérdés, amit az azonos neműek „házasságával” kapcsolatban érdemes feltenni, az, hogy vajon érdekelne-e bárkit is a baloldalon ez a harc, ha nem egy újabb civilizációs intézmény ledózerolásáról lenne szó.

Az azonos neműek „házassága” nem arról szól, hogy a férfiak házasodhassanak férfiakkal, a nők pedig nőkkel, hanem a férfiak és a nők közti házasság lerombolásáról. Olyan dolog ez, amit az idősebb nemzedék tagjai közül sokan még értenek, de a fiatalabbaknak, akik számára a házasság intézménye már alig létezik, nemigen tudnak átadni.

divorce_420-420x0A házasságkötések folyamatos csökkenése önmagáért beszél. A házasság intézménye elenyészik. A család immár nem több pislákoló fénynél a Nyugat éjszakájában.

Egész országok tűnnek el, népességüket pedig olyan emigránsokkal pótolják, akik hagyományosabb országokból érkeznek, és a férfi-nő kapcsolatról jó értelemben véve haladásellenesen gondolkodnak. Ha ezek az emigránsok nem is rendelkeznek megfelelő technológiával vagy a civilizáció egyéb áldásaival, és a házasságról alkotott képük is jobban hasonlít a rabszolgasághoz, mint bármely modern eszményhez, a csoport, a törzs vagy az ország legalapvetőbb célját azért teljesítik – létrehozzák a következő nemzedéket.

A házasság lebontása több annál, mint hogy az újság címoldalán két férfi csókolózik. Az egész a család lebontásával kezdődött. Az azonos neműek „házassága” pusztán egyik megállója annak az útnak, amelyet a válások szaporodása, a születések csökkenése és a huszon-, sőt harmincévesek elköteleződéstől való menekülése szegélyez.

A fenti út minden egyes lépése megszüntet valamit a házasság lényegéből egészen addig, amíg semmi sem marad belőle. Az azonos neműek „házassága” egyáltalán nem „befogadó” természetű dolog, pusztán újabb kísérlet arra, hogy a házasság társadalmi intézményét lebontsák, egészen addig, amíg teljesen megszűnik.

Kétféleképpen lehet valamit lerombolni. Nekieshetünk kalapáccsal, vagy támadást intézhetünk a szerkezete ellen, mígnem minden jelentésétől megfosztjuk.

A baloldal nem tiltotta be a házasságot, hanem elkezdte lebontani, lépésenként az összes feltételét megszüntette, a gazdasági szemponttól, egymás kölcsönös segítésétől kezdve az érzelmi és szociális területig, mígnem minden jelentésétől megfosztotta, és többé már nem lehet megkülönböztetni bármely olyan kapcsolattól, amely meghatározatlan nemű tagok között ideiglenesen jön létre, és bizonytalansága miatt semmiféle komoly és értelmes céllal nem rendelkezik.

A demokrácia megszüntethető úgy, hogy betiltjuk a szavazást, de úgy is, hogy annyiszor szavazhatnak az emberek, ahányszor csak akarnak, a kisgyerekek és a külföldiek is részt vehetnek rajta, egészen addig, amíg senki sem látja értelmét, hogy elmenjen szavazni, vagy hogy az egészet komolyan vegye. Ugyanez a helyzet a házassággal vagy bármely más intézménnyel is. Elpusztíthatjuk úgy, hogy betiltjuk, de úgy is, hogy fokozatosan megfosztjuk az értelmétől egészen addig, amíg már nem jelent semmit.

A házasság minden szempontját megszüntetik, egészen addig, amíg már nem jelent semmit.  És mikor a házasság többé nem egy férfi és egy nő egész életre szóló elkötelezettsége, hanem olyan szertartás, ami nem jelent többet, mint a modern szertartások túlnyomó része, akkor a pusztítás teljessé válik.

Először a házasság véglegessége szűnt meg, majd a monogám jellege, végül pedig az értelme. Ha valaki azért szeretné, hogy engedélyezzék az azonos neműek „házasságát”, mert meg kíván házasodni, valójában nem a házasságra vágyik, hanem csak újabb ürügyet talált rá, hogy a házasság ellen harcoljon.

Soha nem az azonos neműek „házassága” volt a kérdés, hanem a házasság.

Abban a világban is lesz házasság, amelyet a dekonstruktivisták kívánnak felépíteni, csak éppen nem lesz semmi értelme. Mint a nyári képeslapok: esemény lesz, nem pedig intézmény. Jelentés nélküli régi rituálé. Alkalom arra, hogy önző módon magunkra vonjuk a figyelmet, és önmagunkat ünnepeljük. Kérkedés, mely éppoly üres, mint azok a templomok és zsinagógák, amelyek helyet adnak neki.

2883128876_356597b74bA házasság lebontása annak az általánosabb folyamatnak a része, melynek során az ember neme létállapotból tudatállapot lesz. A házasság válságát a nemi szerepek lebontása előzte meg, az azonos neműek „házasságát” pedig a nemek megszüntetése követi, melyek immár nem többek olyan identitásnál, melyet önként választunk, ruha, melyet hol felveszünk, hol levetünk.

A nemek lerombolásának a nemi szerepek lerombolása volt a feltétele. A lebontás minden lépése szükségszerűen vezet el a következőhöz, és ennek soha nem lesz vége, egészen addig, amíg mindent le nem rombolnak.

Az azonos neműek „házassága” nem a végállomás, mint ahogy az sem tekinthető végállomásnak, hogy női ruhába öltözött férfiak a női vécéket használják. Nincs végállomás.

A baloldal nem azért építi le a társadalmi intézményeket, mintha az egyenlőséget szeretné megvalósítani, hanem azért, mert le akarja rombolni őket. Addig folytatja az intézmények leépítését, amíg még van mit leépíteni, egészen addig, amíg nem marad más, mint egy üres vászon, gondolkodásra képtelen tömeg, akikre rákényszerítheti mindazt, amit az életről gondol.

Az egyenlőség csak ürügy a dekonstrukcióra. Ha megváltoztatjuk valaminek a paramétereit, nem fog működni. Definiáljuk újra, tágítsuk ki a meghatározását, és már nem jelent semmit. A rózsának akkor is kellemes lenne az illata, ha másnak neveznénk, de ha bármit ”rózsának” hívhatok, ami a földből kinő, akkor már nem lesz miről beszélni.

A baloldal társadalom-leépítő programja a gondolatok és a fogalmak háborúja. Az egyenlőség címén annyira kitágították az intézmények és a különböző életformák jelentését, hogy azokba immár minden belefér, vagyis már nem jelentenek semmit. És mikor valami egyszerre jelent mindent, mikor a rózsa szóval illetünk mindent, ami a földből kinő, akkor a szavak jelentése is megszűnik.

A dekonstrukció háború a meghatározások, a határok és a paraméterek ellen. Háború az ellen, hogy bármit meghatározzunk. Ezt a háborút azzal vívják, hogy büntetendővé tesznek minden korlátozást, amit a definíciók jelentenek. Minthogy minden és mindenki iránt befogadónak kell lennünk, a kizárólagosság azon igénye, mely a házasságban, illetve minden más területen jelentkezik, hamar a társadalom nemtetszésével találkozik, és gyűlöletkeltő bűncselekménynek minősül. Ha a társadalom javát csak a teljes befogadással és a végtelen toleranciával lehet megvalósítani, akkor a kizárólagosság minden formája, vonatkozzon akár a tulajdonra, az emberekre vagy a gondolatokra, önző cselekedetnek minősül, mely nem hajlandó alávetni magát annak a kollektív késztetésnek, hogy mindent közös tulajdonná kell tenni, és ahol már semminek sincs állandó jelentése vagy értéke.

Az 1984-ben Orwell jól gondolta, hogy a zsarnokság alapvetően a dolgok meghatározásáról szól. Nehéz küzdeni a szabadságért, ha nincsen rá szavunk. Nehéz támogatni a házasságot, ha a fogalom többé nem létezik. Orwell Óceániája a legalapvetőbb emberi gondolatokat tette ellentmondásossá. A baloldal ugyanezt teszi a társadalmi értékek lebontásával, amikor olyan alapvető intézményeket támad, mint a házasság, amelyből bizonytalan természetű és értékű, változékony dolog lesz.

A baloldal legnagyobb trükkje, hogy mindent önmaga ellentétévé változtat. A lopásból a vagyon megosztása lesz. A bűncselekményből igazságosság. A tulajdonból lopás. Valahányszor lebont valamit, a dolog jelentését is megváltoztatja, úgyhogy éppen az ellenkezőjét jelenti annak, mint ami, végül pedig már nem azt jelenti, amit eredetileg jelentett, hanem azt, amilyen jelentéssel a felvilágosult dekonstruktivisták ruházták fel.

Ha le akarjuk rombolni az embert, először a meggyőződéseit, majd az életformáját kell lerombolnunk. Lerombolják a szabadságot, amíg rabszolgaságot nem jelent. Lerombolják a békét, amíg háborút nem jelent. Lerombolják a tulajdont, amíg lopást nem jelent. És lerombolják a házasságot, amíg bármely emberi csoport bármeddig tartó testi kapcsolatát nem jelenti. Ez pedig éppen az ellenkezője annak, mint ami a házasság.

A házasság lerombolása része a nemek és a család lerombolásának, ez pedigfalling_down annak a nagy programnak a része, amit az ember lerombolása jelent. Miután az összes alapvető értéket érvénytelennek nyilvánították, ellenkezőjére fordították, esetlegesnek és értelmetlennek tüntették fel, az ember is esetleges és értelmetlen teremtménnyé válik, kinek sorsa felett azoknak kell dönteniük, akik mindent jobban tudnak nála.

A végső dekonstrukció megszünteti a nemzetet, a vallást, a családot, sőt a nemeket is, és az ember lelkét üres vászonná teszi, amely arra vár, hogy valakik teleírják.

Erre megy ki a játék. A harc nem az egyenlőséghez való jogért folyik, hanem a definíció jogáért. Nem arról van szó, hogy a férfiak is házasodhassanak-e egymással, hanem arról, hogy jelent-e még valamit a házasság. Hogy megőrizzük-e azoknak az alapvető társadalmi fogalmaknak az alakját és szerkezetét, amelyeknek önazonosságunkat köszönhetjük, vagy hagyjuk, hogy megsemmisítsék őket.

Az a kérdés, hogy engedjük-e, hogy azok az intézmények, amelyek meghatározzák a dolgok értelmét, továbbra is megőrizhessék ezt az értelmet. Ez a kérdés egyben megmaradásunk kérdése is. Az emberek nem azáltal maradnak életben, hogy egyre több teret foglalnak el. Aki az ember önazonosságát lerombolja, az magát az embert rombolja le.

És pontosan ez az, ami ellen küzdünk.

Fordította: Sallai Gábor

Forrás: http://sultanknish.blogspot.hu/2015/04/the-deconstruction-of-marriage.html

 

Advertisements

33 comments on “A házasság lerombolása

  1. Füzér Katalin
    június 2, 2015

    Erre gondoltunk szerda este :)) Sajnos pontos a diagnózis :((

  2. Békési-Marton Csaba
    június 3, 2015

    Tegyük hozzá, ami a zsidó szerzőnek talán nem magától értetődő, de nekem (nekünk?) igen: a jézusi emberkép teljes lebontásáról van itt szó, annak egy jelentős állomásáról, voltaképpen Jézus Krisztus bennünk is megvalósuló emberségének kiiktatásáról. Aki ebben működik, az hazug és gyilkos.

  3. Janzsó Gábor
    június 5, 2015

    Nem igazán világos, hogy a szerző mit is tekint értéknek. Az látszik, hogy a baloldal=sátán (aki pusztán a rombolás kedvéért pusztít el minden értéket) Hogy miért akarna nekem bárki is rosszat, úgy, hogy ő ezzel semmit nem nyer, az meghaladja az értelmemet.
    De a 4. bekezdést magyarázza már meg nekem valaki:
    Egész országok tűnnek el (ez gondolom rossz) a népesség helyét pedig emigránsok veszik át (ez most jó vagy rossz?) akik tradicionális módon gondolkodnak a férfi-nő kapcsolatról (ez nyilván jó), és akiknél a házasság a rabszolgaságra hasonlít (akkor ez is jó? a nőkneki is? komolyan?)

    • Békési-Marton Csaba
      június 5, 2015

      A Sátán azért akar neked rosszat, mert irigyli a megváltottságodat, és nem akarja, hogy üdvözülj. Ő azt “nyeri”, hogy kívül maradsz Isten Országán.
      A 4. bekezdésben rossz, ha eltűnnek egész országok, rossz, ha a helyüket immigránsok (és nem emigránsok) veszik át, mert nekik is az lenne a jobb, ha otthon maradnának, mert otthon klassz. Jó, hogy ők tradicionális módon gondolkodnak a házasságról, de rossz, hogy az ő házasságuk a rabszolgaságra hasonlít. (Annyi pozitívum van azért, hogy nem homoszexuális rabszolgaságra, de ez nem sok, tényleg.)
      A szerző a hagyományos házasságot tekinti értéknek. Ez tényleg nem jött le?

  4. Janzsó Gábor
    június 5, 2015

    A másik problémás gondolat a 16. bekezdésben van:
    “A baloldal nem azért építi le a társadalmi intézményeket, mintha az egyenlőséget szeretné megvalósítani, hanem azért, mert le akarja rombolni őket. Addig folytatja az intézmények leépítését, amíg még van mit leépíteni, egészen addig, amíg nem marad más, mint egy üres vászon, gondolkodásra képtelen tömeg, akikre rákényszerítheti mindazt, amit az életről gondol.”
    Tehát az egyenlőség csak ürügy, hogy rombolhasson, és addig rombol, amíg van mit és minden definició megszűnik (ezzel nem lehet vitatkozni, a baloldalnak ugyanazok a motivációi, mint a Sátánnak, ezt tudtuk eddig is).

    Ezáltal mindenki üres vászon lesz, akiknek meg lehet mondani, hogy mit gondoljanak. De ha mindennek a jelentése elveszik, akkor pont hogy rá lesznek kényszerítve az emberek, hogy végiggondolják, mi mit jelent. És nem lehet megmondani nekik többé, hogy mit gondoljanak.

    Ez rossz stratégia. Ha rá akarok venni valakit, hogy értsen egyet velem, akkor nem azt mondom: “Gondold végig, hogy mi a véleményed a témáról, és ha nem jutsz semmire (lásd gondolkodásra képtelen tömeg) akkor megmondom, mi hogy van.” – túl sok lehetőséget adok neki arra, hogy kitalál valamit magától, és lemaradok a lehetőségről, hogy megmondjam neki a frankót.

    A szerző hozzáállása: “Az a helyes, ahogy én látom. Ami ellenkezik ezzel, az rossz, erkölcsileg, morálisan, társadalmilag hibás” – ennek az érvelésnek sokkal inkább szüksége van a gondolkodásra képtelen tömegre.

    • Békési-Marton Csaba
      június 5, 2015

      Az utolsó bekezdésedre válaszolok csak, a megelőző mondataid csak arról tanúskodnak, hogy nem értetted meg a cikk lényegét. De az utolsóban teljesen tévesen ítéled meg a “szerző hozzáállásá”-t.

      Az a helyes, ahogy Isten látja. És ahogy ő nekünk adta – többek között a házasságot. Ami EZZEL ellenkezik, az hibás. Mi a baj ezzel?

      Az ember véges, nem bírhat mindent. Választania kell, vajon mit visz véghez, minek kötelezi el magát. Szabadsága éppen ebben áll. Megértheti, hogy a szereteten alapuló odaadás és elköteleződés, amely magába fogadja Isten nekünk szóló szeretetét is (más szeretet nincs is) a szabadság maga. A házasság ilyen módon lesz két szabad ember, egy nő és egy férfi – Isten képmásai! -, Istent maguk közé hívó és fogadó szövetsége a (szent) házasság.

  5. Varga Zsolt
    június 5, 2015

    Ez a szerző nem bízik az Istenében, nem bízik az emberben, csak a saját (vallása) igazságában hisz. Az egyedül üdvözítő útban, a kizárólagos igazságban.
    Azt hiszem, ezt a végletekig vitt vallásos konzervativizmust nevezik fundamentalizmusnak (vallásszociológiai szakszó, nem értékítélet).
    Nehéz lehet neki olyan világban élni, ahol a saját értékeit ennyire fenyegetve érzi, és ahol azzal kell szembesülnie, hogy folyamatosan visszavonulásra késztetik.

  6. Békési-Marton Csaba
    június 5, 2015

    Nem ellentmondó-e (szelíden) a “nem bízik az Istenében” és a “végletekig vitt vallásos konzervativizmus” együttes használata a cikket illető bírálatban? Csak kérdezem. Ha az egyik igaz – szerintem – a másik akkor nem lehet igaz. Egyébként szerintem egyik sem igaz, de elsőre elégedjünk meg az ellentmondás feloldásával.

    • Varga Zsolt
      június 5, 2015

      Nem. A félelem is diktálhatja a szigort.

      • Békési-Marton Csaba
        június 6, 2015

        Értem. Most arról beszélünk feltételes módban, mitől szigorú Greenfield ítélete a házasság intézményét támadókkal szemben. Szerintem ez most irreleváns. Egy kicsit persze nem az, ezért éreztem szükségét a jézusi emberkép megemlítésének, mint ami fontos ebben a kérdésben, de a zsidó szerzőnek lehet, hogy nem jut eszébe, ő nem erről az oldalról beszél a tradíció lebontásáról és annak káros, üdv-ellenes voltáról.

        Szerintem Greenfield bízik Istenében. Legalábbis tőle várja/kapja az élet értelmet adó kereteit. Hogy közben fél-e, vagy gyermeki szeretettel csügg-e rajta, az, gondolom világos, hogy mindegy. Ragaszkodik az Istentől kapott házassághoz, és károsnak tartja az azt lebontó törekvéseket. Lehet, hogy G. nem is hivő, csak ragaszkodik ahhoz, amit kapott…

        Szerintem ez nem vallásos konzervativizmus. Már csak azért sem, mert még élő hit nélkül is egyetérthetünk G-del, puszta önvédelmi ösztönből. A házasságot nem(csak) vallási parancs megtartásaként szeretné óvni a rá törőktől, hanem az emberség megtartásának részeként, az ember mivolt, az emberi méltóság mentsváraként. Gondolom én.

        Bocs, hogy hosszú volt.

  7. Varga Zsolt
    június 6, 2015

    A házasságról én nem beszéltem, csak a szerző mentalitásáról.
    Ez a szerző nem kérdez, nem kíváncsi (=nem szeret?), hanem kinyilatkoztat, prófétál, ítélkezik.
    Igazsága magasságából az emberek nem látszanak (különbözőnek), elvesznek a részletek. Az idő és a tér teljességében egyneművé válnak.
    (Konkrétan baloldaliakká – akik tudva vagy tudatlanul a sátánt szolgálják azzal, hogy a hagyományt lerombolják, s ebből következően lesznek a hagyomány őrzői a jobboldaliak, és akik ezen az egyetlen játszmán kívül állnak, akik lelkéért megy a harc, a tudatlan tömeg.)

    Ez a nézőpont, ez a mentalitás kizár minden párbeszédet, határvonalat húz, ebből következően zárt, merev. Lehet persze azt mondani, hogy hitének dimenziói adják végtelen tágasságát – a fundamentalisták mind ezt mondják.

    • Békési-Marton Csaba
      június 6, 2015

      Aha, már egy kicsit jobban értem, amit mondasz. Az zavar, hogy G. véleménye a tórabéli törvény magasából dörög alá (merthogy végül is egybehangzik az isteni kinyilatkoztatással, s eképp G. és az Úr együtt dübörögnek a hídon, mint az egér és az elefánt). Én ezért nem tudom G-t hibáztatni, de nem látom azt sem, hogy határvonalat húzna és kizárna. Melyik homoszexuális párnak tiltja meg G. véleménye, hogy viszonyukat NE akarják “házassággá” nyilvánítani esküvővel, törvényes anyakönyvezéssel, házaspárnak járó jogokkal? Szerintem egyiknek sem.

      Vannak homoszexuális ismerőseim, sőt barátaim, mint, gondolom, legtöbbünknek. Voltaire-rel szólva, egyáltalán nem tudok egyetérteni azzal, amit (nemi hajlandóságukkal) képviselnek, de “életemet adnám” azért, hogy szabad emberként, Isten egyedi és megismételhetetlen képmásaként ezt korlátok nélkül megélhessék, s ha lehet, akkor örüljenek neki, vagy ha küzdeni kell vele vagy ellene, akkor szabadon küzdhessenek. Ugyanakkor azért is, hogy ne nevezhessék törvényesen házasságnak a viszonyukat, s ne vehessék el tőlem és a többi házastól státuszunk istenadta nevét, formáját, csak rá jellemző tartalmát. Remélem, világos. A nevem Csaba. Mint Atilla fiáé – mondja a rege. Ha azonban törvény mondja ki, hogy mától a mammutfenyő, a szavazati jog és a kutyagumi is Csaba, akkor úgy érzem, megrövidítettek. Tőlük is, tőlem is elvettek valamit, ami éppen úgy volt jó, méltó és igazságos, ahogy volt. Úgy fogom érezni, hogy elkezdtek fölszámolni, illetéktelen tartalmak türemkedtek be a felségterületemre, és küzdeni fogok ellene.

      Jézus evangéliumi szavai mindig az Atya igazságának magasából szólnak, de sohasem az emberek feje fölött. Szerintem a házasság hagyományos formáját és fogalmát, sérthetetlenségét és Istentől áldott voltát nem egyszer határozottan védelmébe veszi Jézus. Én ehhez ragaszkodom. Ez csak nem fundamentalizmus?

  8. Sallai Gábor
    június 6, 2015

    Keresztényként fontosnak tartom leszögezni Daniel Greenfield írásával kapcsolatban, hogy nem valamiféle baloldali összeesküvésről van szó, mintha a baloldaliak leültek volna egy asztal mellé, hogy eldöntsék, miként lehetne lerombolni az embert. Ilyen összeesküvés egészen biztosan nem volt. Az ember lerombolásának terve mögött közvetlenül és teljesen konkrétan maga a sátán áll. Ő valóban le szeretné rombolni az embert. Ehhez embereket használ fel. Mindenkit ott és úgy, ahol és ahogy éppen tud. A baloldalt is, a jobboldalt is, téged is, engem is – ha engedünk neki. Fontos, hogy felismerjük ezt, mert különben egymásban fogjuk látni az ellenséget, és ezzel máris a sátánnak szolgálunk, és a sátán tervét teljesítjük.

  9. H.Gy.
    június 6, 2015

    A Bölcsesség könyvének szerzője is “fundamentalista”: “De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik. Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal, nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti. Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás. A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége.” Bölcsesség könyve 14,22-27

    • Varga Zsolt
      június 29, 2015

      Nincs is szükség egyéb érvekre. A szent könyvek mindenben eligazítanak, minden szavuk épp úgy érvényes ma, mint egykor.

  10. Cseh Péter Mihály
    június 11, 2015

    A megoldás itt van: Isten szerelmes éneke az emberhez https://m.youtube.com/watch?v=Zb7RF_SRJYQ

  11. David Vincent
    június 12, 2015

    ‘Először a házasság véglegessége szűnt meg, majd a monogám jellege’

    Bevallom, ezt nem értem. Nem tudok nem monogám házasság-definícióról. Legalábbis nem hiszem, hogy lenne ilyesmi azokban az országokban, ahol azonos neműek kapcsolatát házasságnak ismerik el.

    • Békési-Marton Csaba
      június 13, 2015

      Lehet, hogy arra gondol, hogy a nem-szentségi/polgári házasság felbontható (azaz nem végleges), ebből következően újra köthető, s ilyen módon nem monogám. Mert egymás után több házastárssal is lehet (ilyen) házasságban élni. Ezt tudom a mondat mögé gondolni, de teljesen biztos azért nem vagyok benne.

      • David Vincent
        június 13, 2015

        ‘a nem-szentségi/polgári házasság felbontható (azaz nem végleges), ebből következően újra köthető, s ilyen módon nem monogám’

        Logikus, én is erre gondoltam. Csakhogy ebben az esetben nincs értelme a két lépés megkülönböztetésének (‘Először a házasság véglegessége szűnt meg, majd a monogám jellege’), hiszen mindkettő a válás következménye.

        • Sallai Gábor
          június 13, 2015

          David Vincent kritikai észrevétele jogos. Az eredeti mondat így szól:

          The deconstruction of marriage eroded it as an enduring institution and then as an exclusive institution and finally as a meaningful institution.

          Már fordítás közben éreztem, hogy a kettő – végleges és monogám – között nincs különbség, tehát meg kellett volna kérdeznem a szerzőt. Nem tettem, hiba volt.

  12. Sallai Gábor
    június 13, 2015

    Fenti hozzászólásom pontosítása: végleges és monogám házasság között természetesen csak Daniel Greenfield szövegének kontextusában nincs értelme különbséget tenni.

    • David Vincent
      június 15, 2015

      Köszönöm, így már érthető.

  13. Pompéry Judit
    június 29, 2015

    Szerintem ha 2 ember össze kívánja kötni az életét, akkor legkevésbé sem az motiválja őket, hogy ezzel erősítsék avagy (azonos neműek esetében) rombolják a házasság intézményét, hanem hogy intézményesítsék a saját kapcsolatukat. Két fiatal teológus barátom – egyikük gyakorló lelkész – biztosan nem a házasság intézménye elleni (társadalom)politikai mozgalom jegyében, a hagyományos házasság intézményes lebontásáért vívott tudatos forradalmi harcot tartja szemelőtt, amikor hivatalosan is legalizálni kívánja kapcsolatukat.

    Mint azt a szakirodalomból tudjuk, a szex (nemiség) nem egy bináris rendszerben, vagy-vagy-alapon módon működő dolog, a csak férfi és csak női nemiség között rengeteg az átmenet, így a társadalom hagyományos értelmezése szerinti “deviancia” statisztikailag tudtommal 8%-ot tesz ki. Minden társadalomban, minden etnikumban, minden időben. Ezt sokáig tagadták, ill. a társadalom egyszerűen nem vette tudomásul. Ha mégis kiderült, büntették. Aminek kb. annyi az értelme, eredménye, mintha megtiltanák valakinek, hogy megéhezzék, hogy elvégezze a szükségletét. A 8% ettől még biológiailag edig is változatlanul létezett.

    A fenti tudományosan bizonyított tényt a demokratikus társadalmak ma ismerik, annak létét és az abból fakadó társadalmi igények jogosultságát elismerik –> ezért született meg az azonos neműek életközösségének intézményes elismerése. Mint ahogyan ma már nem kényszerítenek a – kb. ugyanilyen %-os arányú – balkezes gyerekeket arra, hogy jobb kézzel tanuljanak meg írni, pedig ez is egy a társadalom szemében korábban fogyatékosságnak minősülő deviancia volt. És még sorolhatnék más példákat.

    Egy rendpárti világban lehet ezt helyteleníteni, azzal nem egytérteni. De hogy ebből a demokratikus lehetőségből következne a nyugati társadalom leépülése, a morális csőd, az azért erős túlzás. Lehet azon siránkozni, hogy ma kevés gyerek születik, aminek okát én nem az azonosneműek házasságában látom, hanem a szexuális forradalomban, az antibébitabletta elterjedésében, a nők tömeges megjelenésében a munkaerőpiacon, a nők továbbtanulásában: egyszóval a női emancipációban. Ennek semmi köze az azonos neműek házasságához – utóbbi egy ebből a szempontból jelentéktelen mellékes, elhanyagolható jelenség.

    Különben kultúrák jönnek, társadalmak mennek: ez így van, mióta a világ fennáll. Minden kultúrának van egy Gaus-görbével ábrázolható “életútja”: kezdet, fejlődési fázis, csúcspont, hanyatlás. Meglehet, hogy a kereszténységen alapú fehér társadalmak mára túljutottak a zeniten. Ez az utódjainkat szempontjából természetesen sajnálatos. Ez ellen lehet ugyan küzdeni – bár nem tudom, hogy milyen eredmények kecsegtet(né)nek, ill. az egyes ember mit tehet(ne) – de a tény tény marad, ami megfelel azoknak a történelmi tapasztalatoknak, amiket korábbi kultúrák létéről, hanyatlásáról és eltüntéről mindannyian tanultunk az iskolában. Mindennek azonban semmi köze az egyneműek házasságához. Az legföljebb “beleillik a képbe”, avagy “tájbasimuló” jelenség. Ha pont ezt az egyet meg lehetne akadályozni, az a fehér társadalmak hanyatlását bizony fel nem tartóztatná.

    • Békési-Marton Csaba
      június 29, 2015

      Tipikus mennyiségelvű megközelítés, amely a minőségre nemhogy tekintettel nincs, de egyenesen nemlétezőnek tekinti. Van 8% deviancia (tudományosan bizonyított tény?!), tehát nosza, legalizáljuk. Ez ölég demokratikusan hangzik, olyan is, meg a párhuzam is. Bal kézzel ugyanis tökéletesen lehet írni, csakúgy, mint homoszexuális “házasság”-ban tökéletes gyerekeket lehet nemzeni/szülni, fölnevelni. Merthogy a család elsőrenden erre való. Vagy mégsem lehet? Akkor viszont ne tessék a balkezesekkel jönni, mert az a legfinomabban fogalmazva is erős csúsztatás.

      Igaza van: a kevés gyerek oka nem a homoszexuális kapcsolatok legális vagy illegális volta. De a homoszexuálisok “házasságá”-nak kérdése jelzi, milyen alacsonyan van már a mérce. De a “semmi köze” itt is csúsztatás. Az a köze, hogy a homoszexuális “házasság” ne legyen választható alternatíva a házassággal szemben, mert nem tartja fenn a társadalmat, biológiailag sem, és lelkileg sem, mert nem nyújt módot a családi élet megszentelésére. Itt most ne tessék azzal jönni, hány templomban kötött házasság bomlik fel, vagy megy másként tönkre és különben is, mennyire nem szent. Lehet, de lehetőséget ad a családi élet szentségének megélésére, szabad akarati döntések függvénye, hogy kiteljesedik-e, vagy félresiklik. Az azonos neműeknek ezzel szemben erre nincs módjuk. Ne értsük félre: van módjuk Istent szeretni, egymást tisztelni, gyerekekkel legnagyobb szeretettel bánni stb., de nincs módjuk szentségi kötelékben megélni és nevelni a családot, mert a homoszexuális kapcsolat nem házasság. Annak nem az a definíciója, hogy két felnőtt ember közös döntéssel stb. Hanem az, hogy egy nő és egy férfi… Még egyszer: ez nem garancia a sikerre, de az azonos neműek kapcsolata egyszerűen nem házasság, akkor sem, ha a világon mindenütt kimondja valamilyen bíróság, hogy de az.

      Az a két teológus meg jobban tenné (persze, szigorúan szerintem, legyünk már aggályosan polkorrektek), ha komolyan venné Jézust, aki maga legjobb tudomásunk szerint aszexuális életet élt, és meglehetősen elnéző volt a házasságtörőkkel illetve a rendezetlen kapcsolatban élőkkel szemben, de senkit nem bátorított arra, hogy szegje meg a törvényt, és “férfi úgy háljon férfival, ahogy asszonnyal szokás”. Ha ők ezt a kapcsolatot legalizálni kívánják, akkor bizony a házasság intézményének lebontásához járulnak hozzá, nem máshoz. Lehet, persze, hogy a legnagyobb jóindulattal kikövezve.

      • Pompéry Judit
        június 29, 2015

        Azt hittem eleddig, hogy az állami legalizációról van szó. Ön szerint akkor azok sem legálisan házasok, akik csak polgárilag keltek egybe? Mi van, pl. a nem keresztényekkel?

        “Az a köze, hogy a homoszexuális “házasság” ne legyen választható alternatíva a házassággal szemben, mert nem tartja fenn a társadalmat, biológiailag sem, és lelkileg sem, mert nem nyújt módot a családi élet megszentelésére.” – írja Ön.

        Úgy látszik, nem sikerült megértetnem magam: Aki a 8%-ba beleesik, annak nem alternatíva a hagyományos házasság, hisz a homoszexualitás számára születési adottság, az azzal élők nem dönthetnek efelől.

        Nyilván nem referencia Önnek, de épp a mai lapokban olvastam, hogy az USA Legfelsőbb Bíróságának elnöke, a 79 éves heteroszexuális és a konzervatív Reagan-adminisztráció által pozícióba helyezett Kennedy lírai érzelmes szöveges alátámasztással indokolta, hogy miért voksolt a LB a homoszexuális házasság mellett. K. azt mondta, hogy aki intézményesíteni akarja a kapcsolatát, az a frigyet a legmagasztosabb köteléknek tartja. Azt hiszem, ez mindenire igaz és ilyetén módon független a szexuális irányultságtól.

        Ami a családot és az utódokat illeti: hány házasságban nem születik gyerek? Hány gyerek éli meg szülei válását, nő föl szétzilált csaádokban, nem működő házasságokban, él át erőszakot, érzi, hogy fölösleges és kitaszított? Ehhez képest egy működő és szeretetteljes homoszexuális párkapcsolatban élő adoptált gyerek sokkal kedvezőbb lelki környezetben nőhet föl. Nem állítom, hogy személy szerint nekem ez lenne a vágyálmom, de sokkal ideeálisabbnak tartom, mint a fent említett heteroszexuális példákat, amik dominálják a mai társadalmat.

        Végül úgy gondolom, hogy miért ne kelhetne egybe két ember úgy, ahogy akar? A homoszexualitás végül is nem kötelező, mi hátránya fakad a heteroszexuális többségnek abból, ha a homoszexuális embertársaik is összeházasodhatnak? Különben akkor sem születne több gyerek, ha ők ezt nem tennék.

        • Békési-Marton Csaba
          június 29, 2015

          Aki “állami” legalizációt mozdít elő, az a házasság szentségi jellegét bontja. Ez nem választható szét, ugyanis előbb van a házasság, majd aztán bárminek is az “állami” legalizációja. Ha ezt magyarázni kell, akkor nagyobb a baj, mint elsőre látszik. Ami a kérdését illeti, nem szívesen linkelnék ide olyan videót, amely világosan, lángoló érvekkel mutatja meg önnek, vajon mi van egy-két helyütt a világban a nem keresztényekkel. Hála az Égnek, nálunk nem lincselnek meg senkit azért, mert homoszexuális. De ez nem jelenti azt, hogy házasságnak ismerjük el, ami nem az.

          Nem értünk egyet abban, vajon dönthetnek-e a homoszexuális hajlamúak afelől, milyen párkapcsolatban, netán házasságban kívánnak élni. Szerintem dönthetnek, mégpedig szabadon. E nézet szerint alternatíva, amiről beszéltem. Ön szerint nem. A “születési adottság” (??) , úgy gondolom, nem szünteti meg az ember döntési képességét. Nem akarok példákat hozni, nyilván ön is ismer házasságban élő homoszexuálisokat a múltból és a jelenből is.

          A “frigy”, ahogy ön, és talán Kennedy fordítója nevezi, nem független a szexuális irányultságtól. A magasztosságra irányuló vágyaktól és elképzelésektől függetlenül nem az. A heteroszexuális “frigy” az a szövetség, amely egyrészt Istentől parancsolt és áldott, másrészt a társadalom alapja. Nem kívánom semmilyen eszközzel üldözni/büntetni/megszüntetni az ön kedvenc 8%-os devianciáját, gondolom más sem akarja, de ugyanekkor nem akarjuk a házasság fogalmát, sőt szentségét kitágítani odáig, hogy az egyneműek együttélése beleférjen. Ezzel mi a baj? Kennedy azt mond, amit akar, a homoszexuális házasság kérdése egy ideje már pusztán hatalmi kérdés: ki tudnak-e ütni újabb téglát ezzel a hagyományos életvitel roskadozó falából, vagy minden tiszteletünk és toleranciánk mellett nem hagyjuk.

          Gondoltam, hogy előveszi a nem vagy silányul működő házasságok/családok példáját. Ez egyszerűen nem érv. Attól, hogy nem vagyok jó kerékpáros, sőt, irigy vagyok és felvágós, és úgy parádézom a biciklimmel, még joggal várom el, hogy a törvény megvédjen a kerékpártolvajtól. Azt is tudjuk (egyetemi kutatásokból való, a 8%-hoz hasonló statisztikai adat), de persze ilyenkor nem idézzük, hogy a homoszexuális együttélések általában sokkal kevésbé tartósak, cserébe általában viharosabbak, mint a normális házasságok. Milyen alapon állítunk szembe mindig működésképtelen hetero- és idilli homoszexuális kapcsolatot, mikor ellenkező példa is található ugyanolyan bőven? De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy nem szabad senki gyerekét kitenni annak, hogy a kénytelen legyen a homoszexuális mintát eltanulni. Aki teszem azt, veri a magáét, azét sem.

          A legfőbb hátrány, ami a házasokat éri, hasonlatos ahhoz, csak nehogy félreértse, mintha olimpiai aranyérmet, Nobel- és Kossuth-díjat adnánk minden korrupt politikusnak, kétes ízlésű rockzenésznek és minden pocakos reggeli kocogónak (pl. nekem tehát). Ki a csuda akarna nagyot dobni ezek után? A szentségi házasság ajándék, áldás és nagy feladat egyben. Ki kell küzdeni a kölcsönös megszentelés és megszentelődés évein és évtizedein át az aranyérmet. Be kell tartani a törvényt, szeretettel felül kell múlni a törvényt és nem sorolom, mert a legfontosabb az, hogy el is kell fogadni Isten minden áldását és ránk rótt próbatételét ezalatt. Nem attól házasság a házasság, hogy “két ember úgy kel egybe, ahogy akar”. Aki ezt nem érti, az persze, hogy olyanokat kérdez, mint ön. A házasság – az itt elővett vetületében – nem polgárjogi kérdés és nem szociológia szakos szemináriumi álprobléma. Krisztusi emberképünk lebontása vagy fenntartása a tét, s nem az, hogy követi-e Kennedy példáját még más senkitől meg nem választott megmondóember.

  14. Pompéry Judit
    június 29, 2015

    Kedves Csaba,

    mintha Ön a házasság szentségét kizárólag a Katolikus Egyház privilégiumának, ill. tanításai szerint tudná elfogadni. Abban nyilván egyetértünk, hogy a 7 milliárdos emberiségnek csak egy törtrésze katolikus, ennek továbi törtrésze olyan aktív hívő, aki erről a kérdésről Önhöz hasonlóan vélekedik. A többi ember – akár homoszexuális, akár másvallású, akár … – eleve ki lenne zárva a házasság szentségének megélésétől? Különben tapasztalatom szerint nem kizárólag a vallási dogmák határozzák meg, hogy ki-ki mit érez szentnek.

    Amúgy a hír, ami itt a vitát kiváltotta, éppen az állami legalizációról szól, amit Ön vallási alapon ellenez. T.i. hogy engedélyezik-e egy adott állam törvényei az azonos nevű párok hivatalos egybekelését. Ez nem egyházi kérdés, hanem ugyancsak polgári dolog.

    Ön azzal érvel, hogy homoszexuális emberek is választhatják a házasságot – gondolom, itt a másnemű partnerrel való egybekelésre gondol. Nyilván. De ez a megoldás, ami korábban a veszélyek elkerülésére és a konzervatív környezet elvárásainak kielégítésére szolgált, meglehetősen keresztényietlen módon állandó hazugságra épül: miközben – attól függően, hogy a partner tudatában volt-e előtte a dolognak – becsapja, megalázza és szintén állandó hazugságra kényszeríti a másnemű házastársat. Ezt Ön a magasabbrendű keresztény etika birtokában nem ajánlhatja felelősséggel!

    Különösen akkor nem, ha házasság egyik fő célja az utódnemzés. Attól, hogy látszatházasságot köt valaki – ha jól értettem, Ön ezt propagálja – nem válik automatikusan nemzőképessé a másnemű partnerral, ha nem heteroszexuális hajlamú. Ezek a dolgok nem a fejben zajlanak. Persze erre is vann orvosi megoldás, de nem hiszem, hogy az lenne a Teremtő célja.

    Válasza különben azt a benyomást kelti, mintha Ön kételkedne abban, hogy a szexuális hajlam genetikaliag adott. Ebben az esetben csak javasolni tudom, hogy merüljön el egy kicsit a szakirodalomban. Különben kiteszi magát annak a veszélynek, véleménye megalapozatlannak minősül.

  15. Békési-Marton Csaba
    június 30, 2015

    Kedves Judit!

    Nem katolikus privilégium. Ismerek baptistát, evangélikust, zsidót, aki ugyanazt gondolja erről, mint én, sőt. Az evangélium illetve Szent Pál tanítása egyértelmű sok nem-katolikus számára is, de az Ószövetség alapján is el lehet jutni a legfontosabb kérdések felelős végiggondolásához. Az én tapasztalatom szerint pedig a szentség nem nagyon (na jó, semennyire nem) függ attól, hogy ki mit érez szentnek.

    Az egyneműek egybekelésének (pompás eufemizmus, köszönöm) engedélyezése polgári/jogi kérdés, ebben igaza van. Amiért ellenzem/ellenezzük sokan, az meg nem az. Erről az utóbbiról beszélek én, s azt hittem, ön is.

    Abban az időben, amikor a különböző neműek házassága sem volt szerelmi kérdés, mások volt az egybekelésre vonatkozó normák, ezt ön nyilván tudja. Ne vetítsük vissza a felvilágosodás (alias Nagy Homály) utáni, erkölcsi alapjukat vesztett normákat abba az időbe. Elítélhetjük, szerethetjük, de ne keverjük. Amit én “ajánlok”, az a házasság. Mindenkinek, tekintet nélkül a statisztikai megfontolásokra. Illetve a cölibátus, az arra meghívott embereknek. De eszem ágában sincs senki torkán lenyomni ezt a véleményt, pusztán ezen az alapon állva ellenzem, amit ellenzek, és kész.

    Nem propagálok látszatházasságot. Ez a nevetséges fogalom csak akkor jelent valamit is, ha a házasság az ún. önmegvalósítás terepe ill. eszköze, mint azt ön most már többedik kommentjében sugallja/állítja. De nem az, erről beszélek én is sokadszorra. “…a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, …” mondja Szent Pál, és ezen nem változtat sem Kennedy, sem más.

    Kételkedem abban, hogy a homoszexuális hajlam genetikailag adott lenne, vagy legalábbis kizárólag az. Kérem, hogy ne csak a véleményével egyező szakirodalmat olvassa, hanem az annak ellentmondót is. Én is ezt teszem, ezért tudok róla és megfontolom a genetikai adottság-pártiak véleményét, de az ellenkező véleményt is, amely szerint tanult, vagy főleg tanult attitűd a homoszexualitás. És nem döntök, mert sem ennek, sem annak nem vagyok szakembere. Ön igen? Ha nem, a véleménye elhamarkodott és megalapozásra szorul.

  16. Edgar Evan
    június 30, 2015

    “A házasságkötések folyamatos csökkenése önmagáért beszél. A házasság intézménye elenyészik. A család immár nem több pislákoló fénynél”

    Feltetted azt a kérdést, hogy MIÉRT??? hisz ez nem pár éves folyamat, hanem 50-100 vagy még több

    “A baloldal nem tiltotta be a házasságot, hanem elkezdte lebontani, lépésenként az összes feltételét megszüntette, a gazdasági szemponttól, egymás kölcsönös segítésétől kezdve az érzelmi és szociális területig, mígnem minden jelentésétől megfosztotta, és többé már nem lehet megkülönböztetni bármely olyan kapcsolattól, amely meghatározatlan nemű tagok között ideiglenesen jön létre, és bizonytalansága miatt semmiféle komoly és értelmes céllal nem rendelkezik.”

    Az nem tűnik fel, hogy az általad értelmezett baloldal- nem is létezett 100-500-1000 éve? De a házasság (gyakran kényszer) – akkor is sok embert meggyötört – főleg nőket – csak épp a férfin múlott, hogy engedi a válást?

    “A demokrácia megszüntethető úgy, hogy betiltjuk a szavazást, de úgy is, hogy annyiszor szavazhatnak az emberek, ahányszor csak akarnak, a kisgyerekek és a külföldiek is részt vehetnek rajta, egészen addig, amíg senki sem látja értelmét, hogy elmenjen szavazni, vagy hogy az egészet komolyan vegye”

    Igen- napjainkban- itthon is pont ez történik .Ezért mennek egyre kevesebben szavazni. Ez is bomlik, mint a házasság…….

    Válásnál 99%-ban a nőnek ítélték a gyermeket, gyakran igen szigorú láthatási korlátozással…….. ahelyett, hogy kötelezték volna az apát a látogatásra….. Az elvált apát kizárták a gyermeknevelésből ezrek, milliók nőttek fel csonka családban (ha az is család) Miután nők többsége nehezen tudott megbrkózni egyedül a gyermekneveléssel – szép lassan le is mondtak a szülésről, s így férj sem kellett.

    Nemi szerepek lebontása – már több, mint 1000 éve létezik egyneműek közötti kapcsolat
    Liszt F. azt mondta ” legmagasabb fokú szerelem, az egynemúek közötti kapcsolatban valósul meg ”

    Kérdés: papi pedofilia hogyan és miért alakult ki? Ugyanez megtörtént az apácák körében., csak erről szermérmesen hallgatnak….

    Vajon a papok, a Pápa miért nem nősül, Miért nincs gyereke? Tudom vannak egykor üldözött egyházak ahol nem tudták rákényszerinteni a coelibatust

    “Lerombolják a szabadságot, amíg rabszolgaságot nem jelent. Lerombolják a békét, amíg háborút nem jelent.”

    keresztes hadjáratok – meg van?
    Inkvizició – meg van?
    Giordano Bruno -meg van?

    Ps. támogatom azt a családot, melyben 1 nő és 1 férfi házasságot köt 🙂

  17. Pompéry Judit
    június 30, 2015

    Kedves Csaba,

    minél tovább olvasom az Ön nyelvileg remekbevágott érvelését, annál világosabbá válik számora,hogy köztünk az alapértékeket, az emberi élet értelmét, célját illetően vajmi kevés a konszenzus. Ha jól értem, Ön képzettsége, műveltsége ellenére a felvilágosodást nem tartja pozitívumnak. Váltig csodálkozom, hogyan bírja így elviselni a létet a 21. században, ahol bármerre nézek, szinte majdnem minden előny és vívmány – Ön szerint nyilván inkább fertő – erre vezethető vissza.

    Érdemben több odalon át tudnék Önnel vitatkozni, ami számomra nagy élvezetet nyújt. Mégis úgy gondolom, hogy
    – ez a komment-kocka nem a legmegfelelőbb fórum erre
    – esetleg az itt bóklászó olvasókat ilyen terjedelemben mégsem érdekelné

    Barátsággal, egyben hivatkozva a keresztényi türelemre és megbocsátásra

    Judit

    • Békési-Marton Csaba
      június 30, 2015

      Kedves Judit!

      Örülök, hogy hozzászólásaimból megértette, hogy nincs köztünk konszenzus és hogy a felvilágosodást egyre sűrűsödő homálynak tartom – ennek megfelelően romlottnak és egyre romlónak látom a mai világot, nem egy tekintetben. Persze, nem maradéktalanul. Nem elviselhetetlen a lét attól, hogy nem értek egyet az uralkodó szellemi/lelki trendekkel. Volt és van rá történelmi példa, századokon, népeken, népcsoportokon át.

      Érdekes lenne megvitatni, mi a fertő és mi a vívmány, de valóban elkalandoztunk egy kissé a kiinduló cikktől, nem is egy oldalnyira. Türelemben nincs hiány, megbocsátanom nincs miért, s remélem, én sem bántottam meg. Nem tudom házasságban él-e, de azt kívánom, tapasztalja meg azt a titkot, Isten szeretetének azt a csodálatos kibomlását a házastárs által, amit Isten a házasoknak tartogat. Nem azért kívánom, hogy belássa vélt vagy valódi “igazamat”, remélem, érti jól.

      Baráti üdvözlettel,
      Csaba

  18. tachibanaukiyo
    június 30, 2015

    “Az egyenlőség csak ürügy a dekonstrukcióra. Ha megváltoztatjuk valaminek a paramétereit, nem fog működni. Definiáljuk újra, tágítsuk ki a meghatározását, és már nem jelent semmit. A rózsának akkor is kellemes lenne az illata, ha másnak neveznénk, de ha bármit ”rózsának” hívhatok, ami a földből kinő, akkor már nem lesz miről beszélni.”

    Tájékozatlanság, demagógia. Innentől kezdve válik világossá, hogy a szerző – minden jó szándéka ellenére – kevéssé érti a társadalmak működését. A társadalmi kategóriák (mint például a család, a házasság, mert ezek társadalmi intézmények, vagy – legyünk megengedőek – társadalmi intézmények is) nem olyanok, mint a rózsa (bár természetesen ennek is újabb és újabb fajait találhatjuk meg, mások kipusztulhatnak stb.): ezek pusztán társadalmi konstrukciók melyeket időnként elméleti és empirikus alapon újrakonstruálunk.Ellenkező esetben például a család még mindig egycsaládfő kvázi korlátlan uralmát jelentené felesége, gyermekei és rabszolgái felett, mint azt a konstantini időket megelőzően, és mág utána jó ideig is konceptualizálódott. Természetesen az olyan alkategóriák, mint a ‘férj’ is rendkívüli módon módosultak, ellenkező esetben még mindig a romolusi jognak megfelelően bármiféle további bizonyítási kötelezettség nélkül megölhetné asszonyát, amennyiben az fattyút hoz a házhoz, félrelép, álkulcsokat hord magánál vagy éppen bort iszik. Ezek a rekonceptualizálási folyamatok nem rombolnak semmit, mivel nincs mit lerombolniuk: ezek a fogalmak csak társadalmi képletek formájában léteznek, és ezeket mindig úgy alkotjuk meg hogy a lehető legtöbbeknek legyen a lehető legjobb. Hogy változik a tartalmuk? Ez, még egyszer, minden létező társadalmi kategória és a legtöbb természettudományos, sőt matematikai kategória esetében is így van. Ma az ‘atom’ egészen mást jelent mint a preszókratikus filozófiában, és egészen mást, mint akár a 20. század elején. Ettől még nem tűnt el a referenciája, sőt, pontosabb lett. Hasonlóan a ‘szám’ fogalma egészen mást jelentett Pitagórasz számára, mint a mai halmazelméleti (ZFC)megalapozottságú artimetikában.

  19. Ádám Tímea
    július 1, 2015

    Ez a cikk egy tökéletes mintája egy olyan irománynak, amelynek a szerzője forrong a gyűlölettől és azt megpróbálja racionalizálni. Komolyan, a szerző keveri a szezon fazon prémkabát rókaláb szarkaszárny dolgokat. Talán ha definiálná, szerinte mi a házasság fogalma… mert hogy más a keresztény, meg más a jogi házasság fogalom. Kérdés továbbá, hogy valóban az egyneműek házassága rombolja-e le a házasság fogalmát, vagy az ha valaki 2-3-4-szer újranősül, újra nőül megy? Szerintem a dolog nem csupán kvalitatív természetű, a mennyiségi tényező romboló hatással van a házasság, mint intézmény megítélésében. És akkor a pszichológiai tényezőről még nem is beszéltünk… akinek kétségei vannak önmaga szexualitásával kapcsolatban, általában az, aki a legintenzívebben terjeszti a gyűlölködő-gyűlöletkeltő véleményt. Ekkora áltudományos demagóg cikket!

Hozzászólások letiltva.

Information

This entry was posted on június 2, 2015 by in A halál civilizációja, Közélet.

Navigáció

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 1,229 követőhöz

Archívum

%d blogger ezt kedveli: